Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-11 / 2. szám
Thursday, January 11, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 "Csak sírjanak a ” Bonnból jelentette a N. Y. Times tudósitója, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung elterjedt német napilapban cikk jelent meg “Csak sírjanak a németek” címmel, amely arról szól, hogy az Egyesült Államokban a közvélemény egyre inkább németellenessé válik. A cikket a napilap newyorki tudósítója, Sabina Lietzmann irta, aki az utóbbi két-három évben észlelte ezt a változást. Ugyanezt észlelték az Egyesült Államokban tartózkodó németek, diákok, akik Frau Lietzman szerint, elkeseredetten térnek vissza Nyugat-Né- metországba “telve megdöbbenéssel, mert azt tapasztalták, hogy itt újra meg újra náciknak bélyegezték meg őket.” “A gyermekek szenvednek apjuk bűneiért”, panaszkodik az Írónő, s elkerüli a valóság beismerését, hogy abban a társadalomban, amelynek vezetése még most is nagyrészben százpróbás fasiszták kezében van, a fiatalabb nemzedék sem lehet mentes a mindent átható méreg beszivódá- sától. A riporternő az amerikai nép németellenes hangulatának okául azt hozza fel. hogy könyvek, és más közlemények jelennek meg és a TV-n fasisztaellenes filmeket mutatnak be, amelyek ismertetik a német fasizmus múltját, másrészt rávilágítanak arra, hogy a náci eszme ma is életben van a németek között. Kiemelte William A. Shi- rer, amerikai Írót, a “Rise and Fall of the Third Reich” íróját, akinek könyve mélyen befolyásolta az amerikaiak gondolkodását, s aki nyíltan hangoztatja, hogy “a németek most is javíthatatlan nácik”. Egy másik könyv, amely mély sebet ejtett a német nacionalisták érzékeny önérzetén, T. H. Tetens, németszármazásu Írónak “Az uj Németország és a régi nácik” eimü könyve. (Erről a könyvről a Magyar Szó részletes ismertetést közölt a dec. 7-iki számában.) Mint elvárható volt, Shirer könyvét Nyugat- Németországban megtámadták, ennek ellenére azonban a németnyelvű kiadás 30,000 példányának már több mint a fele elfogyott. Tetens könyvét, amely telve volt nyugatnémet okmányokból szerzett adatokkal a mai helyzetet illetően, a német kormány amerikai barátai is élesen támadták, leleplezéseinek hatásától félve. William Henry Chamberlin a Wall Street Journalban azzal vádolja, hogy “torzított képet” nyújt Nyugat-Né- metországról, hogy “vad túlzásokat, burkolt rágalmazásokat és kétes bizonyítékokra alapozott elsöprő következtetéseket” terjeszt. Tetens nem hagyta szó nélkül Chamberlin kritikáját. Rámutatott, amit Chamberlin elhallgatott, t. i., hogy ö azért irta meg könyvét, “hogy leleplezzem az Egyesült Államok volt bonni nagykövetének, James H. Connant-nak egy megjegyzését, amit dr. Adenauer is megismételt: ‘a nácizmus halott és el van temetve“,” “Való tények” “Hogy a teljes valóságot bemutathassam, köny vemet felelős német újságokból vett adatokkal kellett megtöltenem. Ha ezek az újságok azt jelentették, hogy majdnem 100,000 náci tömeggyilkos szabadon kószál Németországban hamis személyazonossággal, ha egy vádügyész azt állítja, hogy 800 csoport és szervezet érdemli meg az uj-náci megbélyegzést, ha számtalan volt náci biró ül ismét székekben, ha a rendőrség és a szövetségi adminisztráció Gestapo (náci titkosrendőrség) tisztekkel és volt náci tisztviselőkkel van keresztül-kasul szőve, ha dr. Adenauernek be kellett ismernie, hogy a Bundestag (parlament) és a Külügyi Hivatal felső vezetőségének 65 százaléka volt^náci diplomatákból áll, ha a kancellária legnagyobb hatalommal rendelkező titkára, dr. Hans Globke, nem más, mint az az egyén, akinek a legszorosabb kapcsolata volt a náci fajüldöző törvények életbeléptetésével és végrehajtásával, akkor ezek a jelentések nem az írónak a “vad túlzásai”, hanem valódi tények, amiket a német sajtó felelősségteljes része hozott nyilvánosságra.” Ennyit a könyvekről, amelyeknek leleplezései nem tetszenek azoknak, akik tűrik a nácizmus életbentartását, mert megfelel hidegháborús céljaiknak. Frau Lietzman egy másik érdekes és lényegesen fontos tényezőre mutatott rá cikkében az amerikai erősbödő németellenes közvélemény okait kutatva. Ez pedig az, hogy a berlini kérdés körül kialakult krízis rádöbbentette az amerikai népet arra, hogy kényszeríthetik egy német probléma miatt az élete kockáztatáséira. Ez valóban biztató jelenség, mert azt mutatja, hogy az amerikai nép nem akar háborút és sem- miesetre sem akar vesztébe rohanni egy olyan erőltetett, jogalap nélküli eszméért, amit Ade- nauerék, a Pentagon és a háborús uszítok felállítottak maguknak Nyugat-Berlinnel szemben. Az országszerte folyó óvóhelyépitési propagandahadjárat New York államban is meghozta a maga “gyümölcsét”. A hidegháború megszállt hívei érettnek Ítélték a helyzetet arra, hogy a törvényhozás utján is biztosítsák céljuk keresztülvitelét, és igy a múlt év november 9-én a New York állami törvényhozás megszavazott a hulladékanyagok elleni közóvóhelyek építésére 100 millió dollárt. Ebből az összegből akartak óvóhelyeket építeni az iskolák és egyetemek számára. A hatalmas dollárfedezetet igénylő program fő támogatója a képviselőház elnöke, Joseph Carlino volt, egy Nassau County-i republikánus. Carlino egyúttal a long-islandi Mineolában lévő Lancer Industries, Inc. igazgatói funkcióját is betöltötte. A Lancer cégnek pedig van egy leányvállalata, amely óvóhelyek építésével foglalkozik. A két vezető funkció között tehát lehetett némi összefüggés. Úgy látszik Carlino is tartott tőle, hogy ezt a nyilvánvaló összefüggést a közvélemény is észre fogja venni, mert 6 nappal az óvóhelyépitési rendelkezés megszavazása után lemondott a cégnél betöltött igazgatói funkciójáról. Ez a lemondás azonban már későn érkezett és igy nem tudta elaltatni Mark Lane" newyorki demokrata képviselő jól megalapozott gyanúját, hogy Carlinot nem csak az óvóhelyek hatásosságé ról s szükségességéről való meggyőződés vezette a 100,000,000 dollár megszavazásában. A manhattani Yorkville körzetét képviselő Lane azt is kimutatta, hogy Carlino ügyvédi irodája 1960- ban 5,000 dollárt vett fel jogi tanácsok tiszteletdija fejében a Lancer Industries cégtől. Lane képviselő a New York állami törvényhozás Erkölcsi Bizottsága előtt alapozta meg vádját. Kijelentette, hogy mindent elkövet, hogy a Demokrata Párt newyorki törvényhozóinak a támogatását megkapja. Úgy látszik azonban, hogy az óvóhelyüzlet gyökerei mélyebbre nyúlnak a pártérdekeknél, és igy nem fogják a demokraták sem osztatlanul támogatni az igazságot kideríteni akaró fiatal képviselőt. Joseph Zaretzki szenátor, a New York állami alsóház demokrata szár nyának az elnöke például már előre kijelentette, hogy ő nem hiszi, hogy Carlino óvóhelyépitési programjának bármi kapcsolata is lett volna az ő üzleti érdekeivel. Azt persze elfelejtette kifejteni, hogy mire is alapozza ezt a “jóindulatú” feltevését. Lane képviselő kijelentette ezzel kapcsolatban, hogy nyilvánvalóan fennáll a gyanúja annak, hogy a vizsgálatot vezető bizottságnak esetleg nem is az a célja, hogy felfedje a tényeket, hanem, hogy elnyomja azokat. Támadta a bizottságnak azt a határozatát is, hogy a kihallgatásokat zárt ajtók mögött, a nyilvánosság kizárásával tartják. Ha egy magas tisztséget betöltő személyt gyanúsítanak azzal — mondta Lane —, hogy visszaélt a közönség bizalmával, akkor a nyilvános kihallgatás feltétlenül szükséges. Először még azt sem akarták megengedni a bizottság tagjai, hogy Lane közvetlenül intézhessen kérdéseket a kihallgatott személyekhez. Az állami szenátus többségi pártjának a vezetője, Walter J. Mahoney “követelte a törvényhozástól, hogy róják meg Lanet “túlbuzgóságáért”. Az Erkölcsi Bizottság azonban kijelentette, hogy nem hagyja magát befolyásolni Mahoneytől és megengedték végül, hogy kérdéseket intézhessen a vizsgálati bizottság előtt megjelent személyekhez. Megjelentek a tanuk Az egyik fő tanú Warren C. Adams, a Tennes- see-i Camden-ben gyáros, ő a Lancer cég egyik tisztviselőjét idézte, aki kijelentette, hogy Carlino “ezen a törvényen dolgozik (a hulladékanyagoktól védő óvóhelyről volt szó) a mi számunkra” és még hozzátette, hogy Carlino a “mi nadrágzsebünkben van”. “Csak* sírjanak a németek” azonban megtévesztő fejeim, mert a valóság az, hogy nem sírnak, nem szállnak magukba, nem vezekelnek a nácizmus feledhetetlen bűneiért, be sem vallják, hogy vétkesek és még kevésbé igyekeznek azokat jóvá tenni az emberiséggel szemben. Inkább azt látjuk, azt bizonyítják a kézenfekvő adatok, hogy készen állnak bűntársaikkal megismételni azokat, méghozzá megtetézve, mert az atomháború a nácik tömeggyilkosságánál is iszonyúbb lenne. Adams vallomását Alfred Dallago, a Lancer Industries elnöke következetesen tagadta. Viszont William C. Hines, aki a missouri-i Brook- fieldben lévő Security State Bank részvénytársaságnak az elnöke, megerősítette Adams gyáros állítását. Hines kijelentette, hogy azért fektetett bele nagyobb összeget a Lancer Industries vállalatba, mert a cég vezetői biztosították őt arról, hogy Carlino “közeli kapcsolatban áll velük és egy ilyen törvény (az óvóhelyeket illetően) keresztül is fog menni.” Worthington J. Thompson, a marylandi Bethes- daban az American Survival Products Rt. elnöke •és a hulladékanyagok elleni óvóhelyek társfeltalálója, szintén megjelent a bizottság előtt. Thompson kijelentette, hogy Dallago másfél évvel ezelőtt szólt neki arról, hogy Carlino csatlakozik a Lancer Industries-hoz. Ezenkívül Carlino ügyvédi irodája már 1959 szeptemberétől a Lancer cég szolgálatában állt. A törvényhozás rendszerét kritizálja A 100,000,000 dolláros óvóhely-ügy kivizsgálása még folyik. Annyi azonban már most is világosan kibontakozik a tanúvallomásokból, hogy nemcsak a közönség iránti aggodalom késztetett egyes honatyákat a hatalmas összeg megszavazására. Lane kijelentette, hogy a vizsgálat követelésével kapcsolatban nem a Carlino elleni megtorlás elérése vezeti, hanem elsősorban az állami törvényhozás munkáját akarja megreformálni. A 100,000,000 dolláros óvóhelyprogramot 2 óra alatt vitte keresztül a republikánus adminisztráció a törvényhozásban. Pedig az egész óvóhelyépitési törvény értéktelen és “kegyetlen csalás” — állítja Lane képviselő. Mégis olyan gyorsan szavazták meg, hogy a legtöbb törvényhozónak még annyi ideje sem volt, hogy elolvassa! * Soroznak Nyugat-Németországban Provokációk a Német Demokratikus Köztársaság ellen A nyugatnémet hadsereg, a fokozott bonni fegyverkezésnek megfelelően újév után 42,500 katonakötelezettet hivott be 12 hónapos szolgálati idejének letöltésére. Az újoncok azonban valószínűleg Ugyanúgy, mint a múlt év júliusában és októberében behivottak, már 18 hónapot fognak szolgálni, ugyanis a szövetségi gyűlés legközelebbi ülésén tárgyalja a bonni kormány által már elhatározott szolgálati idő meghosszabbítást. Otto Arndt, a berlini vasutigazgatóság elnöke a múlt héten sajtóértekezletet tartott. Hangsúlyozta, december 30-án fasiszta elemek bandita- támadást követtek el a spandaui állomás előtt elhaladó szerelvény ellen. December 29-én Nyugat- Berlinben felbérelt huligánok két diverzánscselek ményt követtek el és vasúti kábeleket rongáltak meg. A nyugat-berlini hatóságok jóváhagyásával végrehajtott ilyen és ehhez hasonló cselekmények — mutatott rá Arndt — súlyosan fenyegetik a vasúti közlekedés biztonságát. A vasutigazgatóság elnöke közölte, hogy nyugat-berlini provokátorok egy hónap alatt 121 vasúti kocsit rongáltak meg és ily módon 100,000 márka kárt okoztak az NDK népgazdaságának. A magdeburgi körzet Kleinwanzleben nevű községéljen december 30-án az esti órákban léggömb esett le egy lakóházra. A léggömb a Német Szociáldemokrata Párt hírhedt “keleti irodájának” uszító röplapjait hordozta. Csak a szerencsés körülményeknek köszönhető, hogy a léggömb nem okozott súlyos kárt. A község lakosai nagy felháborodással vették tudomásul ezt az újabb provokációt. A NEW YORK ÁLLAMI ÓVÓHELYÉPITÉSI BOTRÁNY Alapos gyanú merült fel, hogy a 100,000,000 dollárt megszavaztató Carlino mögött egy nagy magánvállalkozás érdeke húzódik meg.
