Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-08-10 / 32. szám

Thursday, August 10, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 A szovjet kommunista párt uj programtervezete Julius 30-án hozták nyilvánosságra a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának a tervezetét, amelyet Központi Bizottsága már júniusban jóváhagyott. A programtervezetet a Szovjétunió egész népe elé terjesztik széleskörű megvitatás végett s végső megtárgyalásakor tekintetbe veszik a vita eredményeit. Ezek után kerül az uj programtervezet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa elé, ahol megvitatják és jóvá­hagyják. — A programtervezet bevezetésből és két részből áll. Az alábbiakban közöljük a program rövid tartal­mi összefoglalóját tekintettel arra, hogy a dokumentum a világ érdeklőd és központjába kerül. BEVEZETÉS A tervezet rámutat: az 1903. évi II. párt kong­resszuson elfogadott első program, amely Orosz­ország munkásosztályát és valamennyi dolgozó­ját harcba hívta a cári önkényuralom megdönté­séért, majd pedig a burzsoá rendszer megszünte­téséért, megvalósult. Ugyancsak valóra vált a párt 1919. évi Vili. kongresszusán elfogadott má­sodik program is, amely kitűzte a szocialista tár­sadalom felépítésének feladatát. A jelenkor, amelynek alapvető tartalmát a ka­pitalizmusból a szocializmusba való átmenet al­kotja, két ellentétes társadalmi rendszer harcá­nak korszaka, a szocialista és a nemzeti-felszaba- ditó forradalmak korszaka, az imperializmus pusz tolásának, a gyarmatrendszer megszüntetésének korszaka, az a korszak, amelyben újabb és újabb népek térnek rá a szocializmus útjára, s a szo­cializmus és a kommunizmus világméretekben diadalmaskodik. A jelenkor központjában a nem­zetközi munkásosztály s legerőteljesebb szülötte, a szocializmus világrendszere áll. A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadja el har­madik programját: a kommunista társadalom fel­építésének programját. A párt legfőbb célja a kommunista társadalom felépítése, amelynek zászlaján ez áll: “Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei sze­rint!” Teljesen megvalósul a párt jelszava: “Min­dent az ember nevében, az ember javáért!” I. RÉSZ A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet — az emberiség fejlődésének útja Az emberiségnek világtörténelmi jelentőségű fordulata a kapitalizmustól a szocializmus felé, amelyet az októberi forradalom indított el, a tár­sadalom fejlődésének törvényszerű eredménye. A marxizmus—leninizmus feltárta a társadalmi fej­lődés objektiv törvényeit, megmutatta a kapita­lizmust jellemző ellentmondásokat, ezek forradal­mi robbanásának és a társadalom kommunizmus­ba való átmeneteiének elkerülhetetlenségét. A tervezet hangsúlyozza: a kapitalizmus belé­pett utolsó szakaszába: a monopolkapitalizmus, az imperializmus szakaszába. A kapitalista világ- rendszer egészben véve megérett a proletáriátus szocialista forradalma számára. A tervezet meg­állapítja : a Szovjetunió tapasztalata bebizonyí­totta, hogy a népek csupán a szocialista forrada­lomnak és a proletárdiktatúra megvalósításának eredményeként juthatnak el a szocializmusba. A Szovjetunió tapasztalata teljesen igazolta azt a marxista—leninista tanítást, hogy csak az a párt, amely következetesen osztály- és proletárpolitikát folytat, szoros egységben forr össze a tömegekkel, képes arra, hogy megszervezze és a szocializmus győzelmére vezesse az egész népet. A tervezet ezután leszögezi: a Szovjetunió a kommunista építés feladatait nem egyedül, ha­nem a szocialista országok testvéri családjában oldja meg. A német fasizmus és a japán militarizmus szét­zúzása a második világháborúban a Szovjetunió döntő szerepével — kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy sok európai és ázsiai ország népei megdöntsék a kapitalisták és földesurak hatal­mát. • Az európai és az ázsiai országok szocialista for­radalmai újabb hatalmas csapást mértek az im­perializmus állásaira. Különösen nagy jelentőségű volt a forradalom győzelme Kínában. Kialakult a szocialista világrendszer: a szocializmus és a kommunizmus utján haladó, a közös érdekek és célok egységében összeforrt, a nemzetközi szór cialista szolidaritás szálaival szorosan összefűzött szabad és független népek társadalmi, gazdasági és politikai együttműködése. A szocialista világrendszer már a legközelebbi időszakban biztosítja felsőbbségét a kapitalista világrendszerrel szemben a teljes ipari és mező- gazdasági termelés tekintetében. Még fokozottab­ban megnövekszik a szocialista világrendszer ha­tása a társadalmi fejlődésnek a béke, a demokrá­cia és a szocializmus érdekében való menetére. A kapitalista világ válsága A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitalizmus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyatlás és a pusztulás időszakába lépett — állapítja meg a tervezet. — A bomlás feltartóztathatatlan folyamata tetőtől talpig úrrá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazd. és állami rendszerére, politikájára és ideológiájá­ra. Az imperializmus végérvényesen elveszítette hatalmát az emberiség többsége felett. Az embe­riség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irá­nyát és fő sajátosságait a szocialista világrend- szer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista át­alakításáért harcolnak. Miután a tervezet megállapít ja, hogy az impe­rializmus korszakában az állami monopolkapitaliZ- mus nagy arányban kifejlődik, elemzi a kapitaliz­must marcangoló legmélyebb ellentmondásokat, rámutat, hogy az állami monopolkapitalizmus hal­latlanul fokozza a militarizmust. A militarizmus, miközben a monopolisztikus burzsoázia egyes cso­portjait gazdagítja, ugyanakkor a nemzetek ki­merülésére, a népek elnyomorodására vezet. A tervezet hangsúlyozza, hogy napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopolisztikus burzsoáziája, amely a kapitaliz­mus “megmentőjének” szerepét vállalta. Az Egye sült .Államok pénzmágnásai az imperialisták . “szentszövetségének” összetákolásán munkálkod­nak, agresszív katonai tömböket alakítanak. A monopolisztikus burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem képes szembeszállni a történelmi fejlődés megmásíthatatlan menetével. A győztes szocializmus a maga példájával for­radalmi befolyást gyakorol a tőkés világ dolgozói­nak értelmére, harcra buzdítja őket az imperia­lizmus ellen és roppant nagy mértékben megkönv- nyiti e harc feltételeit. A kommunista mozgalom a különböző opportu­nista irányzatok ellen vívott harcban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommunis­ta mozgalomban a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befo­lyás visszatükröződése. A másik veszélyt a dogmatizmus és a szektás- ság, amely kibékíthetetlen ellentmondásban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével s a nagy tömegektől való elszakadásra, elszigetelődésre ve­zet. A nemzeti felszabadító mozgalom A világ a viharos nemzeti felszabadító forra­dalmak korszakát éli. Az imperializmus a népek többségének nemzeti függetlenségét és szabad­ságát elfojtotta, a népeket kegyetlen gyarmati rabság bilincsébe verte; a szocializmus megjele­nése viszont azt jelzi, hogy beköszöntött az elnyo­mott népek felszabadulásának korszaka. A nem­zeti felszabadító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az impe­rializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyar­matok helyén fiatal szuverén államok keletkez­tek és keletkeznek. Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkö­vének tekinti a. gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel való testvéri szövetséget. A monopoltőke szüli a fasizmus ideológiáját — a szélsőséges sovinizmus és faji gyűlölet ideoló­giáját. Az imperialista burzsoázia ideológiai harcának éle elsősorban a munkásosztály és annak marxis­ta—leninista pártjai ellen irányul. A munkásosz­tályra gyakorolt burzsoá befolyás visszatükröző­dése a munkásmozgalomban a szociáldemokratiz- mus és a kommunista mozgalomban a revizioniz­mus. A történelmi tapasztalatok megmutatták, hogy a szociáldemokrácia ideológiája és politikája egy­aránt csődöt mondott. A békés egymás mellett élés és a világbékéért folyó harc A programtervezet első részének zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes bé­kéért vivott harc kérdését taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosít­son a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlő­déséhez, valamint, hogy az összes békeszeretőt népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborútól. Az SZKP abból indul ki. hogy a világon kiala­kultak és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésé­re és megszilárdítására alkalmas erők, létrejön­nek a feltételek az elvileg uj államközi viszonyok megszilárdulásához. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzet­közi munkásosztály és a békéért sikraszálló vala­mennyi erő összefogásával a világháború meg­akadályozható. A szocializmus világméretű győ­zelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen hábo­rú keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi' küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a., szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializmus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rend szerre való különválasztásának körülményei kö­zepette az államközi viszonyok felépíthetők: a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más melléit élésének Lenin által javasolt elvét. 11. RÉSZ A kommunista társadalom felépítése A kommunista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává vált. A szo­cializmus fokozatos belenövése a kommunizmus­ba objektiv törvényszerűség, amelyet a szovjet szocialista társadalom egész előző fejlődése készí­tett elő. Amikor a párt meghatározza a kommunista tál” sadalom építésének alapvető feladatait, V. I. Le­nin zseniális megfogalmazása alapján jár el: “A kommunizmus = szovjethatalom plusz az egész, ország villamosítása”. Az SZKP, m nt a tudományos kommunizmus pártja, a kommunista építés feladatait az anya­gi és szellemi előfeltételek előkészítésének és megérlelődésének mértékéhez képest veti fel és oldja meg, s ahhoz igazodik, hogy nem lehet át­ugrani a fejlődés szükséges fokozatait, amiként nem lehet megállni az elért fokon, s nem lehet fékezni az előhaladást sem. A kommunizmus építésének feladatai egymást követő szakaszok­ban valósulnak meg. Az anyagi-műszaki feltételek Az 1961—1970-es legközelebbi évtizedben a; Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapr iának megteremtése során az egy főre jutó termé­kek termelése tekintetében túlszárnyalja a legha­talmasabb és leggazdagabb kapitalista országot, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli a dolgo­zók anyagi jólétét és kulturális, technikai szinvo- nalát, mindenki számára biztosítja az anyagi bő­séget; minden kolhoz és szovhoz magas termelé­kenységű és nagy jövedelmű gazdasággá válik; lényegében kielégtilnek a szovjet emberek szük­ségletei a minden kényelemmel ellátott lakások tekintetében; megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövi­debb a munkanap. (Folytatjuk) «WWWWWWVWtAA/WWWVWWI/WWWWWUVUl ELEKTROMOS KEMENCÉK gyártását kezd­ték meg a pápai Elekthermax-gyárban. Az uj ké­szülék izzóterének hőmérsékletét gombnyomással szabályozhatják egészen 900 fokig. A berende­zésből több típust készítenek egyszerre, hogy ki­elégíthessék a megrendelők igényeit.

Next

/
Thumbnails
Contents