Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-07-27 / 30. szám

Thursday, July 27, 1961 , V.T.* teXi 'A AMERIKAI MAGYAR SZÓ_______________________ á s_ A szervezett bűnözők birodalma ii. A mult számunkban ismertettük a bűnözés rop­pant méretét és elterjedtségét az Egyesült Álla­mokban. Szó volt arról, hogy az adminisztráció vezetői és a törvényhozók minden alkalommal megígérik az ellene való küzdelmet, de semmit nem tesznek megszüntetése érdekében. A politi­kai tudományok szakértői sem foglalkoznak lé­nyegében a szervezett bűnözés kérdésével, pedig ennek jelentősége megkövetelné, hogy alaposan elemezzék. A The Reporter cikkírója szerint a szakértők huzódozása a kérdés lényeges megtár­gyalásától egyedül tudatlanságukban keresendő. Ami alatt azt kell érteni, hogy nem könnyű dolog bizonyítékokkal kimutatni a szervezett bűnözés befolyását és hatását közéletünkre. Gondolatok a szervezett bűnözés felszámolására Ezek a hatások és befolyások pedig nyilvánva­lóan léteznek, hisz csak ez lehet az oka annak, hogy minden kísérlet sikertelenül végződik meg­szüntetésükre. Az újságok ugyancsak elkerülik a kérdés alapos feltárását és csak itt-ott utalnak a szervezett bűnözés terjeszkedő hatalmára. A kérdés megoldására három “régi ideának’’ a keresztülvitele adna lehetőséget — mondják ál­talában azok, kik azt állítják, hogy tájékozottak az ügyben. Ez a hármas javaslat a következő: 1. Számolják fel a nyomornegyedeket, amelyek szülik a bűnt. 2. Zúzzák szét a politikai gépezeteket, amelyek eltűrik a bűnt. 3. Tartsák megfigyelés alatt a szakszervezete­ket, amelyek nagy és veszélyes hatalmat tudnak maguk mögé állítani. Kétségtelen, hogy a javaslatokban sok igazság van. De ezek sem hoznának döntő változást az ügyben. A legtöbb ember beleesik abba a hibába a szervezett bűnözést illetően, hogy a régi bűnö­zés fogalma alapján képzeli el ezt is. De a mo­dern szervezett bűnözés már nem hasonlítható semmilyen régi formához. Ezek irányitói és veze­tői már messze kiemelkednek a “bűnöző” meg­szokott fogalmából és inkább nagybefolvásu üz­letemberek és politikusok szerepét töltik be a ma­guk vállalkozásában. Ahhoz, hogy korlátlanul működtessék “üzemüket”, a legszélesebb kapcso­latot kell kiépiteniök minden vonalon. Ezek az emberek már nem a nyomornegyedek szülöttei, hanem a drága lakbérü külvárosok lakói, akik a nightclubok sürü látogatói. Az ő “karrierjük” természetesen példaképéül szolgál a nyomorne­gyedek ifjúságának, akik azt látják, hogy csak úgy tudnak szörnyű helyzetükből szabadulni, ha csatlakoznak a szervezett bűnözés szervezeteihez. E szervezetekhez való csatlakozásuk alkalmassá­gát is egyre inkább az intellektuális képességek döntik majd el, mint pl. a könyvelési szakértelem, a propaganda irányításának képessége, jogi tu­dás és szervező készség, és egyre kevesebb szerep jut a régi értelemben vett bűnözésnek, mely az erőszakos tetteken alapul. A Harlem “legnagyobb ipara” A második javaslat, amelyik a politikai gépe­zet letörésével akarja megszüntetni a szervezett bűnözést, szintén jó gondolat. Ezek a politikai gépezetek nagy profitot húztak és húznak még sok helyen a bűnözésből. De ahol szétzúzzák őket, ott még nem szűnt meg a szervezett bűnözés ha- halma és befolyása. Erre a legjobb példa a “sorsjegy” eset a new- yorki Harlemben. New Yorkban legalább 1,500,- 000 ember vásárol tiltott szerencsejátékokra rész­vételi jegyet. A játékok hatalmas hasznot hoz­nak a bankároknak, akik ezzel foglalkoznak. 1958-ban Adam Powell képviselő megtörte a harlemi Tammany vezérek hatalmát, amiben nagy szerepe volt annak, hogy a, néger sors jegy árusok megelégelték a fehér bankároktól való függést, akik kívülről irányították a néger városrész poli­tikáját. Powell győzött, de ennek ellenére nem tudta kivenni a sorsjegyüzletet a fehér bankárok kezéből. A rendőrséghez fordult támogatásért, de az alvilági hatalom erősebbnek bizonyult a tör­vényes hatalomnál és igy tovább virágzott és vi­rágzik, minden hatósági törekvés ellenére. Az alvilág az ipari életben Ami a szakszervezetek ellenőrzését illeti, az szintén csak félmegoldást eredményezne a szerve­zett bűnözés kiküszöbölése terén. Valóban sok szakszervezeti vezetőre ráférne a közvélemény szigorú ellenőrzése. De ez csak a dolognak az egyik oldala. Ugyanakkor köztudomású, hogy a nagyobb iparok vezérei bűnözőket alkalmaznak maguk mellé, mint munkásügyi tanácsodókat. így kevés munkaadót ért nagyobb lelki megrázkódta­tás, mikor egv-egy lelkes szakszervezeti szervezőt agyonvertek valahol. Ez pedig nem is volt olyan nagyon ritka eset a newyorki konfekció iparban, vagy a new-jerseyi rakpartok környékén. Csak akkor kezdtek meghökkenni, mikor ezek a bűnö­zők őket is megzsarolták és a saját számlájuk­ra kezdtek dolgozni. így bizonyos iparban már teljesen átvették az irányitó szerepet. Erre a legélesebben a Westchester-i szemét­gyűjtő vállalkozás szolgáltatja a példát. Itt egy­szerűen agyonlőtték John Acropolist, a Teamster tisztviselőjét, aki szembe mert szállni a zsarolók­kal. Az egész üzlet ezután két szélhámos — Joe Párisi és Bernard Adelstein — kezébe került, akik aztán röviden átjátszották az egész 50 mil­liós vállalkozást James Squilante hatáskörébe, aki Albert Anastasia “keresztfia”. Ezzel tanúi lehetünk annak, hogy alakul ki már az alvilágban is az arisztokrácia. Hiába ellenőriznék tehát a szakszervezeteket, az alvilág már sokkal biztosabb és hatalmasabb pozíciókban helyezkedett el, semhogy ezzel meg lehetne szüntetni. Az alvilág a politikában A bűnözők egyre nagyobb befolyása a helyi kormányzatokra nyilvánvaló. Ez kitűnik abból, hogy milyen nagy összeggel járulnak hozzá a vá­lasztási kampányok költségeihez. Alexander Heard könyvet irt erről, amiben a szervezett bű­nözés hozzájárulását a politikusok választási kam pányához 15 százalékra becsüli. Ez 1952-ben 16 millió dollárt tett ki, ami tízszerese annak az összegnek, amivel az állam járul hozzá a mun­kásszervezetekhez. A bíróság befolyásolása természetesen különle­gesen fontos a bűnözés részére. Számos jelét lát­hatjuk annak az Ítéleteken keresztül, hogy a szer­vezett bűnözők megszereztek törvényszéki helye­ket, sőt a magasabb bíróságok székeibe is bele­fészkelték magukat. Olyan erős volt a szervezett bűnözők hatása a New York városi közigazgatásban, hogy né­hány évvel ezelőtt még a következő mondás jár­ta: “ha egy newyorki városi tisztviselő visszajön lunch-ról és megtudja, hogy mig távol volt, addig az állam kormányzója, a polgármester és Frank Costello kereste telefonon, akkor először Costellot fogja visszahivni”. Természetes, hogy ezektől a tisztviselőktől nem várható a bíin üldözése. Az is világos, hogy a bűnözők tudják, ha egy erős coordinált kormányzat jön létre, akkor ez nem előnyös a számukra. így ők azok, akik min­dent megtesznek a helyi kormányzatok kiszaki- tására a nemzet testéből és ők a legélénkebb har­cosai az u. n, “állami jogoknak”, amivel az egyes államok különállásának erősítésével a korrupt szervezetek megőrzésére törekednek. Mi a helyzet az FBI-al? Láthattuk tehát, hogy az országos méretű szer­vezett bűn üldözésére eddig minden szervezet és hatóság tehetetlennek bizonyult, ha egyáltalán üldözni akarta ezt. A helyi rendőrségeknél a kor­rupció a természetes állapot, igy nem várható semmilyen segítség a részükről. De felmerül a kérdés, hogy miért nem foglalkozik az üggyel az FBI? Az újságok szerint az FBI szervezetei megóv­ták magukat a szervezett bűn hatásától. Sőt, az állami rendőrségek legtöbbje is immunis maradt állítólag ettől a fertőzéstől. De ha jobban meg­vizsgáljuk az ügyet, akkor kiderül, hogy csak azok az intézmények tudták távol tartani maguk­tól a szervezett bűnözést, amelyeknek hatásköre nem terjed ki rájuk. Az állami karhatalmak a forgalmi kihágásokra és a közönséges bűnözésre fordítják a figyelmüket, mig az FBI a “nemzeti biztonság” megőrzését tartja feladatának, de gondosan távol tartja magát a szervezett bűnö­zéstől. Az ingyen osztogatott füzet, amelynek cime: “The Story of the Federal Bureau of Investiga­tion” azzal dicsekszik, hogy az FBI milyen nagy­szerűen és gyorsan intézte el 1934-ben a nagy gengsztereket, többek között John Diliingert, Pretty Boy Floydot és Baby Face Nelsont. Ez volt az az év, amikor az FBT-nale a hatáskörébe került a “szövetségi bűnözés” üldözése. Az iroda 34,027,049 ujjlenyomatot gyűjtött össze. De ea mind nem a szervezett bűnözés ellen szolgál vé­delmük A mai fő gengszterek már nem géppisz­tollyal vagy golyószóróval a kezükben veszélyez­tetik a közbiztonságot. Nem a revolveres emberek közül kerülnek ki azok az alvilági vezérek ma már, akik bírókat neveztetnek ki, politikusokat választatnak meg, vagy rendőrfőnököket tesznek gazdaggá. Ezekkel a bűnözőkkel Hoover, az FBI főnöke, mindig óvatosan kerülte az összeütkö­zést. “A bűnözés lényegében helyi ügy” — mond­ta és 37 év óta kitart emellett a mondás mellett,, amivel elkerülte, hogy szervezete szembe nézzen a megoldhatatlan problémákkal. Kennedy programja ! Robert Kennedy igazságügyminiszter felismer­te, hogy a szervezett bűnözés már az egész szö­vetségi kormányzat problémája. Eddig mindig mereven elzárkóztak attól a törvényhozók, hogy országos méretű problémának lássák és igy az FBI elkerülhette a felelősség vállalását ebben a kérdésben. Az igazságügyminiszter most állítólag változtatni akar ezen a helyzeten. Az FBI bevonásán kivíil még más intézkedést is szándékszik hozni a tiltott szerencse játékos szervezetek ellen. Rendeletben akarja eltiltani az egyik államból a másik államba való utazást az illegális vállalkozások számára. Ezzel akarja a különböző szerencsejátékok szervezőit elbátorta­lanítani attól, hogy egyik helyről a másikra utal­janak át pénzt, ami ezeknél a “vállalkozásoknál” elengedhetetlen. Ugyancsak eltiltja ilyen ügyben a távolsági hírközlő felszerelések (telefon, távi­ró) használatát is. A szerencsejáték persze nem egyetlen üzletága a szervezett bűnnek, hanem ott találhatók mellet­tük a kábítószer ügynökségek, az uzsoraüzletek a leánykereskedelem és a gyilkosságok is, persze. A kérdés, hogy milyen mélyre ágyazódott be, ill. milyen magasra kúszott már fel e biinök “kor­mányzóinak” és “vezérigazgatóinak” a befolyása. Ha tehát meg is van a jó szándék kormányszer­veinkben, a kérdés, hogy meg van-e a hatalmuk felszámolásukhoz? Nem hatolt-e túl mélyen bele jelenlegi rendszerünkbe a szervezett bűnözés mérge? A közeljövő választ kell, hogy adjon ezek­re a kérdésekre. Kitelepítik az albatroszokat ' f a Midway szigetcsoportról A Csendes-óceáni Midway szigetcsoport repülő­forgalmát állandóan fenyegetik a levegőben száz­ezrével keringő albatroszok. Átlag minden máso­dik napon egv-egy összeütközés adódik e mada­rakkal. Ilyenkor rendszerint ők húzzák a rövideb- bet, de mindig fenyeget az a veszély, hogy a 2—• 2J, ó méter szárnyfelűletü albatrosz a sugárhaj­tású gépek hajtóművének légörvényébe kerül é$ balesetet idéz elő. Elűzésükre és távoltartásuk­ra számos módszert próbáltak ki — eredmény nélkül. A robbantások például csak az érdeklő­désüket keltették fel, a madárijesztőket pedig a csőrük vág-óerejének gyakorlására használták. A tojások eltávolítása sem hozta meg a kívánt hatást. Az albatroszok ugyanis annyira ragasz­kodnak a Midway szigetekhez, hogy több ezer; kilométeres kényszerű hajóút után is visszatér­nek az ősi fészekbe. Az ornitológusok szerint en­nek az az oka, hogy a szigetcsoport kiterjedt ho­mokdűnéi fölött olyan légáramlatok keletkeznek, amelyekhez a madár — vitorlázó repülése során — fokozatosan alkalmazkodott. Éppen ezért most hatalmas talajgyalukkal lehordják a homokdű­nék kiemelkedő részeit, és azokat az aljnövény­zettel együtt a szigetcsoporttól 80 kilométernyire elterülő Green Islandre szállítják át. hogy ott uj otthont teremtsenek az, albatroszoknak. Ha ez aa akció is eredménytelenül végződne, akkor a lég­ügyi hatóságok még erélyesebb rendszabályokat alkalmaznak. . MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy ebben a hónapban lejárt az elő­fizetésem. Itt mellékelek $..............................-t Név: ................................................................ Cim: .................................................... Város: ..................................... Állam: ....,-

Next

/
Thumbnails
Contents