Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-07-13 / 28. szám
Jl AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 13, 1961 MUNKÁSOK A KÍGYÓS-PATAK PARTJÁN A Ganz-MÁVAG-gyári munkásokkal egy napot töltöttem Madarason. Az élmények közül hármat őrzök emlékezetemben. Négy-öt ember összehajol Katona “Józsi bácsi” (egyébként fiatalember, a Ganz-MÁVAG-ban diszpécser, csak a faluban becézik igy átszaladt a boltba. Egy szál kolbászt meg egy kis kenyeret vett magának. Most ültében azokból harap. Éhes, de semmiképpen sem akart elmaradni erről a fontos tárgyalásról. Mellette vöröses arcú, szőke fiatalember ül, mély orgona hangján időnként beleszól a vitába, ü Sipos József kazánkovács. Jobbra az Íróasztalnál Vadász István szerszámlakatos, egy rokonszenves, hullámos hajú fiatalember foglal helyet. A kör másik oldalán energikus, mozgékony férfi. Tóth József, a Ganz-MÁVAG-gyárak patronáló brigádjának a vezetője beszél. — Szóval arról lenne szó, kedves elnök elvtárs, hogy most már minden csak a Dózsa Tsz-en múlik. Gulyás János, a Dózsa elnöke, felhúzza a szemöldökét : — Micsoda múlik rajtunk. Tóth elvtárs? —■ Hát tudja — kerülgeti egy kicsit a kását a 6rigádvezető — mi tegnap este ott voltunk a Kossuth igazgatósági ülésén. S ott örömmel értesültünk arról, hogy a falu négy tsz-e közösen létesít baromfitelepet. És mindjárt az első évben százezer baromfit nevelnek. Ez nagyszerű dolog. Éppen ezért mi is megígértük a segítséget. A villanyt társadalmi munkában vezetjük be. De tudja, ott felmerült még egy javaslat: létesítsenek közösen gépjavító műhelyt is. Vár egy kicsit, lesi az elnököt, aztán igy folytatja: — De sokan azt mondták, nem fog az menni. Ugyan miért? — kérdeztük. Hát, mert az egyik tsz talán nem járulna hozzá. És melyik az? —■ faggattuk őket. .. Megint elhallgat, de most már az elnök nem várat magára : •— Persze, a Dózsa, igaz-e? — Hát igen — helyesel Tóth, de aztán rögtön hozzáteszi: — Persze, ezt azért mondták, mert ä maguké tízéves szövetkezet, előbbre vannak, és egy kis műhelyt is csináltak már maguknak. . . Gulyás most felnéz a kalapja alól, s igy válaszol: — Nahát akkor én meg azt mondom, hogy mi is gondolkodtunk ezen. Elkelne bizony egy közös gépjavító műhely. Csak egy a bökkenő: hogyan számoljuk el a kiadásokat, a rezsit, a pótalkatrészeket . . . Most beleszól mély hangján Sipos kazánkovács, meg a “Józsi bácsi” Tanácsokat adnak, hogyan lehetne ezt az akadályt elhárítani az útból. S az előnyöket magyarázzák. Tóth József lesimitja a haját. Felém vág vidám tekintete. Mintha azt mondaná: nagyszerű, most már meglesz a közös gépjavító. A Kigyós-patak partján A fagyosszentek hűvös szele a derülő-boruló égnek lengeti a kis csalitos ágacskáit. A dombok smaragdzöld szőnyege végigborzolódik. Motorosok, kerékpárosok érkeznek, s ide kanyarodnak a katymáriak is feketelovas hintóikon. Együtt van vagy negyven-ötven ember'a patak partján. Két falu vezetői, járási funkcionáriusai, a Petőfi Tsz tagjai és a Ganz-gyáriak. Nagy dolog készül. Az országban először itt próbálják ki a Ganz-gyáriak egy ujrendszerü viz- emelő müvét. A vizikosnak — ahogy nevezik — nincs szüksége motorra, üzemanyagra. A víztömeg esését felhasználva löki fel ez a kis készülék négy méter magasra az öntözéshez szükséges vizet. Hej, de kell ez a Petőfi Tsz-nek! Száztíz holdon kertészkednek, sok vízre van szükségük. Mindenki a patak medrét nézi. A fából összeállított gátat, a vékony csövekben surrogó vizet, a parton Ecsedi István, egy termetes gyári szerelő szorgoskodik. Parasztok segítenek neki. Összeszerelik a csöveket, s egyszer csak magasan, a part fölött, a dombnak lövell a vizsugár. — Percenként 30 liter viz! Nagyszerű, ez is sikerült —, lelkesedik mellettem Tóth József. Aztán elmondja még, hogy ez a gép jó néhány éve készül. Egy nyugdíjas lakatos. Szabóky György -találmánya. Prototípus. Itt hagyják a tsz-nek. Itt is, ott is megállók a part mentén. Kérdezgetem az embereket, mit segítettek a munkások eddig a falunak. — Itt voltak ők a tsz-szervezésnél is — emlékszik Borics József a Petőfi elnöke. — Amikor befejeződött sokan mondták nekem: “Na ezek sem jönnek többet ide vissza.” S harmadnap megjelent néhány villanyszerelő, lakatos, kovács. Dolgozni kezdtek. Aztán azóta tiz háromsoros csuklós kukoricakapálót, meg hat szőlőkapáló gépet kaptunk a gyáriaktól. Kispál József tanácselnökhelyettes és Tósaki Ferenc gazdasági előadó azt köszönik, hogy a holnapután felállítható törpe vízműhöz búvár- szivattyúkat, anyagokat szereztek a falunak. S a katymáriak? Vida Miklós tanácselnök igen elégedett: — Felvilágosítottak bennünket, hogy milyen lehetőségeket adnak a kormányrendeletek. Segítettek 5 darab univerzáltraktor megszerzésében. Részük van abban, hogy a nyolc tsz-t összevontuk háromba. De ez már nemcsak gazdasági ügy. Politikai is. Mit ér a munkások szava — azt mutatja. A tsz- eknek nyújtott segítség megkönnyítette a politikai munkát is, mindjobban elmélyítette a barátságot. S aztán egy körbe kerülünk. Valaki arról kezd mesélni, milyen nagyszerű volt az Acélhang-da- lárda tavalyi hangversenye, mennyire szivükbe zárta a két falu a munkásdalosokat. És a mostani május elseje is szóba kerül, amikor a sportcsapatok jártak idelenn. Zuhogott az eső, de azért futballoztak a gyerekek. Vizipóló lett a javából — mondják nevetve. — Nagyszerű emberek, becsületesen helytállnak, akiket ideküldenek — szakad ki a beismerés önkéntelenül Kispál Józsefből. Egy pirosbarna arcú tsz-paraszt, Juhász István megszólal: — Aki, mint én is, ült palántázógépen, csak köszönetét mondhat a gyáriaknak. Néha hátra* néztem, s jó volt látni, hogy az asszonyok is csak ültek mögöttem, s dugdosták á gépbe a palántákat. Senki sem görnyedezett, csak a gép dolgozott. Róka István, a Kossuth elnöke odafordul hozzám : — A Ganz-MÁVAG munkásait példaként emlegetjük mindig. Szép segítséget kap a falu tőlük. Eiptákéknál Délután hat óra van. Úgy kerültünk Liptákék- hoz, hogy még odakinn, a patakparton — látva, hogy a kis akácos mellett kertészkedő parasztokat nézem —, azt mondta Kurucz Endre, a gyár mérnöke: — Ott vannak Liptákék is, menjen oda, érdemes megismerkedni velük. Idevalósi parasztemberek, az ember is tanul, az asszony is. Szalai János lakatossal megkerestük Liptáké- kat. A kedves, szerény fiatalasszony nevetve, jó ismerősként köszönti fekete bajszu, svájci sapkás kisérömet: — Na, gyün-e paprikát szedni az idén is? — Hát hogyne jönnék — feleli vigan Szalai, és egymás szavába vágva mesélik, milyen jó kedvben, tréfálkozva mult el a tavalyi paprikaszedés. Odajött a férje is, aki parasztemberből lett a Petőfi mezőgazdásza. S igy került sor a meghívásra. S most itt ülünk, teli pohár borral a kezünkben. Parasztok, munkások, a járási pártbizottság munkatársai s a kedves vendéglátók. Meleg, baráti a hangulat. Egyszer csak Kurucz Endrét látom. A sarokban a kis asztalra tesz egy csomagot a táskájából. Mi az, kérdem tőle: — összegyűjtöm mindig az Élet és Tudomány példányait és elhozom Liptákéknak. Érdekli őket — mondja halkan. Látom, szinte restelkedik, hogy észrevettem cselekedetét. S aztán folyik a barátkozás. Sándor elvtársnak, a járási pártbizottság osztályvezetőjének a szavait hallom, amint dicséri a gyáriakat, mert meglelték a közeledés útját a falu parasztjaihoz. S eszembe jut, amit Vadász István délben, a vendéglői asztalnál mondott: “Mielőtt elindulnék a faluba, odafenn a műhelyben sok szaktárs mondja nekem, adjam át üdvözletüket a parasztoknak. Ezek az emberek talán sohasem ismerik meg személyesen a madarasiakat. De mindig ott vannak, ha valamilyen társadalmi munkáról van szó a falu számára.” S e pár ember valóban el tudja hozni ide a mun kások üdvözletét. Csók vári János *ÍG7NYÍRTfrSZÍÍÍlTEÍÍTs Nem mindenki mehet luxus-szállodába, vagy tengeri hajózásra a kánikulában, ahol mulathat. ® Vannak, akik odahaza töltik a nyári napokat, egy-két hétre elmennek egy csendes nyaralóba, ™ ahol nagyon is elkelne egy kis szórakozás. Ézen olvasóink szórakoztatására beszereztük a magyar humoristák legjobb müveit. A könyvek messze távolból jöttek, igy csak korlátolt mennyiségben állnak rendelkezésünkre. ^ Mindenki siessen beküldeni rendelését. Ajánlatos a rendelt könyv mellett egy másik könyvet is megjelölni, hogy' ha időközben a könyv kifogyott volna, eleget tehessünk a rendelésnek. Alacsony árak! - Küldje be rendelését még ma! Tersánszkv ,1. Jenő: Rossz szomszédok. — Az én fiam (vászonkötésben, 478 oldal) $2.50 Q Tersánszky J. Jenő: Szerenád. — Vadregény (vászonkötésben, 468 oldal) .............. $2.50 £ Török Sándor: Tolvajok (384 oldal) ........................................................................... $1.75 ^ Török Sándor: Vidéken volt primadonna (356 oldal) ................................. $1.75 Aszíányi Károly: Hét pofon. — Aludni is tilos (473 oldal) ...................................... $2.50 £ Darvas Szilárd: Nevetni is lehet (154 oldal) .................................................................. $1.10 £ Hunvady Sándor: Téli sport. — Nemes fém (307 oldal) .......................................... $1.75 ^ Tabi László: Mesterségem címere (novellák, színdarabok, jelenetek (356 oldal) .. $1.75 ^ Gádor Béla: Sót vegyenek (279 oldal) .............................................................................. $1.50 Gádor Béla: Néhány első szerelem története (291 oldal) .......................................... • $1.25 Heltai Jenő: A 111-es (vászonkötésben, 270 oldal) ...................................................... $1.75 Remenyik Zsigmond: Ebből egy szó sem igaz (153 oldal) .............................. $1.10 • Karinthy Frigyes: Tanár ur kérem (82 oldal) ............................:............................... —.75 • A fenti árakhoz kötetenként 10 cent portó- és csomagolási költséget kell hozzászamitani. a Kérjük használja az alanti szelvényt! • AMERIKAI MAGYAR SZÓ • 130 East 16th Street, New York 3, N. X. Kérem küldjék meg részemre az alább jelzett könyveket. Mellékelek $...,..... .-t. a Név: ............ • Cim: ..................................................... Város: ..............................................Zóna:............... ^ ......................................................................................................................................................................... •
