Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-22 / 8. szám

Thursday, February 22, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ . 3 A TIME esete Indiával A Time nevű folyóirat Amerika büszkeségének számit. A büszkeség főleg a folyóirat szerkesztő­it hatja át, akik azzal dicsekednek, hogy minden tudomány területén otthonosan mozognak, a té­nyeket hajszálpontossággal ismertetik, a világ bármely pontján fordul is elő valami emlitésre- méltó. Minden adatot pontosan ellenőriznek, sőt nem elégednek meg az egyszeri ellenőrzéssel, ha­nem még ha mindent rendbenlévőnek találtak is, mégegyszer leellenőrzik az adatokat és tényeket. Amerikának ezt az egyik legelterjedtebb és leg­híresebb folyiratát azonban nemcsak az ország határain belül ismerik, hanem igen sokan olvassák földünk legkülönbözőbb pontjain is. Természetes tehát, hogy számtalan levél érkezik minden áldott hétköznap a szerkesztőségbe az olvasók Írásaival, akik lelkiismeretesen böngészik a folyóirat min­den képét és sorát. (Inkább a képeket bámulhat­ják csak, mert ez jóval több van benne, mint irás.) A levelek tartalma hol szomorú, hol dühös, hol szidalmazó, hol dicsérő. James Keogh, a fő­szerkesztő-helyettes, arról hires, hogy “röntgen­szemmel” rendelkezik és azonnal felismeri a ha­mis leveleket, mielőtt még felbontotta volna. Úgy látszik a nagy amerikai folyóiratoknak szükségük van ilyen emberre, mert sok rosszindulatú olvasó áll készen arra, hogy megtréfálja és zavarba hoz­za őket. Az elmúlt hetekben James Keogh szabadságon volt. így a levelek szelektálásának nehéz és bo­nyolult feladatát egy másik osztály végezte. A levélírók persze változatlan szorgalommal vetet­ték papírra panaszaikat, bánatukat, szidalmaikat és dicséretüket. Az egyik nap a levélhordó által a szerkesztőség asztalára borított tele zsák napi posta között fel­tűnt egy furcsa boríték. A piszkos, sokat utazott boríték Indiából érkezett, Bombay városából. A Time-nak ide a tokiói kiadása jut el, amelyet a japán fővárosban nyomnak. Az indiai levél fino­man és ügyesen megfogalmazott indiai üdvözle­tét intézett a folyóirat ez évi február 2-iki szá­mának fedőlapjához. Ez a fedőlap India hadügy­miniszterét, Krishna Menont ábrázolta. Ezután a bevezetés után a levél szövege a kö­vetkezőképpen kezdődött: “Uram: Alázatos polgárok, mint mi csak he­lyeselhetjük minden szavát annak, amit a Time mondott Krishna Menonnal kapcsolatban.” Majd igy folytatódott: “Ha ő győz az Észak- Bombay-i választáson, az a szabad világ veresége lesz.” A vége a levélnek: négy álkapcsot megrázkód­tató indiai név gépelve, tisztán kivehetően és két névaláírás kézzel megismételve a négy közül. A hízelgő levelet természetesen leközölték a vi­lághíres folyóirat lapjain, feltűnő helyen. így száguldották a Time—Life felhőt karcoló épüle­téből kikerülő uj példányokkal a teherautók százai New York város mind az öt kerületének ujság- árusbódéi felé, valamint a külvárosok irányában. Csakhamar feltűntek az uj szám példányai az emberek között a subwaykban, vendéglőkben, üz­letekben és irodákban, hogy csak a leglátogatot­tabb helyeket említsük. Egy ilyen példány elke­rült az indiai ENSz küldöttséghez is és egyene­sen a sajtótitkár asztalán állapodott meg. A sajtótitkár mikor meglátta a levél lenyomta­tott másolatát, a szemeit dörzsölte először álmél- kodásában. Kezdetben azt hitte talán a szeme káprázik, vagy esetleg nincs ébren és álmodja az egészet. A négy indiai név aláírása körül volt né­mi zavar ugyanis. A szolid családi hangulatot árasztó Time hatalmas betűkkel közölte az indiai nevekként szereplő hindu szavakat, amelyek kö­zül csak egyet, a legenyhébbet ismételhetjük itt most meg magyarul. A többi nem tűri a nyomda- festéket. Ez az “enyhe név” úgy hangzik, hogy Suvarka Ladka, ami magyarul azt jelenti, hogy disznó fia. Kiderült aztán minden. A levél bombayi pol­gárok vicce volt, akik feldühödtek a Time csípős és'szúró megjegyzésein Krishna Menont illetőleg. Az ENSz indiai sajtótitkára felhívta T. V. Para- suram-ot, aki feje az Indiai Sajtó Trösztnek és elmondotta neki a történteket. Parasuram örült, hogy szívességet tehet a nagyhírű amerikai fo­lyóiratnak és felhívta a Time-nél lévő barátait, hogy felvilágosítsa őket. De már elkésett. A Time telefonközpontjába árvizszerüen ömlöttek be a telefonhívások az Egyesült Államokban élő indi­aiak részéről, akik szintén felfedezték a leközölt levelet. Nem is lehetett nem észrevenni, olyan fel­tűnő helyre tették. Nosza megindult a küzdelem a folyóirat veze­tősége részéről, hogy megakadályozzák a példá­nyok terjedését. De már késő volt. A jól működő szállítószolgálat szétröppentette már azokat az ország legtávolabbi zugába is. így tehát a leg- istenhátamegetti falvak családanyái is érdeklődés sei “szpellolhatják” a bombayi vagányok zaftos indiai disznóságát. Még el sem pirulnak közben, ha felolvassák férjeiknek vagy gyerekeiknek ku­riózumként. “IGYUNK TÖBB TEJET” - KENNEDY Innánk, ha az adminisztráció a tej árának leszállításáról gondoskodna Kennedy elnök azzal próbált a tejfogyasztás növelésére hatást gyakorolni, hogy példaadóan felhajtott egy pohár tejet a tejtermelők konven­cióján, ahol a tejtultermelés problémája került fel. Azt is megtudtuk, hogy az elnök négytagú családja naponta hat üveg tejet fogyaszt. Sőt, a hétgyermekes Robert Kennedy család heten­ként 72 üveg tejet fogyaszt. Kennedyék tehát megteszik hazafias kötelességüket az országos termelés magas fokra emelése érdekében. Mindez azonban nem fogja a sokgyermekes munkáscsaládok tejfogyasztását növelni, legfel­jebb az irigykedésüket, amiért nekik nem futja erre a fényűzésre. Statisztikai adatok szerint 25 millió amerikai család évi keresete 5,000 dolláron alul van és a kormányhivatalok által elkészített “szerény, de megfelelő” költségvetés is egy négy­tagú család részére csak 33 dollárt irányoz elő az egy hétre való minden élelmiszerre. Az elnöki család tejfogyasztása maga több mint 10 dollárba kerül hetenként, a mostani magas tejárak mel­lett. Nyilvánvaló, az egyetlen módszer a tejfogyasz­tás növelésére, a tejárak csökkentése volna. Töb­besszámban beszélünk, mert az ország különböző területein nagy eltérések vannak a tej árában, így Minneapolisban egy quart tej 18 centbe ke­rül, Kansas Cityben 22, de Philadelphiában, Bal- timoreban és Atlantában, már 28 cent az ára. Kormányközegeknek ki kellene kutatniok, hogy miért árusítanak tejet Clevelandon 20 centért, de a közeli Cincinnatiban 24-ért? Miért Bostonban 22 centért és a tőle nem messzi New Yorkban 28-ért ? Kennedy elnök is megállapította, hogy nagyon sokan, különösen a felnőttek és a még fejlődés­ben levő teenager-ek nem isznak elég tejet, pe­dig az a leggazdagabb az egészséges szervezethez szükséges vitamin A és kalcium tartalomban. A felnőttek lemondanak, hogy a kis gyermekeket láthassák el a számukra nélkülözhetetlen tápszer­rel, amit képesek hetenként megvásárolni. A tejmonopóliumok érdekében egyes államok­ban meggátolják a nagyobb tejtermelő államok­ból az olcsóbb tej behozatalát és igy az árat ma­gasan tartják a profit növelésére. Azután külön­böző árakat tartanak fenn a fogyasztók által vá­sárolt és a tejtermékeket gyártó vállalatok által átvett tejnél. Az előbbit I. osztályú tejnek minő­sitik, az utóbbit III. osztályúnak, pedig semmi különbség sincsen köztük, csupán az, hogy a III. osztályú tej a “felesleg”. Viszont, ha az I. psztá- lyu tej árát leszállítanák, akkor nem maradna olyan sok “felesleg”, olcsóbb áron való eladásra. Az állami hatóságok rendelettel akadályozzák az olcsóbb tej eladását. New York államban pl. kötelezik a farmer-fogyasztó-kooperativákat, hogy ugyanazt az árat számítsák a tejért, mint a monopóliumok, pedig a kooperativák olcsóbban szeretnék árulni, mert kisebb nyereséggel is meg­elégszenek. A monopóliumok annál telhetetleneb­bek. így működik a profitrendszer. A raktárokban felhalmozódik s avasodik a vaj s a különböző tej­termékek. A kormány szubvenciót fizet a magas árak fenntartására, a nép gyermekei nem kap­ják meg az egészségük fenntartásához szükséges vitaminokat, mert nem tudják megfizetni a tej árát. A kormánynak hatalmában van ezen változ­tatni. Amerikai professzor moszkvai előadása Propagandaszerveink az amerikai közvélemény­ben igyekeznek azt a hitet kelteni, hogy a szov­jet társadalom mereven elzárkózik minden ellen­tétes vélemény elől és csak a marxizmus-leniniz- mus tételeit ismételgeti EbKől a szem' -th "1 figyelemreméltó Harold J. Berman amerikai jo­gászprofesszornak az előadása a moszkvai egyete­men. Berman a Harvard Egyetem tanára, az ősz­szel érkezett a Szovjetunióba feleségével és négy gyermekével együtt a szovjet jog tanulmányozá­sára. A Szovjet Tudományos Akadémián végez kutató munkát és az Akadémia megbízásából tart egy hosszabb előadássorozatot a moszkvai egye­tem jogi karán. Az amerikai professzor előadására kb. 200 orosz diák gyűlt össze, akik nagy érdeklődéssel hallgatták az amerikai jog történelmi fejlődésé­ről szóló ismertetést. Berman ebben az első elő­adásában az angol jog középkori hátterét és a törvények évszázadok folyamán végbemenő vál­tozásait mutatta be. Bevezető volt ez az amerikai törvények létrejöttének és kialakulásának ismer­tetéséhez. A Harvard egyetem tanára az amerikai jogi rendszer és az amerikai biróságok függetlenségét akarja bebizonyitani Moszkvában és a szovjet oktatási hatóságok a legmagasabbfoku felsőokta­tási intézmény katedráját biztosították a számá­ra, ahol szabadon fejtheti ki nézeteit. Az előadás szünetében és utána élénk eszme­cserét folytatott az orosz diákokkal. A diákok a következő kérdéseket tették fel Bermannak: “Mi az Ön meghatározása a jogról?” vagy “Fog Ön beszélni az amerikai jog elméletéről?” Az amerikai professzor orosz nyelven tartja meg előadás-sorozatát. Hallgatói közt kiosztot­ta az amerikai Alkotmány orosz nyelvű fordítá­sát, valamint a Legfelső Bíróság hires döntését 1803-ból a Marbury v. Madison ügyben. Ebben a pörben jelentette ki Marshall biró, hogy a bíró­ság nem fogja érvényre juttatni a kongresszus­nak azt a törvényét, amely ellentmond az Alkot­mánynak. Az a véleményünk, hogy Berman jobban tette volna, ha a mi jogügyi hatóságainkhoz is eljut­tatta volna az eredeti angol nyelvű szöveget' mert úgy látszik kezdik elfelejteni tartalmukat. Az Alkotmányban biztosított szól ásszabadságot ugyanis félreteszik a Kongresszus “Belső Bizton­sági Törvényeinek” az érvényesítésével, ahogy ezt a Kommunista Párt elleni per esetében ta­pasztalhattuk. Egy jobb világ építője! A Magyar Szó előfizetője g?«!€ísí««(s!«te!s<s!s<sts!€?s:«íeígf€is>s(€í€!sí€ígí€tgis(«ic!s«(g(g(e(ssg? f NAGY HÁRCIGSI j í ÜNNEPÉLYEK | Március idusának és lapunk 60 éves jubileumának ünneplése az alábbi | városokban: | | NEW YORKBAN \ I Március 18-án, vasárnap délután a Savoy Manorban, — | 120 East 149th Street Bronx. | DETROITBAN | | Március 18-án, vasárnap délután a Petőfi Körben, 8124 g k? Burdeno Street. | CLEVELANDON I | Március 18-án, | vasárnap délután a Dalárda helyiségében, £ K 4309 Lorain Avenue. S * 1 1 CHICAGÓBAN | | Március 25-én, | vasárnap délután a Shoe Workers Hallban, « ^ 1632 Milwaukee Avenue. I Ünnepi szónok! — Szép műsor! g FRISSÍTŐK I A rendezőség szeretettel várja a fenti váró- s sok és környékük magyarságát scRicraae* -’--■nntiTin'—ímntitiiinr msi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents