Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-04 / 1. szám

2 Thursday, January 4, 1962 KALAND A TENGEREN Mi készül Kuba ellen? Az UPI hírszolgálat a Houston Post-ban meg­jelent közleménye szerint, a Coast Guard (part­védelem) nem tudja, hogy a Central Intelligence Agency miben sántikál és forditva. A Cottonwood Creek nev-ii teherhajó az Atlanti­óceánon, Key West közelében rábukkant egy far­motorral működő, feketére festett kis hajóra. Két férfi ült benne, akik hevesen tiltakoztak, hogy nincs szükségük segítségre. Azonban a Cotton­wood Creek kapitánya erőszakkal megmentette őket a háborgó hullámoktól, rádión jelentette a különös leletet a Coast Guardnak és azt az utasí­tást kapta, hogy hozza be a személyzetet a leg­közelebbi kikötőbe, kikérdezésre. Közben felfe­dezte, hogy a csónak fel volt szerelve a parttal érintkezést létesíthető rádióval, búvár felszere­léssel. vizalatt működő zseblámpákkal és hüvelyes törökkel. A kapitány Galveston, texasi kikötő felé irá­nyította hajóját, de még mielőtt odaért volna, azt a tanácsot kapta, hogy felejtse el az egész esetet. Útközben ugyanis a Bevándorlási Hivatal embe­rei állították meg, eltávolították hajójáról a hul- íámsir veszélyétől megmentett két embert és el­tűntek velük. Minden illetékes közeg tagadta hogy valami tudomása is volna bármiről. Washington­ban a Bevándorlási Kirendeltség egy helyettes igazgatója azt mondta, hogy “nem bátorkodna” felvilágosítással szolgálni, ha tudna is valamit az ügyről. A Post washingtoni levelezője nem lep­lezte le, hogy milyen forrásból, de azt állítja, 'hogy “biztos” a két ember kilétéről. Az egyik amerikai, a másik kubai és a CIA tevékenységé­nek a részesei. j A rejtély kulcsa A fenti történetet a The Nation cimii folyó­irat dec. 30-i száma ismertette és rámutatott, hogy emögött milyen súlyos komolysága dolgok rejtőznek. Kétségtelen összefüggést látott ezen titokzatos kaland és a Kuba ellen készülő újabb támadásról szóló hírek és megfogható jelek kö­zött. Bogotából jelenti az AP hírszolgálat, hogy Kennedy elnök szívélyes fogadtatásától felbáto­rodva, a Castro-eilenes elemek Kolombiában par­tizán kiképző tábor létesítését tervezik. A Chicago Daily News jelenti ,hogy Guatema­lában újból megnyitják a régi kiképző támasz­pontokat. Havanában Z-25-ös bombázóról Cast- ro-ellenes röplapokat szórtak és újabb szabotázs- tevékenység indult meg a városban. A kubai cu­kor végleg el van tiltva az amerikaiak asztaláról és az a hir járja, hogy mihelyt az Organization of American States (OAS) kizárja Kubát sorá­ból, megindul részükről a gazdasági nyomás és a katonai provokáció Castro támogatóinak demo- ralizálására. Mihelyt a helyzet megérik, a kubai “hazafiak” hazasereglenek, hogy országukat biz­tosítsák a “demokrácia” részére, esetleg egy uj Batista részére. így aztán érthető, hogy miért ellenzik a hiva­talos hangadók Nehru eljárását a portugál gyar­matosítókkal szemben, amikor felszabadította Goa-t és a többi, Indiához tartozó földterületeket. A gyarmati kizsákmányolás jogát védik, amit ha más keretek között is, Kubában gyakoroltak, az­tán elvesztettek és most szeretnék újból vissza­szerezni. A történelem kereke azonban túl gyor­san forog előre, semhogy meg lehessen állítani, még kevésbé visszafordítani. “TUDOD, MIT ÍGÉRTÉL...?” Egyes újságok — nem mindegyik — Írtak ár­iról, hogy Kennedy elnök politikai okokból leg­alább egy évre elhalasztja a már készen álló El­nöki Rendelet aláírását, amely megszüntetné a faji és vallási megkülönböztetést a kormány pénz támogatásával felépített lakóházakban. Az újságok ennek a hírnek a közlésével indisz­kréciót követtek el, úgyszólván leleplezték az el­nököt, akinek — mint írják — nem volt szándé­kában közhírré term' ezt a tényt, mármint, hogy nem hajlandó az Elnöki Rendelet kibocsájfásával közreműködni a faji szegregáció megszüntetésé­ben. Ez esetben helyesen éltek a sajtószabadság jogával. Ha mindez igaz, akkor az elnök eljárása a leg­mélyebb felháborodásra szolgáltat okot. Az elnök politikai játszmára használja fel a néger nép szent és jogos követelményét, hogy ismerjék el végre emberi mivoltát ebben az országban és te­gyék lehetővé más polgárokkal egyenrangú tár­sadalmi jogegyenlőségét. A hírközlők szerint Kennedy a reakciós “lob- by”isták és törvényhozók nyomásának engedett, akik figyelmeztették, hogy a rendelet kibocsátá­sával veszélyezteti a kongresszusban az adminisz­tráció terveinek a teljesülését, mbit a külkeres­kedelemre vonatkozó és más javaslatok elfogadá­sát. Állítólag Kennedy nem azt fogja közhírré tenni, hogy elhalasztotta a Rendelet kibocsátását, hanem azt, hogy egyelőre megfontolás alá veszi Ezzel egyrészt sakkban kívánja tartani a déli reakciós törvényhozókat, másrészt, ha csak a nyár vége felé írja alá a rendeletet, azzal az észa­ki demokrata jelölteknek segít több néger szava­zatot szerezni az őszi választásokra. Kennedy elnök veszélyes politikát üz az egész amerikai nép, de különösen a néger kisebbség de mokratikus jogaival, továbbá a saját adott sza vával, a választási kampány alatt hangoztatott Ígéreteivel. Amikor ilyen módon a reakció es a déli jogfosztók kegyeit keresi saját törvényjavas­latainak támogatására, akkor megerősíti azt a reakciós réteget, amely ellenáll a néger nép hős egyen jogossági küzdelmének, gyengíti ezt a küz­A Csehszlovák Szocialista Köztársaság wash­ingtoni követsége decemberben kibocsátott sajtó- közleményében újabb bizonyítékokat tár a világ elé a nyugatnémet kormány és a befolyásos poli­tikusok revansista törekvéseiről s célkitűzéseiről Kronológiai sorrendben idézi azokat a nyilatkoza­tokat és kijelentéseket, amelyekből tisztán kide­rül, hogy a német militarizmus befolyása ponto­san ugyanúgy érvényesül a bonni államban, mint Hitler birodalmában. A német militarizmus hatalmának feléledése 1950-ben kezdődött hivatalosan. Ekkor Adenauer kancellár, titkos tárgyalások következtében, sza­kított azzal az ígéretével, amit 1949-ben tett, amikor kimondotta: “Egyszer és mindenkorra világosan a közönség tudomására kell hozni, hogy én elvileg ellenzem a Német Szövetségi Köztár­saság felfegyverzését és igy ellene vagyok egy uj német hadsereg felállításának.” Adenauer és kormánya azóta már számtalan­szor tanúbizonyságát adta annak, hogy az előbbi nyilatkozatát csak a népek éberségének a lesze­relésére szánta. Sikerült is neki számos nyugati politikus és befolyásos kormánytisztviselő gya­núját elaltatnia, akik azt állítják, hogy a revans- izmus a Német Szövetségi Köztársaságban csak a korábbi nácik vágyálma. Az alább közölt nyi­latkozatok azonban azt bizonyítják, hogy a né­met revansizrtíus nagyon is erős veszély. Német­ország ma az egyetlen olyan ország Európában, amely területi igénnyel lép fel a szomszédaival szemben és kifejezett célja Európa térképérfek a megvált oztatása. Konrad Adenauer kancellár: “A legjobb módszer a német Kelet (értsd: Ke- let-Németország) visszaszerzésére az ujrafelfegy- verzés az Európai Hadsereg keretei között.” (A Der Courier-ben jelent meg 1949 dec. 5-én.) “Nemcsak a keleti területek felszabadítására van szükség, hanem egész Európáéra a vasfüg­göny határai mögött.” (Rádióbeszéd 1952 márc. 5-én.) “Minden ami az Elbától és Werratól keletre terül el, az Németország leigázott vidéke. .. Le­gyen a mi jelszavunk: a Birodalom leigázott ré­szeinek a felszabadítása.” (Rheinische Merkur, 1952 junius 20.) “Először erőssé kell fejleszteni Németországot és aztán hozzákezdhetünk Kelet-Európa helyzeté­nek a megváltoztatásához.” (A Kereszténydemok­rata Unió kongresszusán Heidelbergben, 1955 március 1-én.) “A lengyelországi és szudétavidéki németeknek vissza kell térniük hazájukba.” (A francia íádió és televíziós társaság részére tartott előadásból, 1959 feb. 6.) Christoph Saebohm. közlekedésügyi miniszter: “Mindent meg kell tenni amit csak tudunk. (leimet és egyáltalán nem biztosítja saját prog- j amjának a támogatását sem, ha az a program liberális színezetű. Ha pedig nem liberális, akkor nem kell a reakció támogatását keresnie, tálcán hozzák majd elébe. A nép nem felejtette el Kennedynek a válasz­tási kampány alatt tett kijelentéseit a polgárjo­gokra vonatkozóan. Akkor még felelősségre von­ta a távozó Eisenhower elnököt, amiért az elha­nyagolt olyan lépéseket ezen a téren, amelyek csupán egy elnöki tollvonásra szorultak. Leekéz- tetését ezzel illusztrálta: “A Civil Rights Commission tizenegy hónappal ezelőtt egyhangúlag ajánlotta az elnöknek, hogy Elnöki Rendelettel létesítsen egyenlőséget a la­kásellátás terén. “Az elnök egész idő alatt semmit sem tett. In­tézkedhetne és intézkednie kellene most. Ezzel megkongatná a faji megkülönböztetés halálha­rangját a szövetségi lakásprogramban és a kor- mánysegitséggel épített lakóhelyeken. “Én mindig támogattam ezt az ajánlatot. A Demokrata Párt munkaprogramja is magáévá tette. Egy uj demokrata adminisztráció életbe fogja léptetni. “Nincs azonban szükség hathónapi halasztásra. Sürgetem az elnököt, hogy most intézkedjen.” A demokrata adminisztráció már egy éve ha­talmon van. Mire vár Kennedy elnök? Meddig akarja a diszkriminációt életben tartani? “Sza­badságot”, “önrendelkezési jogot” ’követel más országokban, de ezzel a halasztásával segíti a sza­badság és önrendelkezési jog elfojtását az Egye­sült Államok polgáraival szemben. annak érdekében, hogy visszanyerjük a korábbi keleti területeket. Legfőbb ideje, hogy a mi régi szülőföldünk ismét része legyen a nyugati ke­reszténységnek.” (Idézet egy Aschaffenburgban megtartott beszédből, 1959 dec. 19-én.) “Csehszlovákia volt a második világháború fő felbujtója, mert meghiúsította a szudétanémetek kísérletét, hogy a határterületeket elcsatolják és Németországhoz kapcsolják.” (A szudétanémetek hamburgi gyűlésén tartott beszédből, 1960 már­cius 4-én.) Von Brentano, v. külügyminiszter: “A szudétanémetek kérdésének jogát szülőföld­jükhöz csak olyanformán lehet Csehszlovákiával való tárgyalás utján megoldani, hogy ha a szu- détanémeteket egy erős kisebbségi törvény vé­delme alá helyezik'.” (A Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1957 április 18-i számából idézve.) Thedieck, az össznéniet ügyek minisztere: "A szövetségi kormány mindig kihangsúlyozta, hogy a nemzetközi jog szempontjai alapján, az 1937-es határok a döntők és ezeket kell figyelem­be venni Németország kiterjedésénél és a német nemzet nem ismerheti el az Oder-Neisse vonalat, mint Németország jelenlegi vagy jövőbeni hatá­rait. Ez a nyilatkozat semmiesetre sem jelenti azt, hogy mi nem vesszük tekintetbe azoknak a németeknek a jogait, akiket olyan területekről űztek el, amelyek a Birodalom 1937-es határain túl terülnek el. (A nyugat-poroszokhoz intézett beszédből, amely 1960 julius 13-án hangzott el Muensterben.) Ezeken a nyilatkozatokon kivid a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya több olyan akciót is végrehajtott, amelyek tisztán mutatják ellen­séges magatartását Csehszlovákiával szemben. A bonni kormány az érvénytelenné vált Müncheni Parancsra hivatkozik és Csehszlovákia törvény­telen elfoglalását Hitler részéről, jogosnak ismeri el. Tehát náci Németország törvényeit tekinti még ma is érvényesnek és igy a nyugatnémet kormány íelbátoritása alapján küldözgetnek a Német Szö­vetségi Köztársaság hivatalai u. n. nyugatnémet állampolgársági bizonyítványokat olyan csehszlo­vák állampolgároknak, akik Csehszlovákiában'élé nek. • A csehszlovák jegyzék állítását, hogy a nyu­gatnémet kormány revansista politikát folytat, megerősíti az az eset is, ami a zágrábi Lazar Vraclavic jugoszláv kereskedelmi küldöttel tör­tént, akit Münchenben a hitlerista megszállók el­leni 1941-es partizántevékenysége miatt tartóztat­tak le a múlt hónapban. És csak a nagy nemzet­közi felzúdulás és tiltakozás miatt engedték sza­badon. UVUVWUVWWUWWMWWWWVVWUVWIMAMWWWWWWWUIMAWVWMMWWWWVUVVVWVVUVVMAAAAMVWVUUVWMWI UJ ADATOK A NÉMETEK HÁBORÚS FELKÉSZÜLÉSÉRE AMERIKAI M\GY\R

Next

/
Thumbnails
Contents