Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-21 / 51. szám
^_______________n 8 ________■____________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 21 1961 Levelek a Szerkesztőhöz «WWWVXAA/VWWWWWA/WVWWWWWWWVtAAA/WWXA/WWWWWWW^ j \Az ebben a rovatban kifejtett néze-j[ OLVASÓINK \\tek nem szükségszerűen azonosakj! HOZZÁSZÓLNAK | a szerkesztőség álláspontjával § A KöZüGYEKHEZ | Hogyan lehet a naptárt megdicsérni, ha nem olvassák el? Tisztelt Szerkesztőség! Én az Előre naptárokat sokszor elolvastam,’ mert azokat érdemes volt olvasni. De a mostani naptárban nem sok olvasnivalót találok, nem sokat ér a számomra. Olvastam egy dicsérő levelet róla a lapban, amit egy nő irt, aki csak belenézett a naptárba, s nem olvasta még el. Hogyan tud valaki dicsérni olyasmit, amit még nem olvasott? S még azt is szeretném tudni, hogyan lehetett kihagyni a naptárból Geréb és Neuwahl Írásait ? F. S., New- Jersey SZERK. MEGJEGYZÉSE: Sajnáljuk, hogy Geréb és Newald külmunkatársaink nem írtak az 1962-es naptárba, de mindketten óhazai látogatáson voltak és cikkeiket nem készíthették volna el idejében a naptárra. • A naptárt megkaptam, melynek olvasása nagyszerű élményt jelent úgy a feleségem, mint a magam számára. Nagyszerű munka. Kérek még egy példányt belőle. Ugyanakkor küldök egy címet mutatványszámok küldésére. Erko és családja • Megkaptam a naptárt, melynek a fedele megéri az árát, remek kép érdemes egy szép rámába tenni. S. H. • Megkaptam a naptárt, amíg elég jó, csak sokat és hosszan foglalkozik a munkaviszonyokkal és politikával, amit már a lapban is olvastunk, s a külmunkatársak írásai is nagyon hiányoznak belőle. Egy nyugdíjas bányász • A gyönyörű kalendáriumot kézhez kaptuk, a sok szép képpel és sok érdekes olvasnivalóval. Köszönet érte. A lapunkat nagyon szeretjük, mert ez az egyetlen lap széles Amerikában, amely munkás szellemben ir s amelyet érdemes olvasni egy munkásembernek. Janiék • Átnéztem a naptárt, mondhatom, hogy nagyon szép a kivitele és a tartalma is gazdag, megfelel minden Ízlésnek. Nagyon tetszenek a rajzok a lapok szélein. Helyeslem, hogy az árát felemelték, mert megéri, s ugyanúgy a lapunk is megéri. Remélem, hogy a többi olvasóknak is ez a véleménye. Kívánom, hogy lapunk még 60 évét érjen meg. Kitartást és sok szerencsét hozzá. Mrs. Antal • Már végigböngésztem a naptárunkat, én is a végén kezdtem olvasni. Nagyon jólesett látni azokat a régi, ismerős arcokat. Bizony elteltek az évek, de még ma is fülembe csengenek azok a szép, biztató szavak, melyek elhangzottak tőlük, ők megtalálták már a boldogságukat szülőföldünkön és kívánom, hogy továbbra is boldogok legyenek. Feliemé • Már 1910 óta olvasom az újságot, nagyon rövid megszakitással, de nem elég, hogy olvasom, de nagyon sokat is dolgoztam az érdekében, amikor még fiatalabb voltam. Úgy az újság, mint a naptár nagyon jó, bárcsak még sokáig olvashatnám kettőt. J. Weisz Szand-al egyefér! - de fogy a naptár Tisztelt Szerkesztőség! Nem akarom megismételni, amit Szánd Ferenc irt a naptárról, mert teljesen egyetértek vele. Ugyanakkor megjegyzem, hogy a naptár szerkesztőjének minden esetben figyelembe kell vennie, hogy olvasóink nemcsak járatlanok a rejtett szavú Írásokban, hanem az idősödés folytán türelmük és figyelmük sem az, ami volt. Csak akkor közöljünk hosszabb ismertetést, ha az elsőrendű, s inkább novellát, tárcát, amely könnyen áttekinthető, érthető. Ne próbáljunk túlságosan eltérni a hónapok megszokott formájától sem. A naptár szélén lévő pótnyomás pedig művészi díszítésnek is beillik, de némi magyarázatra szorul, hogy mi a jelentősége? Talán igy: mértani ábra, vagy zenei ábra. Ez a lenyomat már vitára is adott alkalmat, de azért elsimul, olvasóink megbarátkoznak mindezekkel, még ha nem is találkoztak eddig hasonlókkal. Eltekintve ettől a néhány fogyatékosságtól, a naptár jó és a tudni akarókban felébreszti az érdeklődést. Hogyan állunk a naptár eladásával? Megkaptuk, talán többet is, mint amit vártunk. Nagy József barátunk azt mondja: nézze, Fehér barátunk ideadott egy csomó naptárt, mit szól hozzá? Tudja mit — mondom én —, az enyémet eladom, ugyanakkor veszek egyet magától, s azt is eladom. S ezután az eladás szépen f oly dogál és mi kibabráltunk úgy Fehérrel, mint a szerkesztőséggel. Hasonló jókat kívánok minden olvasónknak innen Miamiból és boldog újévet. Vass Károly “Ha megáll a vérkeringés, elhal a test” Tisztelt Szerkesztőség! Pontosan egy évvel ezelőtt, az elnökválasztások után, levelet Írtam, amely “Tanács az elnöknek” címmel jelent meg. Most ebből szeretnék újból pár sort idézni: “Megválasztott elnökünk olyan embereket nevezett ki környezetébe, akik nagyrésze a múltban gátat igyekezett vetni az uj folyók elé. Kérdeztem elnökünket, hogy mit fog tenni? Rossz tanácsadókra fog hallgatni, vagy meggyőződik a kíméletlen igazságokról?” Azóta egy év telt el és meg kell állapítanom azt a tényt, hogy nem élt elnöki hatalmával, nem vette nagyon komolyan azokat az eseményeket, amelyeknek következménye katasztrófát jelenthet az ország részére. Az utóbbi hetek nagyon is igazolják elnökünk határozatlanságát. Mintha nem ő dönhetne olyan kérdések felett, amelyek nemcsak Amerikára, de az egész világra kihatással lehetnek? Észrevételeim a következők: egyre több és több katonatiszt kerül fofttos és felelős pozíciókba, s ha igy haladunk, egy reggel arra ébredünk, hogy katonai diktatúra uralja az Egyesült Államokat. Az ultrareakciósok gombamódra szaporodnak és egyre vakmerőbbekké válnak. Még az elnökkel szemben fennálló követeléseik is arra mutatnak, hogy az ország válság előtt áll. Itt van egy politikai pártnak, a kommunista pártnak az üldözése. Ha áll a vérkeringés, elhal- a test. A haladó eszmék üldözése egyenlő az öngyilkossággal. Egy év után újra csak azt kérdezhetem elnökünktől, hogy mit fog most tenni? Latba vetve elnöki tekintélyét, erélyes intézkedéssel “ne tovább”-ot parancsol-e, vagy csupán másodrendű szerepet tölt be és hagyja, hogy a militaristák irányítsák az országot? Lassan köztudomásra kerül, hogy a tábornokok milyen szoros kapcsolatban vannak a hadifelszerelések gyár tóival. Nem kell jóslatokba bocsátkoznunk, hogy tudjuk, milyen sors várhat ránk kezükben. Rockwell, a fasiszta vezér is az ő előfutáruk, tervei semmiben sem különböznek Hitler terveitől, legfeljebb a hely változott. A fasizmus és militariz- mus ikertestvérek, mindkettő vérontással foglalkozik. Valahányszor üldözik a haladó eszméket, a kom munistákat, sötét felhők gomolyognak fejünk felett, mert egyetlen célja ennek a békéért folyó harc elhallgattatása. Azokkal kezdik, de a demokrácia vívmányainak eltörlését tervezik az al- kotmánytipró háborús uszítok. De nem szabad figyelmen kívül hagyni a nép akaratát. A nép fog mindenre válaszolni, sőt határoz is és nem fogja tűrni, hogy sorsát háborúi uszítok irányítsák. Rizom abban, hogy végül a- munkásosztály veszi kezébe a hatalmat. Kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog újévet kíván. ANTI Aki bírja, marja Tisztelt Szerkesztőség! A lap julius 13-i számában Rev. Gross “Hétvégi levelé”-ben úgy kezdte cikkét: Ezt nem hagyom szó nélkül... Én pedig a nov. 30-i lapszámban Cs. K. aláírással közölt levelet nem hagyom szó nélkül. A levéllel nagyjából egyetértek, de a levélíró valami olyasfélét is beletett, amivel nem értek egyet. Felhozok itt egy epizódot, ami' az orosz forra- ■ dalom után történt. Amikor Gorkij, a hires orosz iró visszaérkezett Olaszországba, ahová tüdőbaja miatt orvosa küldte, no meg a cári üldözés elől is mennie kellett, Moszkvában 20 ezer ember várta a vasútállomáson. Ahogy akkoriban az Uj Előre megírta, az egyik vallásos orosz eléje ugrott és ezt mondta neki: Maximovics, te okos ember vagy, mondd meg már, van-e isten? Gorkij egyszerűen és röviden felelt: Aki hisz benne, annak van. S aki nem hisz? — kérdezte a vallásos ember. — Annak nincs, felelte Gorkij. így vagyok én is. A levélíró hisz benne, tehát neki van, én nem hiszem azonban, hogy isten teremtette a világot, mert ara senki —még a levélíró sem — tudna válaszolni, hogy mikor? Azt írja a levélíró, hogy a civilizált ember megtanult sok mindent, elért magas színvonalat, megvan minden kényelme a technikai fejlődés következtében, de hol van az emberiesség, a társadalmi összetartás? Eddig egyetértek vele. Azután azt Írja: hol van a vallás? Ezzel már nem értek egyet, mert a vallás a nép ópiuma. Majd igy folytatja: s hogy hol van a szeretet, a nemzettel, istennel és embertársaival szemben? Ezt a kapitalista társadalomban ne keresse, mert itt a jelszó az, hogy aki birja, marja. A levél azután igy folytatja: hiszen eldob mindent, visszafejlődik a barlanglakok nívójára, majd egyedül marad, mint Noé, hogy felépítse az uj világot. Ez a legnagyobb sovinizmus az én meglátásom szerint és ennek csak egy orvossága van: magasabb fokú értelemre nevelni a jövő generációt, először is arra, hogy szeresse az istent és ezen keresztül a felebarátját. — Eddig a levél, ami nagyon jó. Ha nem .is istenen keresztül, de csak szeresse az ember felebarátját. S arra, hogy egy isten teremtette a földet és rajta az embert, mines bizonyíték. Vágyunk mert volt apánk és anyánk. Ugylátszik, hogy a levélírónak kevés ismerete van a világegyetemről. Nem tudom, mióta olvassa lapunkat, de ha majd annyi ideje olvassa, mint én (42 éve), akkor bizonyára többet fog tudni erről is. Taylor Szabó József Szeretik a naptárt Detroitban Tisztelt Szerkesztőség! Az 1962-es naptárt minden olvasó megkapta és a naptárak befizetéséből látjuk, »hogy legtöbben szeretik, mert mint Lasky Mihály olvasónk mondja, neki a naptár megér 5 dollárt, azonfelül karácsonyi ajándékként másik 5 dollárt is ad a lapnak. De van még több olvasónk is az autóvárosban, akiknek tetszik az uj naptár. Józsa István is 5 dollárra értékeli, úgyszintén Szász János olvasónk felülfizette egy (Tollárral. Mint a legtöbben, akik eddig írtak a lapban, én is csak úgy kíváncsisággal lapozgattam eddig a naptárt, de a 20 naptárt, amit eladásra küldtek, biztosan eladom és Halvaksz Sándor lapkezelő társammal a laphátna- lékosokkal együtt szívesen felvesszük a naptár árát is. Miklós György Vásárolj a szent karácsony nevében... Tisztelt Szerkesztőség! Minden évben, karácsony előtt vagy 3 hónappal megkezdik a nagy karácsonyt hirdető cirkuszt az üzleti világ részéről. Valósággal bolonddá teszik a szegény hiszékeny halandót, hogy aztán a szent karácsony elmúltával a gutaütés kerülgesse a sok adósságtól, amelybe beugratták. “Mindent potom áron adunk, ebben az évben nem is kell fizetned. Csak újév után jön a törlesztés!” — hirdetik az üzletek. “Nálunk vásárolj” — dupláz rá a másik —, “ráérsz februárban fizetni, vedd meg októberben, vagy novemberben. Garantáljuk, hogy nyugodt karácsonyod lesz, csak egy kis előleget kérünk.” így néz ki a Jézuska születésének örömére a
