Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-21 / 51. szám
Thursday, December 21 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Ml AZ IGAZSÁG AZ ÓVÓHELYEKKEL KAPCSOLATBAN ? A Nobel-dijas Pauling szerint az óvóhelyek építése csak a bombák gyártásának a fokozását vonja maga Után A Life képes hetilap a szeptember 15-iki számának címoldalát és belső tartalmából 14 oldalt szentelt az óvóhelyek reklámozásának. “97 minden 100 amerikaiból megmenekülhet — ön is a 97 között lehet, aki túléli, ha követi az ezeken az oldalakon lévő tanácsokat. . . Hogyan építhet óvóhelyet.” Ilyen hatásos állítással vezeti be a folyóirat az óvóhelyépitési reklámkampányát. Nyilvánvaló, hogy sok emberre hatással lehetett a Life magazin cikke, hisz a látszat szerint még tudományos adatokkal is bizonyította az óvóhelyek hatásosságát. Csak fokozhatta a hatást az a tény, hogy Kennedy elnök irt hozzá előszót, amelyben javasolja, hogy minden amerikai olvassa el ezt az írást és ismerje fel, hogy nukleáris háború ma már annyira az élet tényei közé tartozik, hogy nem lehet semmibe venni. Linus Pauling, a hires Nobel-dijas amerikai tudós azonban kimutatja, hogy milyen súlyos tévedéseket tartalmaz a Life-ben megjelent tanulmány. Sorra veszi állításait és rátapint hibáira. Az a kijelentés hangzott el az óvóhelyekkel kapcsolatban, amit a nagy amerikai folyóirat cikke idéz, hogy ha egy katonai célpontokat érintő atomtámadás történne az Egyesült Államok ellen, akkor a lakosság egy negyede, 45 millió ember pusztulna el. Ennek egy csekély részét ölné csak meg a robbantás. A legnagyobb része a haláleseteknek a radioaktiv felhőtől és törmelékektől származna. Ha azonban az amerikaiak óvóintézkedéseket foganatosítanának a hulladékanyagok ellen, akkor jelentősen csökkenne a halálesetek száma. “Kb. 5 millió ember, kevesebb, mint három százaléka a lakosságnak, pusztulna csak el.” Linus Pauling szerint ennek az állításnak semmi tudományos alapja nincs. A nukleáris háború várható áldozatainak számáról egy kongresszusi albizottság előtti tanúvallomásokból értesülhetünk, amelyet közvetlenül a kisugárzás hatásának kivizsgálására hoztak létre. A tanuskodók a kérdés legalaposabb ismerői voltak. A kongresszusi albizottság 1957-ben és ’59-ben tartotta a kihallgatásokat. Hugh Everett III. és George E. Rugh voltak azok, akik a legalaposabtym mérték fel a helyzetet egy atomtámadás hatásával kapcsolatban. Az ő megállapításaik szerint, ha csak a katonai célpontok ellen irányuló atomtámadásról lenne szó, úgy 2,500 megaton elegendő lenne a lakosság 25 százalékának az elpusztítására, abban az esetben, ha nem volnánk felkészülve az atomháborúra. (Ez azt jelenti, ha az óvóhelyeket csak a bombatámadás alatt használnák, de nem készülnének fel arra, hogy a támadás után is hosszabb ideig az óvóhelyen tartózkodjanak a kisugárzás miatt.) Ha a támadás olyan esetben érné az amerikaiakat, hogy “már megfelelő óvintézkedéseket tettek a hiilladékanyagok ellen, akkor 2,500 megaton “csak” a lakosság 9 százalékát pusztítaná el 60 nappal a robbanások után.” Tehát háromszor annyira becsülik az előrelátható veszteségek számát, mint a Life magazin cikke. Felmerül a kérdés — mondja Linus Pauling —, hogy miért közölte a Life, amelyet sok millió amerikai olvas, a félrevezető adatokat. Szerinte erre a kérdésre nem fogadható el a magyarázat, hogy az óvóhelyépitési üzletet akarják ezzel fellendíteni. (Ami egyáltalán nem lebecsülésre méltó vállalkozás, hisz egy modernül felszerelt országos óvóhely hálózat kiépitése 20 milliárd dollárba kerül.) Ehelyett Pauling úgy gondolja, hogy sokkal inkább elfogadható az a feltevés, miszerint a nagy amerikai folyóirat törekvése arra irányul, hogy a közönséggel elfogadtassa az erkölcstelen nukleáris háború gondolatát és felkeltse bennük (az ellenállást, ha kormányuk esetleg a békére és lefegyverzésre törekedne. A Life cikkének káros hatása nemcsak abban jut kifejezésre, hogy 5 millióra becsüli a minden valószínűség szerint 15 milliót meghaladó halálos áldozatok számát, hanem főleg abban, hogy úgy állítja be mintha egy háborús konfliktus esetén csak 2,500 megatonos támadás volna a valószínű és ez is kizárólag a katonai célpontok ellen irányulna. Teljesen ésszerűtlen azt állítani, hogy egy esetleges nukleáris támadás kizárólag csak a katonai célpontok ellen irányulna. Ezt semmilyen hatósági felmérés nem állította. 1957-ben a kongresszusi kihallgatások alkalmával, evvel a kérdéssel kapcsolatban egy jóval kisebb támadást vettek megvitatás alá, amely csak 1,446 megaton erősségű lenne és egyenlően irányulna katonai célpontok és lakónegyedek ellen. A nukleáris bomba hatása gyorsan szaporodó nemzetünk esetében olyan szörnyű pusztítást okozna, ha városok felett robbanna, hogy ezt az eshetőséget nem szabad figyelmen kívül hagyni, és igy nem lehet elfogadni a Life álláspontját, amely csak a katonai célpontok elleni támadást veti fel az említett cikkben. A Lifenak csak az a célja lehetett ezzel, hogy lekicsinyelje egy elképzelhető támadás hatását. A Polgári Védelmi Bizottság Hivatalának vizsgálata kimutatta 1959-ben, hogy egy 567 megatonos támadás — ami csak kb. egyötöde a Life- ban megvitatott lehetőségnek —, az Egyesült Államok 71 legnagyobb városa ellen 56 millió ember halálát okozná és 21 millió súlyos sebesülését. (Ezek a számok a 180 milliós lakossághoz viszonyulnak, de az USA lakossága gyorsan szaporodik, a nagyvárosok különösen rohamosan nőnek, tehát az esetleges veszteség minden évben növekszik.) Az 56 millióból 24 millió nem a hulladékanyagok miatt pusztulna el, hanem a robbanástól és tüztől, vagyis az óvóhely nem védené meg őket. Tehát ha számításba vesszük, hogy a Lifeban megvitatott 2,500 megatonos támadás felerészben a lakóhelyeket érné, akkor a fenti számítás alapján azt a következtetést kell levonnunk, hogy a háború első napján 40 millió amerikai halna meg, akinek az óvóhelyek nem nyújthatnak védelmet. De minden okunk megvan annak a feltételezésére is, hogy nemcsak 2,500 megatonos lenne egy ellenünk irányuló támadás. Ugyanis minden valószínűség szerint az Egyesült Államoknak 100,000 megaton erejű nukleáris bombakészlete lehet. Ez a megállapítás a következő egyszerű érveken alapul: A Stratégiai Légierő Főparancsnokságnak van 2,000 bombázógépe. Egy repülőgép 40 megaton erejű bombát tud Oroszország fölé szállítani. Nem valószínű, hogy kevesebb bombájuk lenne, mint amennyit a bombázók magukkal tudnak vinni. A nukleáris bombákhoz szükséges plutónium, lítium deuterid (nehézhidrogén) és közönséges uránium érc, amivel az Egyesült Államok rendelkezik, elégséges ahhoz, hogy 100,000 megaton erejű bombakészletet állítson össze. Tehát ha a bombázókat vesszük alapul, legalább 80,000 megatont tudnak magukkal vinni. Ezenkívül vannak rakétáink, amelyek 5 megatonos bombát is tudnak szállítani. A rakétákhoz és a különböző A kaliforniai magyarnyelvű újságok egyike panaszkodott, hogy sok ezer ujamerikás él Kaliforniában, de nem lehet egy tizedrészét sem látni, ha valamilyen egyesületi rendezvényről, vagy egyéb aktivitásról van szó. A nagy hű-hóval beharangozott fényes ünnepi műsorra, amely 1956 október 23-ának 5-ik évfordulóját volt hivatva meg ünnepelni, én magam is különös figyelemmel készültem, hogy most lássak, halljak valamit a sok ezres ujamerikás magyarok kívánságairól. Gondoltam, hogy ezt a nagy ünnepet sok ujamerikás magyar meg fogja ‘ünnepelni’ és netalán most az egyszer lehet látni az ezreket és lehet hallani kívánságaikat. ' De nem ez történt. Az “ünnepi” színházterem tömve volt ugyan, de kikkel ? A legtöbb magyarul sem tudott beszélni, amikor megpróbáltam velük szóba állni. Később sikerült magyarokkal is szóba elegyedni, de róluk kiderült, hogy nem ’56-osok. Alig lézengett egy pár 56-os, mig végülis egy 56- os ismerős magyarral álltam szóba. Érdeklődtem a barátja felől, hogy miért rtem jött el erre a ‘nagy magyar ünnepségre’. Azt válaszolta, hogy fáradt volt és korán lefeküdt, mert reggel dolgoznia kell. Szóval van kifogás és volt kifogás^ a sok ezer ujamerikás magyarnak is, hogy miért nem kívánt és a jövőben sem kivannak részt venni egy olyan ‘magyar ünnepélyen’, ahol egyetlen egy ujamerikás szónok sem akadt, ahol a termet a volt hor- thyisták és a félrevezetett magyarul nem tudó amerikaiak töltötték meg. ők diktálják az amerikai szemszögből nézve, hogy mi kell a magyar népnek. más szállitófegyverekhez tartozó nukleáris bombák 20,000 megaton erőt jelenthetnek. így tehát összesen 100,000 megatonnal rendelkezhetünk. A Szovjetunió bombakészlete feltételezhetőleg kisebb. De az oroszoknak szintén van olyan rakétájuk, ami 5, esetleg 10 megatont képes magával vinni, de az újabb rakétakisérletek a nagy és 20, 30, 50, 100 megaton erejű bombák gyártása azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió hamarosan képes lesz igen nagy mennyiségű nukleáris bombát az Egyesült Államok fölé szállítani. Az 1959-es kongresszusi kihallgatások alkalmával a nukleáris fegyverek egyik vezető szakértője, dr. Ralph E. Lapp, kijelentette, hogy “az Egyesült Államok bombázóinak teherbiróképessé- gét véve alapul, a mi stratégiai megtorlásunk egy szovjet támadásra, egy napon több mint 10 ezer megaton erejű lesz.” Ha az Egyesült Államok 1959-ben képes volt egy ilyen nagy erejű támadás végrehajtására egyetlen napon, akkor nem tételezhetjük-e fel, hogy a Szovjetunió 1961- ben, miután hatalmas előrehaladást ért el a rakétafejlesztés terén, szintén képes már egy ilyen hatású támadást intézni ellenünk? Nem sokkal inkább kell-e számításba vennünk egy 10,000 megatonos támadást, mint egy 2,500-ast, amit a Life tesz? Ebben az esetben pedig az egész Egyesült Államok népességét fenyegeti a pusztulás. Everett és Pugh már számításba vették ezt a lehetőséget megbeszéléseik folyamán. Szerintük egy 10,000 megatonos bombatámadás az Egyesült Államok népességének 94 százalékát megölné, ha egyáltalán nem készülnének fel a támadásra. Csak ia lakosság 6 százaléka maradna életben 60 nap után, de ezek is súlyos sebesültek lennének és a teljesen szétrombolt földön közeli halál várna rájuk is. Ha a népesség felkészülne a háborúra óvóhelyekkel, akkor “csak” a lakosság kétharmad része pusztulna el. A teljes pusztuláshoz akkor már 40.000 megatonra lenne szükség. A Szovjetunió területileg jóval nagyobb, mint az Egyesült Államok, igy az ő teljes elpusztításukra 80,000 megatonra lenne szükség, óvóhelyek országos hálózata esetén. Jelenleg elég ha az Egyesült Államok ellen 10 ezer megatont vetnek be és a Szovjetunió ellen 20.000 megatont használnak fel, hogy mindkét ország teljesen elpusztuljon. Ha a következő évek ben óvóhelyeket építenek, akkor már négyszer ennyi szükséges teljes megsemmisülésükre, amit a fokozódó hiatóerejü nukleáris bombagyártás és rakéta fejlesztés könnyen lehetővé is fog tenni. Nem volna sokkal jobb az egész emberiség számára, ha az óvóhelyépitési kampány helyett, ami csak arra jó, hogy még több és hathatósabb bombák gyártását vonja maga után, inkább az általános és teljes lefegyverzés elvét fogadná el az egész világ? Még gazdaságilag is sokkal kifizetődőbb volna. Egy ujamerikás, aki pedig jobban ismeri a magyar nép kívánságait, mint a volt horthyisták, nem volt hajlandó szónoki szerepre vállalkozni ilyen ‘ünnepelt társaság’ előtt. Felmerül a kérdés, hogy milyen ünnepség volt az, ahol az 56-osok nevében csak angolul szónokoltak olyan egyének, akik az amerikai monopoltőke hűséges kiszolgálói, mint pl. dr. W. Cleon Skousen, ta ‘NAKED COMMUNIST’ írója. Lehet-e még ezek után csodálkozni azon, hogy a becsapott 56-osok nem igen vesznek tudomást, a helyettük beszélő ‘szabadság bajnokok’ szent beszédeiről. Túlnyomó többsége nem áll be a háborús uszítok szekere után. Mert tudják, hogy mik a céljaik a handabandásoknak és milyen sorsot szánnának az otthon maradt hozzátartozóiknak, ha őket már itt a ‘szabad’ földön is félrevezették. (Kaliforniai Tény) AASUUVIAIWWWWtfVWWVWVIAAftAnAMWWMVVIMWW KUBÁBAN hatalmas filmváros építéséhez kezdtek Havanna közelében. A 60 négyzetkilométer területen változatos terep teszi lehetővé a különféle külső felvételeket; a belsők céljára egy óriás és két nagy stúdió épül. Az amerikai kontinens egyik legnagyobb filmvárosához modern lakótelep is tartozik majd. • AZ ELSŐ INDIAI GYÓGYSZERGYÁR építése a jövő év elején kezdődik meg Hyderabadban. A 150 millió rúpia értékű építkezést szovjet segítséggel valósítják meg. UJ-ZÉLANDBAN megalakult az első nemzeti színház. Műsortervében főleg az egyetemes drámairodalom klasszikus alkotásai szerepelnek. A becsapott ’56-osok _3
