Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-12-14 / 50. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, Dec. 14, 1961

• 312 X2 i =289340%-r2309801/3í>82+34050=898 \ j 9472 •

! A SZÁMOK BESZÉLNEK I

m írja Eörsi Béla «

• 312X2-Í =28í>340%-r2309801 /3»82 + 34030=898'29472•

Az emberiség egészsége

Az lenne a legideálisabb, ha az emberek többsége elérné a 70—80 évet anélkül, hogy betegségek gyötörnék. Mikor azután az emberi gépezet kifáradt, az ember szép csendesen elaludna örökre. ilyen ideális élete volt e sorok Írója édesapjának, aki 84 éves korában hunyta le szemét anélkül, hogy egy napig is beteg lett volna.

Sajnos az ember egészségének sok ellensége van: társadalmi ellenségek (ismertek és még ismeretlenek), valamint saját életmódja. Az alábbi táblázatból megláthatjuk, hogy 1900-ban milyen betegségek ölték meg az embereket, s milyenek 50 évvel később. (A számadatok angliai statisztika alapján készültek, egymillió embert véve alapul.)

1900-ban 1950-ben

Tüdőbajban 1800 363

Bélbajok- és tífuszban 883 2.6

Gyermekágyi láz 78 14

Diftéria 290 1

Virus betegségek — 22.5

Rákbetegségben 828 1983

Szívbaj és vérkeringési

zavarok 1709 4240

A táblázatból láthatjuk, hogy bizonyos betegségek terén hihetetlen javulás állott be, viszont másokban nagy volt a visszaesés. Lényegileg a következőket állapíthatjuk meg az elmúlt 50 év betegségeit véve alapul:

a) azelőtt korábban haltak meg az emberek,

most közép- és öregkorban (hogy ki számit öregnek, azt nem tudjuk);

b) 50 évvel ezelőtt a halálesetek 20 százalékát (minden ötödik ember) ragályos betegségek okozták, ma viszont csak a 2 százalékát (minden ötvenedik) ; v

c) a krónikus betegségek száma (mint pl. a szívbaj) 30 százalékról 60 százalékra ugrott;

d) balesetekből kifolyólag több fiú, illetve férfi hal meg, mint leány; ennek oka abban keresendő, hogy a leányok kevesebb veszélyes tettre szánják el magukat. A fiatalok manapság az autó- és mo- torbicikli-balesetekből kifolyólag pusztulnak el, apjukat viszont a tüdőrák és a szívbaj viszi el;

e) a 30 éven felülieket (és 70 éven aluliakat) gyakran a krónikus bronchitis öli meg, aminek oka, hogy az emberek rossz levegőjű városokban nagy zsúfoltságban élnek;

f) a 70 éven aluliakat sok esetben a szívbaj és tüdőrák öli meg;

g) a férfiak és nők 30—35 éves korig egyforma arányban halnak meg, viszont kétszerannyi férfi pusztul el 55 és 65 év között, mint nő.

Ennél a kérdésnél meg kell állanunk. Az orvos- tudomány sok gyilkos betegséget elhárított az utolsó 20 esztendőben. A szulfa orvosságok, az antibiotikumok, valamint a kitűnő sebészeti technika sok embert megmentett. 100 évvel ezelőtt nem volt jó viz, az élelem gyakran nem volt higiénikus, a munkaviszonyok is megerőltetőbbek voltak. A rossz táplálkozás és a rossz lakásviszonyok voltak a jellemzők arra a korszakra.

Ma viszont a jólét betegségeit kell lekiizdeníink. Többet eszünk, mint kellene, kevesebbet mozgunk és szabad időnket nem használjuk fel ésszerűen. Ennek következménye azután az elhízás, a magas vérnyomás, a véredények degenerációja, a reuma, a cukorbaj és más betegségek.

A középkorúak betegségét egyelőre nem lehet gyógyítani. Az orvostudománynak előbb át kell alakulnia, hogy a betegségek megelőzésére, elhárítására, korai felismerésére fektesse a fősulyt. Az embereknek viszont változtatniok kell egészségtelen életmódjukon. Le kell mondani a túlzott cigarettázásról, mely tüdőrákat okozhat, meg kell tisztítani a városok rossz levegőjét, melynek belélegzése végzetes lehet a légző szervekre, le kell szokni a túlzott zsirfogyasztásról, ésszerű testedzéssel kell pótolni azt a mozgást, amit munka közben elmulasztunk.

Meg kell oldani az öregek betegsegélYzését. Az angol orvosok adatai szerint (ott már van társadalmi betegellátás) az öregek kétszer annyit veszik igénybe az orvost, mint a fiatalok.

1 alán 20—30 év alatt az orvostudomány meg fogja oldani a virusbetegségek és a rák gyógyítását, vagy esetleg megelőzését. A ragályos betegségek is el fognak tűnni idővel, de nehéz a jólét betegségei ellen ‘küzdeni. A szeszes italok fogyasztása, a dohányzás, a helytelen és túlzott étkezés okozta betegségek ellen magának a társadalomnak kell küzdenie; ezeket orvosságokkal gyógyítani nem lehet.

Majdnem 2,000-en hallgatták meg Gus Hallt

Gus Hall, az Amerikai Kommunista Párt főtitkára 1950 egyetemi diák előtt beszélt december

7-én Ithaca, N. Y.-ban, a Cornell Egyetem “Cam- pus”-án.

A N. Y. Times jelentése szerint az egyetemi rendőrség 2,000 hallgatót kénytelen volt elküldeni, mert a Bailey Hall már megtelt a kiváncsi diákokkal.

Gus Hall beszédében kijelentette, hogy “a legnagyobb vita a világon” a kommunizmus körül folyik és pártjának joga van ebben részt venni. Kifejtette azt is, hogy a kommunista párt tagjai ma nem kapnak útlevelet és állást ebben az országban.

^liyiiyM^I/MfMMUUlAAAMfWWIAAMAAn/UVIAAAWWMWIAfWVVWVWUWMMUUVIMUIMMMWWtMIMAAAAMWW

46 HALÁLESET HAT HAP ALATT A BÖRTÖNÖKBEN

Anna M. Kross, “Commissioner of Correction’ évi jelentésében kihangsúlyozta, hogy 46-an haltak meg New Yorkban a börtönben hat nappal a bezárásuk után.

Valamennyit kórházba küldte volna a börtön helyett, de azért a világért sem vádolta a bírósági eljárásokat amikkel e szerencsétleneket börtöncellákba zárták. Anna M. Kross valóban már ré- gen azon a nézeten van, hogy az alkoholisták és a kábítószerek élvezői kórházba valók és nem a börtönökbe, s társadalmi, nem pedig bűnügyi problémát alkotnak.

Anna M. Kross hivatalból tette meg az 1960-as évre szóló jelentését, amelyben elmondta, hogy mind a 46 embert betegen vitték a börtönbe; ugyanis valamennyin vagy “delirium tremens”, (alkoholista) görcsös rohamok, éhezés, sőt vízhiány nyomait észlelték: összesen 60 ember halt meg 1960-ban New Yorkban a börtönben.

Azt is elmondta, hogy évről évre emelkedik azok száma, akiket a szépen hangz^ “rossz magaviselet” vádjában bűnösnek mondanak ki, pedig egyetlen bűnük, hogy alkoholisták és bűntényt egyáltalán nem követtek el. Az orvosok tanácsa is elismeri, hogy e szerencsétleneknek kórházban és nem börtönben volna a helyük.

A bírák csak ítélkeznek

Amikor a rendőr meglát egy ilyen szerencsétlent az utcán feküdni, ahelyett, hogy kórházba küldené, a bíróság elé állítja. Orvos nincs a tárgyaló terembén. A biró csak a vádat nézi és eszébe sem jut, hogy -beteg ember áll előtte és rendszerint kényszermunkára Ítéli. Naponta 9,834 embert szedtek igy össze az 1960 május 16-ikí számlálás szerint New Yorkban. A II. világháború után 170 százalékkal emelkedett az ilyen letartóztatottak száma.

Másutt sem jobb a helyzet

A University of California szimpóziumot tartott, amelyen orvosok, orvosi kutatók és más közismert egyének vettek részt. New York város egyik főbírója, John M. Murtagh kihangsúlyozta, hogy a rendőrség jogtalanul és minden erkölcsi felelősség mellőzésével tartóztatja le a részegeket, az alkoholistákat, csupán azért, mert részegek. Érthető volna letartóztatásuk, ha másokat megtámadnának, vagy bármilyen bűntényt követnének el; de rendszerint csak azért kisérik be őket, mert leülnek valamelyik ház ajtajában, vagy szomorúan dülöngélnek az utcákon. Biztosra

veszi, hogy ha valamelyik a legfelsőbb bíróság elé vinné az ügyét, a bíróság a részeg javára döntene; majd hozzátette, hogy ahogy nálunk és Angliában bánnak a csupán részeg emberekkel, az szégyen egész bíróságunkra.

Beszámoltak arról is ezen a szimpóziumon, hogy két évvel ezelőtt a los-ongeksi rendőrfőnök, William H. Parker savanyúan megjegyezte, hogy talán hagyják békében a részegeket Los Angelesben és inkább feküdjenek az utszélen, ahogy New Yorkban teszik.

Murtagh főbíró megjegyezte, hogy New Yorkban nem olyan szigorúak a részegekkel szemben és a letatóztatottaknak csupán 3 százaléka részeg, mig az ország többi í’észében 50 százalékát teszí ki.

A fentemlitett gyülekezet 3 napon át tárgyalt és a költségekhez a kaliforniai “Wine Advisory Board” 25,000 dollárt adott.

Anna M. Kross jelentésében azt is megemlítette, hogy a mai büntető rendszer, megállapítása szerint a börtöncella nem adja meg azt a biztonságot, amire a társadalomnak szüksége van a törvények szerint és nem nyújt segítséget az egyre emelkedő bűntények és ifjúsági bűnözők ellen. Azzal is tisztában vannak, hogy a bűnözőknek rehabilitálásra, tanításra s javításra volna szükségük, amit már 7 év óta igyekeznek megvalósítani.

A legfontosabbról nem beszéltek

Arról viszont ami a legfontosabb, megfeledkeztek a tárgyalók, vagyis arról, hogy mi okozza a rengeteg bűntényt, akár a felnőttek, akár az ifjúság körében. Létünk örökös bizonytalansága, részben a háborús feszültség, az atombombától való félelem, a munkanélküliség nyomora, amely a családok felbomlására vezet, a rengeteg hirdetés, amely részben felcsigázza az érzékeket, részben vágyat ébreszt olyan árucikkek megvásárlására, amire pénz nincs, s miután társadalmunk erkölcsi alapja olyan alacsony, hogy a pénz az isten, azt úgy szerzik meg, ahogyan tudják, a fontos, hogy meglegyen. A munkának nincs becsülete, az ifjú lenézi munkás szüleit, akik képtelenek megadni részére, amit esetleg gazdag barátja megkap a szüleitől, és sok esetben szüleit okozza, ha munkanélküliek, mivel nem érti meg társadalmunk lényegét.

Rengeteg jóeszü egyén meggyülöli társadalmunkat és mivel nem tudja hogyan harcoljon az

igazságtalanságok ellen, önmaga ellen fordul és alkoholista lesz, vagy kábítószerekhez menekül tehetetlenségében.

Aki pedig egyszer már bűnt követett el .annak társadalmunk nem bocsát meg, közöny, nemtörődömség és legtöbbször az ezzel járó munkanélküliség előbb-utóbb ismét valamilyen bűntény elkövetésére serkenti. Érdekes csupán a dologban az, hogy a gazdag gyermekek között is sok az ifjúkori bűnöző, de attól nem kell félni, hogy ezek azért lopnak, mert esetleg éheznek. Nagyon sokan értéktelen, léha életet élnek s mivel anyagiakban nincs hiányuk, keresik az izgalmakat és ez viszi őket egyik kicsapongásból a másikba, egyszer aztán olyan bűntényt követnek el, aminek eltussolását még a szülők sok pénze sem képes elintézni.

Kitüntették, megjutalmazták a nagysikerű budapesti bélyegkiállitás rendezőit

Az idei bélyeg-világkiállitás, a “Budapest, 1961” már több mint két hónapja bezárta kapuit, az esemény azonban még mindig foglalkoztatja a világ filatelistáit.

A világkiállítás záróakkordjaként a Postaigazgatóságon azokról emlékeztek meg, akik a kiállítás méltán megérdemelt sikere érdekében tevékenykedtek. Az ünnepségen megjelent Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter, a minisztérium, a Postavezérigazgatóság, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének több vezetője, a filatelista élet társadalmi munkásai.

Kossá István elismeréssel szólt a kiállítás példás megszervezéséről, rendezéséről, s megemlékezett a kiállításra kiadott szép magyar bélyegek készítőiről, az Állami Nyomda dolgozóiról. A kiállítás rendezésében érdemeket szerzett dolgozóknak, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének, a posta vezetőinek, a magyar filatelista élet társadalmi munkásainak és a bélyegek készítőinek kitüntetéseket és jutalmakat adott át. Nyolcan-nyolcan kormány- és kiváló dolgozó kitüntetést, harmincán pedig miniszteri elismerést és jutalmat kaptak.

BARANYA megyében igen gazdag és egyre fejlődik a népművészet. Különösen sok mestere van a szövésnek: csaknem száz lány és asszony készíti a szebbnél szebb térítőkét, függönyöket, ruhának valót. Jövőre 5 millió forint értékű népi szőttest készítenek Baranyában.