Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-08 / 10. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 8, 3 9G2 | Munkásmozgalom | ......... ■ ■ ■ ■ ■ ii m mi» »«»inni um » » mm »mi irmmi »■■■»« ■ n< iiinnlnn1 Saját kárán tanul, de késön Margaret Reiner 1932 óta dolgozik a Waldorf Astoria szállodában. Telefon kezelő, mióta meg­nyitották a hires hotelt. Több évi munka után főkezelőnek nevezték ki. Mint munkafelügyelő kilépett a szakszervezetből. Vagy két héttel ezelőtt a hotel személyzeti fő­nöke behivatta az irodába és értésére adta, hogy nincs szükség további szolgálataira. Három heti végkielégítést kapott és 30 esztendő után azt mondták: mehet! Bucsuzásul csak annyit mondott a többi tele­fonosnak:- “De sajnálom, hogy otthagytam a szakszervezetet!” ALLIS CHALMERS-NÁL ELHALASZTOTTAK A SZTRÁJKOT Milwaukeeból jelentik, hogy W, Simkin szövet­ségi egyeztető kérésére a UAW Allis Chalmers tár gyaló bizottsága elhalasztotta a február 20-ra tervezett sztrájk megindítását. Pat Greathouse a UAW alelnöke, az Allis Chal­mers lokál igazgatója szerint a tárgyalások állan­dóan folyamatban vannak. A november 1-én le­járt szerződést kiterjesztették egy-egy napos ala­pon. A szerződés nyolc telepen dolgozó, 15,000 munkást érint. Szervezik az irodai munkásokat ' A United Auto Workers Union fehér galléros Országos konferenciájának delegátusai egyhangú lag jóváhagyták azt az ajánlatot, hogy a szak- szervezet fehérgalléros részleget alapítson, amely hez hivatásos egyének, irodai, technikai alkal­mazottak és mérnökök is tartozhatnak. Ez megoldaná egy sereg szervezetlen munkás kérdését és nagy segítséget jelentene a szerző­dések tárgyalásánál. Megszervezné a szervezetlen fehérgalléros munkásokat is. A fehérgallérosok közti aktivitás már több éve folyik az UAW kebelében, de eddig csak az egyes üzemek lokáljainak lehettek a tagjai, ahol ilyes­mi létezett. Béremelést kaplak a textilmunkások A Wyandotte Worsted üzem munkásai 7 cen­tes órabéremelést nyertek szakszervezetük, a Textile Workers Union-on keresztül. A textilipar­ban közel 70 üzem szerződése jár le az idén. Vagy 20,000 textilmunkás tartozik a szakszervezet kö­telékébe. Az unió nyilatkozata szerint 75 gyapjú- és szövetkészitő gyárral tárgyalnak 10 centes óra- bérjavitásért és a jóléti alap felemeléséért. A Wyandotte üzem 1,200 munkása a béremelés mellett még egy extra fizetett ünnepnapot is nyert, ha julius 4 éppen vakációjuk idejére esik. A múlt évben a textilmunkások semmiféle bér­emelést nem kaptak, mert “rossz volt a helyzet az egész iparban”, J. William Belanger a new- englandi államok szakszervezeti, körzeti igaz­gatója szerint. A Wyandotte szerződés $1.57 minimális óra­bért garantál munkásainak, a szövők $1.95 lé-es órabért kapnak. A gyár időközben már 10 cent­tel felemelte tavaszi szöveteinek yardját. Autóbusz sztrájk New Yorkban A Fifth Ave. Coach Lines és alvállalatai ellen sztrájkba léptek a munkások március 1-én, miu­tán a társaság elbocsátott 29 alkalmazottat és nyíltan kimondta, hogy még 1.500 alkalmazott elbocsátására készül, ha nem emelheti fel az autó busz viteldijat. A társaság 2500 autóbusszal ren­delkezik és főleg Manhattanban van járatuk, de alvállalatuk a Surface Lines Bronxban valamint a W'estchester Street Transportation, mely Wrest- chesterben bonyolította le a forgalmat. Wagner polgármester a sztrájk kiprovokálásá- val vádolja a társaság uj vezetőségét, hogy igv kényszerítse a várost a viteldij emelés engedélye­zésére, vagy a város szubvencionálja a privát társulatot az adófizetők pénzén. A sztrájk 1 és fél millió utast érint. Az utazók már eddig is kénytelenek voltak a 15 centes viteldij mellett kü lön5 centet fizetni az átszállójegyekért. A képviselőház megszavazta a munkás átképzést Washingtonban a képviselőház megszavazott egy 262,000,000 dolláros, kétéves munkás átkép­ző törvényt. A 354:62 arányban megszavazott törvény alapján 410,000 munkanélküli munkás átképzése valósítható meg. Ezek az emberek az­ért nem tudnak elhelyezkedni, mert nincs meg a szakértelmük a gyorsan fejlődő ipari felszerelé­sek, gépek kezeléséhez. Országunkban található többmillió munkanél­küli problémáját persze nem oldja meg ez a két éves átképző tanfolyam. A szenátus is látta ta­valy, amikor megszavazta a törvényt, hogy sokkal nagyobb arányú kormányprogramra lesz szükség az automáció folytán állásukból kieső munkások átképzésére és 655,000,000 dollárt szavazott meg egy négyéves program megvalósítására. A kép­viselőházban azonban a déli demokraták és a re­publikánusok többsége módosításra kényszeritet- te az eredeti terv pártfogóit. A szenátus és a képviselőház által megfogal­mazott törvény különböző változatai a szenátus és a ház közös éi’tekezlete elé kerülnek, ahol köl­csönös engedményekkel egyeztetik - össze a két tervezetet. 30-40 ezer vasutas veszti el a munkáját (Folytatás az első oldalról) lius 1-én, a határozat életbe lépésének idején, el­veszti munkáját. Nagyrészük fütő, akiknek el­bocsátását a szakszervezet biztonsági szempont­ból nem engedte meg eddig. Ez elsősorban a leg­fiatalabb és legöregebb munkásokat érinti azon­nal, a többiek vagy tiz éven belül érzik meg a tel­jes hatását. A tiz vagy több évi rangidőséggel rendelkező munkásokat átképezik arra az időre, amíg nyugdíjba mennek. Másokat azonnal nyuga­lomba vonulásra kényszerítenek, azáltal, hogy le­szállítják a nyugdíjba küldhetés idejét. A fizetési skálákat szintén átszervezik és a ma­gas fizetésüek (néni a tulajdonosok és hozzátar­tozóik fizetéséről van szó) bérét levágják, má­sok pedig fizetésemelést kapnak. Például a “yard­man” heti 50.4 óráért 155 dollárt kap. A lehető leggyorsabban technológiai újításokat vezetnek be a vasutiparban. A bizottság jelentése a mozdonyvezetők, a fűtők, a kalauzok, a Pull­man portások, valamint a váltókat beállitókra a bekapcsolókra szól. Ezek a vasúti alkalmazottak 27 százalékát, vagyis 196,000 embert tesznek ki. Professzorokból és a vasúttársaságok emberei­ből állt a bizottság. Ezek az urak nem látják, mennyiben érdeke a népnek az, hogy mig a vasú­ti társaságok vezetői továbbra is húzhatják' a magas fizetésüket, és a részvényesek a nagy osz­talékokat (mert arról szó sincsen a jelentésben, hogy ott is revidiálni kellene valamit,) addig 30­40,000 embert hajlandók az utcára dobni. Az automáció, amely az emberiség érdekeit szolgál­hatná annyiban, hogy életünket megkönnyítse, valóságos rémként fenyeget mindenütt. Az ipar minden egyes ágában uj és uj munkameglakari- tó gépeket szerelnek fel és egyre több és több kenyérkereső kerül az utcára. Nem lenne nehéz ellensúlyozni ezt a folyamatot kormánynak azzal, hogy leszállítaná a munkaidőt ; ebből nem volna kára a nemzetnek. De ennek éppen ellekezője történik. Goldberg munkaügyiminiszter állan­dóan kihangsúlyozza a kormány álláspontját ar­ra nézve, hogy fizetésemelést sem adhatnak töb­bet, mint amennyivel a termelőképesség emelke­dik, mert az inflációt von maga után. A termelő- képesség pedig minden egyes uj gép beállításával emelkedik ami ahelyett hogy segítené a munkás­ságot, ellenségévé válik mert ezzel csak a munka- nélküliek tábora szaporodik. Ugyanakkor a vál­lalatok profitját egy jottányival sem csökkenti, hanem emeli. Üzemlezárással fenyegetőznek A pittsburghi Superior Acélüzem munkásai el­vetették a cég azon követelését, hogy 400 mun­kást elbocsáthassanak, átszervezzék a rangidős- ségi rendszert és egyéb munkaszabályokat. A cég az üzem teljes lezárásával fenyegeti a munká­sokat. A Carnegie-i (Penna) Superior acélüzem gaz­dát, változtatott; a Fulton Industries, Inc. vásá­rolta meg a Copperweld Steel Corporationtól. A Fulton cég, melynek székhelye Atlanta, különböző árucikkeket gyárt. A munkások ellenzik a cég átszervezési követe­léseit, John Garbera, az acélipari szakszervezet 21-ik lokáljának elnöke, az üzem 800 munkása nevében kijelentette, hogy a cég minden követe­lése ellentétben áll a junius 30-ig terjedő szerző­déssel. A szakszervezet nem fogadja el az uj tu­lajdonos ultimátumát, amely szerint a cég vesz­teséggel dolgozott, de ugyanakkor arra sem mél­tatja munkásait, hogy megmagyarázza miben áll ez a veszteség. A Superior rozsdamentes acélcsikokat és más hasonló árucikkeket gyárt. . A dokkmunkások bojkottja Az Egyesült Államok dokkmunkásai az Atlanti­óceán és a Gulf-öböli kikötőkben bojkottálják a Panama Köztársaságból jövő, vagy oda induló kereskedelmi hajókat. William Bradley kapitány, a dokkmunkások szakszervezetének (International Longshoremen’s Assoviatión) elnöke adta ki a rendeletet a boj­kottra, amely egyaránt érinti a külföld, vagy az Egyesült Államok hajóit. Három hónapon át pró­bálta meggyőzni kormányunkat, hogy az elfoga­dott minimális órabért fizesse azoknak, akik a hajórakományokat Cristobal és Balboa kikötői­ben kezelik, de minden fáradsága eredménytelen maradt — mondta Bradley. A két ország közötti forgalom 70 százalékát lebonyolító Grace Line elnöke, W, J. McNeil azon­nal tiltakozott, hogy a társaság issza meg a levét az ILA és USA kormány közötti ellentéteknek, illetve bérharcoknak. Bradley kapitány kijelentette, hogy a szövet­ségi kormány tulajdonát képező Panama Canal Co., 62 és fél centes órabérért dolgoztatja a dokk munkásokat. A szövetségi kormány hajója, az Ancon szállítja New Orleansból Panamába a ka­tonai felszereléseket. Az Egyesült Államok kikötőiben* 60,000 dokk­munkás órabére 3 dollár 2 cent, A bérharc Pana­ma 1,200 dokkmunkását;érinti. Bradley sürgönyt küldött Kennedy elnökhöz, amelyben kihangsúlyozta, hogy az elnök június­ban a kormány minden ügynökségére kiterjesztet­te a minimális órabér bevezetésének kötelezettsé­gét, de ezt sohasem léptették életbe a Panama Canal Company-nál. “A kormányügynökség kezeli a csatorna zóná­jában a rakparti munkálatokat, ugyanakkor nem engedi meg alkalmazottainak, hogy tagjai legye­nek maguk által választott szakszervezetnek. Ez igazságtalanság”. Bradley kapitány szerint Panamában tavaly januárban megszervezték a dokkmunkások unió­ját, de nem volt hajlandó megmondani, hány tag­ja van a szakszervezetnek. A New York Shipping Association,‘amely ren­desen az ipar nevében tárgyal a szakszervezettel, felhívást intézett Arthur J. Goldberg munkaügyi miniszterhez, hogy akadályozza meg az ILA “tör­vénytelen bojkottját a panamai szállítmányok ellen.” A Grace Line-en kívül a bojkott a United Fruit a Gulf and So. American Steamship Co.-t, a Col- demar Line-t és a Mamenic Line-t érinti még. MUNKÁBAN AZ UNIÓK ELLENSÉGEI! A “Right to Wrork” törvényjavaslat mögött álló szakszerveze'tromboló erők ismét jelentkeztek Portland. Oregonban. Charles W. Bailey, az országos “Right to Work” bizottság kerületi igazgatója összehívta “önkén­tes szakszervezet”-ben hivő barátait Montana, Idaho és Wrashing4on államokban, a Spokane Dai­ly Chronicle lap jelentése szerint, hogy körzeti “right to work” szemináriumot szervezzenek. A napilap szerint az üzleti csoport vezetője úgy nyilatkozott, hogy főcéljuk olyan jelöltek bene­vezése és megválasztása, akik a “Right to Work” törvényjavaslatot szorgalmaznák, illetve támo­gatnák. Ugv Washington, mint Idaho államban lesza­vazták e szakszervezet-ellenes törvényt, Most új­ból próbálkoznak Salemben, Olympiában, Boise- ban és Helénában, még pedig első célpontjukként májusban az Oregon állami előválasztásokat tűz­ték ki.

Next

/
Thumbnails
Contents