Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-08-10 / 32. szám

Thursday, August 10, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ II 4V\AA/VVMUVVUVVUWVVVA/VVUV\AAnAAnAn/WUWVV/U\MVA/UVVVUV\AAA/tfV\/VnnMVVUUVVVUV\/\n/WVAAAA/ t4ÁAUrnruxsu/ostojchnikxi Az emberiség fejlődéstörténetében az utóbbi fél évszázadban ment végbe a legtöbb változás. A természettudományok eredményei és a velük szorosan összefüggő technikai ismeretek révén megrövidültek az óriási távolságok, és ebben az értelemben szinte parányira zsugorodott össze a Föld. "Ugyanakkor a tudományos fejlődés jóvol­tából rövid idő alatt ugrásszerűen megnövekedett az átlagos emberi életkor. Sikerült ugyanis szá­mos járványos betegséget és pusztító kórt legyőz­ni, az időjárás viszontagságait és az embertelenül fárasztó fizikai munka terheit csökkenteni. Mégis minduntalan mutatkoznak olyan tüne­tek, jelenségek, amelyek a technikai haladás adta boldogabb emberi jövő perspektíváját némikép­pen beárnyékolják. Szinte naponta halljuk, hogy ez vagy amaz a 40 év körüli ismerősünk hirtelen, szivkoszoruér-trombózisban meghalt. Vitathatat­lan, hogy éppen a legnagyobb tudásu, a legna­gyobb alkot óere jü és felelős szervező munkát végző emberek közül kerülnek ki azok, akik hely­telen életmódjuk miatt, a biológiai törvényszerű­ségek semmibevevése miatt lesznek időnek előtte áldozatai a hajszás modern életnek. Milyen biológiai törvényszerűség az, amelynek az áthágása megbosszulja magát? A földi élőlé­nyek életritmusa elsősorban a Naphoz igazodik: ez kitörölhetetlenül rányomta bélyegét a bogárra, a halra, a madárra, — és a gondolkodó emberre is. Az ősember biológiai ritmusát szintén a nappal és az éjszaka váltakozása határozta meg. Amikor a Nap felkelt, ő is felébredt álmából, nappal halá­szott, vadászott, küzdött, s ha még ezt követően is futotta az erejéből, mozgáskészségéből: táncra perdült vagy játékos mozgásokat végzett. Ami­dőn leszállt az éj, fáradtan elvonult fészkébe vagy barlangjába aludni. Az ősi társadalmakban ezt a ritmust csak ritkán zavarta meg egy-egy termé­szeti katasztrófa vagy a vadállatokkal vivott küz­delem. A feudális államok társadalmi berendezkedése is többé-kevésbé alkalmazkodott e ritmushoz. Nem igy a kibontakozó kapitalizmus A városi munkásság az egészségre ártalmas gyárakban látástól vakolásig dolgozott. A munkaerőt korlát­lanul kihasználta a tőkés, hiszen a megrokkantak helyére sok kenyérfélén dolgozó közül válogatha­tott. Ennek következményeként a halandóság és a különféle senyvedő betegségek a külvárosok nyomortanyáin hihetetlen méreteket öltöttek. A XIX. század elején a fejlettebb ipari államok­ban megvalósult a nyolcórás munkanap. Mégis egyre több az úgynevezett civilizációs betegség: a magas vérnyomás, a koszorúér-trombózis, az agyvérzés, az emésztés zavara stb. A biológiai életritmus szabályozó központja az emberi agy­AA/IMWWWVVWVWWMAAAMWAAMAnMWWWWUVWWW A VÉNUSZ ÁTMÉRŐJE A Vénusz bolygó átmérőjének közvetlen meg­határozása nehéz feladat elé állítja a csillagászo­kat. A különféle zavaró hatások következtében ugyanis nagy mérési hiba adódhat. Ezenkívül az optikai észlelések alkalmával nem csupán a boly­gó szilárd gömbjének méretét állapítják meg, ha­nem “hozzámérik” a csillagot környező átlátszat­lan és összefüggő felhőtakaró vastagságát is. A mérési érték tehát nagyobb a valóságosnál. 1959 junius 7-én a Vénusz elhaladt az Oroszlán csillagkép Regulus csillaga (Alfa Leonis) előtt. Miként várható volt nem egyszerre tűnt el (és bukkant elő ismét ( a bolygó mögött, hanem fénye a Vénusz fokozatosan sűrűsödő légkörén áthalad­va egyre inkább gyengült. E jelenség következ­tében sikerült a Vénusz tényleges méretét meg­határozni. G. de Vaucouleurs és D. H. Menzel, a Harvard Csillagvizsgáló munkatársai Spanyolországból fi­gyelték a Regulus fedését. Méréseik szerint e bolygó átmérője a 65 km vastag sűrűbb levegő- réteggel és a felburokkal együtt 12,330 kilomé­ter. Ha a hőmérsékleti adatok alapján a Vénusz felhőtakarójának felső határát a felszín felett 27 tm-re becsüljük, akkor a bolygó átmérője (a szi­lárd gömb mérete) 12,146 km. A mérési hiba plusz-minusz 12 km. Ezek szerint a Vénusz átmé­rője a Föld egyenlitői átmérőjének (12,756.8 km) 95.2 százaléka. nak egy meghatározott területe. Ez a föléje ren­delt agykéreggel és az alája rendelt vegetativ idegrendszerrel irányítja összes életműködésün­ket. Szivünk tevékenységét, légzésünket, emész­tésünket mind-mind e központ és a vegetativ idegrendszer ellenőrzi. Ha a nyolcórás — és az orvostudomány szerint egészségünk szempontjá­ból jó arányú — munkanap ellenére még is sza­porodnak a civilizációs betegségek: akkor ennek az oka nyilván nem a munkaidő tartama, hanem a civilizált életmódnak valami más, esetleg több­féle tényezője. Nemcsak a kiváló művészek, politikusok, gaz­dasági vezetők életére, hanem az egyszerű embe­rekre is erősen hat a civilizáció. Az ébresztőóra kegyetlen berregésére felriadt ember a fáradtság­érzetét hideg viz helyett gyakran egy-egy bögre feketekávéval vagy ami még helytelenebb, dop­pingoló tablettával űzi el. Az egész napi munká­jához, a 8 órányi elfoglaltsághoz szinte semmi mozgásra sincsen szüksége. Csakugyan, minél tökéletesebb lesz az automatizálás, annál keve­sebb erőfeszítésre kényszerülünk. A gépek ellenőr zése ugyanis nem veszi igénybe a biológiai élet­ritmus követelte mozgásmennyiséget. Ugyanek­kor táplálkozásunk rendszerint bőségesebb, mint hajdan. Ráadásul az elterjedt dohányzás és az egyéb élvezeti cikkek nagymértékben felkorbá­csolják az idegrendszert. A nagyvárosok forgal­ma: reggelenként a munkába menetel, este a ha­zatérés, no meg az éjszakai szórakozóhelyek bioló­giai életritmusunknak mindmegannyi veszélyez­tetői. Az agy és a központi idegrendszer működésén alapuló biológiai életritmust éppen a természetes fáradtság és az ezt követő pihenés, alvás üteme határozza meg. Az ősemberben reggeli ébredése után a mozgás, a halászat, a vadászat, a küzde­lem, a tánc és a mindezzel kapcsolatos látási, hal­lási és tapintási ingerek hozták létre a fáradtság­érzés idegrendszeri elváltozásait. Napjainkban vi­szont a fáradtság legfőbb tényezője a fizikai munka, a mozgás hiányzik, és helyette elszapo­rodtak az idegrendszeri izgalmi elemek. Nem meg lepő tehát, hogy a jobb táplálkozás, az egészséges lakásviszonyok és a helyes öltözködés ellenére ép­pen a vegetativ idegrendszer zavarai gyakoribbak főleg az idősebb koruaknál, hiszen őket már hu­zamosabb ideje érik a fentebbi káros ingerek. A munkaegészségtan és a sportorvoslás ismeri a dolgozó izom fáradását. A kísérleti állatból ki­metszett izom ingerlésre összehuzódik. Bizonyos számú összehúzódás után az újabb inger már nem váltja ki ezt a jelenséget. £Ia ilyenkor megvizs­gáljuk az izom vegyi összetételét, bizonyos anyag cseretermékek felszaporodását észleljük. De ha kellő időt biztosítunk arra, hogy az izom megpi­henjen, akkor ismét képes lesz az összehúzódásra. Az idegrendszerben az elfáradás során keletke­ző elváltozásokat a pihenés és az alvás szünteti meg. A fáradtság állapotával, illetve a pihenéssel szorosan összefügg az egészség, a jó közérzet és következménye: a jó munkateljesítmény is. Az utóbbi, amely akaratunktól, életkorunktól, testi alkatunktól, erőbeli állapotunktól és nemünktől függ, nemcsak egyéni sorsunkat, hanem társadal­munk anyagi jólétét is meghatározza. Éppen ez­ért dolgoztak ki tudományos módszereket a fá­radtság mérésére csakúgy, mint a teljesitőképes- / ség ellenőrzésére. Ilyen vonatkozásban érdekes vizsgálatokat végzett az insbrucki klinika igazga­tója, Hittmair és a ludwigshafeni belklinika igaz­gatója, Hochrein professzor. Kutatásaik eredmé­nyeként tudományosan is igazolódott az a régi tapasztalat, hogy a munkaidő csökkenése hozzá­járul az átlagos emberi életkor meghosszabbitá- sához. Ellenben a különféle idegrendszeri elvál­tozásokat előidéző fáradtságérzés következtében csökken a munkateljesitmény, növekszik a balese­tek száma, és gyakoribbak a tartós betegségek is. Hochrein több száz fiatalemberhez kérdésként legelsőként az egészséget említette. Nem csekély volt azoknak a száma sem, akik a nagyobb jöve­delemnél is fontosabbnak vélték a több szabad időt, vagyis a csökkentett munkaidőt. A munkaidő csökkentése — olyképp, hogy a teljesítmény azonos marad — vagy a technikai föltétel javításával, vagy a munka intenzitásá­nak növelésével érhető el. Amikor századunk ele­jén a 48 órás munkahétre tértek át, egyre többen sürgették az ötnapos munkahetet. Ez a 48 órás munkahét mellett csak úgy volt megvalósítható, ha napi 8 óra helyett 9 és fél órát dolgozott az ember. 40 éves korig ez az elfoglaltság még bizo­nyosan nem hátrányos a tökéletes pihenésre. Az ötödik évtizeden túl azonban már nincs igy. Ez pedig csökkenti a munka hatásfokát is. Ha ráadá­sul a két pihenőnapot is fokozott munkával töltik az emberek — rendszerint a külön kereset végett —, még tovább romlik a teljesítmény, szaporodik a balesetek száma és a korai megrokkanás lehe­tősége. Hittmair munkaegészségügyi megfontolások alapján úgy véli, hogy a 9 és fél órás munkanap az egészség számára nem jelent előnyt. A kétna­pos hétvége ugyanis még akkor sem alkalmas a heti fáradtság megszüntetésére, ha mind a két napot valóban pihenésnek szenteljük. Az 5 napos munkahét bevezetése csakis akkor kívánatos, ha a 40 és 42 órás munkahét bevezetésének techni­kai és gazdasági feltételei biztosítottak. A munka és a pihenés helyes arányának megte­remtésével foglalkozó tudomány, a “pihenés tu­dománya” még csak a kezdő lépéseket tette meg. Az elmondottakkal csupán felvázoltuk a lehető­ségeket. De vannak olyan módok, amelyekkel máris védekezhetünk a civilizáció ártalmai ellen, mégpedig úgy, hogy előnyeiről sem kell lemonda­nunk. Fokozottan kívánatos a kellő mozgás, a fizi­kai munka azoknál, akik ülő foglalkozást végez­nek a szellemi éberség állapotában. Helyes lenne a nagyvárosok környékén egy-egy családnak vagy üzemnek könnyen megközelithető parcellát juttat­ni, ahol a dolgozók a hét végét a szabadban tölt­hetik, sportolhatnak, kertészkedhetnek. Kerülni kell a doppingoló, a természetes fáradtságot gyógyszeresen kiküszöbölő szerek fogyasztását. Ki kell dolgozni olyan rendszert, hogy a gyárak és üzemek munkásai érzelmileg is kapcsolódja­nak feladataikhoz. Ismerjék meg a gyár terveit, a gyártás minden folyamatát, ily módon a mun­kahely ne csupán a kereset lehetőségét, hanem az alkotás örömét is nyújtsa nekik Dr. Szendéi Ádám, ny. belklinikái adjunktus Műanyagból televíziós torony Norvégiában egy 1,650 m magas hegy tete­jére televíziós tornyot építettek — műanyagból. A torony betonalapon nyugszik, teljes magassága 25 méter, falvastagsága mindössze 5—13 mm. Anyagának 45 százaléka poliésztergyanta, 55 százaléka üvegszál. E műanyag annyira erős, hogy nincs szükség sem megtámasztásra, sem kihorgonyzásra. A próbák során kiderült, hogy a hurrikánnal kétszerte nagyobb sebességű szél (250km,/perc) is csupán 20 cm-rel téríti ki he­lyéből a torony csúcsát. A műanyagba narancsszínű sávokat festettek, hogy a repülőgépek a tornyot már messziről meg­lássák. -A toronynak az is előnye, hogy átlátszó, ami karbantartását könnyíti meg. Tökéletesebb hőálló üveg Egy moszkvai kutatóintézetben sikeres kísérle­teket folytattak a hőálló üveg gyártásának töké­letesítésére. Ennek során a szilikátiiveget mintegy 650 C fokra hevitették és polietilsziloxán 10 százalékos oldatával bepermetezték. Az igy kezelt üveg hő­állóképessége fokozódott. A vizsgálatok szerint e kezelés alkalmával az üveg felületén levő mikro- repedéseket a szilikon betömte és elfedte, s ezál­tal az üveg felületének keménysége is növekedett. Piezoelektromos orvosi műszer A piezoelektromos jelenség egy fontos sebészi eszköz előállítását tette lehetővé. Ez megkönnyíti a test belsejébe jutott vagy ott keletkezett szilárd idegen anyagok: csontszilánkok, vesekövek és epekövek stb. felkutatását. Az eszköz a műtétekhez használt fogó, csipesz stb., amelyre piezoelektromos kristályt erősíte­nek. Ennek az a tulajdonsága, hogy a legcseké­lyebb mechanikai hatásra (pl. ha szilárd testhez koccan vagy azt akár csak érinti) villamos fe­szültség keletkezik benne. Ezt a feszültséget fel­erősítik és egy hangszóróba vezetik, úgyhogy azonnal hang jelzi, ha a műszer beleütközött a keresett szilárd testbe. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! f A MUNKA ÉS A PIHENÉS

Next

/
Thumbnails
Contents