Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-15 / 11. szám
Thursday, March 15, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 2L SCHEIBER SÁNDOR KÖNYVE: MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ FELIRATOK A III. SZÁZADBÓL 1686-IG Az alanti könyvismertetés a budapesti zsidó hitközség “Uj Élet” cimü közlönyében jelent meg. A könyv megjelenése Magyarország régiség kutatásainak egyik eredménye és tartalma az ország kultúrtörténete egy részének, bizonyos magyar-zsidó múltnak, feltárása. A benne foglalt adatok arról tanúskodnak, hogy a zsidóság a honalapitás első századaiban is már a magyar nép részét képezte és ezen az alapon is visszautasítható a külföldön élősködő fasiszta bandának a “fajtiszta magyar” elmélettel való kereskedése. Megcáfolja továbbá azt a valótlan híresztelést is, hogy Magyarországon és más szocialista országokban a zsidó polgárok kulturális tevékenységét korlátozzák. A magyarországi zsidóság régi mulasztását hozza helyre e könyv a magyarországi zsidó feliratok ismertetésével. Okmányok nagy száma szól a magyar zsidóság több százados múltjáról. Tárgyi emlékek azonban csak igen csekély számban maradtak reánk. Okát ismerjük. Elődeink élete a magyar földön többször megszakadt. Száműzetés, elhurculás, vagy teljes megsemmisítés volt a zsidó községek sorsa, ezeknek a pusztulását még a zsidó temetők is, amelyeket a héber nyelvhasználat Béth Olam-nak, az örökkévalóság Házának nevez, — megsínylették, A legidőállóbb emlékek, a sírkövek sem maradhattak fenn, hacsak a földbe nem süllyedtek, mert a köveket gyakran kiszaggatják, széthordták s egészben, vagy részekre törve felhasználták építő anyagnak. . A régi sírkövek felirataik révén kultúrtörténetünknek értékes forrásai. Azoknak felkutatása, megőrzése és ismertetése erkölcsi kötelességünk. Az első felhívás a régi sirkövek gyűjtésére — tudomásunk szerint — Zipser Maier-től származik. Az Orient folyóirat mellékletében, a Literaturblattban az 1846—47-es évfolyamokban ismertette a budai zsidó község életét a török uralom alatt. Megemlítette, hogy ő Budán több helyen látott héber feliratú sírköveket, ezeket sarokkőnek hasz nálták a budai polgárok és hozzáfűzi: “E kövek gyűjtését parancsolja nemcsak a vallásos kegyelet elhalt őseink iránt, hanem az általános emberi érzés is.” Azonban a régi sirkövek feliratainak jelentőségét művelődéstörténetünk szempontjából nem ismerte fel Zipser, a szövegek elolvasásával és feljegyzésével nem foglalkozott. Az Archeológiái Közlemények VI. évfolyamában (1866.) ismerteti elsőként Deutsch Henrik, a Nagyszombaton akkor előkerült középkori sirkövek feliratait. Jóllehet a folyóirat szerkesztője azzal a megjegyzéssel kiséri a feliratok közlését: .. . “honi izraelitáink eddig, mint látszik, saját Archeológiájukkal keveset törődnek”, mégis e kezdeményezés csak évtizedek múlva talált követőkre: Kohn Sámuel, Kaufmann Dávid, Weisz Miksa, Krausz Sámuel, napjainkban pedig Scheiber Sándor közléseiben. Az utolsó évtizedben napfényre került ókori, középkori és a török uralom idejéből való feliratos emlékek szükségessé tették most már az egész feltárt anyagnak rendszeres összefoglalását s feldolgozását. Ezt a munkát vállalta magára e mü szerzője. Tízéves fárasztó munka eredménye ez a kötet. Az eddig már közölt feliratok összevetése az eredetiekkel ugyancsak szükségessé vált, mert azok helyesbítésre és kiegészítésre szorultak. Sok; munkát adott a vidéki emlékek felkutatása és azok használható fényképeinek beszerzése. A héber epigraphiában való elmélyedés tette csak lehetővé eddig megfejthetetlen feliratok elolvasását. (1. 12., 16-os számú feliratokat.) A hiányos szövegek megfejtése sem volt könnyű feladat. A szerző nem szorítkozik egyedül a latin és héber feliratok közlésére és azok szövegének meg- bizható magyar fordítására, hanem részletes bevezetések is ad egyes korok felirataihoz. Bőséges jegyzeteket is nyújt a feliratokhoz és ismerteti az egyes sírkövekre tartozó irodalmat is. Nagyban emeli a kötet használhatóságát, értékét, hogy minden fellelhető sirkőről jó felvételt közöl. Ismertetésünkben nem térhetünk ki mindarra, ami kiolvasható e régi kövek szűkszavú, gyakran töredékes szövegeiből. Egyedül arra szorítkozunk, hogy rámutassunk milyen uj anyagot közöl e gyűjtemény és milyen megfigyelések vonhatók le a feliratok most már időrendbe szedett összeállításából. A hazai földön eddig előkerült sok római korú emlékből zsidó vonatkozásúnak csak négy feliratos és két tárgyi emléket ismertetünk, ezeknek számát a szerző a Sztálinvárosban — a római korú Intercisaban — felszínre jutott három felirattal gyarapítja. “Zsidó szimbólum nincs a köveken, sem utalás zsidó származásukra, vagy a zsidó közösséghez való tartozásukra. Héber nevük árulja el csupán zsidó eredetüket.” (Malchia, Sal- lumas.) A szerző éles megfigyeléséről tanusko- dig az a meglátása, hogy Aquincumból származó — jelenleg a nemzeti muzeum előcsarnokában látható — zsidó vonatkozású sirkövön, ahol a három bekarcolt hétágu menóra vonalai mellett csak egyszer tudták kibetüzni a görögül irt zsidó hitvallomást a “Heis Theos”-t (Egy az Isten), még kétszer találta meg annak elmosódott nyomait ugyanazon a kövön. Miután napjainkban a megtisztított dunapentelei kövön, mely Alexander Severns császár (222—235) tiszteletére emeltetett, elolvashatóvá vált a feliratnak a kő keretére jutott utolsó szava ((JVDEOR-um), igy kétségtelenné lett, hogy a zsidók zsinagógájának főnökétől származik ez a fogadalmi kő. Az újabban meg ismert feliratok csak megerősítik Nagy Lajos, kiváló archeológusnak, már 1938-ban hangoztatott megállapítását a római Pannóniáról, ahol —■ szerinte — “a zsidók Esztergom és Dunapentele között tömegesen telepedtek le”. A könyv bevezetése magában foglalja az okleveles emlékekből ismert középkori zsinagógák, temetők ismertetését és bemutatja az újabban felfedezett sírköveket. Ezeknek a sírköveknek a feliratairól való ismereteinket gyarapítja a szerző három budai és öt soproni szövegével és elsőnek közli a szakolcai sirkő képét, annak helyes olvasásával, mely 1398-ból való. Mindössze 26 középkori sirkő ismeretes most, de ez a néhány szöveg is képet tud adni Izráel népének, “az iizött báránynak” szenvedéssel teljes életéről e századokban, mikor “ a jajgatás” (1396. 24-es szám) és “az átok éve” (1405. 14-es szám) megjelöléseT két olvassuk e köveken és megtudjuk, hogy a leg- x'égibb nagyszombati (1340. 20-as szám) és az egyetlen teljes szövegű soproni sirkő (1411-12.30- as szám) mártírok sirhalmát jelölte. A magyarországi zsidóságnak a török időkben települési viszonyaira jellemző, hogy — eltekintve a nyugat-magyarországi (12 kismartoni, egy stomfai, egy rohonci) sirkőfeliratoktól — csak Budán kerültek elő nagy számmal zsidó felii'atok e másfél századból. Az 1944—45-ös év ostroma alkalmából sokat szenvedett budavárhegyi épületek romtalanitási munkálatainak során tömegesen bukkantak zsidó sírkövekre és azok töredékeire. Egyedül a Hess András tér 2-es számú ház bontásánál 24 darabot találtak. Összesen 97 török korabeli sirkő feliratát közli könyvünk. “A galut egyik legelőkelőbb községe” életéről nyújtanak adatokat e feliratok. A 118 közölt sirkő feliratához a XVI—XVII. századból fennmaradt régiségeken (menyasszonyi gyűrű, diszkard, pecsétnyomó, frigyszekrényfüg- gönv) olvasható szövegeket is közli a szerző. A mü használhatóságát elősegítik a különböző szempontok szerint összeállított mutatók. Befejezi a munkát a részletes német nyelvű _ összefoglalás, melyet a külföldi kutatók bizonnyal majd örömmel fogadnak. A magyar zsidóság kultúrtörténete igen értékes, eddig hiányos munkával gazdagodott, igaz köszönetünk érte a tudós szerzőnek. Elismerés illeti az Akadémia Nyomdát a könyv szövegének és gazdag képanyagának szép kiállitásáért. Az ízléses borítólapot és kötést is dicsérettel kell említeni. Hálával tartozunk a Conference on Jewish Material Claims Against Germany-nek, mely lehetővé tette a könyv megjelenését. Scheiber professzor e könyvét! apósának, Bemáth Miklós dr. főrabbinak ajánlja 75. születésnapja alkalmából. Grünwald Fülöp Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! VANNAK-E FÖLDALATTI TENGEREK? Időnként megjelenik egy-egy közlemény a “föld alatti tengerek”-ről. A tájékozatlan olvasó méltán azt hiheti, hogy a Föld mélyében csakugyan léteznek “végtelen tengerek”, és ha ezekhez kutakat vagy aknákat fúrnának, akkor ugyanolyan kényelmesen kaphatnánk vizet, mint a Fekete- vágy a Balti-tengerből. Néha forró vizű “föld alatti tengerek”-ről is megemlékeznek a lapok. Valóban akad ilyen? Az igazság az, hogy a Föld mélyében sem meleg, sem hideg tengerek nincsenek. Ellenben olyan föld alatti vizgk vannak, melyek kitöltik a különféle kőzetek pórusait, üre- geit. Ezeknek a vizeknek az aránya az egyes kőzetekben széles határok között változik. Például a homokban 10—50, a homokkőben 1—40, az agyagokban 10—55, a mészkövekben 0.2—35 százalék stb. A kőzetekben levő üregek százalékos aránya a mélységgel párhuzamosan csökken. A föld alatti viz térfogata az egész földgolyó a kb. 100 millió köbméter, vagyis 14-szer kevesebb, mint az óceánokban és tengerekben levő viz térfogata, és megközelítőleg 8000-szer több, mint a légkörben található vizé. A földgolyó általános vizkörforgalmában a föld alatti vizek a legkevésbé mozgékonyak. A légkör víztartalma 9 naponként, az óceánok és a tengerek vize (felső rétegükben) 2000 évenként cserélődik. A föld alatti vizek cserélődési sebessége azonban a helytől és a körülményektől függően más és más — a Krim-félsziget egyik völgyében 20—40 méter mélységben a föld alatti édesvizek egy éven belül, viszont a volga-urali területen 2000 méter mélységben a sós vizek csupán tiz- és százmilliárd évek folyamán cserélődnek ki. A föld alatti vizek rétegeződésének viszonyai szintén különböznek. Gyakran több víztartó szint is található. A föld alatti vizek összetétele és hőmérséklete különböző: vannak édesek, sósak, hidegek, melegek. Ezek felhasználhatók vízellátásra, öntözésre, gyógyászati célokra, és kivonhatok belőlük a hasznos alkatrészek (konyhasó, jód, bróm stb.K Az utóbbi években világszerte nagy figyelemmel tanulmányozták a forró vizeket (termálvizeket). Ezek ugyanis — esetleges gyógyászati alkalmazásukon kiviil — felhasználhatók hőerőművekben, épületek fűtésére, üvegházak melegítésére és meleg vizű öntözésre. Tehát a föld alatti vizek egyáltalán nem hasonlítanak a “tengerekhez”. A kőzetek üregeiben, pórusaiban rétegeződnek, eltérőek a vizcsereviszo- nyaik, felhasználási lehetőségeik stb. Ugyancsak nem emlékeztet semmiféle tekintetben a tengerekre a föld alatti karsztvíz sem, amely az el- karsztosodott kőzetekben — mészkő, dolomit, gipsz és kősó — nagyon elterjedt, s ott föld alatti patakokat, folyókat és kis tavakat alkothat. ENERGIA A “VILÁG TETEJÉRŐL” A Hiinálajában vannak a Föld legmagasabb hegyei — jóval meghaladják a 8,000 métert. Ezért kapta ez a több mint 2500 kilométer hosszúságú hegyvonulat a “Világ Teteje” nevet. A hegy lánc északi részén a Cangpo folyó keleti irányban szállítja víztömegét, majd a “tető” utolsó pillérét megkerülve elkanyarodik és déli irányba rohan. Hamarosan azonban, ahogy India földjére ér — ahol már Brahmaputrának nevezik—, nyugatnak fordul, hatalmas ivet alkotva a Himalaja keleti része körül. Az iv két szára között a szintkülöno- ség mintegy 2,000 méter. Ez a körülmény az enei'getikai szakemberek körében egy fantasztikus terv megvalósításának ötletét vetette fel. Gvala város közelében a Cangpo természete* medencében felduzzasztható. Minthogy a folyó» másodpercenként 1000 köbméter vizet szállít a völgybe, itt hatalmas víztárolót lehetne létesíteni, s Namcsa Barva alatt 3 m. átmérőjű alaguta- kat kellene fúrni a folyó másik szárához. Az ezeken átrohanó viztömeg energiája olyan óriási lenne, hogy az első erőmüvek közvetlenül az ala- gutakba szerelhetők. Ott pedig, ahol az átfolyó viz ismét a napfényre bukkanna, a Föld legnagyobb vizierőmüvének felépítéséin kerülhetne sor. A becslések szerint ennek teljesítménye 17 ezer MW körül lenne. Ez a terv — alagutat fixi-m egy,7742 méter magas hegy óriás alatt — jelenleg még nxegvalósithatatlannak tűnik. Az ember azonban megtanulta már hasznára fordítani ; . természet erőit. Elképzelhető tehát, hogy egy ;x poií-ez a terv valósággá válik. i
