Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-29 / 13. szám

© 60 £ves /W unkát Sajtó “SZABAD VÁLASZTÁST!” DE NEM A DÉLE ÁLLAMOKBAN “A szabad választás” külpolitikánk egyik propaganda jel­szava, amellyel más országokban az amerikai demokrácia előnyét igyekszünk kidomborítani. Az, hogy ezen alkotmá­nyos jogot az amerikai nép jelentős része még ma sem gya­korolhatja szabadon, ismét nyilvánossági*a került az Egye­sült Államok kongx-esszusában. Mint már néhányszor a múlt­ban, a “polltax” (választási adó) végleges betiltása újra vita tárgyát képezi és a déli szenátorok állásfoglalása ebben a kérdésben azt a kétszínű felfogásukat tükrözi vissza, hogy akár háborúba is mennének a szabad választásért — mások, de nem a déli államok jogfosztott néger polgárai részére. Olyan ismert szenátorok, mint J. William Fullbright Ar- kansasból és Lester Hill Alabama-ból őrákhosszat filibusz- teroztak az elmúlt héten a szenátusban, hogy megakadályoz­zák a polltax megszüntetésére benyújtott törvényjavaslat elfogadását. Mississippi, Alabama, Arkansas, Virginia és So. Carolina államok még mindig csökönyösen ragaszkodnak a választási adóhoz, pedig rendelkezésükre állanak más módszerek is — igénybe is veszik őket — arra, hogy gátol­ják a néger polgárok szavazati jogát. “Dőre haszontalanság, amely ezen testület idejét lefog­lalja,” mondta Fullbright a törvényjavaslatról, de ő maga két napot töltött azzal, hogy ellenezze. S bár a törvényjavaslatot az adminisztráció politikai szem­pontból támogatja, Robert Kennedy igazságügyminiszter ki­esett szerepköréből, amikor beleegyezését adta Fat Hen­derson, egy közismert Arkansas állambeli fajgyűlölő U. S. marshallá való kinevezéséhez. Előző nap a Women’s Emergency Committee for Public Schools in Little Rock (az első iskolaintegrálási harcok színhelyéről) 84 szenátor­hoz intézett levelet, amelyben arra kérte őket, hogy utasít­sák vissza Henderson kinevezését. A little-rocki asszonyok bizottsága felvilágosította a sze­nátorokat, hogy Henderson segitett 1956-ban megszervezni azt a fajgyűlölő gyűlést, amely sikeres kampányt indított meg az állami törvények módosítására azzal a céllal, hogy megkerüljék a Legfelsőbb Bíróság iskolaintegrálási döntésé­nek végrehajtását. Kennedy igazságügyminiszter ennek ellenére azt a véle­ményét fejtette ki, hogy Henderson “teljesíteni fogja hiva­talbeli kötelességét”, ami abban merülne ki, hogy őrködjön az ország törvényeinek végrehajtása felett. Látjuk, hogy országunk és törvényeink adminisztrátora hol szavakkal, hol tettekkel gátolják az igazi demokráci; kifejlődését. A demokrácia támogatói, mint a little-rock asszonyok is, levonhatják a tanulságot, hogy a haladás meg­kívánja az állandó éberséget és küzdelmet a nép részéről. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. XI. No. 13. Thursday, March 29, 1962 NEW YORK, N. Y. KATONAI DIKTÁTORA FENYEGET ARGENTIÁBAN Szabad választás bizonyílotta be, hogy a nép többsége ellenzi a kül­földi tőke térhódítását. A fegyveres erők Frondizit vádolják a sza­bad választás engedélyezéséért és lemondását követelik. A szak- szervezetek általános sztrájkot hirdetlek a választási eredmények megsemmisítői ellen Argentínában, a harmadik | legnépesebb latinamerikai or- j szágban, már napok óta tart j a súlyos kormányválság. En-' nek a válságnak közvetlen elő­idézője a märe. 18-i válasz­tás, ahol a 9 millió szavazat több mint 35%-át a szakszer­vezetek által támogatott Jus- ticialist Párt s a vele szövet­séges csoportok kapták meg. Ez a baloldali irányzatú szö­vetség még nagyobbarányu győzelmet aratott az ország tartományainak a többségé­ben, igy a legfontosabbikban, Buenos Airesben a választók kétharmada adta rájuk a sza- i vazatát. A Justicjalist Párt és a mö- i götte felsorakozott tömegek a munkások és parasztok jobb gazdasági helyzetéért, a gyár mali uralom megszüntetésé­ért, a kubai nép támogatásá­ért szálltak síkra és a “Yan­kee imperializmus” megszün­tetésének követelését helyez­ték programjuk homlokte­rébe. Frondizi elnök pártja, az j Intranzigent Radikális Párt és az ellenzéki Népi Radikális Párt, amelyek csak nevükben bizonyultak radikálisnak, mig i gazdasági politikájukban kon­zervatív elveket követtek, sú­lyos vereséget szenvedtek az urnák előtt. Azonban nem akarták tudomásul venni a nép döntését és katonai in­tézkedésekkel nyomták el a tömegek akaratát. Frondizi elnök megsemmisítette a vá­lasztási eredményeket és a “köztársasági rendszer meg­védése” címén utasította a katonai parancsnokokat, hogy vegyék át a tartományokban az ellenőrzést. A katonai pa­rancsnokok át is vették a ha­talmat az ország legnagyobb részében. De nem elégedtek meg ennyivel, hanem most már korlátlan uralomra törve Frondizi elnök lemondását kö­vetelik. Azzal vádolják a köztársa- jsági elnököt, hogy ő engedé- ! lyezte a baloldali képviselők fellépését a választáson. A jobboldal szerint Frondizi a peronisták szavazatával sze­rezte meg az elnökséget 1958- I ban és ezért adta meg a le­hetőséget a számukra, hogy ! önálló politikai pártként lép­hessenek fel. így a fasiszta Peront és társait, akik 1946- tól 1955-ig tartották a kezük­ben a hatalmat, azonosítják a jelenlegi népi mozgalommal. i Ezzel akarják lejáratni a Jus- ; ticialist Pártot és a mögötte felsorakozó szakszervezeteket. | De a nagyarányú politikai agitáció és propaganda sem ; homályosithatja el a jelenle­gi kormány népszerűtlen gaz­daságpolitikáját. Frondizit és társait egyre szélesebb körök­ben vádolják azzal, hogy “ki­árusította az országot a kül­földi nagytőkének.” Az érté­kes patagóniai (Argentína déli része) olajmezőket “ame- | rikai gyarmattá” változtatta. I Megengedte, hogy az Egye­sült Államokból 100 millió 1 (Folytatás a 16-ik oldalon) A“DEMOKRÁCIA” AKROBATÁI Gyakran olvashatunk az amerikai lapokban arról, hogy az u. n. “szabad világ” a tiszta demokráciáért küzd. Nem mú­lik el olyan hét, sőt talán olyan nap sem, amikor nem halla­nánk arról, hogy mennyire fáj államférfiainknak a “vasfüg­göny” mögötti országok sorsa. Olyan politikusok és pénz­emberek, akik lelkesen támogatják a fasisztákat és fajgyű­lölőket, szánalomtól fátyolos hangon keseregnek azon, hogy a kelet-európai államokban “nem érvényesülnek a demokrá­cia szabályai.” Ilyenkor esetleg még egy néhány könnycsep­pet is kisajtolnak szemükből a nagyobb hatás kedvéért. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, el kell ismerni, hogy ezek a szónoki fogások, könnyezések és siránkozások nem marad­nak mindig hatástalanok az emberek egy jelentős részére. Ezzel a lemezzel már gyakran sikerült együttérzést kicsi­karni a szavazók bizonyos rétegéből, főleg azért, mert a tör­ténelem nem mindig teremt olyan helyzetet, amely bebizo­nyítaná állításaik hamisságát és képmutatását. Nos, az elmúlt héten meggyőződhettünk arról, hogy milyen őszintén gondolják és értelmezik a demokráciát politikánk oszlopos tagjai. Szerencsétlenségükre Argentínában valóban szabad választást tartottak. Ezen a szabad választáson, me­lyet a polgári demokrácia klasszikus szabályai szerint foly­tattak le, a munkások és dolgozók támogatását élvező párt elsöprő győzelmet aratott. A “szabályok” értelmében át kel­lett volna adni ennek a pártnak az állam irányítását. Ehe­lyett a fegyvereknek adták át a szót és katonai diktatúrát vezettek be az ország legtöbb részében. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy itt valóban megsértet­ték a demokrácia alapvető szabályait és feltételeit. Na és hogyan fogadták a hirt a demokrácia felkent lovagjai ? Fel­háborodtak? Tiltakoztak? Fenyegetőztek? Az előzmények után, amilyen vehemensen védték a “demokráciát” a világ más részein, legalább is méltatlankodást várt volna tőlük az ember. Ez lett volna a legkevesebb... És mi történt? Helyeseltek! Igen, igen, helyeselték a Fron- dizi-kormány katonai közbelépését. De ami még külön érdé­AZ OAS VÉRBEFULLADT PROVOKÁCIÓJA ALGÉRIÁBAN A fegyverszünetet minden eszközzel akadályozni akaró fasiszták számos ember halálát okozták. Sok nő és gyerek az áldozatok közt Ismét tanúja lehetett a vi­lág, mint már annyiszor a legujabbkori történelem folya mán, a fasizmus öldöklést és gyilkolást kiváltó szerepének. Sálán, volt tábornok vezetése alatt működő OAS már hóna­pok óta folytatja uszítását az algériai béke ellen. Nyíltan fenyegetőztek a fasiszta ve­zérek, hogy ha a francia kor­mány fegyverszünetet mer kötni az algériai nép megbi- zottaival, akkor ők mindent elkövetnek ennek meggátlá- sára. A fegyverszünet megkötése óta valóban mindent elkövet­nek, hogy zavarják a két nép, a franciák és mozlemek közös erőfeszítését a béke megte­remtésére e sokat szenvedett országban. Ezért kellett a francia hadseregnek lezárnia Bab-elOued algiri városrészt, amely az OAS fasisztáinak a központja és igy véres Össze­ütközések színhelye volt az elmúlt hét folyamán a kato­nák és az OAS között. A ha­tóságok 2,500 személyt tar­tóztattak le ebben a fasiszta fészekben. Az OAS vezérei általános sztrájkra uszították Algír európai lakosságát és arra ösztökélték őket, hogy vonul­janak a hadsereg által lezárt Bab-el-Oued városrészhez és törjék át a katonák kordonét. Uszítással és fenyegetésekkel sikerült is nekik egy nagyobb tömeget belevinni a tüntetés­be és rendbontásba, annak el­lenére, hogy a hatóságok fel­hívásban figyelmeztették a lakosságot arra, hogy ez tilos. A felhivás szövegét a rádió­ban is felolvasták néhányszor. ' Ultranacionalista jelszava­ikat hangoztatva vonult a tö- i meg a katonai koi*donhoz. Itt kessége az ügynek, hogy miközben áldásukat adták az ar­gentin nép elnyomásához, közben a demokráciát emlegették! Ez valóban nem hétköznapi mutatvány! : ablakaiban és háztetőkön rej- | tőzködő fasiszták a katonákra j lövöldöztek, akik viszonozták I a tüzelést. A tűzharc követ- i keztében legalább 50 ember i halt meg és 150 súlyosan meg I sebesült. Az orvosok szerint a sebesültek közül is 40 állapota reménytelen. Az áldozatok kö­zött számos nő és gyerek is van. Az Algírban folyó esemé­nyekkel egyidőben egy oráni tengei’parti házban elfogták Jouhaud volt tábornokot, az OAS második legfőbb vezető­jét hét társával együtt. A fa­sisztavezért Párizsba szálli- •tották, ahol bíróság elé állít­ják. De Gaulle elnök rádióbe­szédben ismertette az algé­riai helyzetet és kijelentette, hogy a terroristákat meg fog­ják semmisíteni. Kérte a fran cia népet, hogy egy ember­ként támogassa algériai poli­tikáját az április 8-i népsza­vazáson.

Next

/
Thumbnails
Contents