Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-22 / 8. szám

AMERIKAI MAGYAR SZA Thursday, February 22, 1962 11 Irta: E. H. NEU WALD . • Nem szeretném, ha a cim félrevezető lenne, azért mindjárt az Írásom elején megjegyzem, hogy az alantiakban nem politikusok, államfők, tudósok, orvosok, mérnökök, papok, szakszerve­zeti vezérférfiak nemzetközi találkozóiról lesz szó, hanem olyan intézményről, amely a mindennapi kisemberek összejövetelére, együttélésére ad al­kalmat. Arról az intézményről lesz szó, amelyet szerény anyagiakkal rendelkező utazók, turisták úgy ismernek, hogy “Pension”. Magyarul nevez­zük : penziónak. A jómódú turistáknak nincsen penzióra szük­ségük. Akinél pénz nem számit, luxus hajón vagy luxus repülőgépen oda utazik, ahol előre lefoglalt szoba vagy lakosztály vár reá luxus szállodában. Az ilyen szállodákban elsőrangú éttermek állnak a vendégek rendelkezésére. A duzzadt pénztárcák­kal utazók igy minden kényelmet megtalálnak és élvezik a luxust, amelyért könnyen fizetnek. A szerény anyagiakkal rendelkező turisták pen­ziókban tartózkodnak, ahol szobát és ellátást kap­nak szerény összegért. Ez a “szerény összeg” persze országonként és a penziók minősége sze­rint változik. Ugyanabban az országban és vá­rosban, ahol szoba-reggeli-ebéd-vacsoráért egyik penzió személyenkint napi 10 dollárt számit, má­sik penzió ugyanazért öt dollárt, egy harmadik penzió esetleg csak két dollárt számit. Ár- és minőségbeli különbségek tehát vannak a penziók között, egyben azonban a penziók hasonlí­tanak egymáshoz: mindegyik érdekesnél érdeke­sebb nemzetközi találkozók színhelye. Malaga-ban, ahol négy és fél hónapot töltöt­tünk penzióban, sok érdekes emberrel találkoz­tunk, sok érdekes tapasztalatra tettünk szert. Nemzetközi jellege volt, mert ottlétünk alatt ame­rikai, angol, ausztráliai, délafrikai, francia, belga, német, olasz, ecuadori és skandináv nemzetiségű turisták találkozó helye volt. Kivételesen még spanyolok is betévedtek néhány napra. Amikor az ember heteken és hónapokon át kö­zös ebédlőben látja viszont utazó társait és sza­bad idejének egy részét velük töltli kifejlődik egy közösségi s egybetartozási érzés. Ugyanakkor ki­élesednek bizonyos ellentétek is, mert ellentétek természetszerűleg jelentkeznek még azok között is, akik szerény anyagi helyzetük következtében egy osztályhoz tartoznak. Kik voltlak azok, akikhez bizonyos egybetartó zási érzés fűzött? íme néhány példa: Az angol nő, aki a második világháborúban őrnagyi rang­ban szolgált. Részt vett a nürnbergi tárgyaláso­kon és minden nap szorgalmasan festette Malaga érdekességeit és szépségeit. Amikor hire terjedt, hogy egy éjjel 250 kommunistát tartóztattak le, bátran kijelentette: “Nem vagyok kommunista, de hiszek abban, hogy mindenkinek joga van a saját politikai felfogásához.” A chicagói kis öreg nő, aki alig látott, nehezen járt, de mindenhová elbotorkált, spanyolul tanult és volt bátorsága ahhoz, hogy egyedül ellátogas­son Gibraltárba. Más ilyen korú, beteges nő ka­rosszékben várja a mindent megoldó halált; ez a nő utazott és terveket szőtt későbbi utazásokra, mert látni, tanulni, tapasztalni akart és élvezni hátralevő éveit. A két amerikai leány és egy amerikai fiú. Ang­liában, Edinburghban tanulnak, mert az ameri­kai egyetemi kiadások túl magasak számukra. Angolországban megélnek heti 12 dollárból, New Yorkban heti 50 dollárra lenne szükségük. Sze­rény jövedelmükből megtakarítottak annyit, hogy Európában vakációznak. Értelmes, tisztán látó fiatalok voltak. A washingtoni nyugalmazott tanítónő, aki havi 150 dollár nyugdijából négy évre Európába költö­zött. Rómában és Tirolban is felkeresett bennün­ket. Spanyol-, Olasz- és Franciaország, Anglia, Ausztria és Svájc múzeumait bújja, operáit láto­gatja, hogy 70 éves korában kezdje élvezni a kul­turális és természeti szépségeket, amelyekkel fia­tal korában csak könyvekben találkozott. Kik voltak azok, akiktől az ellentétek eltávolí­tottak? Erre is vannak példáim: A los-angelesi fiatal házaspár. Kis angol autóval utaztak, de nem mulasztották el megemlíteni, hogy otthon két motorcsónakjuk és két NAGY autójuk van. “Jövőre” 70 lábas yacht-jukon mennek Európába és öt év múlva a férfi — 37 éves korában — nyugalomba vonul. A találkozás idején a terve­zettnél tovább kellett maradniok, mert “nem jött meg a pénzük.” Típusa a nagyzoló, hencegő ame­rikainak, akit a háta mögött — és néha szemben is — mindenki kinevet, kigunyol. A new-orleansi “efficiency expert”, aki meg- állapitotta, hogy Amerika és a világ minden ba­jának — Roosevelt volt az oka. “Félt” Kennedy- től, mert katolikus és Nixon jobb lett volna. Együtt utazott egy szőkére festett nővel, aki ál­landóan hangoztatta “FEHÉR orosz festőnő” mivoltát, de Spanlországban nem talált “fes­tésre érdemes témát,” A magyarszármazásu ecuadori földesur, aki csak azt olvas, ami felfogásának megfelel. A Time magazint olvassa, de a cikket, amely föld­munkások nyomoráról készült filmet ismertette “nem látta”. A Kubát és Castrot ismertető köny­vemet “nem ért rá” elolvasni , de “this crook Castro”, mondja a new-orleansi amerikainak és a két reakciós nagyszerűen megérti egymást — konyakozás közben. A délafrikai “dáma”, akinek minden és min­denki rossz, ami és aki nem angol. Okosnak és mindentudónak játssza ki magát, aki minden kér­désre kész a válasszal. Ebéd közben valaki kérde­zi: Hol van Laos? Amire rögtön válaszol: “Vala­hol Dél-Afrikában”. Csodálkozik a felvilágosítás­ra, hogy Laos Dél-Afrikától több ezer mérföld- nyire fekszik. A Nemzetközi Találkozók egyik legérdekesebb pontja Rómában, a Capo d’Africa utcában levő “Pension Internationale”. Tulajdonosa az angol hadsereg tisztje volt, aki nyugalmazása után el­vett egy olasz nőt és elhatározta, hogy főzési tu­dományát turistákon fogja kipróbálni. Amire mi a penzió lakói lettünk, már hat emeletre terjed­tek ki szobái, örömmel tapasztaltuk, hogy ezen a helyen nem véletlenül, hanem tervszerüleg hoz­ták össze a különböző nemzetiségű turistákat. Az egykori angol tiszt ugyanis élete céljául tiizte ki, hogy összehozza a különböző szinti, fajú és vallásu embereket, hogy penziójában kipróbál­ják és gyakorolják az együttélés gyakorlati al­kalmazását. Ottlétünk idején — két alkalommal — ameri­kai, angol, izraeli, dán, német, holland, belga, hin­du, ghanai, ausztráliai, kenyai s thaillandi turisták kai találkoztunk. Az ebédlőben minden asztalnál nyolc vendég ült, vegyesen mindig másokkal keveredve. Egy napon a ghanai házaspárral és három jól nevelt gyermekével beszélgettünk. Más­nap egy angol és hindu felesége volt a szomszé­dunk. Az angol jól ismerte Budapestet és remél­te, hogy lesz alkalma feleségével is Magyaror­szágba látogatni. Felesége az orrának bal cim- pájába foglalt brilliánst olyan természetesen vi­selte, mint i homloka közepére festett vörös kört, vagy a földig érő selyem kimónót. Mindketten tá­jékozott és kellemes társalgók voltak és két gyer­mekük meglepő érettséget árult el. Penziókban rendszerint van kisebb-nagyobb kerthelyiség, ahol szép időben és társalgó, ahol rossz időben bőséges alkalom nyilik a vendégek ismerkedésére és gondolataik, tapasztalataik ki­cserélésére. Ily beszélgetések folyamán mondják el egymásnak tapasztalataikat más országok, vá­rosok penzióiról. De ilyen beszélgetéseknek lehet­nek fontosabb, értékesebb céljai, eredményei is. Amikor például, a neworleansi “expert” vacsora közben azt fejtegette, hogy Amerika “minden ér­dek nélkül” tart katonaságot 54 országban és a Standard Oil és a többi külföldön működő ameri­kai vállalat “nem keres” befektetésein, — ez ki­tűnő alkalmat nyújtott állításai megcáfolására és annak a bizonyítására, hogy az amerikai, an­gol, francia, belga, német, stb. tőkések soha nem szerelemből és jótékonyságból, hanem mindig ri­deg számításból fektettek be milliárdokat az egy­kori és ma is létező gyarmatokban és a közép- és délamerikai visszamaradt országokban. Ahol szóba került, hogy szülőföldünk, Magyar- ország látogatását is tervbe vettük, úgyszólván kivétel nélkül ez volt a hatás: Lehet oda menni? Ha beengednek, biztos, hogy ki is tudtok jönni? Nem féltek odamenni? Sokan kétkedéssel, mások csodálkozással vették tudomásul, hogy mi csak követjük azoknak az ezreknek és tízezreknek a példáját, akik évente felkeresik Magyarországot és élvezik a magyar nép hagyományos vendég­szeretetét. Tirolban, ahol osztrák és német turistákkal jöttünk össze penzióban, még arra is alkalom nyí­lott, hogy felvessük a kérdést: Az előrehaladott és kulturált Németországban, Schiller és Goethe hazájában, mi bírta rá a tömegeket, hogy az aránylag alacsony szellemi képességű Hitlert kövessék az utón, amely — Auschwitzba és Bu- chemvaldba vezetett? Ily beszélgétés legalább annyit eredményezett, hogy a náci gyilkosok kor- társai utólag szégyenkezve beismerjék “tévedé­seiket” és esküvel állítsák, hogy a kínzásokról és tömeggyilkosságokról “nem tudtak”. Az újabb kérdés, hogy tudnak-e arról, amit az egykori SS- legények és közismert nácik MOST Nyugat-Né- metországban müveinek, mindenkor megtette a hatását. Az európai országok szerény penzióiban egész éven át, szünet nélkül folynak ezek a nemzetközi találkozók, amelyeken kitűnő alkalom nyilik kü­lönböző felfogású és nézetű emberekkel való ta­lálkozásra. De alkalom nyilik arra is, hogy téve­sen informált emberekkel megismertessük a va­lóságot és helyes útra tereljük azokat, akik társadalmi körülményeik, olvasmányaik káros propagandáján át nézik a világot. Gazdasági válsággal jár-e a lefegyverzés? (Folytatás a 7-ik oldalról) csolatos kutatómunka is szükségessé teszi uj la­boratóriumok, kutató intézetek létrehozását. Bőven van tehát tennivaló a békés épitőmunka számára az országon belül, csak győzzük elvégez­ni. Nem beszélve arról, hogy a fejletlen országok megsegítése terén is nagy feladatok hárulnak az Egyesült Államokra, mint a világ legfejlettebb ipari országára. Ha nem akarunk elszigetelődni teljesen, akkor nem zárkózhatunk el az elmaradt népek megsegítése és támogatása elől, és ez óri­ási feladatot ró gazdasági életünkre. Ha sikerül megvalósítani a lefegyverzést és valóban a békés termelés feladatait akarja majd megvalósítani kormányunk, akkor nem az lesz a probléma, hogy mit csinálunk a hadiiparból kies termelő erőkkel, hanem inkább az, hogy hogyan tudjuk megvalósítani a béke folytán ránk háram­ló összes feladatainkat. ’ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ ► 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ^ ► (A 81-ik Street sarkán) ^ ► Telefon: LE 5-8484 ► • GESZTENYE PÍRÉ, MIGNONOK, TORTÁK • ^ ► Este 8.30-ig nyitva van < — Nemzetközi találkozók 1 Mm & SM WSüfElS E KÄ“? Az összes régi és teljesen uj magyar hangle- kácskönyv: Budapesti ínyencmester (1955-ben 3 mezek. Cigányzenés hanglemezek, eredeti ma- jelent meg» dupla kötetben .. $5.50 gyár népzenekar játéka, egy teljes óráig játszik Venész-féle budapesti szakácskönyv...........$3.00 száma: 1001 AB Ár: $3.95 AMERIKAI NYELVMESTER ................. $2.50 Magyar népdalok és csárdások, 1002 AB $3.95 Angal-Magyar és Magyar-Angol szótár . $5.00 Dozzi szalámi (3 rúd vételénél) fontja . $1.75 Nagy Angol-Magyar Műszaki Szótár $12.50 o Hunyadi János ásványvíz. Pergetett Zita-akác- Uj magyar-angol s angol-magyar zsebszótár $2.50 méz. Csokoládék, cukorkák. Uj édes mák, darál- Magyar játékkártya (Piatnik) egy csomag 85c va, szitálva. Szegedi paprika. Mák, dió s mandula — Budapesti magyar libamáj darálva. Italizedtők. Likőrös csokoládék. Lek- . Incze Sándor Magyar Albuma bolti ára $3.95 • várpk és hecsedli, stb. Liptói túró (juhturó) — mir Dn , Rudas vanília. — Hímzett női blúzok és szegedi Telefon. Khgent 4-1110 PAPUCSOK jutányos áron. — A legújabb sza- Hallgassa rádióműsorunkat WBNX, vas. 12.30-tól Kérje ingyenes árjegyzékünket!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents