Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-01 / 9. szám

© 60 Cues Munkás Sajtó lAiüuutwaiuillllliluutAWAMtMMrtWWWMWIAWWWWWWWVWWWWWWWVWWWWWWWUWWWWMUW^^ “AZ ATOMKISÉRLET FOLYTATÁSA GYILKOSSÁG!” Russel angol tudós egy londoni népgyülésen élesen támadta az an­gol és amerikai kormányt az atomrobbantási kísérletek folytatá­sára való felkészülésért A HIDEGHÁBORÚ LOVAGJA Robert Kennedy, az elnök öccse, az ország igazságügymi- nisztere, világkörüli propagandautján Nyugat-Berlinben vé­gezte politikai-akrobatáskodása legvakmerőbb mutatvány- számait. A hidegháború ezen tűzfészkében megjelenésével és kijelentéseivel szította a háborús lángokat, s ezzel további bizonyítékot szolgáltatott a berlini kérdés jelenlegi helyze­tének tarthatatlanságára. A köztudatban erősödik a meg­értés, hogy a világbéke szempontjából, a harmadik világhá­ború szándékos vagy véletlen kirobbantásának elkerüléséért, a berlini kérdés megoldása nem várhat további halasztást. A háborús érdekeltségek eddig is a nemzetközi feszültség és í a háborús provokáció központjaként használták fel ezt a i városrészt és Robert nyers éretlenséggel adta ennek tanú­bizonyságát. Mi szükségtelennek és felelőtlennek tartjuk Robert Ken­nedy kijelentését, hogy Nyugat-Berlin “megtámadását” j azonosítja New York, Chicago, vagy Párizs és London meg­támadásával. Háborús uszítás a városrész megtámadásáról beszélni, amikor évek óta a békés megoldás, a német béke- szerződés megkötése van napirenden. Vajon az amerikai nép elhiszi, vagy a gyilkos náci terrort, bombázást és barbár pusztítást végigszenvedett párizsi és londoni nép megengedi hogy Robert Nyugat-Berlin szabadságának állítólagos ve­szélyéért őket és a világot háborúba sodorja? Robert Kennedy körútja több állomásán ugv viselkedett, í mint aki 36 éve ellenére sem érti meg a világhelyzetet. Ta­lán az a tudat, hogy utján a világ egyik leghatalmasabb or­szága elnökét képviselte, tette olyan pökhendivé, különösen az ázsiai országok egyetemi hallgatóival szemben, akik ugyan fiatalabbak, mint ő, de nálánál érettebb politikai ma­gatartást tanúsítottak. Mintha csak verekedésre hívta volna ki őket, oly ifjonci virgoncsággal ugra-bugrált a teremben és vonta felelősségre pl. az indonéziai diákokat, hogy mi kifo­gásuk van az amerikai imperializmus ellen? Nem állhatták (Folytatás a 16-ik oldalon) i VÉDJÜK £ SAJTÓSZABADSÁGÁT A szabad sajtó a civilizáció történetében a haladó emberi­ség ragyogó fáklyája volt mindig. Bármikor, bárhol küzde­lem folyt az elnyomás ellen, a több szabadságért, a sajtó szabadsága mindig az első helyet foglalta el a kitűzött célok sorában. Fogadott hazánk történetében az'angol gyarmati elnyomás elleni harcot is az Írott betű szabadságának esz­méje indította meg. Az úgynevezett “Stamp Act”, amellyel az angol királyság minden nyomtatott anyagot megadózta- ✓ tott és ellenőrzött, fűtötte az amerikai telepesek elhatáro­zását, hogy lerázzák magukról a gyarmati igát. Ezért talál­juk az alkotmányban és az alkotmány módosító Függelékek­ben a sajtószabadság megvédésére beiktatott pontos megha­tározásokat. Honalapító atyáink jól látták, hogy a történelem fejlődé­sében mindig szükség lesz a sajtószabadság megvédésére. Ez gyakrabban bebizonyult az Egyesült Államokban. Az uralkodó klikkek többizben elnyomó törvényekkel igyekeztek elhalgattatni az ellenzék hangját. A polgárháború előtt a néger rabszolgák felszabadítását követelő Abolitionist-sajtót betiltó rendeletek a nép ellenállásán törtek meg. Akkor még egy déli szenátor, John C. Calhoun is ellenezte ezt: “Ha meg engedjük, hogy a Kongresszus az Abolitionist nyomtatvá­nyoktól megvonja a postai szállítást, ezzel a sajtó szabadsá­gát veszélyeztetjük, mert minden termékét alárendeljük tet­szésének és akaratának.” ' Mint emlékszünk, szülőhazánk, Magyarország nagy sza­badságharcában a márciusi ifjak élső tette a sajtó szabad­ságának gyakorlása volt. Az Egyesült Államokban a hatalmát féltő uralkodó osz­tály ma is a sajtó elleni támadással nyit utat a nép szabad­ságjogainak megnyirbálására. Ezen céljainak kivitelezésére megszerkesztette a McCarran-törvényt. Az angolnyelvü munkáslap, a “THE WORKER” az első, mely ellen életbelép­tette az alkotmányellenes McCarran-törvény rendelkezéseit. Tisztviselőit és alkalmazottait lealázó kihallgatásnak ve­tette alá. “Megbélyegzéssel” akarja lehetetlenné tenni a lap további megjelenését. A 38 éve fennálló “THE WORKER” mindig a nép jogai­nak harcos védelmezője volt. Most a néphez, a demokrácia védelmezőihez, olvasó táborához fordul segítségért, hogy támogassák a McCarran-törvény elleni harcában, az ameri­kai sajtószabadság megvédésében. A “The Worker” győzelme az amerikai nép győzelme lesz, mert segít gátat vetni az amerikai demokratikus jogokat veszélyfeztető irányzatnak, amely szemünk előtt, az Ultra-jobb erők előretörésében fe­nyeget. Március 2-án, péntek este 7.30-kor, a CARNEGIE HALL- ban, 7-ik Avenue és 57-ik utca sarkán, a SZABAD SAJTÓ megvédésére ünnepük a “THE WORKER” 38-ik évforduló­ját. Legyünk ott, védjük meg hazafias hagyományainkat.. A szokatlanul hideg és zord téli időjárás ellenére is hatal­mas tömeg gyűlt össze a lon­doni Trafalgar Square-en, a Nelson emtekmü körül, hogy tüntessen az atomkisérletek folytatása ellen. A gyűlést szervező bizottságok egyben tiltakozásukat fejezték ki 6 tagjuk bebörtönzése miatt, akiket tavaly szeptemberben tartóztattak le az angol ható­ságok a Wethersfield-i légi- támaszponton. A gyűlés szónoka a 90 éves Bertrand Russel volt, a világ­híres angol tudós. A tömeg nagy ovációval fogadta az agg békeharcost, aki létrán mászott fel a Nelson emlék­mű talpazatára és onnan mondta el harcos beszédét. Hangja tulharsogta a szél sti- vitését. A londoniak előtjt is­mert ez a hang, amely bátran szállt szembe az 1914-es há­ború őrületével és 1940-ben Hitler inváziós fenyegetésé­vel. Most a brit kormányt os­torozta, hogy atomrobbantási kísérletekre készül fel, amely- lyel “emberek millióit öli meg nemzedékeken keresztül” és ennek végrehajtására “egy kifejezetten totális elméletet” hirdetett meg. “Csak az állam, mondják ők, tudja megítélni a helyze­tet” —"ostorozta az angol kor mányt Russel. “Csak az ál­lamra lehet hallgatni'. Lelkiis­meret, erkölcs, a nép jóléte, ezek mind jelentéktelen dol­gok. Ez a felfogás tette lehe- tőyé Buchenwaldot (náci kon­centrációs tábor), ez hozta működésbe és ez adta meg a lehetőségét annak, hogy még büszkék is legyenek rá.” Rámutatott a szónok arra is, hogy a Wethersfield-i an­gol királyi légitámaszpont az Egyesült Államok kezében van. “Emberek, akiket az ame­rikai kormány normálisaknak tekint, egy kevésbé hisztéri­kus légkörben nem számíta­nának annak,” mondta Rus­sel. “Rá kell döbbennünk ar­ra — folytatta a világhíres filozófus —, hogy ezek az emberek ujjúkkal a gombo­kon pusztulásunkat idézhetik elő egyetlen délután.” Az előbbi állításnak igazo­lására Lord Russel három amerikai vezető kijelentését idézte. Ez a hái’om: Arthur W. Radford admirális, Na­than F. Twining tábornok, korábban a légierő vezérkari főnöke és Orvil A. Anderson tábornok, azelőtt az Air War College igazgatója. Russel idézte Radford ten­gernagy kijelentését: “Én teljes győzelmet követelek a kommunista rendszer felett, nem holtpontra jutott tárgya­lásokat”. Twining tábornok­tól a következő mondást idéz­te: “Ha nem lennének a poli­tikusok; egy délután elintéz­ném a háborúi a Szovjetunió bombázásával.” Anderson tá- | bornok pedig a következőket | állította: “Boldogan bombáz- [nám Oroszországot; csak ad- ! ják meg nekem erre a paran­csot”. Ezek a nyilatkozatok, hang , súlyozta a kiváló tudós, “a hatalomban lévő emberek ör- i jöngései.” “Ezek a mi halálos ítéletünket jelentik.” Beszédét a következő sza­vakkal fejezte be: “ha a kor­mányok nem állnak ellen és nem állítják meg (a kísérlete­ket), az emberiség túlélésére csekély remény van.” A hóvihar ellenére lelkes hangulatban lefolyt népgyülé­sen felolvasták dr. Linus C. Pauling, amerikai tudós üze­netét is, aki az amerikai és angol kormányok határozatát a nukleáris kísérletek folyta- I tására “emberek milliói előre I megfontolt szándékú meggyil- I kolásának” nevezte. CARLINOT “TISZTÁZTÁK” AZ ÓVÓHELYÜGYBEN Carlinót azok alól a “vádak” alól tisztázták — mondta Lane — amellyel nem vádolta senki, mig nem tárgyalták komolyan a va­lódi vádakat Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y Vol. XI. No. 9. Thursday, March 1, 1962 NEW YORK, N. Y Carlino ellen, aki New York állam képviselőházának elnö­ki tisztét tölti be, több héten keresztül vizsgálat folyt az óvóhelyépitési botránnyal kap csolatban. Lapunkban már többször irtunk erről a vizs­gálatról, amelyet New York állam Képviselőházának Erköl esi Bizottsága vezetett le. A Bizottság előtt Lane, Man­hattant képviselő adta elő vádját Carlino szerepével kap csolatban. A képviselőház el­nöke ugyanis a Lancer Indus­tries, Inc. igazgatója volt ab­ban az időben (1961 novembe­rében) amikor megszavazták Rockefeller kormányzó 100 millió dolláros közóvóhelyépi- tési törvényjavaslatát. A ja­vaslat alapján New York ál­lam területén az iskolák és egyetemek számára épitenek majd óvóhelyeket. A Láncéi Industries, Inc. viszont csa­ládi óvóhelyek építésével fog­lalkozik, de van egy leány- vállalata, amelyik közóvóhe­lyeket létesit. A nagyon is feltűnő kap­csolatot az óvóhelyépitési tör­vény megszavazása és a vál­lalati igazgatósági tagság kö­zött több tanú is megerősítet­te a vizsgálat folyamán. Az egyik tanú, Warren C. Adams gyáros határozottan állította, hogy neki a Lancer cég veze­tő tisztviselője mondta, hogy Carlino az óvóhelyépitési tör­vényen dolgozik “a mi szá­munkra”. Még azt is hozzá­tette, hogy Carlino “a mi nadrágzsebünkben van.” — Adams állítását más tanuk is megerősítették. Az Erkölcsi Bizottság azon ban mindezek ellenére “tisz­tázta” Carlinót a vád alól. Egyhangúan elfogadták azt, , hogy Carlino “nem élt vissza a közönség bizalmával” azzal, hogy egy óvóhelyépitési vál­lalat vezetője volt, amikor se­gítette a fall-out shelterek törvényének a keresztülvite­lét a képviselőházban. Az Erkölcsi Bizottság je­lentése a következőket álla­pítja meg: Se nem fogalmazta, se nem támogatta Carlino “helytelen módon” az óvóhelytörvényt, a Lancer cég szolgálatában. A képviselőház elnökét nem befolyásolta hivatalos tény­kedésében az, hogy a Lancer cég igazgatósági tagja volt. Nem kapott külön juttatást a törvény keresztülviteléért. A bizottság végül is azzal zárja a jelentését, hogy Lane képviselő és tanúi elmulasz­tották, hogy “hihető bizonyí­tékokkal igazolják” állításai­kat. (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents