Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-01 / 9. szám
© 60 Cues Munkás Sajtó lAiüuutwaiuillllliluutAWAMtMMrtWWWMWIAWWWWWWWVWWWWWWWVWWWWWWWUWWWWMUW^^ “AZ ATOMKISÉRLET FOLYTATÁSA GYILKOSSÁG!” Russel angol tudós egy londoni népgyülésen élesen támadta az angol és amerikai kormányt az atomrobbantási kísérletek folytatására való felkészülésért A HIDEGHÁBORÚ LOVAGJA Robert Kennedy, az elnök öccse, az ország igazságügymi- nisztere, világkörüli propagandautján Nyugat-Berlinben végezte politikai-akrobatáskodása legvakmerőbb mutatvány- számait. A hidegháború ezen tűzfészkében megjelenésével és kijelentéseivel szította a háborús lángokat, s ezzel további bizonyítékot szolgáltatott a berlini kérdés jelenlegi helyzetének tarthatatlanságára. A köztudatban erősödik a megértés, hogy a világbéke szempontjából, a harmadik világháború szándékos vagy véletlen kirobbantásának elkerüléséért, a berlini kérdés megoldása nem várhat további halasztást. A háborús érdekeltségek eddig is a nemzetközi feszültség és í a háborús provokáció központjaként használták fel ezt a i városrészt és Robert nyers éretlenséggel adta ennek tanúbizonyságát. Mi szükségtelennek és felelőtlennek tartjuk Robert Kennedy kijelentését, hogy Nyugat-Berlin “megtámadását” j azonosítja New York, Chicago, vagy Párizs és London megtámadásával. Háborús uszítás a városrész megtámadásáról beszélni, amikor évek óta a békés megoldás, a német béke- szerződés megkötése van napirenden. Vajon az amerikai nép elhiszi, vagy a gyilkos náci terrort, bombázást és barbár pusztítást végigszenvedett párizsi és londoni nép megengedi hogy Robert Nyugat-Berlin szabadságának állítólagos veszélyéért őket és a világot háborúba sodorja? Robert Kennedy körútja több állomásán ugv viselkedett, í mint aki 36 éve ellenére sem érti meg a világhelyzetet. Talán az a tudat, hogy utján a világ egyik leghatalmasabb országa elnökét képviselte, tette olyan pökhendivé, különösen az ázsiai országok egyetemi hallgatóival szemben, akik ugyan fiatalabbak, mint ő, de nálánál érettebb politikai magatartást tanúsítottak. Mintha csak verekedésre hívta volna ki őket, oly ifjonci virgoncsággal ugra-bugrált a teremben és vonta felelősségre pl. az indonéziai diákokat, hogy mi kifogásuk van az amerikai imperializmus ellen? Nem állhatták (Folytatás a 16-ik oldalon) i VÉDJÜK £ SAJTÓSZABADSÁGÁT A szabad sajtó a civilizáció történetében a haladó emberiség ragyogó fáklyája volt mindig. Bármikor, bárhol küzdelem folyt az elnyomás ellen, a több szabadságért, a sajtó szabadsága mindig az első helyet foglalta el a kitűzött célok sorában. Fogadott hazánk történetében az'angol gyarmati elnyomás elleni harcot is az Írott betű szabadságának eszméje indította meg. Az úgynevezett “Stamp Act”, amellyel az angol királyság minden nyomtatott anyagot megadózta- ✓ tott és ellenőrzött, fűtötte az amerikai telepesek elhatározását, hogy lerázzák magukról a gyarmati igát. Ezért találjuk az alkotmányban és az alkotmány módosító Függelékekben a sajtószabadság megvédésére beiktatott pontos meghatározásokat. Honalapító atyáink jól látták, hogy a történelem fejlődésében mindig szükség lesz a sajtószabadság megvédésére. Ez gyakrabban bebizonyult az Egyesült Államokban. Az uralkodó klikkek többizben elnyomó törvényekkel igyekeztek elhalgattatni az ellenzék hangját. A polgárháború előtt a néger rabszolgák felszabadítását követelő Abolitionist-sajtót betiltó rendeletek a nép ellenállásán törtek meg. Akkor még egy déli szenátor, John C. Calhoun is ellenezte ezt: “Ha meg engedjük, hogy a Kongresszus az Abolitionist nyomtatványoktól megvonja a postai szállítást, ezzel a sajtó szabadságát veszélyeztetjük, mert minden termékét alárendeljük tetszésének és akaratának.” ' Mint emlékszünk, szülőhazánk, Magyarország nagy szabadságharcában a márciusi ifjak élső tette a sajtó szabadságának gyakorlása volt. Az Egyesült Államokban a hatalmát féltő uralkodó osztály ma is a sajtó elleni támadással nyit utat a nép szabadságjogainak megnyirbálására. Ezen céljainak kivitelezésére megszerkesztette a McCarran-törvényt. Az angolnyelvü munkáslap, a “THE WORKER” az első, mely ellen életbeléptette az alkotmányellenes McCarran-törvény rendelkezéseit. Tisztviselőit és alkalmazottait lealázó kihallgatásnak vetette alá. “Megbélyegzéssel” akarja lehetetlenné tenni a lap további megjelenését. A 38 éve fennálló “THE WORKER” mindig a nép jogainak harcos védelmezője volt. Most a néphez, a demokrácia védelmezőihez, olvasó táborához fordul segítségért, hogy támogassák a McCarran-törvény elleni harcában, az amerikai sajtószabadság megvédésében. A “The Worker” győzelme az amerikai nép győzelme lesz, mert segít gátat vetni az amerikai demokratikus jogokat veszélyfeztető irányzatnak, amely szemünk előtt, az Ultra-jobb erők előretörésében fenyeget. Március 2-án, péntek este 7.30-kor, a CARNEGIE HALL- ban, 7-ik Avenue és 57-ik utca sarkán, a SZABAD SAJTÓ megvédésére ünnepük a “THE WORKER” 38-ik évfordulóját. Legyünk ott, védjük meg hazafias hagyományainkat.. A szokatlanul hideg és zord téli időjárás ellenére is hatalmas tömeg gyűlt össze a londoni Trafalgar Square-en, a Nelson emtekmü körül, hogy tüntessen az atomkisérletek folytatása ellen. A gyűlést szervező bizottságok egyben tiltakozásukat fejezték ki 6 tagjuk bebörtönzése miatt, akiket tavaly szeptemberben tartóztattak le az angol hatóságok a Wethersfield-i légi- támaszponton. A gyűlés szónoka a 90 éves Bertrand Russel volt, a világhíres angol tudós. A tömeg nagy ovációval fogadta az agg békeharcost, aki létrán mászott fel a Nelson emlékmű talpazatára és onnan mondta el harcos beszédét. Hangja tulharsogta a szél sti- vitését. A londoniak előtjt ismert ez a hang, amely bátran szállt szembe az 1914-es háború őrületével és 1940-ben Hitler inváziós fenyegetésével. Most a brit kormányt ostorozta, hogy atomrobbantási kísérletekre készül fel, amely- lyel “emberek millióit öli meg nemzedékeken keresztül” és ennek végrehajtására “egy kifejezetten totális elméletet” hirdetett meg. “Csak az állam, mondják ők, tudja megítélni a helyzetet” —"ostorozta az angol kor mányt Russel. “Csak az államra lehet hallgatni'. Lelkiismeret, erkölcs, a nép jóléte, ezek mind jelentéktelen dolgok. Ez a felfogás tette lehe- tőyé Buchenwaldot (náci koncentrációs tábor), ez hozta működésbe és ez adta meg a lehetőségét annak, hogy még büszkék is legyenek rá.” Rámutatott a szónok arra is, hogy a Wethersfield-i angol királyi légitámaszpont az Egyesült Államok kezében van. “Emberek, akiket az amerikai kormány normálisaknak tekint, egy kevésbé hisztérikus légkörben nem számítanának annak,” mondta Russel. “Rá kell döbbennünk arra — folytatta a világhíres filozófus —, hogy ezek az emberek ujjúkkal a gombokon pusztulásunkat idézhetik elő egyetlen délután.” Az előbbi állításnak igazolására Lord Russel három amerikai vezető kijelentését idézte. Ez a hái’om: Arthur W. Radford admirális, Nathan F. Twining tábornok, korábban a légierő vezérkari főnöke és Orvil A. Anderson tábornok, azelőtt az Air War College igazgatója. Russel idézte Radford tengernagy kijelentését: “Én teljes győzelmet követelek a kommunista rendszer felett, nem holtpontra jutott tárgyalásokat”. Twining tábornoktól a következő mondást idézte: “Ha nem lennének a politikusok; egy délután elintézném a háborúi a Szovjetunió bombázásával.” Anderson tá- | bornok pedig a következőket | állította: “Boldogan bombáz- [nám Oroszországot; csak ad- ! ják meg nekem erre a parancsot”. Ezek a nyilatkozatok, hang , súlyozta a kiváló tudós, “a hatalomban lévő emberek ör- i jöngései.” “Ezek a mi halálos ítéletünket jelentik.” Beszédét a következő szavakkal fejezte be: “ha a kormányok nem állnak ellen és nem állítják meg (a kísérleteket), az emberiség túlélésére csekély remény van.” A hóvihar ellenére lelkes hangulatban lefolyt népgyülésen felolvasták dr. Linus C. Pauling, amerikai tudós üzenetét is, aki az amerikai és angol kormányok határozatát a nukleáris kísérletek folyta- I tására “emberek milliói előre I megfontolt szándékú meggyil- I kolásának” nevezte. CARLINOT “TISZTÁZTÁK” AZ ÓVÓHELYÜGYBEN Carlinót azok alól a “vádak” alól tisztázták — mondta Lane — amellyel nem vádolta senki, mig nem tárgyalták komolyan a valódi vádakat Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y Vol. XI. No. 9. Thursday, March 1, 1962 NEW YORK, N. Y Carlino ellen, aki New York állam képviselőházának elnöki tisztét tölti be, több héten keresztül vizsgálat folyt az óvóhelyépitési botránnyal kap csolatban. Lapunkban már többször irtunk erről a vizsgálatról, amelyet New York állam Képviselőházának Erköl esi Bizottsága vezetett le. A Bizottság előtt Lane, Manhattant képviselő adta elő vádját Carlino szerepével kap csolatban. A képviselőház elnöke ugyanis a Lancer Industries, Inc. igazgatója volt abban az időben (1961 novemberében) amikor megszavazták Rockefeller kormányzó 100 millió dolláros közóvóhelyépi- tési törvényjavaslatát. A javaslat alapján New York állam területén az iskolák és egyetemek számára épitenek majd óvóhelyeket. A Láncéi Industries, Inc. viszont családi óvóhelyek építésével foglalkozik, de van egy leány- vállalata, amelyik közóvóhelyeket létesit. A nagyon is feltűnő kapcsolatot az óvóhelyépitési törvény megszavazása és a vállalati igazgatósági tagság között több tanú is megerősítette a vizsgálat folyamán. Az egyik tanú, Warren C. Adams gyáros határozottan állította, hogy neki a Lancer cég vezető tisztviselője mondta, hogy Carlino az óvóhelyépitési törvényen dolgozik “a mi számunkra”. Még azt is hozzátette, hogy Carlino “a mi nadrágzsebünkben van.” — Adams állítását más tanuk is megerősítették. Az Erkölcsi Bizottság azon ban mindezek ellenére “tisztázta” Carlinót a vád alól. Egyhangúan elfogadták azt, , hogy Carlino “nem élt vissza a közönség bizalmával” azzal, hogy egy óvóhelyépitési vállalat vezetője volt, amikor segítette a fall-out shelterek törvényének a keresztülvitelét a képviselőházban. Az Erkölcsi Bizottság jelentése a következőket állapítja meg: Se nem fogalmazta, se nem támogatta Carlino “helytelen módon” az óvóhelytörvényt, a Lancer cég szolgálatában. A képviselőház elnökét nem befolyásolta hivatalos ténykedésében az, hogy a Lancer cég igazgatósági tagja volt. Nem kapott külön juttatást a törvény keresztülviteléért. A bizottság végül is azzal zárja a jelentését, hogy Lane képviselő és tanúi elmulasztották, hogy “hihető bizonyítékokkal igazolják” állításaikat. (Folytatás a 2-ik oldalon)
