Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-26 / 43. szám
Thursday, October 26, 1961 AMfcltlKAt MAGYAR SZo ±1 Magyarok Amerikában Mikor az 1848-as honvédek forradalom utáni történetét kutatjuk, nem mulaszthatjuk el a menekültek letelepedési mozgalmával kapcsolatos történeteket, feljegyzéseket kikeresni és megírni. Kis-Ázsiában, Ausztráliában és másutt, sokfelé megpróbálkoztak a menekültek csoportosan letelepedni, de minden ilyen kísérlet eredménytelen volt. Csupán az amerikai letelepülés járt sikerrel. IOWA államban, Decatur megyében, Davis City mellett alapítottak egy magyar telepet, s a helységnek UJ BUDA nevet adták. UJ BUDÁ-ról megemlékszik az lOWA-i történelem, adatainkat jórészben onnan merítettük. Az Iowa State Department of History and Archives, Cole Cyrenus könyve: A History of the People of Iowa, Lillian M. Wilsontól: Some Hungarian Patriots, L. Dale A. Ahern: Down One Hundred Years, Map Locates New Buda. voltak segítségünkre az adatok megszerzésében. Ma már csak egynéhány magyaros név maradt meg a telepből, mert a történelmi próbálkozás, uj hazát teremteni a hazán kívül nem végződhetett másként, minthogy a második — harmadik generáció beolvadt az amerikai életbe. Megpróbáljuk visszatükrözni az akkori és ottani eseményeket, mert érezzük, hogy mikor a magyarok amerikai emigrációjának történetéről Írünk, UJ BUDA nem maradhat ki. UJ BUDA lakossága politikailag a 48-as szabadságharc eszméit vallotta és természetes, hogy fiainak legjavát adta az amerikai polgárháborúban. A magyarok magukkal hozták zenei, irói, orvosi tudásukat, amit nemcsak az ittélő magyaroknak hanem más amerikaiaknak is átadták és ezért becsülték őket, és voltak a legnagyobb tisztelettel irántuk. E. S. UJ BUDA Az Iowa-i magyar telep, UJ BUDA alapítása ÚJHÁZI LÁSZLÓ volt sárosmegyei főispán nevéhez fűződik, aki Kossuth hive volt, annak eszméit vallotta. Újházi nem volt fiatal ember, már az 53-ik évét taposta, amikor 1848-ban kitört a forradalom. Teljesen egyetértett a szabadságharc eszméivel, dacára tekintélyes, gazdag mivoltának. Külön vadász-csapatot szervezett, amit teljesen ő szerelt fel és a komáromi vár kormánybiztosa lett. A forradalom bukása után neki is menekülnie kellett az osztrák terror elől, mint sok más értelmiséginek. Először Londonba ment, majd onnan Amerikába. Magával hozta Kossuth Lajos megbízó levelét, amely szerint 5 lett Kossuth amerikai képviselője. Újházi nemcsak eszmei hive, hanem bizalmas hü barát«!a volt Kossuthnak. Kossuth bízott abban, hogy az osztrákok ellen rövidesen újabb forradalom lesz Magyarországon és mielőtt Amerikába jött, remélte, hogy Újházit előre küldve; Újházi egyengetni fogja az ő ame- kai útját és befolyásolni fogja az amerikai közvéleményt az uj magyar forradalmi mozgalom segítésére. Kossuth»nem gondolt arra, hogy a menekült magyarok Amerikában telepedjenek le, ő Európában próbált telepeket szervezni, hogy a magyar menekült tömegek ne legyenek messze Magyar- országtól. Ki is választott egy alkalmas területet amely jó termőfölddel és kedvező éghajlattal megfelelő lett volna a magyar telepeseknek. A dúlt útnak. Az ut első célja Buffalo, N. Y. volt, ahová minden baj nélkül meg is érkeztek. Egy darabig ott megpihentek, majd újra útnak indulva, Chicagóba, onnan Burlington, Iowába érkeztek. Burlingtonban sokat tárgyalt Újházi társaival, mi is legyen következő lépésük. Úgy határoztak, hogy a csoport Burlingtonban marad, amig Újházi alkalmas területet keres a letelepedésre. * Újházi és Jakocs kapitány lóháton indultak el és háromszáz mérföldnyi ut után elérkeztek St. Joseph, Missouriba. Onnan a Thompson folyó völgyében Davis Citv-ig, ahol alapos vizsgálat után úgy a talajt, a növényzetet, mint az éghajlatot jónak találták és úgy határoztak, hogy itt fognak letelepedni. Visszalovagoltak Burlington- ba, ahonnan a többiekkel együtt júliusban elindultak a történelmi útra, az uj föld felé. A wagon-train szekereit ökrök húzták. A júliusi forróságban, töretlen utón, hid nélküli folyókon keresztül, záp< t esők után sártengeren át vergődtek a 48-as honvédek és családtagjaik. Újházi, aki immár ö4 éves volt, fiatalos tűzzel és lelkesedéssel vezette a csapatot a nehéz, fárasztó utón és bátorította a csüggedőket. Végül egy hónapi kínos utazás után megérkeztek a területre, amelyet később UJ BUDÁ-nak neveztek el. A csoport tagjai voltak: Újházi feleségével és öt gyermekével, ! Birányi Schultz István, volt őrnagy, f Jakocs huszárkapitány, I Pomutz György, Komáromnak a szabadságharc alatti rendőrfőnöke, f és Reményi Antal százados. (Folytatjuk) terület Kis-Ázsiában volt, Brussza közelében. De az akkori angol külpolitika közbeszólt és nem «fhgedte meg Kossuth tervét keresztülvinni. Sir Stratford Canning nagykövet határozottan kijelentette, hogy a magyar település nem egyezik meg az angol érdekekkel. Igv mikor Kossuth Amerikába érkezett,' tárgyalt Alexander H. H. Stuart földművelésügyi miniszterrel magyarok Amerikában való letelepülése irányában, ömaga nem akart Amerikában letelepedni. Újházi látta, hogy a magyar menekültek százával érkeznek Amerikába, és arra gondolt, hogy egy várost alapit, ahol a magyarok megélhetnek, fejleszthetik a magyar szót, megtarthatják, növelhetik a magyar kultúrát. Elő is adta tervét az Egyesült Államok elnökének Zachary Taylor-nak, aki őt kihallgatáson fogadta. Amerikában az 1850-as években nagy hiány volt szakmunkások, orvosok és általában az intelligens, progresszív emberekben. Az ország jórésze lakatlan volt és bátor úttörőkre volt szükség, különösen a középnyugat fejlesztésére. Taylor elnök Iowa területét . ajánlotta a magyarok letelepülési gócpontjának. Később Fillmore elnök egy dollár huszonöt centet állapított meg egy aker földért, amely 1861-ben alapját képezte az első amerikai földreformnak. Az amerikai farmerek a magyar települőknek köszönhették, hogy ilyen jutányos áron jutottak birtokokhoz. Az első magyar csoport 1850 április 16-án inKÖZVETLENÜL. BÁLIMT IMRE ROVATA — Nem tudom, hogy miért ordítanak maguk, emberek .az életűivé irányába annyit. Az egyik meg akarja tartani a magáét, a másik utol akarja érni azt és a harmadik megvan elégedve ahogy van, mondván, az övé a normális. És ezen hajba- kap a világ. S mi lesz a vége. . . ? — Mi lehet a vége? — kérdem Gyurkát, a ragyás pipámat. — Szomorúság. Azaz nem is szomorúság, hanem egy, az uj viszonyok normális életnívója és megmondom én azt apertén, ha csak közben sírva nem fakad jó gazdám és ha meg nem könyörül magán az én keményfából faragott puha pipaszivem. — Mesélj, Gyurka! Legfeljebb kinevet a világ mindkettőnket. — Elősgör is nézzük csak, mi a normális élet. És pediglen nem annak, aki kívülről nézi, hanem aki éli. Például, annak, aki megszokta, mi baja volt a svarmléniával ? Jól esett reggelenként a fekete, de eléggé édes kifőtt kapcarongy, amit kávénak csúfoltak és az a félig nyers massza, amit kenyérnek adtak hozzá. A szolgálat, ilyen, vagy olyan és mégha mégolyán volt is, magától értetődő volt. Egyiknek is, másiknak is megvolt a szerepe és ezért normálisnak lehetett azt is nevezni. És ha egyik, másikat meglőtték, az is megszokott, tehát normális cselekménynek számított. Nem is ösmerték az altatóport, meg az idegnyugtatót. A:baj akkor jött, amikor a baka kívülről becsempészett újsághoz jutott és abVtl megtudta, hogy mennyire sajnálták őket. Miért? Ilogy nem ültek a kávéházban? Evász .normálisak voltak még abban is, hogy a feleség, a szülő képe is elmosódott. Nem igaz?. Azt a nótát: “Éjjel, nappal gondolok a babámra”, valaki olyan Írhatta, aki nem volt á fronton. A harmincéves háborúban az volt a normális, hogy senki se tudhatta egész, Európában, hogy reggel felébred-e, s hogy pápista, vagy kálvinista kard fogja-e elmetszeni a torkát az éjjel. A majomnak is normális az, hogy vizslán alszik a fán, aprókat, sűrűn, nehogy elcsapja a leopárd. Próbálja valaki altató- porral megkínálni azt a .s/e.génv majmot,- tiltakozna ellene, mondván, ő normálisan abzik. .. és köszöni szépen, az ő idegei kitűnőek. Ha mindenki kék lesz, akkor az lesz a normális, ha piros, akkor az és ha zöld, akkor az lesz, a szabáív7«t, Ha minden ember pupós volna, akkor egy kétpupu leányzó lenne a szépségkirálynőnk.” — Ez igaz lehet, mert a minap hallottam, hogv egy ló mennyire megsajnálta a kocsisát, amiért a két mellső lába gyenge karrá korcsosult, s kénytelen volt kétlábon futni utána. Kicsufplta és nyihogott, hogy nem tudta utolérni és elszaladt a tejeskocsival.” — Na lássa! Mit tudja mága, hogyha bebújnak a barlangokba és ott élnek pár száz évig a megmérgezett levegő miatt és azután is csak éjjel mernek majd kimenni bogarakra vadászni, mert a nagy állatok mind kipusztulnak és a növények is elkorcsosulnak, hogy nem fog-e az ember is elbogarasodni ? Korcs-féreg lesz majd, fekele, fényes körömszerü bőrrel, a kezek is visszafejlődnek majd lábbá, mert állandóan négykézláb kell, hogy másszon lyukon lq, lyukon be és a lábfején és a volt kezén az ujjakat karmos ollókká fogja a szükség kifejleszteni. És ez lesz a normális és aki nem lesz normális, az' elpusztul majd. — Gyurka! Ne rikass! — Miután azok, akik a körülményekhez tudtak idomulni, élve maradlak, egészen normális lett, hogy az ember bogárrá vált. Életnívó. . . — Nesze neked életnívó! De akkor mi lesz veled, Gyurka? Hiszen a bogarak nem pipáznak! Rosszakat álmodsz, Testvér! — ölért már régen nem tisztított ki a gazdám. .Alit vár egv büdös pipától? — öli a morál, Gyurka? — Sokféle életnívó van. Ha segíteni nem tudnak, vagy nem akarnak, hagyják mindegyiket békében ! És a békén van a hangsúly! Még van “hely a tetőn” Luther H. Hodges, a kormány kereskedelem- ügyminisztere televíziós interjún biztosította az ország fiatalságát, hogy “még van elég hely a tetőn, és azt hiszem, ezt tudniok kell a fiataloknak.” A 63 éves Mr. Hodges, aki mint irodai kifutóim kezdte és mint 75,000 dollár évi fizetésű tex- tilgváros vonult nyugdíjba, hogy politikai pályái, folytathasson, azt mondta, hogy a legkönnyebb dolog a világon pénzt csinálni, csak “teljes odaadással kell nekilátni.” “Ma, amikor 4 millió (?) munkanélküli van, ezerszámra vannak vállalatok és üzleti cégek, emelnek al1-alniázoítakat keresnek. De nem találnak embereket, akik egy teljes napi munkát késiek adni. vagv nagy adag lelkesedést. “Úgy találom, hogy ha nem figyelnék nagyon az órát, hanem teljes odaadással dolgoznának, könnyűnek találnák a pénzcsinálást,” mondotta a kereskedelemügyek minisztere. És miután azt állította, hogy vagyona nagyrészét befektetések utján szerezte, arra biztatta a hallgatóit» hogy “kölcsönözzenek, ha muszáj, ele tőkebefektetés az egyetkn lehetőség a jövő építésére.” Ezzel igazán megnyílt az utat kereső fiatalok részére a lehetőség, hogy megindítsák a törtetést a magasba.
