Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-11-23 / 47. szám

Thursday, Nov. 2.°,, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ___!2_ ^\/VI/|/VVVI#V^AAAA/\AAAAAAAAAAAAAAAAAA/^#WAAAAAAAAAAAAAAAAA/^AAAAAAAAAAAA/^AAAAAAAAAA/%^ M agyarország >^AW/VVW\WWVWVtfUVVMAMV«A/tVWWVMMAMUU«/«AAIVWUUVV'Jt>VW>An<UW\AA/WIAn/VUWVVtfWV\/VV^ Tanácsülés a Ferencvárosban Irta: Fodor Erna Budapesten egyik reggel a nyár folyamán csöng a telefon és engem keresnek. “Akarod lát­ni, hogyan folyik le nálunk egy kerületi tanács­ülés?’’, kérdezi barátnőm, aki a 9-ik kerület Vö­röskereszt titkárnője. Igenlő válaszomra csak annyit mondott: “Ülj gyorsan a 15-ös autóbusz­ra és jöjj végig a Ráday utcán a Bakács térig, ha idejében itt vagy, várlak.” Miután még sohasem vettem részt semmiféle városi tanácsülésen, nagyon érdekelt a dolog és egy-kettőre a 15-ösön ültem, hogy a kijelölt hely­re menjek. Hatalmas teremben találtam maga­mat, ahol már rengetegen ültek, nrind érdeklő­dök, vagy talán jobban mondva az illetékesek. A kerületi tanács elnöke éppen megnyitotta az ülést és bemondta a napirendet. A legelső vala­milyen “Összeférhetetlenségi bizottság” jelentése volt. Feljelentés érkezett ugyanis pár héttel előbb a kerületi tanácshoz Csapó Sándorné tanácstag ellen, akiről egy lakó azt állította, hogy nem volt hajlandó meghallgatni panaszát, ami mint tanács­tagnak kötelessége lett volna. Ugv látszott, az előző tanácsülés háromtagú bizottságot küldött ki a vád megvizsgálására és most e bizottság meghallgatásáról volt szó. A bizottság jelentését mindenki a legnagyobb figyelemmel hallgatta, majd ajánlatuk alapján a vádat Csapó Sándorné ellen elvetették, annál is inkább, mert kitűnt, hogy lelkiismeretes és odaadó munkásnőről volt szó, aki mellett a ház minden lakója szivvel-lélek- kel tanúskodott: mindenben segítségükre van, amire csak képes. Ugyancsak elutasítottak egy hasonló vádat Erdős Sándorné ellen, amit a vizs­gálat szintén alaptalannak, rosszindulatúnak mi­nősített. E jelentések után viszont az egyik lakó­társa vádat emelt Horváth József tanácstag el­len, akiről azt állította, hogy összeférhetetlen és a ház lakóival szemben csúnyán, sőt a legnagyobb türelmetlenséggel viseltetik, ha azok panaszaik­kal felkeresik. Újabb háromtagú bizottságot vá­lasztottak az uj ügy kivizsgálására. E bizottság egy hónapon belül a következő gyűlésen teszi meg jelentését. A köztisztaság kérdése A gyűlés 2-ik pontja a köztisztaság kérdésével foglalkozott. Most kezdtem csupán megérteni, mi az oka annak, hogy Budapesten olyan sokat adnak a város tisztaságára. A tárgyalásokból ki­derült, hogy csak a felszabadulás óta tartják ezt olyan fontos kérdésnek és a város egész polgársá­gát igyekeznek meggyőzni annak fontosságáról. Nem csupán az utcák tisztántartásáról volt itt szó a 9-ik kerületen belül, mert ez a gyülekezet csak saját kerületével foglalkozott részletesén, hanem — miután ez a város régi szegény, illetve iparnegyedét foglalta magában —, szóba került a levegő szennyezése, illetve, hogy bizonyos gyá­rakból kiáradó szagokat milyen módszerekkel kel­lene megszüntetni. Szívügyüket képezte a kerüle­ti üzemek korszerűsítése, az állattenyésztés meg­szüntetése, stb. Bojtos Sándor végrehajtó bizottsági titkár például jelentette, hogy a házakon belül is meny­nyit javult a helyzet a tisztaság tekintetében. Felmerült a városi szeméthordás kérdése,is. Bu­dapesten a házakban úgynevezett “kukák”, nagy bádog, vagy más fémből készült szemeteskannák vannak. Ezeket állandóan zárva tartják, s gépek­kel szívják ki tartalmukat, hogy port ne verje­nek fel. Sokan panaszkodtak, hogy egyes helyek­ről napközben viszik el a szemetet. Az általános vélemény az, hogy amig a város alszik, addig vi­gyék el a szemetet. Kiderült, hogy ezt tervezik, de egyelőre nincs még elég felszerelés és igy a sze­méthordókat több részlegben, nappal is kell dol­goztatni. Panaszt emeltek egy Herbánia nevű gyógynö­vényt feldolgozó ipari telep ellen, mert rossz sza­got, sőt bűzt áraszt a környéken. Arra kérték a tanácsot, hasson oda, hogy e telepet kiköltöztes­sék a városból, a levegő tisztántartása érdekében. Arról is szó esett, hogy miképpen erősítsék a ke­rületben a viznyomást, miután egyes helyeken a magas épületek lakói panaszkodtak annak elégte­lensége miatt. A nevelés is mindenki ügye A harmadik nagyon fontos kérdés, a nép neve­lésének kérdése került ezután tárgyalásra, mert a jelentő — Várady nevű tanácstag — megjegyez te: “igen fontos ez részünkre, hiszen nem va­gyunk rendőrállam.” Balogh 11a, a kerületi Vöröskereszt titkárnője, akit ezen a napon tiszteletbeli tanácstagnak vá­lasztottak meg, jelentett az egészségügyi felvilá­gosító munkáról, amelyet szervezete vezet a ke­rületben. Filmekkel heti 3—4-szer is tartanak felvilágosító előadásokat különböző betegségek­ről, amelyekre főképpen a környékbeli háziasszo­A magyar sajtó Nagy József né könnyűipari minisztertől tájékoztatást kért az iparág má­sodik ötéves tervéről. Hogyan elégíti ki a köny- nyüipar a lakosság egyre növekvő igényeit tex­tiláruból, cipőből, bútorból stb.? A belföldi és az exportigények kielégítésére a könnyűipar termelése a második ötéves tervben 37 százalékkal növekszik. Az átlagos ütemnél gyorsabban fejlődik a bútor-, a papír-, a kötszövo- és a ruhaipar, valamivel az átlagosnál lassabban- nő a textil- és a cipőipar termelése. A könnyűipar 14 százalékkal ad több árut a belkereskedelem­nek, mint eddig — mondotta a miniszter. A mennyiségi növekedéssel legalábbis egyen­rangú feladat, hogy javítsuk a termékek minősé­gét, tetszetősebb és jobb használati tulajdon­ságú — tehát korszerűbb — árut gyártsunk. Hogyan fejlődnek az egyes iparágak külön- külön? — kérdeztük. A textilipar fejlesztését a közönség öltözködési kultúrájának eddigi növekedése és várható to­vábbi növekedése szabja meg. Ezért növeljük a többszíne» mintájú, tetszetős, divatos szövetek gyártását és választékát. Az egy főre jutó szövet­termelés a múlt évi 83 négyzetméterről 43 négy­zetméterre nő. A lakosság megszerette a nemeskikészitésü és műszál- vagy miiszállal kevert szöveteket. Bővül-e az ilyen szövetek termelése? Bővül. A tervidőszakban a korszerű kikészitésü pamut-, gyapjú-, len- és kender sző ve tok terme­lését kereken megtízszerezzük. Általában elmond­hatjuk: minden vonalon a mainál korszerűül) ter­mékek gyártására törekszünk. Mondok példákat: a kötszövőipar bővíti az olcsó, divatjellegii cik­kek választékát, szintetikus fonalból készít felső- és alsóruházati cikkeket, növeli a varrás nélküli nylonharisnyák gyártását. Növekszik a modern mintájú bútorszövet és szőnyeg mennyisége. Meg­kezdjük a szintetikus (műanyag) függönyök gyártását. És jelentős lépésként: a tervidőszak­ban forgalomba kerülnek a fonás és szövés nélkül készült szövetek. Ennek az uj technológiai eljá­rásnak legfőbb előnye az olcsóság, s ig.v a lakos­ság is igen olcsó szövethez jut. A példák sorában kívánom még megemlíteni, hogy természetesen a konfekcióipar is mind több ilyen modern szövetet dolgoz majd fel, ezen belül különös gonddal tö­rekszik a fiatalság valóban fiatalos, üde és mo­dern öltöztetésére. Ha már a modernségnél tartunk: hogyan modernizálódik a textiliparban a technológia, a miiszaki színvonal, tehát a gyártás? A műszaki fejlesztés az ötéves tervben elsősor­ban a mai üzemek rekonstrukciójával, bővítésé­vel és a régi gépek kicserélésével történik. Az automata pamutszövő gépek részarányát a mai Í0 százalékról 25—26 százalékra; a fésüsfono- dák kapacitását a mainak 135 százalékára növel­jük. Vertikális üzemmé — fonoda, szövődé, kiké­szítő — bővül a Szegedi Textilmüvek, amely az ötéves terv végére évi 33—34 millió négyzetmé­nvok mennek. A nemi betegségektől kezdve a TBC és rákkutatásig mindenről tartanak ismer­tetést. így aztán a nép szívesebben vizsgáltatja meg magát a betegségek megelőzésére, annál is inkább, mert bármilyen vizsgálaton díjmentesen mehetnek át. Egyik érdekes munka az egészség­örök kiképezése. A kerületben 614 egészségőr működik, akik együtt dolgoznak a házfelügyelők­kel a tisztaság érdekében. Külön munkát végez­nek az ifjúság nevelése terén és az iskolákban már a legkisebbeket is rászoktatják a rendsze­res kézmosásra. Az ifjúsági szervezeteket, mint a KISZ és az úttörőket is felhasználják, hogy ezek jó példát mutassanak a még szervezetlen ifjúság, illetve gyermekek részére. így lassanként kezdtem megérteni, miért van, hogy bár minden villamoson, minden autóbuszon jegyeket adnak ki Budapesten, leszállás után a legtöbben a fali tartályokhoz viszik jegyüket és csak nagyon ritka az, aki ledobja azokat a földre. Körzeteik tanítása lassan, de biztosan hatással lesz e még ellentálló? illetve felvilágosulatlan ke­vesekre is. Budapest a füstös, régi iparváros nem csupán a világ egyik legszebb fekvésű városa, de rövidesen egyik legtisztább városa is lesz. tér szövetet termel majd. A kikészitőiizemekben alkalmazzuk az úgynevezett rövidített fehéritési, és festési eljárást. A könnyű gyapjú- és műszál- szövetek mosását, szárítását és nemeskikészité- sét automata gépsorokon végezzük. Törekvésünk, hogy amennyire csak lehet, kiszo­rítsuk a nehéz testi munkát s ezzel is növeljük a termelékenységet. A ruhaiparban például a vasa­lást teljesen gépesítjük. Kutatásokat végzünk a ruhaipar teljes automatizálására, s első lépésként automatizáljuk az egyes műveleteket. A textilipar műszaki fejlesztésére a terv a könnyűipar összes beruházásának egy harmadát: kétmilliárd forintot biztosit. Emellett törekedni kell minden iparágban és üzemben a gyártási mű­veletek saját erőből történő korszerűsítésére, a korszerűsítés szubjektív feltételeinek biztosításá­ra, ami nem más, mint a vezetési színvonal javí­tása, a tervezés realitásának biztosítása, a szak­képzettség növelése stb. Minden üzem mérje fal pontosan kapacitását, dolgozza ki műszaki, fejlesztési és szervezési in­tézkedési tervét, biztosítsa a beruházások natár-' időre történő befejezését, tartsa valóban törvény­nek a tervtörvényt. Csak szükségletekre szabad termelnünk. Minden olyan tervtulteljesités, mely­nek eredményeképpen elfekvő áru, felesleges raktárkészlet, nem igényelt árucikk jön létre — káros és megengedhetetlen. Eddig csak a textiliparról hallottunk. Ho­gyan fejlődik az ötéves tervben a cipő-, a hű­tor- és a papíripar? A cipőipar termelése 22—-24 százalékkal nö­vekszik. Ezzel egy időben kedvezően változik a választék: az átlagosnál nagyobb mértékben fo­kozzuk a keresett, divatos, könnyű, hajlékony cipők gyártását. Fejlesztjük cipőgyáraink műsza­ki színvonalát: uj, kqrszavü alapanyagokat — pasztell és különleges szinti bőröket, műanyago­kat — biztosítunk számukra. Korszerűsítjük a.r gépparkot. Ami a bútoripart illeti — itt hatalmas fejlődés várható. Az állami nagyipar termelése 84 szá­zalékkal nő. A bútorgyárakat a legkorszerűbb bú­torfajták termelésére ösztönözzük. Ezért bővítjük a mai gyárakat, 10 gyárban pedig teljesen kor­szerűsítjük a technológiát. Általánosan bevezet­jük a korszerű ragasztási és felületkezelési (fé­nyezési) eljárásokat, amelyek néhány gyárban már eddig is nagyszerűen beváltak. Lesz-e elég alapanyag a majdnem kétszeres­re növekvő bútorgyártáshoz? A korszerű bútorgyártás döntő feltétele, hogy mind több hazai gyártmányú fahelyettesitő — de a fával egyenértékű, sőt, jobb — anyagot:: használjunk fel. A második ötéves tervben jelen­tősen fejlesztjük a pozdorjalapokat, a forgács­lapokat és a farostlemezeket gyártó üzemeket. Nem a könnyűipari tárca felügyelete alá tartózik, de megemlítem, hogy jelentős mértékben tovább, bővítjük a Mohácsi Farostlemezgyárat is, és elér­jük, hogy 1965-ben a bútoripar már 87 százalék- (Folytatás a 14-ik oldalon) HOGYAN ELÉGÍTI KI A LAKOSSÁG IGÉNYEIT A KÖNNYŰIPAR A MÁSODIK ÖTÉVES TERVBEN?

Next

/
Thumbnails
Contents