Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-08 / 10. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Thursday, March 8, 1962 MAGYAROK AMERIKÁBAN A Rochamheau-hadsereg útja Amerikában Ternay admirális sikeresen áthozta a francia armadát Amerikába, kijátszva az angol kémeket. A franciák nagy titokban tartották az Amerikába készülő hadsereg szervezését, de a breszti kikötőben folyó nagyszabású készülődést mégsem lehetett titokban csinálni. Ezért azt a hirt terjesztették, hogy a hajók Dél-Amerikába indulnak s ezzel ügyesen félrevezetvén az angolokat, minden baj nélkül átkeltek az óceánon. A hadsereg megérkezését Howard Wr. Preston, a Rhode Island Historical Society Collection-ben írja le: Rochambeau hajóhada 1780 julius ll-én érkezett meg a Newport, Rhode Island-i kökötő- be, s e nagy eseményt a Providence Gazette már julius 15-iki számában közölte. A hadszíntérről ebben az időszakban nem a legkedvezőbb hírek érkeztek, igy elképzelhetjük, milyen örömmel fogadta az amerikai forradalmat tulnyomórészben támogató new-englandi lakosság a forradalom segítségére jött franciákat. A Providenee Gazette ezt Írja: “Szerdán este az egész város ki volt világítva, tűzijátékok repültek ezrével a levegőbe, és már régen nem látott ünnepi hangulat töltötte el a lakosságot ezen rendkívül fontos eseménynél.” LAUZUN HUSZÁROK Newporton .nem volt elegendő hely az egész hadsereg számára, igy a Lauzun Légiót Provi- dence-be helyezték át. 1780 októberében vonultak be a magyar huszárok Providencebe, intézményekbe, ahová elszállásolták őket. Október 10-én a Légió egy nagyszabású bált rendezett, amelyre meghívta Providence egész lakosságát. Ott táncoltak a magyar huszárok az újonnan szerzett szövetségesek feleségeivel, lányaival. Sajnos, a Providence Gazette nem ad részletes beszámolót a bálról, de biztos, hogy a huszárok példásan viselkedtek, mint mindenütt, különösen baráti országokban. Persze problémák is akadtak, mert háromszáz ló részére sok széna kellett. Benőni Pearce (valószínűleg a város polgármestere) felszólította a farmereket, hogy hozzanak be a városba szénát- szalmát a lovaknak és mindenféle eledelt a katonáknak amikért a katonai parancsnokság készpénzzel fog fizetni. A városban nagy prosperitás lett, mindennek felszökött az ára oly mértékben, hogy a francia katonai parancsnokság, mely fedezte saját költségét, nem tudta a kereskedőknek megfizetni az inflációs árakat. Rochambeau felkereste Trumbullt, Connecticut állam kormányzóját és megkérte, hogy adjon engedélyt a Lauzun Légiónak, hogy Windham vagy Lebanon városában üssön fel tanyát. Trumbull beleegyezését adta ehhez és igy 1780 decemberében a Lauzun Légió magyar huszárjaival Lebanon, Conn.-ban telepedett le, arra az időre, amig a hadszíntérre indulnak. Mielőtt erre az elindulásra sor került, Rochambeau tábornok seregszemlét tartott felettük. Az összes csapatok felvonultak, majd a huszár svadron kivont karddal, szélsebesen rohant el a tábornok előtt harckészségüket és hűségűket bizonyítva. Ezeket szedtük ki a Lauzun huszárok megérkezéséről a Howard W. Preston gyűjteményéből. A továbbiakban részleteket közlünk a Légió útjáról, melyhez az adatokat Commemoration by the Congress of the U. S. A. of the French Auxiliary Forces in the War of Independence (Library of Congress) alapján állítottuk össze. A LAUZUN LÉGIÓ elindult Lebanonból New York felé a Rochambeau hadsereg balszárnyaként, védve a főhadsereget az esetleges angol támadástól, melyet a long-islandi angol flottától vártak. A Légió huszárjai a partvidéken fel s alá jártak, figyeltek, nehogy meglepetésszerü támadás érje a főhadsereget. A hadsereg zöme Ridgeway, connecticuti városig ment, onnan rövid táborozás után, julius 2-án Eastchesterbe indultak hová másnap megérkeztek Eastchester déli határa a mai bronxi 229-ik utcánál volt.) Eastchesterbe érve, ott találták az amerikai Lincoln tábornokot, akinek seregét az angolok által felbérelt német zsoldosok, a Jagerek szorongatták. Elűzték a Jagereket és végre a Légió és magyar huszárjai a Bronx River keleti oldalén letáborozhattak. Julius 6-án keltek át a Bronx Riveren, a nyugati oldalra, Kingsbridge-be. HARC NEW YORKÉRT Az amerikai hadi állások most már 12 mér- földnyire voltak New York városától. Az angolok Dobbs Ferry-nél, az amerikaiak a Bronx River parti dombokon. 5,000 főnyi amerikai hadsereg, beleértve a Lauzun Légiót a magyar huszárokkal, George Washington vezérlete alatt megtámadta a New Yorkot védő angol hadsereget. Kingsbridge és Morrisa- nia irányába indult meg az offenziva. Ebből a harcból nem lett döntő ütközet, mert Washington úgy határozott, hogy inkább délen folytatja a hadjáratot, ahol az angolok kezén volt a keleti partvidék nagyrésze. Ha New Yorkot el is foglalná az amerikai hadsereg, azzal nem nyerné meg a háborút. (New York 1783-ban került vissza amerikai kézre.) A newyorki harcok alkalmával Washington felderítő utón volt egy csapat amerikai katonával. Az amerikaiak már oly kimerültek, fáradtak voltak, hogy képtelenek voltak tovább menni vele. Szerencsére találkoztak egy száz huszárból álló csapattal, akikkel aztán bejárta Fordham, Kings- bridge, Morrisania környékét. Három nap — három éjjel jártak mindenfelé Washingtonnal a huszárok, és nagyon panaszkodtak, hogy csak zöldséget és gyümölcsöt tudtak maguknak élelemként szerezni, pedig ők a húshoz voltak szokva. / YORKTOWN FELÉ Washington —elhatározásához híven, hogy a háborút délen folytatja — pai'ancsot adott ki, hogy ugv az amerikai hadsereg, mint a francia Rochambeau hadsereg, beleértve a Lauzun Légiót is, vonuljon a virginiai Yorktown alá. Ezzel kapcsolatban a History of New York azt is megemlíti, hogy Washington néhány szakasz katonát hátrahagyott a mai Van Cortland Parknál, hogy égessenek tábortüzeket állandóan, hadd higgyék az angolok, hogy még mindig ott van a hadsereg zöme. így a délre vonulásnál nem voltak kitéve az angolok támadásának. Yorktownnál Washington főhadserege és RoMindig tanul az ember valamit. Most azt tanultam, hogy a kenyeret nem kell dagasztani, csak kavarni és akkor jobb lesz és nem lesznek benne lyukak és a lekvár nem csurog át rajta. Ezt mondják nekem legalább tízszer egy nap a televízióban és a rádión. Hát kérem szépen, legelsősorban is itt azt sem tudják, mi az a kenyér. Mert azt a viaszpapirba csomagolt ragadós, puha vacakot csak nem lehet ugyanazon a néven nevezni, mint a hazai kenyeret? Hogy ezt nem kell dagasztani, azt elhiszem, de hogy miből kavarják össze, azt nem tudom. A kenyér odahaza “áldás” volt. Ha leejtettünk egy darabot, azt fel kellett venni a földről és megcsókolni. Anyám is maga dagasztotta a kenyeret, de már mi városiak voltunk, Miskolcon laktunk és Nagy Andorhoz, a pékhez vittük, aki nagy villanykemencében sütötte meg. Nagyanyám Diósgyőrben lakott, ő is maga dagasztotta a kenyeret, mint mindenki más Diósgyőrben, egyszer egy héten. Kemencében sütötte. Emlékszem jól, a kemence előtt egy gödör volt, ami mindig be volt fafedővel takarva, de amikor sütött, akkor levette a fedőt és a gödörbe állt, hogy beláthasson a kemencébe. A szakajtókban voltak, szép tiszta konyharuhába takarva a megkelt kenyerek és úgy borította őket egyenként a hosszunyelü, meglisztezett lapátra. Csoda ügyesen betolta a lapátot a kemencébe, ott elhelyezte és hirtelen kihúzta a lapátot a kenyér alól. Ez a művelet nagyon tetszett nekünk. De a legjobban tetszett a lángos. Hát volt annál izletesebb étel a világon? Itt pizza pájt esznek, ami éppen úgy hasonlít a lángoshoz, mint az itteni kenyér a hazai kenyérhez. Az egész udvar szagos volt a frissen sült kenyértől. Mikor aztán a kenyerek megsültek, akkor nagyanyám kiszedte őket és félretolta a tüzet. A Magyar családok hagyományos kedvence 50 éven át a SIMON FISCHER LEKVÁR A Fischer Simon-féle lekvár a legnépszerűbb a világon. A legfinomabb válogatott szilvából készült. Házi s ü t e m ényekben a a Fischer Simon-féle lekvár egyedülálló. — Mint finom gyümölcsíz kenyér- ________ re kenve szintén élvezetes Keresse a hires Fischer Simon lekvárt kedvenc üzletében : APRÓSÁGOK i ; ► 7 * !► Kovács Erzsi rovata < chambeau francia hadserege megtámadta a Cornwallis tábornok vezetése alatt levő angol haderőt. A kemény harcokban a Lauzun huszárok is resztvettek. A harcban az egyesült amerikai és francia hadsereg győzött s ez a győzelem el is döntötte a függetlenségi háború kimenetelét. Az angol hadseregre ez a vég kezdete volt. A történetiró igy írja le az angol hadsereg fegyverletételét. A fegyverletétel Yorktown-tól délre három mér földre történt. Az ut egyik oldalán a francia sereg sorakozott fel, fehér diszegyenruhában, arany sujtásos dolmányban, a tisztek diszkardjai az ékszerektől ragyogtak. Rochambeau tábornok állt a sor élén, ő is teljes díszben. Az ut másik oldalán sorakozott fel a rongyos, szedett-vedett ruhába öltözött amerikai hadsereg Washington tábornokkal az élen. De ott lengett az amerikai lobogó, mely az amerikai nép függetlenségét képviselte. A mezőn félkörben állott a diszőrség, a Lauzun Légió legjobb katonái, a magyar huszárok. Cornwallis tory angol tábornok nem volt hajlandó az amerikai rongyos seregnek átadni a kardját és betegséget szimulált. Hadsegédjét, O’Hara tábornokot bízta meg helyettesítésével, de megparancsolta neki, hogy ne Washingtonnak, hanem Rochambeau-nak adja át a vesztett kardot. O’Hara végig masírozott az utón a két sereg között. Amikor a sor fejéhez ért, ahol Washington és Rochambeau állott, Rochambeau felé tartott, de annak Dumas nevű hadsegédje Washington felé irányította O’Harát és igy Washingtonnak kellett átadnia a kardját. A HÁBORÚ VÉGE A Lauzun Légió a magyar huszárokkal végigharcolta a függetlenségi háborút. A huszárok mindenütt vitézül harcoltak és nagyban hozzájárultak Amerika függetlensége elnyeréséhez. A háború után a Légió visszament Franciaországba több magyar huszár kivételével, akik ittmaradtak, földet kaptak és letelepedtek. Az ittmaradottak közül két tisztről tudunk, akiket előzőleg megemlítettünk, Polareczky János és Benyovszky Ferenc. Sajnos, hogy a töb- biekről nem tudunk és ezen a téren még sok ku- tatnivaló van azoknak, akiket a magyarok története Amerikában érdekel. E. S. még jó meleg kemencében mindig sütött kalácsot, vagy bélest. Azóta se ettem olyan jóizüt. Sokszor vacsoráztunk egy darab finom kenyeret, megkenve otthon főtt szilvalekvárral, megszórva dióval. Diósgyőrben volt elég sok dió. Lehet, hogy lyukacsos volt a kenyér és átcsurgott a lekvár, azt biztosan lenyaltuk az ujjúnkról. Most aztán itt olyan kenyeret eszünk, amit nem dagasztottak, hanem kavartak és ami mindenhez hasonlít, csak nem a hazai jó kenyérhez. Eszembe jut róla Gábor Andor verse, amit az első világháború alatt irt az ehetetlen kenyerekről: Ki süté átkozott legyen ö ama pék, Hájteste sohase találjon kanapét, Mig ölet éhség annyira nem viszi, Hogy saját kenyerét kínjában megeszi. GROMIKO szovjet külügyminiszter résztvesz a genfi leszerelési konferencián, ami március 14- én kezdődik. Pár nappal korábban fog Svájcba jönni, hogy amerikai és angol kollégáival tanácskozhasson.
