Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-07-27 / 30. szám
Newburgh 30,000 lakosú város New York államban, a Hudson partján. Lakóinak többsége fehérbőrű, de a segélyirodák 5,000 nevet kitevő listáján néger és portorikói munkanélküliek és nyomorgó családjuk vannak többségben. 'Országos botrányt és a szélső reakciós politikusok gyíilö- letkampányát váltotta ki a városi ügyvezetők néhány héttel ezelőtt hozott lelkiismeretlen rendelete a segélyre szorultak ellen. A rendelet az országos és az állami segélytörvényeket megsértve, embertelen feltételekhez köti a segélyosztás formáját és kibírhatatlan helyzetbe sodorja ezt a városi kisebbséget, amely jelenleg is a vizparti nyomortanyákon, összezsúfolva és a fehér középosztály által kizsákmányolva tengődik. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act ol March 2, 1879, at the P. O. of N. Y, N. Y. Vol. X. No. 30. Thursday, July 27, 1961 NEW YORK, N. Y. 5 yéres francia támadás Tunéziában Bár felsőbb hatósági szervek törvénytelennek minősítették a városi rendeletet, Joseph Mitchell városi ügyvezető a kitűzött időpontban mégis érvénybe léptette. A rendelet szerint csak két heti segélyben részesülnek azok, akik nem tudják bizonyítani, hogy határozott munkaajánlatra jöttek New- burghba. Ha jogosnak találják, akkor is minden család évente csak három hónapig részesülhet segélyben. Munkaképes férfiak a kapott segély ellenében kötelesek heti 40 órát ledolgozni a városnak, tekintet nélkül arra, hogy Newburgh- ban az országos átlag-aránynál sokkal magasabb a munka- nélküliség. Házasságon kiyül született gyermekek anyjától megvonják a segélyt, ha újabb gyermeke születik. Gyermekeit elveszik tőle. Barry Goldwater republikánus szenátor, a Birch Society, az Un-American Committee és hasonszőrű intézmények lelkes védelmezője, azonnal Mitchell támogatására sietett. '‘Már unom azokat a hivatásos csalókat, akik dologtalanok és nem hajlandók munkát keresni”, mondotta. “Bár minden város hasonló tervet fogadna el.” Az arizonai Goldwater nyilatkozata is elég ahhoz, hogy a Newburgh-i rendelet igazi mivoltát és szándékát leleplezze. Gyülöletkampány ez a kisemmizett nincstelenek ellen és különösen a fajüldözést megtűrő demokráciánk legkifosztot- tabbjai, a szinesbőrü kisebbségek ellen, azok részéről, akik minden centet sajnálnak, amit a népi szükségletek kielégítésére, nyomorának enyhítésére költenek, legyen az munkanélküli biztosítás, városi vagy más segély, társadalmi biztosítás, idős polgárok egészségügyi szolgálata. Csak egyre sohasem sajnálnak pénzt, költeni, ha abból a munkáltató osztály busás hasznot zsebelhet be, még akkor is, ha az az egész emberiség létét veszélyezteti, mint az állandó fegyverkezés. Ez a legkifizetődőbb üzlet és erre határtalan mértékben, gátlás nélkül költik a nép pénzét. AZ “Ur GYARMATI KÜLPOLITIKA A napokban ismét tanúja lehetett a világ egy újabb imperialista agressziónak. A francia kormány szolgálatában álló Idegen Légió egységei támadást kezdtek Tunézia népe ellen. Ezzel De Gaulle kormánya csak kiszélesítette a már több éve folyó algériai háborút és bebizonyította a népek előtt, hogy az imperialisták, ha változtatnak is egy időre a módszerükön, végeredményben továbbra is fenn akarják tartani gyarmati rendszerüket. Hiába Ígértek tehát a francia gyarmatosítók függetlenséget Tunézia népének, egy percig sem tétováztak azon, hogy támadást indítsanak ellene, mikor úgy érezték, hogy imperialista érdekeiket veszély fenyegeti. Bizerte esetében pedig erről volt szó. Ez a Földközitengeri támaszpont fontos katonai jelentőségű stratégiai szempontból, mert ennek birtokában ellenőrizhetik a Gib- raltár-Szuez közötti közlekedési útvonalat. A nép széles tömegei joggal kérdezhetik viszont, hogy miért olyan fontos most ennek a támaszpontnak a biztosítása a franciák számára, hogy emberek ezreinek az életét áldozzák fel érte ? Hisz a francia kormány is a békéről beszél, sőt tárgyalni is akar erről Algériával kapcsolatban. Hogy egyeztethető össze a béke hirdetése és az embertelen támadás elindítása ? Ezután egyáltalán nem csoda, hogy a gyarmati elnyomásban élt népek bizalmatlanul tekintenek elnyomóik békenyilatkozataira. Nem segítheti elő a népek közti megértést az a magatartás sem, amelyet USA és Anglia megbízottai tanúsítottak az ENSz-ben a Bizerte elleni támadás tárgyalásakor. Nem bélyegezték meg a franciák agresszióját, hanem a támadás beszüntetését kéi’ték “mindkét féltől”, mintha ugyanolyan súlyos mulasztás terhelné a tunéziaiakat is a saját országukban lejátszódott események miatt. Egyáltalán nem érthetetlen tehát ha a nemrég még gyarmati béklyókban vergődő afrikai és ázsiai nemzetek, bizalmatlanul nézik politikánkat és ösz- szefüggést látnak a berlini kérdés kiéleződése és a tunéziai bonyodalom között. A hosszú évszázados elnyomásból felszabaduló nemzetek békét akarnak, mert tudják, hogy csak békében hozhatják be azt az elmaradottságukat, amelyet elnyomóik zsarnoksága kényszeritett rájuk. Ezért fordulnak szembe azokkal az erőkkel, amelyek a népek közötti feszültség kiélezésével akarnak alapot teremteni uj gyarmatosító céljaikra és a volt gyarmatok függetlenségének megnyirbálására. A franciák Bizerte-i támaszpontjukról intéztek támadást a város ellen. A Biztonsági tanács felhívása a tűzszünetre és a csapatok visszav onására Az elmúlt héten francia csapatok váratlan támadást intéztek tunéziai támaszpontjukról Bizerte kikötőváros ellen. Az Idegen Légióhoz tartozó egységek légi és tüzérségi támogatással elfoglalták a túlnyomóan arab lakosságú város jelentős részét. A támadást Bourgiba elnök felhívása előzte meg a francia kormány hoz, amelyben kérte, hogy ürítsék ki a Tunéziában lévő légi és tengerészeti támaszpontjukat és ismerjék el Tunézia jogát a Szahara egy részére. A franciák ugyanis, mikor 1956-ban kénytelenek voltak beleegyezni Tunézia.fiig- getlenségébe, továbbra is meg tartották Bizerté-i támaszpontjukat és helyőrséget tartanak a Tunéziától délre eső szaharai sivatagi sávban. Ez a terület az olajforrások szem pontjából jelentős, mert a szaharai Ed jeleben gazdag olajmezőt aknáznak ki. Innen vezetik az olajat csővezetékeken a tunéziai Gaberbe. Bourgiba elnök jelenlegi követelését a bizertei támaszpont kiürítésére a franciák “fekete” építkezése váltotta ki: a támaszponton lévő repülőtéren meghosszabbították a beton kifutópályákat, anélkül, hogy erről a tuniszi kormányt értesitették volna. Ez a tény még a franciákkal szemben engedékeny Bourgiba elnököt is arra kényszeritette, hogy ostromzár alá vetesse a hadibázisokat. A franciák építkezése ugyanis nyilvánvalóvá tette az egész tunéziai nép előtt, hogy az ország volt gyarmatosítóinak eszük ágában sincs eltávozni Bizerté- ből, sőt még jobban be akarnak ott rendezkedni. A Bizerte elleni támadásnak eddig 670 halottja van és 1155 sebesültje arab részről. A franciák repülőgépekről lőtték le a Bizerte utcáin a kormányuk követelését támogató lakosságot. Tunézia a támadás után megszakította a diplomáciai viszonyt Franciaországgal és külföldi önkén tesek segítségét kérte a bará- (Folytatás a 12-ik oldalon) HÁBORÚS KÉSZÜLTSÉG FOKOZÁSÁRA HASZNÁLJÁK BERLINT A reakció a haderő mindenirányu és állandósított felemelését akarja létrehozni és a háborús veszélyt élezni. — Országosan és nemzetközileg nő a békés m egegyezés tábora Mialatt Kennedy elnök háborús tanácsadói igyekeznek a Berlin-kérdést nemzetközi krízissé fejleszteni, amely megköveteli a nemzeti haderők legalább részleges mozgósítását, a haderők létszámának növelését, a háborús kiadások évi 3 billió dollárral való felemelését, azalatt több oldalról óvatos figyelmeztetések hangzottak el. A háborús hisztéria keltéséhez hozzájárult Hubert Humphry vezető demokrata szenátor is, aki pedig liberális színben szereti magát feltüntetni. Azt ajánlotta, hogy az Egyesült Államok adja tud tára a Szovjetuniónak, hogy nukleáris fegyvereket fog használni berlini “jogaink” megvédésére. Evvel szemben John Sherman Cooper szenátor (Rep. Ky.) tárgyalások megindításával ajánlotta meg oldani a problémát a harmadik világháború elkerülésére. A reakció az erőszakkal való fenyegetésre igyekszik rábírni Kennedy elnököt saját hatalmi álláspontjának védelmében. A Des Moines Register vezércikkében azonban kiemeli, hogy az erőszak álláspontja nem vezethet célhoz. “Ha mozgósítunk és több katonaságot küldünk Európába, ezt Kruscsev bármikor ellensúlyozhatja saját haderejének mozgósításával... Ezzel csak megnehezítenénk azt a szükségességet, hogy más megoldást találjunk -a probléma megoldására.” Nyilvánvaló, hogy az amerikai hirszolgálát és a reakciós politikusok teljésen eltorzítva terjesztik a nép elé a német kérdést. A Kruscsev által Becsben Kennedy elnöknek átnyújtott emlékirat azt aján lotta, hogy a két Németország tárgyaljon egymásközt s igyekezzen békés megegyezésre jutni. Ha ez eredménytelen volna, akkor a 2. világháború szövetségesei, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kössön béke- szerződést a két Németország gal és oldja meg Berlin kérdését is. Kruscsev azt is kijelentette, hogy ha hat hónapon belül ebben az irányban nem tesznek megfelelő intézkedést, akkor szükségesnek találja külön békeszerződést kötni a Német Demokratikus Köztársasággal. Ez azonban nem fog ja veszélyeztetni a nyugatberlini lakók szabadságjogait vagy a nyugati hatalmak jogait e városrészben. Kerülik a békés megoldást A realitás megértése és békés tárgyalásokkal való megoldása helyett, hazánkban háborús , hangulatkeltés indult meg, ellentétben pl. Angliával, ahol még a kormánykörökben is a ‘csendes, komoly, türelmes, az erőszaktól és erőszakos fenyegetésektől mentes” diplomáciai megoldási tartják szükségesnek. “Mi sohasem ragaszkodtunk a status quo-hoz”, jelentette ki Home, Anglia külügyminisztere a felsőházban mondott beszédében, de az esetleges változást a négyhatalmi megegyezés utján kell létrehozni. Azt a véleményét is kifejtette, hogy a Szovjetunió és Kelet-Németország közti esetleges békeszerződés “nem változtat semmit a szövetségesek berlini jogain.” Kennedy elnök kedden este (lapzárta után) tartott beszédet országos TV és rádió adásban. Erről még nem jelenthetünk. De a Wall Street Journal már hétfői számában előrevetítette, hogy a várható ajánlatok a háborús felkészültség megerősítésére nem tekinthetők idei glenesnek, amiket a berlini probléma elcsendesülése után visszavonnak. A cél az amerikai haderők számának felemelése egy állandósított magasabb szintre és a nukleáris harci felkészültségünk állandó készenlétben való tartása, irta a monopóliumok szócsöve. Érdemes említést tenni Osgood Carruthers, a N. Y. Times moszkvai tudósítójának cikkéről, amelyben az amerikai háborús hisztéria növelésével kapcsolatban rámutat arra, hogy “ehhez hasonló jelenséggel nem lehet találkozni seholsem a Szovjetunióban. Arra sincs kilátás, hogy a közeljövőben ez meg- 1 történjen.”
