Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-30 / 48. szám
Thursday, November 30, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZo *K Ö*Z V E*T L VÍ Ü*L. . BÁLINT IMRE ROV ATA Sokáig nem tudtam, mi az a szegénység, mert szegények között laktunk, ismerőseink is mind szegények voltak. Minden csak a kontrasztja révén válik tudatossá, vagyis a fekete a fehér mellett válik azzá, a szép a csúnya mellett. Az, első tudatosságot, öntudatot szegénységemről akkor kaptam, amikor reggelenként iskolába menet az utcánkban találkoztam a kutyalánnyal, vagy a kutyanevelőnővel. Ha van gyereklány, gyereknevelőnő, akkor ez a lány ennek a gazdag kutyának volt a nevelőnője. A lányon fekete kabát volt és meleg kalap és gumikalocsni, de a kutya még szebben volt ellátva. Szvetter volt a hátán és a hasán, négy kis, ugyancsak gyapjúból kötött harisnya a lábakon és a pofája ugv fel volt maslizva, hogy a saját édes kutyaanyja sem ös- merte volna fel. A mi utcánkban legelt reggelenként, nehogy a gazdag tulaj finom utcáját pisz- kitsa. Iskolástáskámat egyik kezemből a másikba kapkodtam, hogy a szabaddá vált kezemet pár percig is a nadrágzsebembe dughassam. Kesztyűim persze nem voltak és szvetterem se és nyári félcipőben csatangoltam a hólében. Vajon ki emlékszik a nyári félcipő intézményére? Félannyiba se'került, mint az egész cipő és mivel nyáron mezítláb jártam, megmaradt a cipő télire. Amint mondom, ez adta be az első döfést, az öntudatra ébredés első szikráját. Mondtam is egyszer az anyámnak elkeseredve, hogy jobb gazdag kutyának lenni, mint szegény gyéreknek, mert annak nem fáznak a kezei. Vagyis, a szegény úgy jön rá a szegénységre, ha gazdagot lát. Ilyesmi volt a régi szociáldemokrata párt öntudatra ébresztő szikrája; összehasonlítani a szegénységet a gazdagsággal és bár ma ez az “issue” a gyerekkel és a kutyával limonádé, akkor az elevenbe vágó dolog volt csakúgy, mint elszavalni a műkedvelőknél Kiss Józseftől a “Tüzek”- et és Petőfitől az őrültet. Ma persze ugyanez az issue, vagyis az öntudatra ébredés, vagy nem ébredés más formában je- * lentkezik. És erre hozom fel az alanti példát. Joe R. a legtehetségesebb tanítványom volt. Tekintve, hogy már se nem tanitok, se nem festek, megmondhatom, hogy tehetségesebb volt a tanárjánál. Koreai veterán volt és havi száz és egypár dollár segélyt kapott az államtól, amig tanult és abból kellett volna megélnie. Egy nap bekopogott a szobámba és mondta: “Sir! I am sorry”. . . Magyarra fordítva a mon- dókáját körülbelül azt mondta, hogy sajnálja, de abba kell hagynia az iskolázást, mert már nem bírja a koplalást és a lakásából is ki akarják tenni. Még életében égy képet sem tudott eladni, pedig 20—25 dollárért adná őket darabonként. Bejárta a lakberendező műhelyekét és a képkereskedőket és az irodakisasszony amint ránézett a kopottságára és soványságára, sietett kijelenteni, hogy nincs semmi az ő számára. Ha mégis sikerült beljebb jutni valamelyik cég szentélyébe, esetleg maga a főnök magyarázta meg neki, hogy tiz évre el van látva képekkel és ne is fáradjon avval, hogy megmutatja a képeit. Sok művész van a világon és sok jó kép; több mint kellene. .Mondtam neki egy-két frázist, hogy kitartás és majd egyszer mégis betoppan a szerencse, de Joe kimaradt. Két évig nem hallottam róla, mig az ősszel volt tanítványaim graduation-bankettjén egy volt társa odajött hozzám és elmondotta, hogy találkozott vele. Egy tizenkét emeletes irodaépületben, a belvárosban dolgozik. Éjjelente a szemetet szedi össze és a lépcsőházat mossa fel a második emelettől a pincéig és kezei bütykösek és reumásak a meíeg-hideg víztől. Nem fest. Képei mind elkallódtak. Nem adott el egyet sem, hanem csak úgy elkallódtak. Keserűen nevetett azon, hogy ő valamikor festőművész akart lenni “Miért nem mindjárt az Egyesült Államok elnöke?”’ Ez jutott az eszembe, amint olvastam az alanti újságcikket, amelyet igyekszem szóról-szóra lefordítani: “Megostromolták az absztrakt képgyüjtők és percek alatt elkapkodták mind a negyven kiállított képet és huszonöttől kilencvenöt dollárig fizettek egy-egy képért. A művész Beauty, a Cincinnati-! Állatsereglet csimpánza. Ebben csak annyi az újdonság, hogy a vevők tudták, hogy ki. mi a művész, nem ugv, mint máskor, amikor ugyanilyen müvek vannak kiállítva.” Első gondolatom az volt, hogy szegény Joe, miért nem született csimpánznak? Mintahogyan magamat sajnáltam annakidején, hogy nem gazdag kutyának születtem, amelynek négy lábára lábtyü jutott, nekem egy szál kesztyű sem. Igen ám, de én nemcsak megharagudtam a gazdagokra, hanem egész életemben harcoltam azon világrend ellen. És Jóénak se kellett volna feladnia a harcot egyrészt a művészetért, másrészt azon világrend ellen, amelyik nem hagyja a művészetet érvényesülni. Gyenge ember a Joe. A morál ebből az, hogy a tehetség nem elég. Elfolyik, elmálik, ha nincs gerinc is hozzá. Magyarok Amerikában UJ BUDA ORVOSA DR. LANGER IGNÁCZ aradi születésű orvos 1848-ban felajánlotta szolgálatát a Kossuth-had- seregnek és törzsorvos lett. A forradalom után, mint orvos nem tudott elhelyezkedni, mert nemcsak, mint egyént üldözték, az osztrák terror még foglalkozásától is megfosztotta. Elmenekült Magyarországból és Amerikába, New Orleansba került. Egyideig ott tartózkodott, de nem kívánt sokáig e városban maradni. Az uj-budai telep hire hozzá is eljutott és rövidesen ő is elindult az uj haza felé. Uj Budán segített a telepeseknek mindenféle munkában, amikor orvosra nem volt szükség. Az egészséges szabad élet, aktiv munka nem ártott a magyaroknak és igy az orvosnak nem akadt sok dolga. Későid) Davenporton gazdálkodott egy 200 ake- ros farmon. De ahogy a polgárháború kitört, dr. Langer kötelességének tartotta, hogy beálljon a Lincoln hadseiegbe, ahol a potomaci hadtest orvosa lett. Ott is megállta helyét és kiváló szolgálatáért több kitüntetést kapott. A polgárháború lezajlása után visszatért Európába; Becsben élt egy darabig, majd az 1867-es kiegyezés után hazatért Magyarországba, szülővárosába, Aradra. Uj Budán volt KOVÁCS GUSZTÁV ’48-as főhadnagy is. Egy nagyobb csoporttal Chicagóba került, ahol e csoport nagyrésze letelepedett, de Kovács továbbment, mert Uj Buda volt a célja. Meg is érkezett idejében, amikor az első házakat kezdték fatörzsekből építeni. Segített is Újházinak a házépítésben, Pomutz György-gvel együtt. Kovács Gusztáv egyike volt azoknak, akik aláírták az alapítási okiratot. Ezt az okiratot az uj házba be is építették. Uj Budáról ismét Chicagóba került, ot1 érte a polgárháború kitörése 1861-ben. Mint volt ’48-as honvédtiszt, azonnal kapitánya lett a 24-ik illinoisi gyalogezrednek. A kiegyezés után ő is hazament Magyarországba, ahol református tanító lett. VARGA FERENC és MADARÁSZ LÁSZLÓ tartottak ki legtovább Uj Budán. Varga 1871-ben az iowai Ix'on nevű városba költözött, ahol a megyei ülés tagjává választották; mint tisztelt, tekintélyes polgár élt itt 30 évig. Fia, Varga István, családjával ma is Dél Iowa vidékén lakik. Uj Budán találtak uj hazát Majténvi József, Koszta Márton, Drahos Imre, Kerénvi Frigyes, Radnick István, Reményi Antal és sok más magyar. Ma már csak néhány szőlőlugas jelzi a helyét, ahol Uj Buda volt. A lugasok szőlőjét több mint 100 évvel ezelőtt hozták magukkal és ültették el a magyarok. Több mint egy félszázadig látni lehetett a nagy. kőből épült szeszfőzde kéményét és körvonalait. Ma csak a régi térképek mutatják a nagyszerű tervezeteket, amiket a ’48-as honvédek készítettek és részben meg is valósítottak. UJ BUDA volt, élt, dolgozott és gondolkozott. Mikor Lincoln hivó szava hozzájuk is elért, siettek a szabadság zászlaja alá éppentigy, mint ’48-ban. hogy vérüket és ha kell, életüket adják a szabadság eszméjéért. I) A V E N I* O R T Iowa éghajlata hasonló a magyarországihoz és igy nemcsak Uj Budán, hanem a közelében levő 1 )avenport-ban is sok magyar telepedett le. A davenporti település megalapítója FEJÉR- VÁRY MIKLÓS volt. 1848-ban Fejérvári Hont megye kormánybiztosa lett. A szabadságharc után természetesen ő is kénytelen volt menekülni. Igy került az Egyesült Államokba és Daven- portban telepedett le. Az Iowa State Historical Society folyóirata, a “PALIMPSEST” 1928 júniusi számában a következőkép emlékszik meg róla: “Davenport városnak van egy hatalmas, gyönyörű parkja, amelyet Fejérváry Miklós emlékére FEJÉRVÁRY PARK-nak neveztek el. Jól kikövezett sétányok, virágágyak szebbnél szebb virágokkal, úgyszintén Davenport álla.kertje is ott van a parkban. A park közepén van a hatalmas kastély, amelyet Fejérváry építtetett. A kastély téglából van építve, verandákkal, ahogyan az valaha Magyar- országon szokásos volt. Pázsit, virág övezi a nagy házat. Ez volt Fej érvár v otthona, birtoka. Leánya Celestine, 1902-ben a városnak ajándékozta mindezt. Davenport városa a remek parkkal emléket állított egyik legkülönb polgárának. A Eeiérvárv család éppen úgy, mint a többi amerikai család, sok tragédián ment keresztül az 1861 -es polgárháborúban. Fejérváry egyetlen fia, ifi. Fejérváry Miklós 17 éves korában, Lincoln hívására belépett az északi hadseregbe éa az első ütközetben elesett, ő volt az első magyar hősi halottja Lincoln feí- szabaditó húborujának. Amerika szerencsés volt, hogy az 1848-as európai politikai megmozdulások után oly sok- kiváló ember került ide. Ezek egyike volt a szabadgondolkodó Fejérváry, Lincoln .hit támogatója. Fejérváry egyik tevékenysége volt a Davenport város főutcáján álló Civil War Monument megteremtését elősegíteni. Davenportban sok magyar telepedett le, de a történelem csak néhányról emlékszik meg. Ott volt PERCZEL MIKLÓS, aki ezredese lett a 17-ik iowai ezrednek, MAJTÉNYI TIVADAR, aki Zágon.vi mellett résztvett Zágonyi hires hulál- rohamában, mint hadnagy. • A ‘48-as magyarok amerikai letelepedéséről az iowai Uj Buda és Davenporton kívül nem emlékszik meg az amerikai történelem. így az idemenekült nagyszámú ’48-as honvéd sorsáról nem sokat tudunk; elszéledtek, beolvadtak a nagy amerikai családba. A kutató munka folyik és reméljük ered mén ve ként sok adat kerül elő és méltóan emlékezhetünk meg a hősök itteni életéről. E. S. RÖVIDESEN a gyermekek veszik birtokukba a nyirmártonfalvi határban esztendők óta elhagyni ottan álló egykori földes úri kastélyt. A gyönyörű épületben két általános iskolai tantermet és később napközi otthont is berendeznek. Az ugyancsak Ilajdu-Bihar megyei Berekböszörményben és Esztáron uj négytantermes iskolák, Nyiradonyban és Nyiracsádon uj művelődési házak épülnek. RENDKÍVÜL! AJÁNLAT! Felhívjuk mindazok figyelmét, akik egyes számonként vásárolják lapunkat: A MAGYAR SZŐ ELŐFIZETÉSI ÁRA 1962 JANUÁR 1-TÖL S10 lesz évenként. UJ ELŐFIZETŐK RÉSZÉRE KÜLÖN KEDVEZMÉNY! Más most beküldheti előfizetését a régi áron, $7-0» alapon. Előfizetése 1962 december 31-ig fog szólni. VAGYIS EZ EV VÉGÉIG, 1961 DECEMBER J1-IG INGYEN OLVASHATJA LAPUNKAT. Ragadja meg az alkalmat! Töltse" ki az alábbi szelvényt és küldje be: Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16 Street New York 3, N. Y. Ezennel megrendelem a Magyar Szót. Mellékelek 7 dollárt és ezzel előfizetésem 1962 december 1-ig rendezve van# Név: ......................................................... f im: ....................................................................... Vá ros: ................ ...............................Állam: ..... I
