Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-09-21 / 38. szám

Thursday, September 21 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ __________________________________5 AZ ORVOSOK HATALMA Hatalmas adóengedményeket kapnak, ellenzik az öregek segélyét A U. S. News & World Report c. folyóirat leg­utóbbi száma közli egyik cikkében, hogy orvosok, ügyvédek és más hivatásos szakemberek, akik magánrendelőt vagy magánirodát tartanak fenn, újabban nyugdíjban, betegellátásban és más előnyben részesedhetnek — teljesen adómente­sen. Különösen ironikusnak tűnik arról olvasni, hogy orvosok adómentes juttatásokat kaphatnak és előnyöket élvezhetnek, amikor az egyesületük, az American Medical Association, körömszakad­táig ellenezte, hogy a Social Security (társadalom biztosítás) s a Railroad Retirement (vasúti nyug­díj) rendszereket öreg emberek részére a beteg­ségbiztosításra is kiterjesszék, mert az szerinte “szocializmus” lenne. A Labor c. szakszervezeti újság már régebben utalt rá, hogy készül egy olyan törvény, amely­nek keretében megengedik az orvosoknak és ügy­védeknek, hogy részvénytársaságot alakítsanak, amelyben ők mint alkalmazottak szerepelnek, még akkor is ha ők az egyetlen alkalmazottak. így pl. egy ügyvéd “szervezhet” egy emberből álló rész­vénytársaságot és ennek keretében minden fajta adómentes társadalmi juttatást biztosíthat ma­ga számára. Ennek az előnyös feltételnek a “kulcsa” abban van, hogy egy pár legújabb bírósági döntés ki­mondja a szövetségi törvények alapján, hogy or­vosok bizonyos “egyesületekbe” vagy részvény- társaságokba szervezve ugyanolyan adókötele­zettség alá esnek, mint a részvénytársaságok. En­nek az lett az eredménye, hogy az államok ha- nyat-homlok szavazzák meg a törvényeket, ame­lyek megengedik a hivatalos szakembereknek,, mint pl. orvosoknak és ügyvédeknek, a részvény- társaság alapítását. Eddig már 14 állam szava­zott meg ilyen törvényt. A U. S. News & World Report cikke kimutat­ja, hogy az uj állami és szövetségi törvények alapján számos orvos, ügyvéd és más önálló ér­telmiségi szakember levonhatja majd, mint üz­leti kiadást, a saját nyugdíj programjának a költ­ségeit és hasonlóképpen sok más személyes ki­adási tételt. A folyóirat példát is közöl erről: “Egy nős orvos évi 40,000 dollár jövedelemmel, a mentesítések és levonások után, 14,520 dollár évi szövetségi adót fizet. Tegyük fel, hogy rész­vénytársaságot szervez és annak egyedüli tiszt­viselője és alkalmazottja lesz. A részvénytársa­ság ad neki 32,000 dollár fizetést és 8,000 dol­lárt a nyugdíjalapjára tesz félre minden évben. Ez a részvénytársaságot magát ‘megfosztja’ min­den jövedelemtől és igy nincs mit megadóztatni. Az orvos 10,400 dollár jövedelmi adót fizet kere­sete után, igy tehát megtakarít 4,120 dollárt. Sőt, az orvos nyugdijösszegének a befektetéséből szár­mazó jövedelmek is teljesen adómentesek lesznek. Csak amikor már az orvos nyugdíjba megy és fizetést húz a nyugdíjalapjából, kezd majd adót fizetni ezekre a jövedelmekre. Ezzel még külön megtakarítást ér el, mert nyugdíjba vonulása után már az alacsonyabb ‘adókategóriába’ tarto­zik.” A cikk hozzáteszi még, hogy a nyugdíj csak az egyik ilyen adómentes juttatás amit az önálló értelmiségi szakemberek élveznek az uj állami­szövetségi törvény alapján. Egy magát részvény- társasággá nyilvánított személy vagy csoport kór­házi biztosítást szerezhet,'vagy teljes orvosi biz­tosítást is, és mindezen felül a biztosítási dijat levonhatja a kimutatott jövedelemből, mint szük­séges üzleti kiadást. Az önálló értelmiségi, mint alkalmazottja a saját részvénytársaságának “nem fizet adót sem a biztosítások, sem egyéb juttatás után.” A többi adómentes előnyök között szerepel, amit a “részvénytársaságositott” orvosok, ügyvé­dek, stb. kapnak, a 100 dollárra emelhető táppénz, amit betegség esetén élveznek, vagy az 5,000 dol­lárig emelhető halotti segély, amit a családjuk­nak fizetnek ki. Jelenleg a kongresszus előtt van egy másik törvény, az u. n. Keogh-törvény. Ez adókedvez­ményt akar biztosítani az “orvosok, ügyvédek és más önalkalmazásban” lévő emberek számára. De még ez a törvény is sokkal kevesebb adómeg­takarítást jelent a számukra, mint a részvény- társaság-alapitás. Éles ellentétben ezzel a “nagylelkűséggel”, amit a jó anyagi körülmények között élő oiwosokkal és ügyvédekkele kapcsolatban tanúsítanak törvény­hozóink, a kisemberekkel szemben ridegséget és problémáiktól való elzárkózást tapasztalhatunk ré szűkről, A munkásoktól pl., akik a Social Security vagy a Railroad Retirement rendszerébe tartoz­nak. azután az összeg után is levonják a jövedel­mi adót, amelyet ezek a nyujdijaiapjuk javára fizetnek be! Ehhez még hozzátehetjük azt is, A N. Y. Times közölte C. L. Sulzberger cikkét, aki Kruscsev szovjet miniszterelnöknél járt és vele folytatott eszmecserét a jelenlegi politikai helyzetről. A beszélgetés folyamán a limes ame­rikai újságíró a következő kérdést vetette fel: “Nem gondolja, hogy a kommunisták, akik meg- győződéses ateisták és nem hisznek az istenség­ben vagy tulvilági életben, jobban félnek a hábo­rútól, mint a vallásos emberek, akik hisznek a halál utáni élet valamilyen formájában?” Kruscsev a következőket válaszolta a félig tré­fás, félig komoly formában lefolyt párbeszéd fo­lyamán: “Nagyon érdekes kérdés! Boldog vagyok, hogy megválaszolhatom. Sokat megéltem és so­kat láttam az életben. Láttam háborút és láttam halált. De soha nem láttam senkit, még papokat sem, akik közel érzik magukat istenhez és igy kö­vetkezésképpen többet tudnak a halál utáni élet­ről, hogy siettek volna belépni a másvilágra.” Hozzátette még a szovjet miniszterelnök, hogy az imperialisták, monopolkapitalisták és gyarmat- tartók, akik szintén azt hirdetik, bíznak Isten­ben, bár közelebb állnak ahhoz, hogy az ördög szövetségesei legyenek, nem törik magukat a túl­világra való beujtásáért. Szívesebben küldik kato­náikat a háborúba paradicsomot ígérve nekik ha­láluk után, mig ők maguk tovább akarnak élni itt a földön arany és dollár szekrényük társaságá­ban. “Soha nem vettem észre különös vágyat a vallásos embereknél, hogy gyorsan jussanak az égbe.” “A szovjet emberek — mondta még Kruscsev —, akik legnagyobb részben nem vallásosak, bár nekünk is vannak vallási hívőink, a földi életet szeretik és nincs semmi vágyuk, hogy a paradi­csomba jussanak, ők a földön akarják megterem­teni a túlvilágot. ..• ami a paradicsomot illeti, sokat hallottunk róla a papoktól. Ezért elhatároz­tuk, hogy magunk győződünk meg róla.” Itt Krus­csev tréfás formában beszélte el az űrhajósok ta­pasztalatait. Először Gagarin őrnagyot küldték fel, hogy vizsgálja meg milyen a mennyország? A szovjet űrhajós miután körülutazta a Földet, lejött és azt állította, hogy szurok sötét van ott, nyoma sincs az Éden kertjének. Azt hitték, hogy talán eltévesztette az utat, hisz csak másfél órát tartózkodott az űrben. Ezért ellenőrzésképpen Titovot küldték a magasba, hogy jól nézzen széj­jel. De ő sem lelt semmit ott fent, bár egy egész napot vesztegelt a magasban. Hasonló jelentéssel jött vissza, mint elődje. “Mindez — fordította Kruscsev komolyra a beszélgetést — nem jelenti azt, hogy a mi népünk nem fog harcolni, mert nem hisz a túlvilágban.” Hitler rájött erre — tette hozzá. “Mi, kommunis­ták nem hiszünk a tulvilági életben és békében akarunk élni és előrehaladni. De ha megtámad­nak minket, oroszlánként fogunk harcolni az im­perializmus, a támadó ellen.” A N. Y. Times cikkírójának a kérdése a régi történelemszemléletnek a hatásából ered. Az im­perialista háborúk idején a szembenálló nemzetek papjai megáldották a harci zászlókat és az egyház nevében biztatták harcba a katonákat. Az örök életet Ígérték nekik cserébe és “csupán” a földi életről való lemondást követelték. Hosszú évszá­zadokon, sőt évezredeken keresztül uralkodott ez a szemlélet és különösen a vallásháborúk idején szedte százezerszámra áldozatait. A katolikus ál­lamok a prostestáns többségű országokat támad­ták meg és öldösték le az embereket, mert máskép értelmezték a vallási szabályokat, mig a protes­táns királyok és fejedelmek seregei ugyanúgy ha­lomra gyilkolták a katolikusokat, ugyancsak a hit és üdvözlés nevében. A néhányszáz évvel korábbi vallásháborúk őr­jöngései ma már csak mosolyt keltenek a keresz­tény országok polgáraiban és nem valószínű, hogy az akkori jelszavak ma már bárkit is a fegyve­rek megragadására késztetnének. Hiába az idők változnak és az emberek gondolkodása is megvál­hogy a Social Security és Railroad Retirement rendszerek keretébe tartozók nem élvezhetik azo­kat a juttatásokat és előnyöket, mint az orvosi és kórházi biztosítás, amelyeket az orvosok, ügyvé­dek stb. kapnak “részvénytársasági tervük” alap­ján. A törvényhozók többségének úgy látszik az a véleménye, hogy a jómódú és gazdag embereknek nagyobb szükségük van az ő “gyengédségükre” és “tapintatukra.” tozik. De még mindig megvannak a maradványai a régi szemléletnek és bizonyos körök gondoskod­nak is róla, hogy ezek ne haljanak ki teljesen. A tulvilági élet földöntúli boldogságának megcsil- lantásával még sokszor sikerül a haladást meg­állítani akaró erőknek keresztülvinni szándéku­kat. A tudomány és technika fejlődése fokozato­san felnyitja az emberiség szemét és egyre in­kább a földön szeretnék megvalósítva látni azo­kat az állapotokat, amelyet csak a haláluk után ígérnek számukra a különböző egyházak. A való élet szebbé és jobbátétele jelenti ma már a tömegek számára azt az eszmét a szocialis­ta államokban, amiért küzdeni érdemes. Miután senki nem siet a túlvilág felé — bármilyen csábí­tó színekkel ecsetelik az arra hivatottak annak előnyeit és nagyszerűségét — mindent elkövet­nek, hogy kellemesebbé tegyék a maguk részére a földi életet. Ha azonban külső erők és hatalmak arra törekednek, hogy megakadályozzák céljuk elérését és a sötét középkor filozófiájára támasz­kodva, arra gondolnak, nem lesz probléma társa­dalmi rendjük megdöntése, hisz ezek az emberek csak a jelen világban hisznek és igy képtelenek áldozatot hozni megvédéséért, akkor nagyon kel­lemetlen csalódásban részesülhetnek. Hitler és bandája meggyőződhetett róla 20 év­vel ezelőtt. Reméljük, mégegyszer nem kerül a sor arra, hogy be kelljen bizonyítani: nem kiskorú az emberiség és nincs szükség arra, hogy a tulvi­lági boldogság mesés Ígéreteivel bírják rá életfor­májának és meggyőződésének a megvédésére. Lord Bussei, felesége és társai börtönben A londoni rendőrség letartóztatta és a bíróság börtönbüntetésre Ítélte Bertrand Russel, Nobel- dijas filozófust, feleségét és 35 társát, mert ülő- tüntetés megtartását tervezték az atomfegyver­kezés ellen. Valamennyien tagjai és Russel az el­nöke a “100-as Bizottságnak”, amely része a Nuk­leáris Leszerelés Mozgalomnak Angliában. A 89 éves tudós büntetése 2 hónapra szólt. Az ítéletet a tárgyalóteremben levő közönség “fa­siszták”, “gyilkosok” felkiáltásokkal fogadta. Miután a védőügyvéd orvosi bizonyítványokat mutatott fel a koros békebarát gyenge egészségi állapotára vonatkozóan, a biró a büntetést hét napra szállította le. Az ülőtüntetést vasárnapra, a Parlament-térre tervezték. A vezetők letartóztatása után a “100- as Bizottság” egy szószólója kijelentette, hogy a felhívást a demonstrációra nem vonják vissza és 10,000 békebarát megjelenését várják. A belügyminisztériummal tartott hosszas tár­gyalás után a Scotland Yard (a londoni rendőr­ség) betiltotta a tüntetés megtartását, arravaló hivatkozással, hogy a tüntetők összeütközésbe kerülhetnek azokkal a veteránokkal, akik a Battle of Britain emlékfelvonulást tartják vasárnap. Az angol légierő volt tagjai a hitleri légierők felett 1940 szept. 15-én aratott győzelmük emlékét ün­nepük pont akkor. Lord Russel a börtönből felhívást intézett “mindazokhoz, bármely országban, akik még ké­pesek a józan gondolkodásra és emberies érzésre”, hogy akadályozzák meg a mindent elpusztító ka­tasztrófát. “Kennedy és Kruscsev, Adenauer és De Gaulle, Macmillan és Gaitskell, közös célt követnek az emberi jogok megszüntetéséért”, vette egy kalap alá Russel. “Minden remény, minden eddig elért eredmény és a még várható teljesítmények áldo­zatul fognak esni a várható vérengzésnek”, mon­dotta felhívásában. A HANGYÁK ÉLETÉRŐL készített színes ter­mészettudományi filmet a nyáron György István rendező, a Budapest Filmstúdió munkatársa. ^M(AAAAMAAAAAAAAAAAnnnAAnAAm/MAW<AMWVUUWAWVWIAAnAAAftnAAAAAMVVVAnAAAnAA/VUV1 “ÉGI PARADICSOM, FÖLDI PARADICSOM” Se Gagarin se Titov, nem találták meg a mennyországot

Next

/
Thumbnails
Contents