Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-14 / 50. szám
Thursday, Dec. 14, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Húsz évvel ezelőtt... Emlékeznünk kell a Pearl Harbor-i fasiszta támadásra, hogy elkerüljük a harmadik világháborút December 7-én volt húsz éve annak, hogy a japán tengeri és légiflotta támadást intézett az Egyesült Államok Pearl Harbor-i támaszpontja ellen. A váratlan támadás fogadott hazánkat is belesodorta a második világháborúba. A japánok orvtámadását a német és olasz fasiszta kormányok és csatlósaik hadüzenete követte. Bárhogyan is próbálták tehát az amerikai politikusok a Hitler által még 1939-ben kirobbantott európai háborút távoltartani az amerikai kontinenstől, a pusztítás lángjai ide is átcsaptak. Az évforduló alkalmából érdemes visszaidézni az akkori eseményeket, mert a történelmi tények tanulságul szolgálhatnak a jelenben is. Mi idézte elő az .akkori katasztrófát és hogyan lehetne elkerülni megismétlődését ? \ Ki a felelős a támadásért? Igen gyakran hallani bizonyos jobboldali körök részéről azt a vádat, hogy Roosevelt elnök kihívta a támadást Pearl Harbor ellen azzal, hogy az amerikai flottát az Egyesült Államok nyugati partjáról a támaszpontokhoz vezényelte. Ezek a “történészek” azt akarják igazolni, hogy tulajdonképpen nem a fasiszták támadtak, hanem min denért Roosevelt elnök és köre a felelős. A flotta tehát csalétek volt, amibe a japánok beleharaptak és igy az Egyesült Államok elnökének a törekvése, hogy hazáját belevigye a háborúba, megvalósult. A jobboldali politikusoknak és fasisztáknak ezen a vádján még a japán katonai szakértők is csak mosolyognak. Az amerikai flotta pontosan ott tartózkodott, ahol a helye volt —a Pearl Harbor-i támaszponton. A kongresszusi kihallgatások alkalmával felvett jegyzőkönyvekben olvashatjuk Husband E. Kimmel admirális tanúskodását, aki a Csendes-óceáni hajóhad parancsnoka volt a Pearl Harbor elleni támadás időpontjában. Szerinte a flotta nem is lehetett volna jobb helyen, mint ott, ahol tartózkodott. Itt vannak dokkok és hajójavító műhelyek. Ezenkívül sokkal közelebb volt igy a fontos katonai helyekhez, amelyeket az Egyesült Államoknak kellett védenie akkor: a Fülöp-szigetekhez, Wake-hez és Guam-hoz. Az az elképzelés tehát, hogy a japánok a paraszt szerepét töltötték be Roosevelt elnök egyéni sakktábláján, nemcsak naivitásra vall, hanem lebecsüli a fasizmus szerepét a háború kirobbantásában. A szélsőséges japán háborús párt már 1909 óta készített haditerveket az Egyesült Államok ellen, ahogy ezt Shigedu Fukudome altenger- nagy a U. S. News & World Report tudósitójának kijelentette az elmúlt napokban. Fukudome al- tengernagy, aki 1941-ben a japán tengerészet vezérkari főnökségének a feje volt, elmondta, hogy” már 1939-ben megkezdték a Pearl Harbor elleni támadás részletes tervének a kidolgozását. Ugyan is ebben az évben vezényelték az amerikai flotta- zömét a Hawaii szigeteken lévő támaszponthoz. Tért hódit a fasizmus A japán fasiszták tehát szorosan együttmüköd tek német és olasz szövetségeseikkel a világ meghódítására. Hitler ekkor rohanta le Lengyelországot és a német nagyvezérkar már. kidolgozta a tervét egész Európa leigázására. De ha az amerikai hajóhad Pearl Harbor-i katasztrófájának igazi okait vizsgáljuk, akkor nem elég a második világháború kitörésének időpontjáig visszatekintenünk, hanem az ezt megelőző korszak fejleményeit is számításba kell vennünk. A japán fasizmus már 1931 augusztusában megkezdte támadását Kina ellen. A mikádó Mandzsúriába nyomuló katonái az akkori idők legjobban felszerelt hadseregéhez tartoztak. A japán ipar haditermelése tette lehetővé ennek a kimondott imperialista háborúnak a megindítását és a nagy területi hódításokat Kínában. A japán ipar viszont nyersanyaghiányban szenvedett és külföldi segítség nélkül nem lett volna képes háborús erőfeszítésre. Ezt a külföldi segítséget az amerikai monopolisták nyújtották Hirohito császár fasiszta kormányának. A háború gépezetének működéséhez szükséges vasat, olajat és más fontos nyersanyagot és késztermékeket bocsátottak az agressziós erők rendelkezésére. Még nem felejthettük el a manhattani magasvasut lebontásakor összegyűlt hatalmas mennyiségű ócskavasat, amelyet “ügyes” és “élelmes” tőkéseink eladtak a harmincas évek végén a japánoknak, akik ezt felhasználták a bombakészitéshez, amivel az amerikai katonákat pusztították el csakhamar a Csendes-óceán térségében. Hja, az ember nem lehet próféta, mondják. De amikor ezt az “üzletet” lebonyolították, már csak a vak nem látta, hogy mire készül a japán kormány. De ne Ítéljük meg egyoldalúan a helyzetet. A monopolisták nemcsak Japánnak szállítottak hadianyagot és felszerelést, hanem ugyanezt megtették a kínaiak számára is. így teljes volt az üzlet, mert mindkét fél megrendeléseiből profit származott. Ilyen előzmények után került sor az 1941-es orvtámadásra. Ebben az időben valóban váratlanul érte az amerikai vezérkart a csapás, mert arra számítottak, hogy a japánok Indokínában és Indonéziában indítják majd meg támadó hadműveleteiket, hisz a zord téli éghajlat nem kedvező ennek lebonyolítására a Csendes-óceán északi térségeiben. Talán arra sem számítottak, hogy az a hadsereg és flotta, amely az Egyesült Államok nyersanyag szállításainak köszönheti ütőképességét, valamikor felszerelői ellen fog fordulni. Ugyanúgy elszámitották magukat a japán fasisztákkal, mint a hitlerista németekkel a nyugateurópai hatalmak bizonyos politikusai, akik szintén nem hitték, hogy a náci hadsereg ellenük fordul. ' Nem szabad elkövetnünk ugyanazokat a hibákat Az események hamar bebizonyították, hogy a fasizmussal nem lehet megalkudni. A japánok támadása után mindjárt jelentkeztek a németek és olaszok is hadüzenetükkel és Horthy Magyar- országa sem akart természetesen lemaradni a díszes társaság mögött. Rövid idő elteltével már az összes világrészeken megjelentek az amerikai katonák, hogy felvegyék a harcot az emberiség legveszedelmesebb ellenségével — a fasizmussal. Mississippid igazságszolgáltatás A fehér fajvédő olajmunkás, aki McComb-ban a nyílt utcán leütötte a helyi újság idős és szívbajos szerkesztőjét, amiért irodájában szívesen fogadott néhány idegen újságírót a szabadságutasok elleni támadás idején, a bíróság 30 napi börtön- és 100 dollár pénzbüntetésre Ítélte. Jackson, Miss.-ben hat hónapi börtönre és 500 dollár pénzbüntetésre Ítélték Ashton Jones, fehérbőrű lelkészt, aki Kaliforniából kiindulva több helyen megjelent, hogy segítse a néger egyenjogúságot és integrációt. A vád: a béke megbolyga- tása. Állítólag “sértő nyelvezetet” használt a rendőrökkel szemben. 5 dollár egy tizcentes italért Grand Forks, N. D.-ban John Brandt 52 éves italkiszolgáló 5 dollárt számított egy 10 centes adag frissítőért (soft drink) Joseph McClendon néger légierő őrmesternek. A közelben levő légi támaszpont néger tagjai panaszkodtak, hogy nem akarják kiszolgálni őket a városi italmérésekben és étkezdékben. Az 5 dolláros számla égjük módja volt a visszautasításnak .Az őrmester azonban megrendelte és kifizette az italt. North Dakotában julius óta törvény tiltja közhelyeken a faji megkülönböztetést. Brandt a törvény megszegésé ért 30 napi börtönt és 100 dollár pénzbüntetést kapott. New Yorkban is megtörténik Szenegál delegációja panaszt emelt a Chateau Madrid nevű éjjeli mulatóhely ellen, hogy a telefon utján kért helyrezerválást letagadták előttük, amikor személyesen érkeztek oda. A panaszt levélben küldték el Stevenson nevére az amerikai ENíSz kiküldöttséghez. UAMERIKA-ÉLLÍNES^- mondotta a főbíró Tiltóparancs kényszeríti a Commodore Hotelt az Emcgency Civil Liberties Committee-val kötött " szerződés betartására New York egyik ismert szállodája, a Commodore Hotel, értesítette az Emergency Civil LiKét évtized telt el a Pearl Harbor-i katasztrófa óta.- De már régen feledésbe merültek azok na eszmék és célkitűzések, amelyeket a második világháború folyamán hirdettünk és amikért az amerikai tömegek vérüket és verejtéküket ontották. Azok az országok, amelyek háborút indítottak ellenünk, ma beletartoznak abba a katonai csoportosulásba, amelyet egykori szövetségeseink ellen szerveztünk. De nem csak a katonai szövetségesek rendszerébe kapcsoltuk be a volt fasiszta országokat, hanem kormányaink eltűrték, hogy a nácizmus és fasizmus veszedelmes mérge ismét erőrekapjon belpolitikájukban. Visszaengedték a közéletbe azokat a politikusokat, akiknek a börtönben volna a helyük, hisz egyszer már lángra lobbantották a világot. Japánban például az a Nobuszuke Kisi lett a miniszterelnök 1957-ben, aki Tojo háborús kormányának is egyik befolyásos tagja volt. Csak a népharag söpörte el őt a kormány éléről 1960- ban, tőlünk akár ma is irányíthatná azt az országot, ahonnan ellenünk olyan alattomos támadást indítottak húsz évvel ezelőtt. Németországban még talán rosszabb a helyzet ilyen vonatkozásban, hisz a hitleri politikusok és tisztviselők már teljesen kézbe kaparintották a mai Nyugat-Németországot. A haditermelés terén is már teljesen visszanyerték, sőt túlszárnyalták háború előtti képességüket. Ha továbbra is azt a politikát folytatjuk velük szemben, mint eddig, akkor rövidesen már ugyanúgy alkalmasak lesznek háború kirobbantására, mint 1939- ben vagy 1941-ben. Amerika háborúba sodródásának 20 éves évfordulója rá kell, hogy döbbentse a közvéleményt arra, milyen veszedelmes tüzet élesztenek ismét politikánk irányitói Európában és Ázsiában. Ha el akarjuk kerülni az újabb katasztrófát ami ösz- szehasonlithatatlanul nagyobb lesz a Pearl Har- bor-inál, akkor már most meg kell tenni mindent ennek megakadályozására. A második világháború előkészítése nem 1939-ben kezdődött, hanem sokkal korábban. A harmadik világháború kirobbantásán mesterkedők már ismét munkában vannak. Tegyünk meg mindent — az előző háború tapasztalataiból okulva —, hogy ne sikerüljön ördögi tervük, amely teljes megsemmisüléssel fenyegeti országunkat és az egész Világot. berties Committee-t, hogy a december 15-ére tervezett “Bill of RightsDinner”-t nem tarthatja meg a szálloda éttermében. A Committee minden évben tart a Bill of Rights tiszteletére bankettet. 1960-ban is a Commodore Hotelben folyt le az esemény és már ez év februárjában megkötötte a szerződést dec. 15-re a hotel vezetőségével. Ez a nap hivatalosan a “Bill of Rights” napja. A Committee a bírósághoz fordult tiltóparancsért, hogy kötelezze a szállodát a szerződés betartására. Arthur Markewich állami főbíró a Commodore hotel eljárását “tisztességtelen és Ameri- ka-ellenes”-nek minősítette. Utasította a hotel ügyvédeit, hogy tanácsolják a hotelvezetőségnek kötelezettségük betartását és másnapig függőben tartotta a tiltóparancs kiadását. A hotel vezetősége azzal a kifogással utasította vissza a polgárjogok védelmében tevékenykedő bizottság szerződését, hogy “különböző társadalmi és politikai szervezetek üzleti támogatásuk megszakításával fenyegették meg, ha megengedi a baloldali szervezet pénzgyűjtő tevékenységét a helységében.” “Ez nem egyéb, mint pipogya gyávaság”, mondotta Markewich biró. “Aki nyilvános üzleti intézményt vezet és szerződést köt üzletfelekkel, akikről feltehető, hogy rendesen viselkednek, az nem mondhatja nekik: “Nem használhatjátok helységemet, mert nem egyezem a felfogásotokkal.” Az ügyvédek nem voltak hajlandók megmondani a szervezetek nevét, melyek nyomást gyakoroltak a hótel vezetőségére. “Piketeléssel fenyegetőztek, amit figyelmen kívül hagyhattunk és üzleti megtorlást helyeztek kilátásba, amit nem hagyhattunk figyelmen kivül”, mondták az ügyvédek a bíróságon. Az ügyvédek másnap jelentették, hogy a hotel vezetősége a szerződés felbontásához ragaszkodik még akkor is, ha a Liberties Committee kártérítésért perelné. Markewich biró azonban kiadta a tiltóparancsot, azzal érvelve, hogy a Committee károsodását nehéz volna megállapítani a bankett elmaradása esetén.
