Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-16 / 7. szám

Thursday, February 16, 1961

AMERIKAI MAGYAR SZo

A militaristák és monopolisták szövetségének veszélye az USA-ban

Magasrangu katonatisztek és gyárosok együttműködése a nagyobb

profitért és a leszerelés ellen

Mikor Eisenhower, volt elnökünk, 8 év után elhagyta hivatalát, bucsuüzenetet küldött a nemzethez. Ebben az üzenetben, amit a N. Y. Times is közölt, felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amit a hatalmas katonai intézmények nagyarányú kifejlődése okozott az utóbbi időben az egész ország számára. Vigyáznunk kell — mondta Eisenhower — azzal a befolyással kapcsolatban, amit a katonai és ipari vezetőkörök jogtalanul szereztek meg a maguk részére.

A Képviselőház Vizsgáló Bizottsága tavaly kimutatta, hogy 726 magasrangu nyugdíjas katonatiszt kapott alkalmazást annál a 100 vállalatnál, amelyek hazánk legnagyobb katonai szállítói. Ezek a katonatisztek minden valószínűség szerint nem gazdasági tudásuk vagy gyakorlatuk alapján kapták nagyfizetésü hivatalaikat, hanem múltbeli érdemeikért jutalmazhatták őket, amiért befolyásukkal elősegítették e vállalatok érdekeit. Nem beszélve arról, hogy nagybefolyásu múltbeli összeköttetéseik a hadiipari monopóliumok szempontjából a jövőben is hasznosak le-, hetnek.

A monopolisták ezenkívül számos olyan szervezetet pénzelnek, amelyeknek nagy befolyásuk van a hadseregnél. Ezek a szervezetek aztán megtesznek mindent annak érdekében, hogy támogatóik kapják meg a hadimegrendeléseket. Ezekben a kijárást előmozdító egyesületek vezetőségében közösen foglalnak helyet az ipar és a hadsereg magasrangu és nagybefolyásu tagjai.

A N. Y. Times szerint a 80 milliárdos költség- vetésnek jóval több mint a felét a hadseregre fordítják. Érdemes tehát a vállalatoknak hatalmas pénzeket áldozni olyan rendeltetésekre, amelyek elősegítik a roppant összegű hadirendelések megszerzését.

így állt elő az a helyzet, hogy az elsőrangú katonai megrendelések egy néhány mammutválla- lat birtokába jutottak. Az 5 legnagyobb vállalat tartja kezében az összrendelések több mint negyedét, a tiz legnagyobb több mint egyharmadát és a 100 legnagyobb több mint háromnegyedét.

A N. Y. Times megjegyzi, hogy Eisenhower volt elnök nem az egyedüli, aki kifejezte aggodalmát a hadsereg és az ipar eme szoros összefonódása felett. “'Nagyon sokan vannak, akik meg vannak győződve arról, hogy ez a katonai-ipari érdekszövetség akadályozza a lefegyverzést.” Általános az a vélemény is — jegyzi még meg a Times cikkírója —, hogy ez a “szövetség” nagyon. kedvezőtlen színben tünteti fel államunkat a külföld szemében. A külföldi közvélemény is látja, hogy hiába tesznek meg más országok mindent a leszerelés és a béke előmozdítása érdekében, ha a legnagyobb befolyással rendelkező érdekszövetség az Egyesült Államokban, viszont mindent elkövet ennek megakadályozására.

Azzal, hogy csak arra helyezi a hangsúlyt, hogy nagy botot hordozzon, az Egyesült Államok úgy látszik elfelejti Theodore Roosevelt mondásának azt a részét, hogy finoman beszéljen.

A legtöbb nagy amerikai lap politikai cikkírója csodálkozását fejezte ki afölött, hogy az elnök 8 éves hivatali működése után figyelmeztető felhívással fordult a nemzethez a katonai és ipari érdekszövetséggel kapcsolatban, ahelyett, hogy maga intézkedett volna ennek megakadályozására, amig ezt megtehette.

Úgy látszik utólag maga is megrettent, hogy milyen hatalmas kígyót melengetett a keblén.

Az első néger magasállásu kormány- hivatalnok - Or. Robert 0. Weaver

Két napi kihallgatás és rágalmazás után egy szenátusi bizottság 11:4 szavazattal megerősítette dr. Robert C. Weaver kinevezését a Housing and Home Finance Agency adminisztrátorává. A szenátusi bizottság 4 ellenzéki tagjának gán- csoskodása onnan eredt, hogy dr. Weaver néger,

hog> Kennedy elnök kabinetrangra akarja emelni a nevezett hivatalt és hogy dr. Weavernek bizonyos liberális elgondolásai vannak a lakásépítések adminisztrálásáról és a diszkrimináció kiküszöböléséről az államilag támogatott lakóházakban.

Az ellenzéket A. Willis Robertson, virginiai demokrata szenátor vezette. 'Segítő társai egy ala- bamai és egy texasi demokrata, valamint egy Utah állambeli republikánus szenátor voltak. A ki hallgatás során kifogásolták azt, hogy dr. Weaver a 30-as években “kommunista frontszerveze- tekkel” volt kapcsolatban, amelyek később a “felforgató listára” kerültek. Hogy könyvét, “A Néger Gettó”-t a Masses and Mainstream folyóirat megbírálta. Douglass szenátor, a bizottság tagja közbevágott, hogy a nevezett folyóirat J. Edgar Hoover könyvét is megbírálta, az FBI vezetője mégsem gyanús.

A “Bérházak Tulajdonosainak Szövetsége” titkára Mr. Brinkman, mint tanú azon az alapon tiltakozott a kinevezés ellen, hogy miután dr. Weaver támogatja a házbérek ellenőrzését és a lakóházak közpénzen való építését, ez a “magán- lakóházak szocializálásához” fog vezetni.

Ekkor egy meg nem hivott tanú jelentkezett és mint “magán polgár” kért szót. Jay Creswell, Orlando, Fla.-i nyugalomba vonult üzletember arról tanúskodott, hogy néger kérelmezők előtt “zárva volt” a kormány által biztosított lakáskölcsön. “Mondhatom, hogy az ország színes családjai és az egyházak ujjongtak, amikor dr. Weaver kinevezését hallották.”

rtWWWWHWMMMMHVWHWMWVWVHWWW

A LENINGRÁDI Komiszárzsevszkaja Színházban nincsenek többé jegyszedők. Minden látogató maga tépi le jegyéről az ellenőrző szelvényt és azt egy urnába dobja. Műsort is önkiszolgáló alapon lehet vásárolni; egy tálcán, váltópénz áll azok rendelkezésére, akiknek nincs kéznél aprópénzük.

•

A DÁN PARLAMENT elnöksége, a közvélemény kívánságának eléget téve, mérsékelni kívánja az Északi Tanács (a skandináv államok közös tanácskozó szerve) ülései alkalmából kifejtett fényűzést, amely nem állt arányban a tanács munkájának sovány eredményeivel. A februári ülés alkalmával állítólag csak virslit fognak felszolgálni . . .

OLVASÓINKHOZ

Ha a magyar polgári lapokat olvassa valaki itt Ameinkában, akkor az a benyomása, hogy ebben az országban minden a legnagyobb, rendben van és csak azok az átkozott “vörösök” beszélnek a bajokról. A polgári sajtó az általános jólétről és megelégedésről ir és “népi kapitalizmust” emleget, amely kifejezést egyes angolnyelvü lapokból vett és vesz át állításai igazolására. Most ezek az áradozók alapos leckét kaphattak Kennedy elnök legutóbbi, u.n. State of the Union beszédéből. Az elnök nyíltan feltárta, hogy “városaink utcáit szenny borítja” és dacára a Kongresszus 2 évvel korábbi minden fáradozásának, hogy “rendes lakást és megfelelő környezetet biztosit minden amerikai családnak”, még mindig 25,000.000 amerikai él rossz lakásviszonyok között, nyomornegyedekben. A jó gazdasági helyzetről áradoztak és kiderült, hogy már húsz éve nem voltak eny- nyien rászorulva a munkanélküli biztosításra, mint most. Nem beszélve azokról, akik még ezt a csekély összeget sem kapják. 2,000.000-val több gyerek zsúfolódik a tantermekben, mint ameny- nyinek egészséges körülmények között hely jutna. 90.000 olyan tanár tanít, akinek nincs megfelelő képesitése. Egyharmada a legtehetségesebb középiskolát végzett növendékeinknek nem bírja továbbfejleszteni tehetségét, főleg mert nincs meg hozzá az anyagi alapja.

Sorolhatnánk még azokat a hibákat és bajokat, amelyeket az Egyesült Államok elnöke most feltárt, de amiről eddig hivatalos helyen nem nagyon, vagy egyáltalán nem beszéltek. Most végre államunk legmagasabb méltóságának a viselője, is elismerte ezeket a problémákat, amelyeket mi már oly régen hangoztatunk és megszüntetésükért küzdünk. Persze más lapra tartozik az elismerése valaminek és más lapra a megszüntetése. Mi szeretnénk hinni, hogy amit uj és fiatal elnökünk megígért azt be is fogja tartani. Persze sok erő és befolyás érvényesül az állam vezetésének irányításánál és nem lehet még látni, hogy melyiknek lesz majd döntő szava az események alakítására.

Mindebből amit most elmondtunk, láthatják lapunk olvasói, hogy nem üres ellenzékieskedésből fakadtak azok a kritikák és leleplezések, amelyek újságunk hasábjain megjelentek. A Kongresszus két háza előtt elhangzott beszéd tanúsíthatja munkánk őszinteségét és helyességét. A tények bizonyítják, hogy milyen szükség van a munkássajtóra. Körénk kell, hogy tömörüljenek azok, akik őszintén kívánják a dolgozók helyzetének a megjavítását, mert csak mi harcolunk teljes erővel és képességünkkel az ügyükért. Ezt támasztja alá lapunk hat-évtizedes története és most az elnök beszéde.

Magyar kultúra terjesztője

De nemcsak azért kell, hogy körénk tömörüljenek a magyar dolgozók, mert mi az ő gazdasági és társadalmi érdeküket képviseljük, hanem mert magyarságunkat is mi őrizzük meg legkövetkezetesebben. Itt most nem a féltéglával mellet döngető, gatyás-szűrös diszsujtásos és sar- kantyupengető álhazafiságról beszélünk, hanem a kultúrának és a nyelvnek, valamint a népnek és a szülőföldnek a szeretetéről. Annak a kultúrának a terjesztését és hirdetését tartjuk legfőbb feladatunknak, amely a magyar nép legszebb hagyományából fakad és amely sohasem szakadt el a néptől, sőt onnan merítette erejét és tárgyát. A mi lapunk az, amely lépést tart a modern fejlődéssel és elsőnek ismerteti azokat a művészi és irodalmi eseményeket és alkotásokat, amelyeket szülőföldünkön létrehoztak. Aki magyar kultúrát akar, az nem dughatja a földbe a fejét strucc madár módjára Magyarországon, az utóbbi időben létrehozott kulturális alkotások elől. Az igazi magyar müvek ott jöttek és jönnek létre ma is, akár az irodalom, akár a művészet szempontjából mérlegeljük a helyzetet. Azok a polgári újságok, amelyek nem akarják tudomásul venni az utóbbi időben végbement óhazai fejlődést és változás*, erszakadnak a való élettől és a magyarságtól is. A mi lapunk feladatul tűzte ki maga elé, hogy hü tolmácsolója lesz annak a törekvésnek, amely biztosítja népünk szellemi kincseinek ismertetését és vele az egyetemes emberi kultúra gazdagítását. Régi hazánk kultúrájának ápolásá így elősegíti törekvésünket, hogy

fogadott hazánknak is értékes polgárai legyünk és méltón vegyük ki részünket szellemi életének kialakításában. Lapuik elsőnek ismertet majd minden olyan óhazai kulturális eseményt s ugyancsak elsőnek közöl majd minden olyan hirt, ami az itt élő összmagyarságot érdekli.

Azt tüzttik ki feladatunkul, hogy az egész amerikai dolgozó magyarság sajtójává válunk. Bízunk benne, hogy aki megismeri lapunkat állandó olvasónkká válik. Ma jobban, mint bármikor, elsőfeladatunkká kell tehát kitűznünk azt, hogy megismerjenek bennünket. Ez a kiindulópontja terjesztési munkánknak és bizony nem könnyű feladat. Számos akadályt gördít elénk a külső környezet, de még többet a közömbösség. Ezért fordulunk most önökhöz, lapunk hűséges s régi olvasóihoz, hogy segítsék terjeszteni a Magyar Szó-t. Hivják fel rá ismerőseik figyelmét és próbálják meg, hogy legalább egy előfizetővel vagy olvasóval bővítsék táborunkat.

Különösképpen szeretnénk felhívni figyelmüket ujamerikás ismerőseikre vagy rokonaikra. Tapasztalatból tudjuk, hogy számosán vannak közöttük, akik már nem idegenkednek azoktól a gondolatoktól és kérdésektől, amelyeket mi vetünk fel Írásainkban. Az események az elmúlt évek folyamán sokat megtanítottak arra, hogy ne fitymálják le a cikkeinkben előforduló kritikát. A legtöbbjük hiányolja azt a kultúrát és irodalmat, amelyet a szülőföld elhagyásával vesztett el. Mutassanak rá ilyen esetekben arra, s mi minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy ennek a kultúrának és irodalomnak a fenntartását itt Amerikában is biztosíthassuk. De ugyanúgy tegyenek meg ezek az újak is mindent, hogy erre meglegyen a lehetőségünk. Az ujamerikások megnyerését tekintse minden olvasónk szívügyének, mert ők képviselik ma itt az ifjúságot és a jövőt. A tények azt mutatják, hogy jócskán vannak köztük közénk való és vágyó emberek és ezeknek bevonása sajtónk hatalmas sikerét jelentené.

Felkérjük olvasóinkat, hogy írják meg észrevételeiket és javaslatukat a lapterjesztéssel kapcsolatban és közöljék a korábbi kampányok folyamán szerzett tapasztalataikat ügyünk előrevi- telének érdekében.