Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-11-02 / 44. szám

Thursday, November 2, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 STATISZTIKA AZ ATOMROBBANTÁSOKRÓL 1961 OKTÓBER 14-IG A térkép a Los Angeles Times-ban jelent meg és az amerikai Atomic Energy Commission által kiadott adatok alapján készült. Eszerint 1961 október 14-ig 250 atomfegvverkisérleti robbantás történt. Ezek a következőképpen oszlanak meg: Az Egyesült Államok 156 robbantást végzett, ebből Nevadá- ban 91, az Eniwetok-Bikini szigeteken 58, az Atlanti-óceán déli részén 3, Johnston szigeten 2, New Mexicoban 1 és Kalifornia tengerpartjához közel 1 detonálás történt. Anglia 21 robbantását Ausztráliában (12) és a Csendes-óceánbeli Christmas szigeten (9) végezte. Franciaország 4 atomrobbantást végzett a Szaharában. A nyugati hatalmak tehát összesen 181 atomfegvverkisérleti robbantást végeztek azon idő alatt és a Szovjetunió pedig 75-öt. !^\^/\^UVVVU\AAA/V\/\AAMAAAAAAAAAAAftAAAAAAAAA/\AAAAAAaMMAAAAAAAAA/VV\AAA/VWV\AAAAAAAfVVUVVUVVVUVVi)W\AAAAAAAAAAAaAAA/UVUVWUVVV HÉTVÉGI LE¥ÉL írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M. AZONOS MÉRTÉKKEL “. . . amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.” (Máté 7:2.) Hazug képmutató volnék, ha azt állítanám, hogy engem az oroszok sorozatos atomrobbantá­sai hidegen hagynak. Az atom-lecsapódás éppoly veszedelmes és ártalmas az emberiség egészségi állapotára, amikor Szibériából vagy az Északi­sarkról indul el világkörüli útjára, mint amikor Nevadában, a Szaharában vagy a Bikini-szigete­ken kezdi meg globális vándorútját. Éppen ezért, nem is kételkedem, hogy az orosz robbantások el­leni tiltakozó hangok között vannak olyanok is, amelyek pártatlan, komoly meggyőződésből, mé­lyen átérzett aggodalomból és valódi emberszere- • tétből erednek. Úgy érzem, hogy akik az ameri­kai, angoi és francia robbantások idején felemel­ték tiltakozó szavukat, azok ma is igényt tarthat­nak arra a morális jogra, hogy az orosz robban­tásokat helytelenítsék. Ámde akik annakidején semmi elitélnivalót nem találtak az amerikai, an­gol és francia robbantásokban, sőt mindenfajta nyakatekert okoskodással igyekeztek bizonygat­ni, hogy azokra — az adott körülmények között — mint háboru-elháritó eszközökre feltétlenül szükség van, továbbá, akik a tudósok egész sere­gét felsorakoztatták annak az állításnak a “tudo­mányos” bizonyítására, hogy ezek a robbantások, kérem alássan, a légynek sem ártanak — azok most jobban tennék, ha (bocsánat a finomtalan kifejezésért!) BEFOGNÁK A iSZÁJUKAT, mert müfelháborodásuk felkavarja a jobbizlésü embe­rek gyomrát a Fokföldtől az Északi-sarkig... Az orosz lecsapódás egy jottányival sem ártal­masabb, mint a nyugati atomhamu — ezt minden óvodásgyerek tudja. Azt sem nehéz kiszámítani, hogy az atombomba-raktár csak abban az esetben tekinthető háboru-elháritó eszköznek, ha mindkét oldalon EGYENLŐ mennyiségű készlet áll ren­delkezésre, vagyis mindkét félnek egyenlő oka van attól tartani, hogy ha az egyik netalán meg­kockáztatja a támadást, a másiknak van elegendő bombamennyisége egy ugyanolyan erejű megtor­lásra. Ha a Szovjet holtbiztos lenne abban, hogy az Egyesült Államok bombaleltára nem nagyobb az övénél, akkor feltehető, hogy abbahagyná a to­vábbi kísérleti robbantásokat és arra az állás­pontra helyezkedne, hogy mivel az erőviszonyok körülbelül azonosak, nem valószínű, hogy az Egye sült Államok hajlamos volna egy atomháború megkezdésére. De efelől a Szovjet — akármilyen brilliáns kémszervezettel is dicsekedhet — soha­sem lehet biztos, ilyenformán számára az egyet­len megoldás: folytatni az atombombák gyártá­sát. Ez természetesen a kísérleti robbantások egész sorozatát teszi szükségessé. A Szovjetnek e pillanatban pontosan 101 oka van arra, hogy lázas igyekezettel folytassa a rob­bantásokat. (A százkettedik okot a minap R. L. Gilpatrick helyettes honvédelmi miniszter szol­gáltatta azzal a nagyhangú kijelentésével, amely­ben — Moszkva felé addresszálva szavait -— “megnyugtatta” az amerikai publikumot, hogy ennek az országnak az atombomba-raktára mesz- sze felülmúlja az oroszok készletét. ..) Ez a 101 ok nem egyéb, mint a következő egyszerű szám­vetés eredménye: Az Egyesült Államok (156), Anglia (21) és Franciaország (4) e sorok Írásáig összesen 181 (egyszáznyolcvanegy) kísérleti robbantást eszkö­zöltek. Ugyanezen idő alatt a Szovjet (egy a három ellen!) mindössze legföljebb 80 (nyolcvan) bom­bát detonált, a különbség tehát a Szovjet rovásá­ra: 101. Szimpla nyelven ez azt jelenti, hogy ha a három nyugati hatalom soha többé egyetlen icurka-picurka bombácskát sem detonálna, a Szov­jetnek minden oka és joga megvan ahhoz, hogy legalább 101 kísérletet végezzen, mielőtt bárkinek — de kiváltképpen a nyugati hatalmak hivatalos szószólóinak! — egy szemernyi erkölcsi alapja volna ahhoz, hogy a szovjet-kísérleteket olyan válogatott invektivákkal illessék, mint például: “az emberiség arculcsapása,” “a jövő nemzedék kegyetlen elkorcsositása,” “a világ béketörekvé­seinek a cinikus felrúgása,” stb., stb. Ha ugyanis igaz az, hogy csak a két tábor közötti erőegyen­súly lehet a háború elhárításának az egyetlen esz­köze, akkor sem lehet vitás, hogy a Szovjet tulaj­donképpen a béke megszilárdítása érdekében cse­lekszik, amikor igyekszik a saját erejét arra a szintre emelni, amelyet a nyugati hatalmak —• saját dicsekvő beismerésük szerint — már régen elértek. . Viszont az is igaz, hogy az Egyesült Államok nem fogja ölhetett kezekkel figyelni az oroszok­nak ezt az igyekezetét, hanem további kísérletek­kel és gyártással növelni fogja a saját — képzelt vagy valódi — erőfölényét. Ez pedig azt jelenti, hogy a fegyverkezési verseny vígan folyik to­vább .. . Hogy hol állunk meg, azt csag a Magas­ságbéli tudja... Van ennél sokkal hatásosabb és eredményesebb módja is a háború elhárításának. Kitaláltad, ked­ves olvasóm, A TELJES LESZERELÉS, amit a mostanában agyonkritizált Szovjetunió ajánlott több mint egy évvel ezelőtt. Akkor kinevették ér­te ugyanazok, akik ma a leghangosabb rágalma­zói. Holott ha annakidején ez a javaslat akármi­lyen csekély megértésre és kedvező fogadtatásra talált volna, mérget veszek rá, hogy a Szovjet nem kezdte volna meg az újbóli kísérleteket! Száz szónak is egy a vége: a Szovjet egyszerű­en nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy a nyugati hatalmak olyan erőfölényre tegye­nek szert, amely felbátorítaná őket a harmadik világháború megindítására. A Szovjet már csak azért sem szüntetheti be a robbantásokat, mert az amerikai oldalon olyan krakéler-szellem meg­nyilvánulását látja, amely — elképesztően kihívó módon — képes egy fegyveres összeütközést ki­provokálni csak azért, mert egy amerikai diplo­matának kedves szottyant egy keletberlini szín­házba menni, de arra a világért sem volt hajlan­dó, hogy azonossági igazolványát a határátlé­pési állomáson felmutassa. A keletberlini rendőr­ség erre a makacs urat visszatessékelte a nyugati oldalra. Ez elég volt az amerikai őrség parancs­nokának ahhoz, hogy négy kocsirakomány kato­nával (feltiizött szuronyokkal!) behatoljon a'ke­leti oldalra és kierőszakolja a színházi szórako­zást kereső amerikai diplomata határátlépését... Ha a keleti oldalon nem őrizték volna meg a hi­degvérüket, ebből olyan kalamajka keletkezhetett volna, hogy azóta bízvást hamuvá égtünk vol­na. .. Ugyanennek a diplomatának, ha valóban szín­házi előadásra igyekezett, eszébe sem jutott volna megtagadni a színházi belépőjegye felmutatását. De ha mégis úgy tett volna a jegyszedővel, mint a határőrséggel, hát úgy kipenderitették volna a színházból, hogy a lába sem érte volna a földet... Hát egy országhatár talán mégis fontosabb vala­mi, mint egy színházi zsöllye! Vagy talán én té­vednék ? 0^_____________ UNITED STATES JOHNSTON ISLAND UNITED STATES OFF WEST COAST s 1 g 1 NUCLEAR EXPLOSIONS ANNOUNCED THROUGH OCT. 14, 1961 I EACH SYMBOL EQUALS ONE WEAPONS TEST

Next

/
Thumbnails
Contents