Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-07-27 / 30. szám
Thursday, July 27, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 Mi a szavak igazi értelme? Kennedy elnök európai útjáról hazatérvén, rádió- és televizióbeszédében ezt a kijelentést tette: “A szovjet vezetők és mi teljesen eltérő jelentést tulajdonítunk ugyanazoknak a szavaknak: a háborúnak, a népakaratnak. Teljesen eltérő nézeteket vallunk a helyesről és a helytelenről..., s arról, mi az agresszió...” Dean Rusk külügyminiszter az amerikai országos sajtóklubban hasonló véleményt nyilvánított: “A második világháború óta tartó válság egyik legfőbb oka, hogy a Szovjetunió ... teljesen elferdítette a “béke” szó jelentését”. Az efajta érvelés időnként visszatér. Vajon a szavak lennének felelősek az értetlenségért ? Vagy talán az amerikai és az orosz gondolkodásmód, “népiélek”, vagy a nyelvek különbözősége? Nem. Annak idején Wilson elnök jól szót értett Kerenszkivel, de nem értette Lenint, még ha csiszolt angolra fordították is szavait. Van más is: Roosevelt elnök ugyanazon a nyelven beszélt, mint előde, Hoover, s ő mégis szót tudott érteni a szovjet vezetőkkel. Az azonos nyelv sem feltétlen biztosítja hát a fogalmak azonosságát. Kennedy elnök egész biztosan mást ért szabadságon, mint amit Gus Hall ért. Persze, köztük világnézeti különbség van: az elnök a monopolkapitalisták vezéralakja, Hall pedig kommunista. De ez sem az igazi ok. Mert Cyrus Eaton nem kommunista, sőt, még gazdagabb, mint a kétszázmillió dolláros családi vagyonú Kennedy, mégis másképp értelmezi a béke, az egyenjogúság és még sok más szót. Érdemes volna megtudni, vajon a négerüldöző Faubus arkansasi kormányzó ért-e azon a nyelven, amelyen George Washington beszélt, s a Függetlenségi Nyilatkozatot fogalmazták. Mert a reakciós burzsoáziának az olyan fogalmak, mint szabadság, egyenlőség és testvériség — amelyeket másfél-két évszázada, mikor még a burzsoázia haladó és forradalmár volt, zászlajára irt — nyűggé váltak. S mert ezen eszményeket nyíltan meg nem tagadhatják, filozofálni kezdenek a szavak jelentéséről, s közben valami uj politikai értelmező szótár kerekedik ki belőle. Nézzünk csak néhány címszót ebből az újsütetű imperialista szótárból. AGRESSZIÓ az — áll ebben a furcsa szótárban —, ha valamely nép kivívja vagy megvédelmezi szabadságát. Eszerint például agresszió a kubai nép győzelmes szabadságharca. De nem agresszió, hanem az amerikai földrész védelme, hogy az Egyesült Államok pénzelte, kiképezte és felfegyverezte a Kuba elleni inváziósokat. Agresz- szió továbbá az is, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok békét akarnak kötni Németországgal, s rendezni akarják Nyugat-Berlin státusát, demilitarizált szabad várossá javasolják átalakítani azt. Az viszont nem agresszió, hogy a NATO-nak és a többi imperialista katonai tömbnek támaszpontjai vannak a szocialista tábor határai közelében ; e hidfőállások, tessék végre tudomásul venni, egves-egyedül védelmi jellegűek. t(?!) LESZERELÉS. Politikában járatlan emberek azt hihetik, hogy ez egyenlő a fegyveres erők és fegyverzetük csökkentésével, egészen megszüntetésükig, amit a közhiedelem általános és teljes leszerelésnek nevez. Vaskos tévedés! A leszerelés — mint ez oly sok ismert amerikai okmányból kiderül—egyértelmű .Jó lesz tisztázni hát a félreértéseket. Ha a Szovjetunió általános és teljes leszerelést javasol, ez nem leszerelési javaslat, hanem propagandafogás. Ha viszont a nyugatiak milliós hadseregek fenntartását indítványozzák, közben növelik hadseregüket, és azok fegyverzetét, ez — erősiti a békét. Itt kell eloszlatni azt a balga nézetet is, mely szerint a leszerelés ellenőrzése a leszerelés ellenőr zését jelenti. Nem és nem. Először is: ellenőrizni nem .a leszerelést, hanem a fegyverzet kellő színvonalát kell, ettől lesz boldogabb, nyugodtabb és gazdagabb az emberiség; másodszor: az ellenőrzés fogalma, mint olyan, amúgy is elavult, s helyette azt a fogalmat kell nemzetközileg is jogaiba ültetni, amelyet régebbi értelmező szótárak oly meggondolatlanul a parlagias kémkedés szóval jelöltek meg. SZABADSÁG és EGYENLŐSÉG. Csak megrögzött kommunista agitátorok hozakodnak elő minduntalan azzal a példázattal, hogy a polgári társadalomban mindenkinek egyformán joga és szabadsága van a hid alatt aludni. Merő véletlen, hogy csak a koldusok alusznak ott, nem pedig a milliomosok, akik inkább a kevésbé romantikus palotákban hálnak. Az igazság pedig az, hogy a koldusoknak, a munkanélkülieknek is alkotmányos, szent, sérthetetlen, istentől reájuk ruházott, tehát elidegeníthetetlen joguk, hogy olyan szabad vállalkozásba kezdjenek, amelynek tisztességes és szolid üzleti hasznából játszi könnyedséggel építtethetnek egy villácskát Palm Beach- ben vagy valahol Kaliforniában. Hát miért nem teszik ezt e szabad és egyenlő emberek? Ellenben föltétien aggodalmat kelt ama “rab országok” népeinek sorsa, amelyek oly meggondolatlanul elkergették volt “kenyéradó gazdáikat”. Megalkották saját államukat, fokról fokra több anyagi és kulturális javat állítanak elő, erősödnek, meghódítják a csillagokat is, ezzel is jelezvén, mennyire “rab” népek ők, melyeknek fentebb vázolt szabadságáért és felszabadításáért nem szün nek imádkozni Washingtonban és Münchenben. VAN és NINCS. Még ennek a két egyszerű szónak az értelmezése sem egyöntetű. “A világ az én képzetem” — tartotta Kant, a neves idealista filozófus. Kései követői a Fehér Házban és a Pentagonban szintúgy nem hagyják magukat zavartatni holmi realitásoktól, s azt hiszik: a tény az, amit ők elképzelnek. Washingtonból nézve például nincs Német Demokratikus Köztársaság. Sőt. Az is csak pusztán mások képzelgése, hogy a Távol-Keleten van egy Európa nagyságú, több mint 650 millió lakosú ország. Kina, A Kennedy-adminisztráció pénzügyi jelentése megállapítja, hogy az 1961 junius 30-án végetérő, költségvetési év 3,900,000,000 dollár veszteséggel zárult. A hiány sokkal magasabb, mint amire számítottak. Ennek okát a gazdasági hanyatlásból eredő csökkent adóbevételnek és a kormánykiadások megnövekedésének tulajdonítják. Különösen a “védelemre” és a farmer segélyre költöttek az előirányzottnál sokkal nagyobb összegeket. Nagy korporációk kivételével a kenyérkeresők kevesebb kereseti adót fizettek az elmúlt évben. A munkások előre levont kereseti adójából, az elszámolások benyújtása után 2 billió dollárt kellett visszafizetni. A szakértők szerint, a jövő költségvetési évben a deficit 5 billió dollárra fog emelkedni. Hivatalosan ugyan 3,700,000 dollár- hiányt jósolnak, de ebbe a számításba belefoglaltak 700,000,000 dollár bevételt, amit a postadijak felemelésével véltek beszedni. Az errevonatkozó törvényjavaslatot azonban a Kongresszus Postai Bizottsága visszautasította e héten. A deficit előrejelzett növekedését nemcsak a gazdasági helyzet tartós elégtelensége, hanem a “védelmi” kiadások jelentős felemelése fogja létrehozni — mondja a jelentés. A berlini kérdéssel kapcsolatban mesterségesen felfújt háborús hisztériát a háborús kiadások növelésére használják fel. Nem számítanak arra, hogy 1962-ben magasabb lesz az adójövedelem, ezt csak az 1963-as költségvetési évre remélik, amely 1962 julius 1-én kezdődik. A hivatalos jóslatok azonban ritkán válnak be. Eisenhower elnök, amikor az 1960—61-es költség- vetését a kongresszushoz benyújtotta, 4,200 000,000 dollár fölösleget tüntetett fel. Ezt pár hónappal később — októberben — 1.1 billióra szállították le, amikor látták, hogy a korporációk adóbefizetése ne*n üti meg a várt mértéket. Januárban a távózó Eisenhower már csak szerény 79 millió dollár fölösleget Ígért és ezt az uj elnökünk — Kennedy — márciusban úgy módosította, hogy 2,200,000,000 dollár veszteséget jósolt. A kormányszakértők azonban kénytelenek voltak lejjebb szállni a költségvetési jóslatok létráján. Egy hónappal ezelőtt Douglas Dillon pénzügyminiszter kijelentette, hogy az összeg valószínűleg a 3 billió dollárt fogja elérni. És egy hónappal később a hivatalos jelentés majdnem 4 billió dollár deficitről szól. A márciusban Kennedy által előrejelzett kiadások megduzzadtak junius vége előtt. A kormány 651 millióval többet költött katonai célokra (az évi kiadás 44.7 billió dollár volt), 147 millióval többet a farmprogramra (évi kiadás termény- felesleg felvásárlására vagy termőföldek parlavagyis a Kínai Népköztársaság. A szóban forgé értelmező szótár szerkesztőinek felfogása szerint Kina nem ez, hanem tőle nem messze egy sziget. Washington úgy Ítéli meg: ha a gomb leszakadt a kabátról, nem a gombot kell a kabátra vissza- varrni, hanem a kabátot a gombra. Elég a példákból, eltekintünk tőle, hogy A-tól Z-ig összeállítsuk az ő politikai értelmező szótárukat, noha csábit a lehetőség. Maga Kennedy adta fel a leckét, amelyet naponta milliószámra kürtőinek világgá sajtó- és egyéb propaganda- szervek. Nos, éppen az ő szóhasználatukban lesz a népek szabadságharcából “kommunista izgatás”, a befolyásuk alá vont országok kifosztásából “gaz dasági segítségnyújtás”, a kizsákmányolok akaratából “népakarat”, a jóból rossz s a rosszból jó, a helyesből helytelen, s a helytelenből helyes. Ám erről nem a szavak és a fogalmak tehetnek. Van, ami többet nyom a latban náluk: a tett. Kár is azon vitázni, kik torzítják el a világos értelmű szavak jelentését. A dolog úgysem azon fordul meg, ki mit kinek nevez, hanem hogy mit cselekszik. A haladó emberiség éppen azért küzd, hogy — ha közös nyelven nehéz is beszélni — együttes erőfeszítésekkel és közös cselekedetekkel abba az irányba, a józan értelem irányába haladjanak a dolgok, amely minden nép nyelvén, Moszkvában és Washingtonban, Oslóban és Fokvárosban is, békét jelent. Nem lehet átruházni a szavakra azt a felelősséget, amelyet az emberiség sorsáért az államférfiak, de elsősorban maguk az emberek mindenütt hordanak. gon vesztegelésére 6 billió dollár volt). Azonkívül többet költött külföldi segélyre, atomenergiára, űrkutatási munkákra, államkölcsönök kamatjára, stb. Evvel ellentétben csökkentette a márciusban előrejelzett kiadásokat a lakásépítés, a közjóiét és a munkanélküliek megsegítése terén. Miből vesz a farmer Cadillac-ot? William T. Smith, aki Big Flats, N. Y.-ban 1,200 akkeros farm tulajdonosa, egy gyönyörű Cadillac kocsin érkezett Washingtonba, néhány republikánus szenátor meghívására. A kocsi oldalán — amint az újságokban közölt fényképek mutatták— a következő felirat állt: “Ezt a kocsit 6,100 dollárért vásároltam abból a pénzből, amit a kormánytól kaptam azért, hogy ebben az évben 104 akkeren ne termeljek gabonát.” Mr. Smith azért tüntette fel ezt az adatot a kocsiján, mert ellenzi a kormány mezőgazdasági politikáját, amelynek értelmében minden évben sokmillió dollárt fizet ki nagyfarmereknek a mezőgazdasági túltermelés csökkentésére. A vendéglátó szenátorok is ellenzik ezt a kormányprogramot és Smithet demonstrációs célból hívták meg Washingtonba. Közben Smith elmondta, hogy a 104 akker kivonásával is annyi gabonát termelt, mint bármikor máskor. Ezt a többi termőföldjének dusabb trágyázásával és alaposabb megművelésével érte el. Különben is sokkal többet ad neki a kormány a földek meg nem műveléséért, mint amennyit kapott volna a gabonáért, amit termelt volna a kivont területen. A kormányszubvenció tehát kidobott pénz, mert Smith szerint minden farmer az ő általa alkalmazott módszerekkel emeli terméseredményét. Hogy ez igy van, arról a kormány által külön sokmillió dollárral évente felvásárolt és évente növekvő terményfelesleg tanúskodik, amit óriási tárolóhelyeken halmoznak fel évente. Sok módja van annak, hogyan lehet az adófizetők pénzét a “szabad vállalkozás” előnyeit élvezőknek a kezébe juttatni. Magyar mérnökök munkája Irakban Julius 16-án Kasszem iraki miniszterelnök felavatta a magyar mérnökök vezetésével épült Bagdad—Kút közti útszakaszt. A miniszterelnök méltatta a magyar mérnökök és szakemberek munkáját és megelégedéssel szólt az eredményekről. Hangsúlyozta, hogy az elkészült ut nemcsak gazdasági, de a két ország közötti kapcsolatok szempontjából is igen jelentős. KÖZEL 4 BILLIÓ DOLLÁR HIÁNNYAL ZÁRUL A KORMÁNY ÉVI KÖLTSÉGVETÉSE
