Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-15 / 7. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 15, 1962 gw ill inn »»mm »ui»» rumtii»» »imwyri ■«<» «J»1« mmmtmii t ■ » « «-»«'»»■»»»»«mmMMr Munkásmozgalom Megkezdődnek az acéltárgyalások A “fehérgallérosok” kerülnek sorra A United Steelworker vezetői és a nagy acél- vállalatok megbízottai megállapodtak abban, hogy szerdán, február 14-én megindítják a tárgyalásokat az uj munkaszerződés feltételeinek megbeszélésére. Előzőleg a szakszervezet 170 tagú irányitó bizottsága kijelentette, hogy a 930,000 uniótag munka- és kereseti biztonsága lesz a fő célkitűzésük a munkáltatókkal folytatott tárgyalásokon. Az acélipar munkaszerződése csak junius 30-án jár le. Úgy Dávid McDonald, az acélszervezet elnöke, mint az acélipar vezetői jelezték, hogy a Kennedv-adminisztráció kérésének tesznek eleget azzal, hogy a tárgyalásokat ilyen korán kezdik meg. Kennedy elnök többször — legutóbb az e- heti sajtókonferenciáján — kijelentette, hogy az uj szerződés mielőbbi megkötését az ország szempontjából célszerűnek tartja. Az ipar vezetői gyorsított tempójú termeléssel anyagfelhalmozást hoznak létre, ami későbben a munkások elbocsátáséit és a munkanélküliség növelését idézné elő. Az adminisztráció az egyezkedés gyorsításával ezt és egy esetleges acélsztrájkot szeretne elkerülni. A szakszervezet bizottsága által lefektetett szerződési feltételek nem tartalmaznak messzemenő követelményeket. Rámutat ugyan a munkások gazdasági megterhelésére, ami “a termelés módszereiben és technológiájában beállott gyors változások” következménye. A rövidebb munkahetet csak “a munkanélküliség végleges meg- oldása”-ként említette meg. Ismert tény, hogy Kennedy elnök ellene van a rövidebb munkahétnek. A “nemzet érdekében” a termelés emelését tartja elsőrangú fontosságúnak. Viszont a szakszervezet, amely három év óta majdnem hárommillió tagot vesztett a munkanélküliség következtében, nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a tényezőt. Rámutatott arra, hogy mialatt az acéliparban a termelés 38 százalékkal emelkedett a múlt őszszel, az alkalmazott munkások száma csak 7.6 százalékkal volt több az előző évnél. És bár a munkások kaptak bérjavitást és más juttatást, “a társulatok növekvő jóléte és a munkások közötti egyenlőtlenség állandóan növekszik.” “Biztosítanunk kell azt, hogy az uj technológiából eredő előnyökben nemcsak az ipar és a közösség, hanem a munkások is részesüljenek.” A szakszervezet több munkanélküli pót-biztosi- tást, jobb rangidősségi szabályokat, kiképzést és átképzést, több fizetett ünnepnapot, nagyobb szabadságidőt, a munka alvállalkozóknak való kiadásának megszüntetését, túlórázás csökkentését kéri. Béremelést is említ, de nem határozza meg, hogy mennyit. Megindult a szivarkészitők elbocsátása Aznap, amikor Kennedy elnök zárlata a Kubával folytatott kereskedelmünk teljes megszüntetésére életbelépett, Tampa, Fla.-ban megtörtént a szivarkészitők első elbocsátása a munkából. Tampában van a szivarkésziő ipar központja, ahol a Kubából importált kivételes minőségű dohányból kézzel csavart legjobb szivarokat csinálják. A 6.000 tampai szivarkészitő közül 75-öt letettek, mert a gyárosok a meglevő dohánykészletüket lassított mértékben akarják felhasználni, hogy minél tovább tartson. A munkáselbocsátás tehát folytatódni fog, mig a készlet tart. Az elbocsátott munkások középkorú és idősebb emberek, akik még nem érték el a nyugdijjogos- ság korhatárát, de túl idősek ahhoz, hogy másutt elhelyezkedhessenek, ha ugyan volna ilyen munkaalkalom Floridában. így a kevéske munkanélküli segélyből és — ha van — megtakarított pénzükből kell tengőrniük. Jose Miranda, a hatvankétéves, Astoriából (Spanyolország) származott munkás 52 dollárt keresett havonta. Munkanélküli biztosításként 27 dollárt fog kapni hetenként. Ha most adná be nyugdíj igénylését, 70 dollárt kapna havonta. Három év múlva, 65 éves korában 87 dollár jár neki. Elhatározta, hogy addig kihúzza valahogy az időt, hogy több jusson öreg éveire. Évente 25,000,000 dollár értékben importáltunk kubai dohányt. Ebből 12 millió dollár értékűt Tampában dolgoztak fel. Az automáció rudja, miután az ipari munkásságot kikezdte, most a hivatalnok réteg felé irányul, mondja Walter Buckingham, a Georgia Institute of Technology ipari ügyvezetési osztályának igazgatója, a “Nation”-ben megjelent cikkében. “1961-ben 10,000 elektronikus számfejtő gépet vezettek be amerikai irodákban és ezek 350,000 állást szüntettek be. Az irodák automatizálása minden valószínűség szerint gyorsított arányban fog fejlődni”, mondja Buckingham. Kilátásba helyezi, hogy a gépeket gyártó vállalatok a következő évben megduplázzák termelésüket és akkor “700,000 további munkaalkalom semmisül meg.” Másféle automata gépek más munkaterületet is megsemmisíthetnek. Pl. “egy automata elárusító gép 36 különféle árut képes kiadni, 5 dollárig menő értékkig a vevőtől fizetést fogad el és aprópénzt is pontosan tud visszaadni.” Egy automata “ügyvédbojtár” néhány perc alatt egy embernek hét óráig tartó kutatómunkáját képes elvégezni. Az egyik N.J.-L közmüvekben alkalmazott elektronikus szerkezet 24 perforáló hivatalnok munkáját végzi el. A Bank of America 40 elektronikus számfejtőt állított be 600 fiókja szolgálatába és “ezeknek mindegyike 237,000 összeadást és kivonást képes elvégezni egy perc alatt.” “Az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma egy ilyen géppel tartja számon azt a 350 millió csekket, amit minden évben kibocsát”, mondja Buckingham. Ez a gép 450 irodai munkást helyettesit. “A Sylvania Electric Products egy számfejtő géppel 25 perc alatt elkészíti a 26,000 munkaórás heti fizetéslistáját. A gép kiszámítja a rendes fizetést, a túlórákat, a hiányzásokat, a későnjövők levonását, az adó visszatartását, a szakszervezeti tagdíj levonását, a társadalmi biztosítási levonást és minden egyebet.” A cikk felsorol számos más munkamegtakaritó gépet, ami már kapható irodai munkára és olyanokat is, amelyek most vannak készülőben. Rámutat arra a súlyos feladatra, hogy a teljes foglalkoztatottság elérése szempontjából nemcsak a most munkanélkül levők részére kell munkaalkalmat keresni, hanem azok számára is, akiket a technológiai változások a közeljövőben munkanélkülivé tesznek. * NYOLC ÉV UTÁN... Kohler munkásai megnyerték a sztrájkot Washingtonban, a szövetségi fellebbezési bíróság 2:1 szavazattal jóváhagyta a Nat’l Labor Relations Board 1960-ban hozott döntését, amely szerint bűnösnek találta a Kohler Company-t igaz ságtalan munkásellenes ténykedésben (unfair labor practice), amivel a sztrájkot szükségtelenül meghosszabbította. Felszólította a társulatot, hogy a munkásokat helyezze vissza állásukba és jogaikba. Továbbmenve, a bíróság azt ajánlotta az NLRB-nek, hogy változtassa meg döntésének azt a részét, amely szerint Kohlernek joga volt 77 sztrájkolót elbocsátani a gyár kötelékéből. 1954 áprilisában több mint 2,700 munkás, a United Automobile Workers tagja, sztrájkba lépett a Sheboygan, Wis.-i vállalat ellen, amiért nem vette tekintetbe szakszervezeti jogaikat. Kohler sztrájktörőket toborzott, akiknek kétszer adott bérjavitást, amit előzőleg munkásainak meg tagadott. A harcias sztrájk folyamán a társulat a legaktívabb sztrájkolókat elbocsátotta állásukból. Az NLRB még 1960-ban döntött a társulat ellen, amely azonban megfellebbezte a döntést.. Most a társulat szószólói azt mondták, hogy a fellebbezési bíróság döntését a Legfelsőbb Bírósághoz megfellebbezik. Az UAW ügyvédjei azonban kételkednek, hogy ezt megteszi. Az NLRB a társulat számos sztrájktörő és unionromboló működését felsorolta. Kohler detek- tiveket alkalmazott, akik a munkásokat nemcsak a gyárban ellenőrizték, hanem másutt is ahol azok megfordultak. A szakszervezettel nem akart egyezkedni és meg akarta akadályozni, hogy a sztrájk tervezett letörése után képviselje a gyárban a munkásokat. A társulat az NLRB kivizsgálóit is detektivekkel figyeltette és titkos hallgatót szereltetett fel a hotelszobájukban. Emil Mazey, a szakszervezet titkár-pénztárno- ka a döntést a munkások kitartó küzdelmének eredményeként üdvözölte és felszólította a társulatot, hogy folytasson jóindulatú egyezkedést a szakszervezettel, valamint, hogy fizesse ki a munkásoknak járó bérhátralékokat. Ez kitesz néhány millió dollárt. Szüntessék be a túlórázást! Állítsák munkába a munkanélkülieket! A United Auto Workers megvádolta a General Motors Corporation^ hogy üzemeiben “szükségtelen és nagyfokú túlórázást” folytat és ezáltal 25,000 autómunkást foszt meg a munkától és a kereseti lehetőségtől, az autómunkások nagymérvű munkanélkülisége közepette. A General Motorsnál 310,000 termelő munkás tartozik az UAW-hez. A 280 lokál vezetőiből és a központi vezetőkből álló szakszervezeti tanács azt követeli a vállalattól hogy hívjon be annyi munka nélküli alkalmazottat, amennyire szüksége van ahhoz, hogy rendeléseit a rendes 40 órás munkahét keretein belül elvégezhesse. Októberben az autóiparban kb. 436,000 túlórát dolgoztattak. A szakszervezet azt állítja, hogy novemberben a rendes munkaidőn felüli órák számát 1,220,000-re emelték s decemberben pedig 1,970.000-re. Magában Detroitiján decemberben 670,000 túlórát dolgoztattak, ami 16,762 munkanélkülinek egyheti munkát jelenthetett volna. “A munkások rossz néven veszik, ha tulóráz- tatják őket, amikor barátaik és rokonaik le vannak téve és keresetnélkiil tengődnek”, mondja a szakszervezeti tanács. A legutóbbi munkaegvez- ménvi tárgyalások alatt a szakszervezet kifogást emelt az autóvállalatok ezen gyakorlata ellen. A tárgyalások végén a GM vezetők megígérték, hogy levelét intéznek az üzemek vezetőihez ebben a kérdésben és hogy a levél másolatát elküldik a szakszervezetekhez is a munkaegyezménybe való beiktatás céljából. A levél meg is érkezett John F. Gordon, a GM igazgatójának aláírásával az UAW-hoz, de “nem volt megfelelő és nem oldotta meg a GM munkások problémáit”. Ekkor Leonard Woodcock, szakszervezeti alelnök értesítette GM-et, hogy a levelet nem nyomtatják ki a munkaszerződés szövegében és hogy a szakszervezet jogot formál kifogással élni a túlórázás szabálytalan folytatása ellen. A szakszervezet és GM vezetők két hónap folyamán kétszer értekeztek már erről a kérdésről, eredmény nélkül. A General Motors természetesen a munkásaival szembeni és a munkaszerződésben foglalt kötelezettségeit akarja kikerülni a túlórázással. A szerződés egyik pontja szerint, ha a munkás nem dolgozza ki az egész hetet, akkor a 40 órából hiányzó időért a munkáltató köteles bizonyos kárpótlást fizetni. Azonkívül elbocsátott munkásoknak munkanélküli pótfizetés is jár és hosz- szabb időre, mint azelőtt, A munkáltató úgy számítja, hogy ha több munkást állít munkába, akkor az többe fog neki kerülni, mint a túlórázásért járó felíilfizetés összege, “Ha csak néhány hétre is alkalmazzuk a munkást és munkával látjuk el, amihez máskülönben nem képes hozzájutni, akkor majdnem egy évi időtartamra vállalunk bizonyos felelősséget érte”, mondja a vállalat egy szószólója, A General Motors erre nem hajlandó. Magyar családok hagyományos kedvence 50 éven át a SIMON FISCHER LEKVÁR A Fischer Simon-féle lekvár a legnépszerűbb a világon. A legfinomabb válogatott szilvából készült. Há'/i sü lem ényekben a a Fischer Simon-féle lekvár egyedülálló. — Mint finom gyümölcsíz kenyérre kenve szintén élvezetes Keresse a hires Fischer Simon lekvárt kedvenc üzletében
