Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-22 / 12. szám

Thursday, March 22, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 meny terveket dolgozott ki a náci európai “Uj Rend” számára. A náci propaganda tervezője Spanyolországban és Portugáliában. 1940 óta ná­ci párttag. A nyugatnémet parlament “külföldi szolgálatra alkalmatlannak” Ítélte náci múltja mi­att 1952-ben! PERU: Dr. Heinrich Northe. 1983-ban lépett diplomáciai szolgálatba. Fiatalon belépett a náci pártba. SALVADOR: Prince Alexander zu Solms­Braunfels, 1938-ban lesz diplomata. A bukaresti követség titkára 1941-ben. 1932-ben belépett a náci pártba. Tagja az SS-nek. 19443—45 között a Wehrmacht hadnagya. SZAUD ARÁBIA: Oswald, Baron von Richt­hofen. 1935 óta diplomata. Budapesten, P.écsben és Kalkuttában teljesített diplomáciai szolgála­tot. 1982 óta tagja a náci pártnak. . .SZENEGÁL: (s Mauretania): Dr Walter Reich hold. 1939-ben lépett diplomáciai szolgálatba. SZOMÁLIA: Dr. Wilhelm Kopf. Az ankarai náci követség sajtóattaséja. DÉL-AFRIKA: Karl Kuno Overbeck. 1934-ben diplomáciai szolgálatot teljesít Budapesten és Helsinkiben. Az SA tagja. DÉL-VIETNAM: York Alexander Baron von Wendland. 1936-ban lesz diplomata, 1938—39- ben Brnoban (Csehszlovákia) működik. 1933-ban lép be a náci pártba. SPANYOLORSZÁG: Wolfgang Baron von Welck. A moszkvai, londoni, budapesti náci kö­vetségeken dolgozott, majd fontos diplomáciai megbizatásokat hajtott végre, mint a külügymi­nisztérium megbízottja. SZUDÁN: Heinrich de Haas. A háború alatt a náci külügyi szolgálat keretében Batumban, Isztambulban, Trabzonban fontos állásokat töltött be. Alkonzuli rangot ért el. SVÉDORSZÁG: Dr. Carl Werkmeister. 1939— 40-ben New Yorkban, Párizsban, Budapesten pe­dig először 1936—39, majd 1940—44 között töl- tött be fontos megbízatást. Szerepe volt az újvi­déki pogrom megszervezésében, ahol 13,000 zsi­dót és szerbet, köztük számos asszonyt és gyere­ket gyilkoltak meg. SVÁJC: Dr. Ernst-Guenther Mohr. 1937-ben a külügyminisztérium kelet-ázsiai osztályán dol­gozott. Később Memelbe került és 1939-től Hágá­ban találjuk, Hollandiában. 194 után összekötő tisztje a fegyveres erők főparancsnokságának. A holland zsidók deportálásában vezető szerepet ját­szott. 1935 óta tagja a náci pártnak. THAILAND (és Laosz): Dr. Hans Bidder. Pá­rizsban teljesít diplomáciai szolgálatot 1933—35 között. Kínában 1936—45 között. 1944-ben fő­konzul lesz Shanghaiban. A náci párt tagja 1941- ben (tagjelöltje 1935 óta). TUNÉZIA: Dr. Herbert Richter. Különböző af­rikai és ázsiai városokban telj esitett diplomáciai szolgálatot a náciknak (Addis Ababa, Colombo és Tét uan). TÖRÖKORSZÁG: Georg von Broich-Oppert. összekötő szolgálatot töltött be a náci földalatti mozgalomnál Becsben, amikor Dolfuss osztrák kancellárt meggyilkolták. Az I. G. Farben tröszt* nél dolgozott 1987-től 1945-ig. Nürnbergben el­itéit háborús bűnös. SZOVJETUNIÓ: Dr. Hans Kroll. A berlini kül­ügyi hivatalban dolgozik 1933—36 között. Követ- ségi tanácsos Törökországban 1943-ig, főkonzul Barcelonában 1945-ig. Aktiv kémszolgálatot töl­tött be Törökországban, nyomást gyakorolt a tö­rök kormányra, hogy barátságos maradjan náci Németországgal szemben. EGYESÜLT ARAB KÖZTÁRSASÁG: Dr. Wal­ter Weber. 1934-ben lett diplomata. Londonban, Oslóban és Lisszabonban működött. EGYESÜLT ÁLLAMOK: Prof. Wilhelm Greve. A Külpolitikai Kutató Intézet előadója Berlinben (1937—38). 1940 márciusa után a náci Politikai Ügyek Egyetemén működik. A Külügyi Hivatal félhivatalos kiadványaiba ir cikkeket, amelyek­ben dicsőíti a náci agressziót és ellenzi a genfi egyezmény alkalmazását a hadifoglyokkal szem­ben. 1933 óta náci párttag. URUGUAY: Dr. Otto Eberl. Konzuli titkár Rio de Janeiroban 1937-ig. 1943-ban a Külügyi Hivatal Gazdaságpolitikai Osztálya IV. C alosztá­lyának (Románia, Bulgária tartozott ide) veze­tője. Követségi titkár 1944-ben. VENEZUELA: Dr. Carl-August Zapp. 1933- ban lesz diplomata. 1940-ben a leigázott Hollan­dia megszállási ügyeit intéző vezérkarnak tagja. 1933 óta náci párttag. NATO: Dr. Gebhardt von Walther. A náci diplo­mácia szolgálatában dolgozott Londonban, Moszk­vában, Tripoliszban. OEEC (Organization for European Economic Cooperation): Dr. Carl Hermann Mueller,Graaf. A náci Birodalmi Gazdasági Minisztérium és a külügyminisztérium tisztviselője. A többiről nincs adat Ez a díszes nyugatnémet diplomáciai kar náci listája. A felsorolt országokon kiviil még vannak: államok, ahol nyugatnémet követség működik. Minden valószínűség szerint ezek is szolgálták Hitlert, csak adat nem áll a rendelkezésünkre. De ami késik nem múlik. . . EGY DINASZTIA VÉGE, VAGY AMI EMEGETT VAN A torontói Globe and Mail hétfői, feb. 26-i szá­mában C. I,. Sulzberger, a N. Y. Times Service párizsi tudósítója, értesíti a nagyközönséget, hogy a NATO-hadsereg főparancsnoka, General Lauris Norstad rövidesen nyugdíjba megy és he­lyébe a nálánál fiatalabb (mindössze egy évvel) Gen. Earle Wheeler lesz a következő főparancs­nok. A cikk “A Dinasztia vége” címmel foglalko­zik Eisenhower volt amerikai elnök tábornoki karának lassú nyugdíjazásával. Az Eisenhower- dinasztia alatt a tábornoki dinasztiát, illetve mind azokat a tábornokokat érti, akik a háború alatt Eisenhower vezérkarában szolgáltak, magas be­osztásokban. A második világháború befejeztével ezek a tá­bornokok megmaradtak a Nyugat-Németország- ban állomásozó amerikai erők parancsnoki állá­saiban, majd a különböző katonai szövetségek pa­rancsnoki posztjaiba kerültek. Norstad tábornok is igy került a NATO legmagasabb parancsnoki székébe. ’49 januárjában az akkori Gen. D. Eisen­hower megszervezte a NATO első parancsnoksá­gát, majd távozása után, 1952-ben átadta helyét Gen. Matthew B. Ridgewavnek, utána Alfred M. Gruenther tábornok következett. Gén. Norstad tőle vette át a “vállalat” vezetését és tartotta meg a mai napig is. Ha megfigyeljük, a NATO legfel­sőbb parancsnoka és közvetlen beosztottjai min­den esetben amerikaiak voltak és ma is azok. A cikk magyarázata szerint csakis amerikaiak le­hettek a parancsnokok “mert csak a US rendel­kezett és rendelkezik ma is mindazokkal a nukle­áris fegyverekkel, melyek a legmodernebbek és a legtökéletesebbek. igy a US a szövetségesei terhére sem adhatja ki ezeket a titkokat senki­nek, még a NATO keretein belül sem.” Tehát ezen fejlett nukleáris technikával rendelkező fegyve­rek bevetése, felhasználása terén csakis az ameri­kaiak dönthetnek. Hogy a NATO-ban lévő szövetségeseknek ez a titoktartás mennyire tetszik, azt mindannyian sejtjük, már csak az állandó NATO-n belüli ma­rakodásokból is. Mivel Amerika a NATO-ban egyenrangú szövetséget ajánlott minden tagállam nak, ezek elvárják, hogy Amerika az eredeti meg­állapodás értelmében kezelje is őket. A kisebb ál­lamok azt gondolták, hogy a világ előtt katonai tekintélyüket növelik egy “egyenrangú” ameri­kai katonai szövetséggel, holott valójában nem történt más, minthogy beléplek az európai-ameri­kái hadsereg kötelékébe. Ez természetesen avval jár, hogy az amerikai hadsereg katonája köteles végrehajtani azt a parancsot, amit az amerikai parancsnok számára kiszabott. Na, de nem igy van ez a “nehezebb” fiukkal. A “nehéz fiuk” egyik legnehezebbje Nyugat-Né- metország nem elégszik meg az amerikai paran­csokkal s utasításokkal. A nyugatnémet államnak külön tervei is vannak. Ezt a NATO-ban is tud­ják. Viszont egy európai NATO-szövetség Nyu- gat-Németország nélkül annyit érne, mint a gomb a kabát nélkül. A “kicsik”, is úgy gondolkodtak, hogy a németek elleni legjobb védekezés, ha “egy közös katonai szövetségben vagyunk velük.” (Egyszer már erre ráfizettek, dehát sajnos soha­sem tanulnak.) Az amerikaiak is úgy látják, hogy európai terveiket csakis Nyugat-Németország se­gítségével tudják megvalósítani, tehát a németek jelentik a kulcsot. Hogy Nyugat-Németország a fenti szempontokból milyen fontossággal bir, ezt Bonnban tudják a legjobban és ezt amennyire csak lehet, ki is aknázzák saját egyéni törekvé­seik elérésére. Természetesen az amerikaiak min­dent megtesznek, hogy ennek a “nehéz fiúnak” a kedvét leljék, nehogy véletlenül megharagitsák és felborítsa európai elképzeléseiket. A NATO amerikai tábornoki gárdája azokból tevődött össze, akik a 2.-ik világháborúban Né­metország legyőzői voltak. A németek igen kénye­sek. Hogy beszélhetünk egy olyan egyenrangú, baráti, katonai szövetségről, melynek parancsno­kai a volt ellenség győztes tábornokai voltak? Ezek német elvi síkon nem egyeztethetők össze. Németország csak olyanokkal barátkozik, illetve szövetkezik, akiket ilyen “sötét” múlt nem terhel. Gen. Wheeler, becenevén “Buzz”, mindössze batallion parancsnok volt, amikor Eisenhower 1942-ben Európába jött elsőizben. Tehát a fasiz­mus, illetve Németország leverésében semmiféle komolyabb “bűn” nem terheli a lelkét. Gén. “Buzz” Wheeler 55. évében van. Nem is egy egész évvel fiatalabb, mint Gén. Norstad, aki nyugdíjba megy. Norstad volt a legfiatalabb az Eisenhower- dinasztiából. A cikk szerint Norstad “nem marad­hat meg örökké, pedig egyike volt a legkiválóbb parancsnokoknak a háború idejéből. Megjött a pillanat, amikor teljesen más dolgoknak kell tör­ténniük, mint ami eddig volt.” Újaknak kell jönni, akik a németek elleni “Eisenhower háborús” időkkel nem azonosíthatók. Eisenhower és egész dinasztiájának tábornokai teljesen más szellemű idők ; maradékai. Nor­stad tábornok, mint a dinasztia legfiatalabbja, szoros történelmi része ennek a periódusnak. Míg a másik egy egészen eltérő irányzatnak, egv újabb, de vajon milyen dinasztiának a neveltje? Azt hiszem, senkiben sem hagy kétséget, mi­lyen uj dinasztiának a képviselője? Végezetül talán szószerint idézzjink a cikkből A fertőző ultra-konzervatizmus Az ultrajobboldali csoportosulások szélsőséges reakciós politikai propaganda kitörései és műkö­dése ellen egyre terjed a tiltakozás az országban. A múlt héten a katolikus egyház figyelmeztette tagjait, hogy tartsák távol magukat ezektől a csoportoktól, e héten pedig a Presbitériánus Egy­ház központi tanácsa intézett felszólítást tagjai­hoz, hogy kerüljék azoknak a módszereknek a gyakorlását, amiket az ultrajobb propagál. Az egyházi körlevél, amit 9,500 templomhoz in­téztek, arra hívja fel a hívőket, hogy viselkedje­nek keresztényekhez illően “és ne tanúskodjanak hamisan egymás ellen.” A Birch Society azt hi- reszteli, hogy a protestáns egyház vezetőinek leg­alább három százaléka kommunista szimpatizáló. Ahol a Bircherak és hasonszőrű uszító társaik: megjelennek fasiszta tanaikkal, ott az egyházak és lelkészek ellen támadó kampány indul meg. “A kommunistaellenes propagandáj ukkal bizalmatlan ságot keltének demokratikus intézményeink ellen” mondja a körlevél. “Az ellenük intézett támadó-, sokkal jobban aláássák az egyházat, sajtót és al­kotmányos kormányunkat, mint arra a kommu­nizmus képes volna.” Politikai téren is azt tapasztaljuk, hogy min­den számottevő politikus igyekszik távoltartani magától az ultra-konzervatizmus megbélyegző szennyét, még maga Nixon is, aki pedig az elsők között volt, aki keblére ölelte a demokratikus szempontokat megnyomorító ultra jobboldali ta­nokat és azok hirdetőit. A republikánus párt ve­zetői tartanak attól, hogy politikai esélyeiket, a főleg republikánus körökben burjánzó ultrák ka­tasztrofálisan fogják befolyásolni a következő választásokon. egy egész keveset: A két tábornok, “they belong to two different periods.” Az egyik, amelyik történelmi részese volt a fa­sizmus leverésének, a másik pedig részese a fa­sizmus újjáélesztésének. Ez a tény szabja meg a nvugdijbamenetel korhatárát Norstad esetében,! no meg a bonni teljes egyenrangúságra törekvők. Még fennáll egy kérdés, vajon Heusinger tábor­nok keze mennyire van benne ebbén a nyugdija-; zási javaslatban? Torontói A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents