Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-14 / 50. szám
Thursday, Dec. 14, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ _5 AZ EURÓPAI KÖZÖS PIAC ÁRNYÉKÁBAN (Folytatás az első oldalról) A kormány tervei lényeges változásokat fognak létrehozni az ország. gazdaságában. Súlyos eltolódások lesznek az iparokban. Nincs kétség afelől, hogy a terv a monopóliumok profitnövelését szolgálja és előreláthatólag a munkásságra nagyon hátrányos lesz. Épp ezért ironikus az a megfigyelés, hogy mig a Gyárosok Szövetségének tagjai hűvös tartózkodással fogadták Kennedy beszédét, addig a munkásság “képviselői” lelkesen ünnepelték és George Meanv megnyugtatta az elnököt: “Miattunk ne búsuljon, mi 1000 százalékig kooperálni fogunk”. A monopolisták tartózkodó magaviseletét egyesek azzal magyarázták, hogy azok republikánusok, “valószínűleg egy sem szavazott Kennedyre”, innen a lelkesedés hiánya. De talán közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a kapitalisták telhetetlen profitszomját nem elégíti ki a kormánynak érdekükben hozott bármilyen intézkedése sem. Meany azonban, aki meg sem közelíti az igazi munkásvezető követelményeit, csupán jelleméhez hűen járt el, amikor teljes támogatásáról biztosította az elnököt olyan terv keresztülvitelében, amely a munkásságra nézve káros következmények előfutár ja. Kényszerhelyzet előtt Kennedy igazán igyekezett bebizonyítani a NAM (Nat’l. Ass n of Manufacturers) előtt, hogy ő nem “üzletellenes”, mint ahogy egyesek hiresz- telik róla és hogy szivén viseli érdeküket. “Amikor önöknek jól megy, az Egyesült Államoknak is jól megy és külföldi politikánk is sikeres. Amikor önöknek rosszul megy, akkor mindenki szenved”, mondotta. Ott lebegett a nagy teremben Charles Wilson szelleme, aki az Eisenhower-adminisztrá- cióban védelmi miniszter volt, ugyanakkor a General Motors vezérigazgatója és ezzel a jelszóval tette magát emlékezetessé: “Ami jó a General Motorsnak, az jó az Egyesült Államoknak”. Ki mondja, hogy az idők változnak? A környezetnek megfelelően Kennedy gazdasági kérdések boncolgatásával igyekezett a NAM- nek bizonyítani a tervezett lépések szükségességét. Kijelentette, hogy az export-import lebonyolítását úgy az áru, mint a dollár terén a népgazdaság előnyére kell intézni. Egyensúlyozott országos költségvetést Ígért a következő évre. A dollárkivitelt Nyugat-Németország és többi szövetségeseink fegyverrendelései 500 millió dollárral csökkentik erre az évre és hozzájárulásukkal az évi 3 billió dolláros külföldi fegyverellátási költségünket is enyhítik. Az aranytartalékunk csökkenése jelentéktelen ha tekintette vesszük, hogy a mi kezünkben van a világ aranytartalékának 43 százaléka és hogy külföldön 45 billió dollár beruházással rendelkezünk. Bizni kell a dollár erejében. Januárban a vállalatok részére adóengedményt fog kérni a kongresszustól, Ígérte Kennedy, hogy legyen pénz újabb befektetésekre a hazai ipar fejlesztésére. De bátortalanitani kell a külföldi be fektetések növelését, különösen az európai fejlett országok területére és a fejletlen országok irányába kell szabályozni a befektetéseket, mert az igazi profit onnan jön. Ezt a következő számadatokkal ismertette: 1960-ban külföldi tőke-exportunk 1,700,000,000 dollár volt bevételünk, 2,300,000,000 dollár külföldről. Ez igazán nem rossz eredmény. Részletezve ez igy alakul ki: Mig Nyugat-Európába ebből 1,500,000,000-t fektettünk be és visszakaptunk 1,000,000,000 dollárt, vagyis félmillió dollár veszteségünk volt, addig a visszamaradt országokból 1,300,000,000 dollárt kaptunk vissza 200 millió dollár befektetés után. Ilyen eredményes üzlet a külföldi segély. Kennedy felvilágosította hallgatóit, hogy a visszamaradt országok azok, ahol az amerikai tőke befektetését kell szorgalmazni nagyobb arányban. Más okból is hasznos a külföldi import vámját levágni. Többek között Kennedy megemlítette azt “az egészséges nyomást, amit az olcsóbb importált áru gyakorolni fog termelőinkre és munkásainkra, hogy a termelékenységet emelték, a mi nőséget javítsák, elkerüljék az inflációt (béremelést — Szerk.), nehogy az árak emelésével elveszítsük a külföldi piacot, amelyre a prosperitás szempontjából nagy szükségünk van.” Ez a kijelentés megkapta a megérdemelt tapsot a NAM tagjai részéről. Kennedy szakszervezeti támogatást keres Az AFL-CiO konvenció előtt Kennedy más megközelítéssel ismertette “uj és merész” külkereskedelmi programját. Annak tudatában, hogy ez a program az amerikai gyáripar bizonyos részlegét — főleg a könnyű-ipar terén — megszűnéssel fenyegeti és sokmillió munkás kenyerét veszélyezteti, Kennedy számos olyan ajánlatot sorolt fel, amit ő a kongresszushoz szándékszik benyújtani a fenyegető helyzet enyhítésére. Abbeli reményét fejezte ki, hogy a kongresszus komolyan fog ezekkel az ajánlatokkal foglalkozni. Kennedy próbált az év kongresszusi eredményeivel dicsekedni, dehát a munkásság szempontjából ez nagyon szegényes lista. A minimális órabér fokozatos emelése, ami három évi lépcső- zetben éri el az 1.25 dollárt; vagy hogy 20 év óta először néhány ezerrel több munkásra terjesztette ki ennek a törvénynek hatását; egy törvény, amely a súlyos munkanélküliséggel sújtott területeknek nyújt valamelyes segélyt; a munkanélküli biztosítás emelése a drágaság enyhítésére; a társadalombiztosítás korhatárának leszállítása a biztosítási összeg leszállításával együtt; a szükséghez képest jelentéktelen teljesítmény. Az öregkornak egészségügyi ellátásáért jövőre uj mozgalmat kell indítani, Ígérte. Nem kerülhette el az 1958 óta tartó gazdasági krízis említését, amely az állandóság jellegét öltötte, mert bár a termelés emelkedett, a nagy- vállalatok profitja tetemesen szaporodott, de a munkanélküliek száma, bizonyos hullámzással, a hivatalos megállapítás szerint is, még mindig a 4 millió körül mozog. Ebből egymillió a fiatalkorú, s legtöbbjének még állandó szakmája sincs. Az állandó munkanélküliek számát jelenleg hivatalosan 1,100,000-re becsülik. Kennedy elnök vázolta a terveket, amiket részben a fiatalkorú munkások megsegítésére szándékszik ajánlani, akik a következő évtizedben 26 millióval fogják szaporítani a munkásság táborát, részben amit a munkanélküliek át szakosítására, munkábahelyezésére visz majd a kongresszus elé. A kisebbségi csoportokat is felemlítette, akik a faji megkülönböztetés gyakorlása miatt nagyobb arányban szenvedik a gazdasági krízist, mint a fehérbőrű munkások és hogy ezen is segíteni kell. Egybevetve a meglevő munkanélküliség és az “uj és merész” programtól várható újabb nehéz-, ségek követelményeit, Kennedy a januárban ösz- szeülő kongresszustól felhatalmazást fog kérni a sújtott területek és iparok megsegítésére — közmunkák létesítésére. Ennek ellenében elvárja, hogy a munkásmozgalom nem fogja ellenezni a nagyvállalatok részéje tervezett adóelengedési javaslatokat, mert ez szerinte a gazdaság terjeszkedésének serkentésére okvetlenül szükséges. A munkásdelegátusok bizonyára dagadó mellel hallgatták Kennedy beszámolóját a külföldi befektetések nagyarányú profiteredményeiről, amiről az elnök a NAM előtt is beszélt. Azt is elmondta, hogy eddig évi 5,000,000,000 dollárral több volt a kivitelünk, mint a behozatalunk, azonban ez az ötbillió dollár “külföldön marad, hogy az Egyesült Államok biztonságának védelmi követelményét szolgálja.” Ha ezt nem tennénk meg, akkor arra kényszerülnénk, hogy visszahozzuk a külföldön állomásozó katonáinkat, mondotta Kennedy. Az európai ipari érdekeltségek szervezkedése, szövetkezése a Közös Piac megteremtésére, erősen veszélyezteti az amerikai ipar és külkereskedelem eddigi vezető szerepét és hatalmas profit előnyeit. Egyes megfigyelők rámutatnak arra, hogy ha az Egyesült Államok elveszti ezen a területen eddig élvezett pozícióját, akkor a politikai téren magának tulajdonított vezetés is kiesik kezéből. Kennedy elnök tehát a két jelentős oi*szágos összejövetelen azért hozta előtérte ezeket a problémákat, mert a jövő kibontakozása szempontjából ezeknek megoldása képezi az adminisztráció és a monopol-érdekeltségek 1 e g n a g yobb gondját. Az amerikai munkásság állásfoglalása fontos tényező e helyzetben és alapvető hatással lesz a fejleményekre. A követendő irányvonal körül még óriási nézeteltérések állanak fenn illetékes körökben, meii; a különböző ipari és kereskedelmi érdekeltségek saját előnyüket keresik a megoldásnál. A munkásságnak résen kell lennie, hogy ne az ő bérére menjen a vásár. A katangai angol-amerikai-belga érdekellentétekről Az elmúlt héten fegyveres összecsapások voltak az ENSz csapatok és a fehér tisztek által vezetett katangai katonaság között Elizabeth viliében, Katanga fővárosában. A nemzetközi imperialista érdekellentétek egyre jobban napvilágra kerülnek a katangai helyzet körül. Az 1956. évi szuezi kaland óta nem. volt olyan elkeseredett nézeteltérés Anglia és az Egyesült Államok között, mint amilyen most támadt az ENSz katangai katonai akciója kérdésében. Bár a két oi-szág igyekszik elrejteni a katangai bányakincsekhez fűződő impei’ialista érdekek összeütközését, a londoni és a washingtoni nyilatkozatok felfedik, milyen mély az ellentét. Az Egyesült Államok New Yorkban jóváhagyta az ENSZ-nek azt a tervét, hogy fegyven*el szerez érvényt határozatának Katangában. Adlai Stevenson kijelentette: “Nagyon örülünk a tervnek.” Stevenson e kijelentése előtt néhány órával Edward Heath lordpecsétőr az angol képviselőházban kijelentette: Az ENSz nincs feljogosítva arra, hogy Kongóban erőszakkal juttasson érvényre politikai megoldást.” Az Egyesült Államok Angliával pontosan ellentétes álláspontot foglal el s bejelentette, hogy továb bi 21, Európában állomásozó szállító repülőgépet bocsát az ENSz rendelkezéséi'e, hogy az ENSz- csapatokat Katangába szállíthassák. Az angol képviselőházban heves jelenetek zajlottak le, amikor munkáspárti képviselők kérdéseket tettek fel a kormánynak katangai politikájáról. Munkáspárti képviselők dühösen kiáltottak közbe, amikor Heath háromszor is megismételte: “Az ENSz-csapatokat nem szabad felhasználni arra, hogy a helyzet politikai rendezését ráerőszakolják Katangára.” E kijelentést a konzervatív képviselők hangos kiáltásokkal üdvözölték. A vita folyamán világos volt, hogy a kormány politikáját a hatalmas kelet-afrikai “lobby” és annak katangai pénzügyi érdekei befolyásolják. Wilson, munkáspárti képviselő követelte, hogy tartsanak parlamenti vitát Katanga kérdéséről Kérését visszautasították. A kormány szóvivői máig.sem válaszoltak még O'Brien ir diplomata állításaira, mely szerint Anglia az ENSz ellen lépett fel Katangában. • Brüsszelben belga egyetemisták megkövezték az Egyesült Államok követségi épületét, amiért az Egyesült Államok támogatja az Egyesült Nemzetek akcióját Katangában. Amerikai katonák ugyan nincsenek az ENSz csapatok között, de amerikai repülőgépek végzik az ENSz csapatok szállítását. Elizabethville-ben katangai polgárok megtámadták az amerikai konzulátusi épületet és az Amerikai Metodista misszionáriusok épületét. Csak az ablaküvegeket érte bántó- dás. Anglia nem ad bombákat az ENSz-nek Anglia visszavonta abbeli Ígéretét, hogy bombákat ad az Egyesült Nemzeteknek Katanga elleni harcában. A Munkáspárt külpolitikai vezetője, Harold Wilson, azonnal kijelentette, hogy a konzervatívok befolyására táncolt vissza az angol kormány. A törik keserűen elítélik az UN harcát Katanga ellen. Persze részvényesek a “Union Miniere” a Katangát uraló nagy ipari kombinátban. A dominikai ellenzék továbbra is követeli Balaguer lemondását A dominikai kormányválság még mindig nem oldódott meg. Tanácskozások folynak a kulisszák mögött a Nemzeti Polgári Unió elnevezésű csoportosulás és a katonai junta között, és a tárgyalásokról kiszivárgott hírek sejteni engedik, hogy mindkét fél kölcsönös engedményeket tett. Legújabb hirek szerint azonban Balaguer elnök nem hajlandó lemondani tisztségéről, pedig ezzel az Ígérettel sikerült leszerelni a sztrájkot. ftMWWWM«WWM<WWW>WWWWWWW)WVWWW TIZENKÉT zalai zenetanár ismeretterjésztő brigádot alakitott. A megye községeiben esténként zenetörténeti előadásokat tartanak, s Liszt és Bartók munkásságával ismertetik meg a falusiakat. Egy-egy községben 60—70 főnyi hallgatóság vesz részt az ismerettei-jesztő előadáson ,s hallgatja végig nagy figyelemmel a magnetofonszalagról közvetített zenemüveket.
