Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-09 / 45. szám
-li AMERIKAI MAGYAR S7<5 Thursday, November 9, 1961 '^cíJcCxx BECSÜLET „A család aludt még, mikor Bállá József, kezé- ben kötvényeivel, böngészni kezdte az újságot. Egyszere tekintete megmerevedett s odatapadt egy sorhoz. Levette a szemüvegét, közelhajolt, úgy nézte, nézte... Sorozat: 78325. Szám: 0671. És a számok után a nyeremény: 25.000 Ft. Hátradőlt a székben, lehunyta szemét. Végre rámösolyodott a szerencse. Felemelte az asztalról a nyertes kötvényt, hogy bevigye a szobába és közölje a csodálatos hirt a feleségével. Akkor tekintete a lap aljára tévedt, ahol ceruzairás látszott, ennyi: Annus. Hogyan is feledhette el! Egy éve már, hogy sógornőjének ajándékozott egy kötvényt, születésnapjára. Az a szelíd, hervadt mosolyu kis asszony el se akarta fogadni. Balla akkortájt lépett be a szabószövetkezetbe, nem szokta még meg a kon- fekciós munkát, keveset keresett. De hát valamit mégis csak illik ajándékozni... Most izgalmában a torka is kiszáradt, szomjúság gyötörte: teát öntött magának, megitta. Agyában érvek sorakoztak, melyek mind amellett szóltak, hogy a nyeremény mégis csak őt illeti és nem a sógornőjét. “Családom van — mormolta hangtalan — feleség, két gyerek ...” Radirgumit keresett elő a fiókból, s néhány gyors,'határozott mozdulattal kidörzsölte a kötvény aljára irt nevet. Anélkül, hogy szokása szerint elbúcsúzott volna családjától, elindult a munkahelyére. Alig dolgozott egy órát, amikor telefonhoz hívták. A felesége izgatott hangon jelentkezett: — Józsikám! Megnézted-már a számokat? — azután reszkető hangon mesélte el, milyen nagy szerencse érte őket. Délután, amikor hazament, némán hallgatta a végtelen tervezgetéseket. Később, az asszony —■ miután már minden ötletből kifogyott —hirtelen gondolattal, szinte esak tréfából megkérdezte: — Igaz is... nem az Annus kötvénye volt az ? — Mit beszélsz? ... Miért éppen az övé?! — Persze — hagyta rá az asszony — szegénykém, éppen ő lenne az a szerencsés . . . Hallgattak. Azután a férfi halkan kérdezte: — Mit mondott? Amikor megtudta. — Jobban örült, mint te magad. Egész boldog volt a nyereményünkkel ... — Igazán? Hol van most? — Elvitte a gyerekeket a ligetbe, levegőre . . . — Miért nem te vitted őket? Hiszen jól tudod, hogy milyen gyenge... Hogy milyen fáradtan jön haza az üzemből. Csend lett megint. Annus láthatatlanul ott állt közöttük. Az asszonynak egyszerre eszébe jutott : — Igaz is, Józsikám, Annusnak is vásárolnunk kell valami ajándékot... A férfi nem felelt. — Csak nem sajnáljuk attól a jó lélektől . . . Szólj már, mit veszünk neki? Balla most szembenézett vele; a hangja tisztán csengett: — Hogy mit veszünk neki? Semmit. Majd ő... ő vesz nekünk. Mert úgy áll a dolog, hogy az a kötvény éppen az Annusé volt. Igen, az övé, az övé! Felpillantott, a felesége elámult arcára és hozzátette csendesen: — Csak éppen elfeledtem ezt megmondani neked. BARÁT ENDRE SZTRÁJKOL A FÜGGÖNY Cgyik este a Müvészklubban öregek és fiatalok összeülve, szórakozásképpen felelevenítettek jónéhány régi színházi történetet. A fiatalok fo- fokozódó érdeklődéssel hallgatták a hol vidám, hol érdekes, hol tanulságos “sztori”-kat. így peregtek az órák, gyűltek a történetek, amikor egy idősebb ujságiró megkérdezte: — A sztrájkoló vasfüggönyről hallottak-e? — Nem! Meséld el! — kiáltották a többiek. És az ujságiró beszélni kezdett: — Negyven esztendeje is lehet már annak, hogy a Magyar Színház ■— a mai Madách Színház — előadta Dálnoki Nagy Lajos alispán “Apja lánya” cimü vigjátékát. Az első fevonást hűvösen fogadta a bemutató közönsége. Pedig a kiterjedt rokonság, az alispáni hivatal tisztviselői és a jegy szedők véresre tapsolták tenyerüket, de ez az elenyésző, gyér taps csak nem akart fergeteges orkánná duzzadni. — No, nem tesz semmit — vigasztalták a szerzőt. — A közönség még nem melegedett fel. Majd a második felvonás meghozza a sikert. És megszólalt a következő felvonást jelző csengő. Mindenki elfoglalta a helyét és feszült várakozással tenkintett a vasfüggönyre. Percek múlottak, ám a vasfüggöny mozdulatlan maradt, nem akart felmenni, felmondta a szolgálatot. Valami hiba csúszott a huzó szerkezetbe. Egy ideig a műszakiak próbálkoztak a csökönyös függönynyel, majd egy sebtében előkeritett mérnök, de a vasfüggöny — hajthatatlan maradt. Másfélórai eredménytelen kísérlet után végül is a rendező bejelentette a közönségnek : — Műszaki hiba következtében a mai bemutató előadás elmarad. Erre kitört a tapsvihar . . . Egy kritikus megjegyezte: — Ez a darab legjobb jelenete. .. A vasfüggöny sztrájkja megpecsételte az alispán vigjátékának sorsát. Soha többé nem került színre. Azóta időnként felvillant emlékezetemben ez a történet: az utóbbi években bemutatott színmüvek egyikének-másikának szintén nem ártott volna, ha a vasfüggöny — nem megy fel . . . Kolozsvári Andor Kf TUDJA MIRE Jó Nagyon elhanyagoltad a fogaidat öregem — mondta barátom szemrehányóan, miközben ide-oda tükrözött a számban. — Ezt a négyet itt elől mindenesetre ki kell venni! — Majd talán szabadság után — Ígértem köny- nyedén. — Nix szabadság után. Ismerlek. Fél évig nem jössz megint. Most kezdjük. Sürgős. Kettő közülük valószínűleg tisztulás. Csonthártyagyulladást kaphatsz! A javadat akarom!.. .Kisasszony! Ex- tractió!. . . —fordult a szék mögött álló hölgy hoz, aki kárörvendően mosolygott. — Kicsit ideges vagyok ma — hazudtam — és este fontos tárgyalásom van. Nem tudok majd l>eszélni. Legyintett. — Ugyan*kérlek. Egy óra múlva elfelejted!. Ne légy gyerek! Csak nem félsz? Kapsz két jó kis injekciót és nem érzel semmit! A kilátásba helyezett csonthártyagyulladás megijesztett. Úgy látszik a dologgal mégsem lehet tréfálni. — Hát nem bánom, huzz ki egyelőre egyet — mondtam siri hangon. — Kettőt — makacskodott. Ezt a kettőt itt egymás mellett. Na nyisd ki szépen a szádat! Kétszer beleszurta a tüt, és halálsápadtan visz- szamentem a várószobába. Idegesen cigarettázva vártam a zsibbadásra, ami megjött. Lassan kezdtem érezni, hogy már nem érzem/ha ráharapok a húsra. — Zsibbad? — kérdezte barátom az ajtóból. — Azt hiszem, még nem teljesen — válaszoltam ravaszul. Mosolygott. — Na akkor gyere! Halk nyöszörgéseim közben kettőt kihúzott, aztán villámgyorsan kitörte a harmadikat és már nekifogott a negyediknek, mire ordítani kezdtem . .. Ijedten rámnézett. — Fáj ? —.Úgy érzem fájni fog, és rosszul is vagyok, hagyjuk abba — nyögtem elhaló hangon, mire ingerülten rámszólt. — Nem vagy rosszul!.. . Na, öblögethetsz! — Négyet húztál — mondtam szomorúan, mikor újra feltettem a pápaszemem. — Hát persze, hogy négyet. Most legalább túl vagy rajta. Rövidesen betesszük a müfogakat és újra rendes szád lesz. Az előszobái tükör "élőtt kinyitottam a számat. Foghíjas vén pacák tekintett vissza rám az üveglapról. Rémesen néztem ki. Otthon nagy próbát rendeztem a tükör előtt és rájöttem, hogy jól fegyelmezett arcjátékkal leplezhető a szépséghiba, mert szerencsére az alsó fogsor hiányos elől, s a felső eltakarja az űrt, ha nem nyitom ki teljesen a számat. Ha beszéd közben kissé lehajtom a fejem és nem kacagok teli szájjal jóízűen, hanem csak mosolygok, lebiggyesztett, zárt ajakkal, finoman. A selypítés is elkerülhető, ha vigyázok, remélem, Mancika nem fogja észrevenni, mi történt. Jártam, járogattam Mancikával, szigorúan betartva a tükör előtt betanultakat, mig végre letelt a két hét és újra voltak fogaim. Legutóbb, egy szép szeptemberi alkonyaikor a Gellérthegy magános utján sétálgattunk s én gátlás nélkül nyitottam ki a számat. — Mancika... — búgtam sejtelmesen, mikor már bent voltunk a hangulatban. — Mancika, ha maga is úgy gondolja ... és gyengéden belekaroltam. Azután egy ideig nem szóltunk semmit, csak mentünk, csak mentünk, kéz a kézben, ajK az ajkon, hogy költőien fejezzem ki magam. —.. .Te — mondta később Mancika és a váltamra hajtotta fejét. Te...tudod miért szerettem beléd ? ... mert olyan fájdalmasan tudtál mosolyogni, csukott szájjal, lebiggyesztett ajakkal. Alig vártam mindig, hogy igy mosolyogj. Direkt szép voltál ilyenkor... De azt hiszem, már nem szeretsz ... Vége ... Már nem mosolyogsz úgy. .. ANDOR LEON A KÖLTŐ ÉS A SORSHARAG A költő kezét hasára szorítva káromkodott. Nem hexameterekben, nem is jambusokban, hanem egyszerű prózában, minden lírát nélkülözve, de nem nélkülözve a magyar nyelv ilyen irányú gazdag szókincsét. Előtte papír, szabad kezében toll, verset akart imi, lágy, kedves hangú, üde kis dallamot, s most rátört ez a hasgörcs. A költő dühös magára mert tudja, hogy nem a gyomrát, de magát kell okolnia... Hiába, túl zsiros volt a töltött káposzta és utána ráadásul sört ivott... Sört, bor helyett! Tessék, itt van. Kellett neki zsiros káposzta sörrel... A költő dühös és dühét mert költő, versben lihegi ki. A vers néhány sora a következő: Rettenetes e kin. mely ott marcangol belül I)e ember vagyok, s én kerekedek felül . . . Kritik Alajos értekezése a költő verséről, mely napvilágot látott egyik kötetében: “Mély érzések dúlnak benne. Mélyek és őszí > lék, amelyeket úgy tárultat a világ elé, mint. anya emlőjét gyermekének: szemérem és szégyen nélküli természetességgel. “Rettenetes kin.” Mi ez, ha nem a korunkért való nagy aggódás lírai képe, mi ez, ha nem tökéletes azonosulás a jelennel, az élettel, a teljes valósággal. Marcan gólja, ott belül — a gondolataiban, a lelkében — ez a kin, de bízik az emberben, amely diadalmaskodni tudott ezernyi nehézségen, bízik az emberben, akivel azonosul és aki felülkerekedik újra és megint. Ez teszi naggyá a költőt, ez a mély és megrendithetetlen optimizmus...” • A költő elolvasta Kiütik Ahijos értekezését és elmosolyodott. — Hogy megértett engem. .. Rendes fickó — mormolta megelégedetten, s felvette a villát, hogy beledöfje az előtte párolgó jó, zsiros. tejfeles töltött káposztába. Gyurkó Géza Angolai harcok és portugál gyarmatosítók (Folytatás a 13-ik oldalról) tugál-Guinea, Zöldfoki-szigetek) öt nacionalista szervezetének egységfrontja, a FRAIN (A Portugál Gyarmatok Nemzeti Felszabadításának Forradalmi Afrikai Frontja), amely 1960 decemberében, látván, hogy az ENSz képtelen a portugál gyarmatosítókat politikájuk megváltoztatására bírni, megadta a jelet a közvetlen akcióra. E jelszó nyomán robbant ki Angolában a fegyveres felszabadító harc, s kezdődött meg Portugál-Gui- neában és Mocambique-ban a partizántevékeny’l ség. ^ Van ennek a harcnak egy olyan sajátossága, amely éppen a portugál gyarmatosítás említett vonásaiból adódik: a frontok kristálytisztán ki-' rajzolódnak, itt ismeretlen fogalom a neokoloni- alizmus, s nincsen helyi néger burzsoázia, amely megalkudhatna a rugalmasan politizáló gyarma- tositókkal. Angolában a letűnt, feudális kor kolo- nizációs módszereit képviselő portugál fasizmus vívja véres utóvédharcát azzal a néppel, amelynél megtiportabb meggyalázottabb, megtizedel- tebb nem akad az egész afrikai földrészen. Makai György A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője!
