Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-09 / 6. szám

I

Thursday. February 9, 1961

írja: Márky István

Napsugár az é!@! alkonyán ...

Miamiban, “a világ legszebb játszóterének” tőszomszédságában a közelmúltban nyitották meg az ilyenkor szokásos ceremónia mellett az első, nyugdíjasok számára épült, 64 lakásos bérházat. Ezen a környékén ez az első ilyen irányú próbálkozás, amelyet az adófizetők pénzéből hajtottak végre. Célja az, hogy a kevés jövedelmű, nyugdíjas házaspárokat és egyedülálló személyeket életük végéig ilyen mintalakásokban, tiszta és egészséges környezetben, féregmentes épületben helyezzenek el az illetékes hatóságok.

Köztudomású, hogy országszerte nagyon sok öreg nyugdíjas kénytelen igen szűkre szabott jövedelemből olyan zugban meghúzódni (amelyekből még rengeteg van ebben a városban is!), ahol az ember még kedvenc háziállatját sem engedné lakni. A sok vitatkozás után, végre mégis elkészült az úgynevezett minta-lakásos épület és illetékes közegeink már is megígérték, hogy a jövőben több ilyen házat fognak még építeni, ha pénzük lesz rá! — De most hadd adjam át a szót ezen minta-lakás egyik első lakójának, aki már kézhez kapta a számára “mennyországi hálófülkét” jelentő lakás kulcsát.

A 95 éves Mary L. Chapin örömkönnyekkel szemében állt meg az ajtóban és a meghatódott- ság csaknem torkába fojtotta a szót. Percek múltán tudta csak nagynehezen kimondani: “Nem remélhettem, hogy életem végén még ilyesmi is érhet, hogy á nap rám is, süthet... Ez a legszebb dolog, amit az élet adott nekem !”

A múlt augusztusban, amikor Mrs. Chapin igényét beadta az uj lakásra (abban az időben megírtam, hogy több mint ezren folyamodtak), az igen öreg asszony egy düledező faház bérelt szobájában lakott, havi negyven dollár lakbérért. Összes jövedelme, öregségi nyugdija, havonta 66 dollárt tesz ki. Tehát a lakbéren kívül 26 dollár maradt neki, amelyből hetenként három dollárt költött élelmiszerre, amiből szinte hihetetlen, hogyan tudott életben maradni. A fennmaradt pénzből orvoslattá magát és vásárolta az orvosságokat.

Uj lakásának havi bére ezentúl 25 dollár lesz, amelyben bennfoglaltatik a villany- és gázszolgálat is. Majd a megfelelő felvilágosítások után Mrs. Chapin körülnézett a tiszta, modernül berendezett egyszobás lakásban és már a boldogság mosolyával, sóhajtotta: “Ez lesz az utolsó szállásom ezen a földön. Ez álom. . . Innen már nem fogok elköltözködni... Már igazán el kell, hogy érjem a száz esztendőt, mert itt érdemes sokáig élni, — egy baj azonban mégis van, hogy öt esztendő múlva már ezt is elérem!”

Azután tüzetesebb terepszemlét tartott az uj lakásban. Cement járdáról nyílik az ajtó egy nagy szobába. Belül világos, tiszta, uj minden. A két fal között rúd van keresztbe erősítve, amelyre az elválasztó függönyt akasztják, melynek hivatása nappali és hálószobára osztani a szobát. Óvatosan, szinte félve kukucskált be a csempével kirakott fürdőszobába is. Különösen megnyerte tetszését, hogy a fürdőkád alacsonyra van épitve, porcelán ülőkével, ami kényelmessé teszi a mosakodást. Mire a konyha felszerelését is megvizsgálta, a boldogságtól már szinte reszketett és remegő ujjakkal tapogatta meg a tűzhelyet, a villany jégszekrényt.

Az edényes polcok is ugv épültek, hogy megerőltető nyújtózkodás nélkül minden elérhető legyen. A dupla • mosogató hely mellett van még egy beépített kiöntő-kagyló (sink) is, amely köny nvü mosásra alkalmas. A nagyobb darabok mosására pedig a lakástól alig néhány lépésnyire van a nehezebb gépekkel felszerelt mosókonyha. Aztán az ezüsthaju öregasszony kitekintett a széles ablakon-, amely tükörbe hozta az egész épületet és számolni kezdett : “Egyik soron van 16 asz- .szony és 9 férfi számára lakás, a másik soron pedig 39 házaspárnak egy hálószobás lakás... amott a szórakozó terem. ... Szorítsa meg a kezem, édesem — fordult a hozzá közelálló ügyvezetőhöz —, mert még mindig azt hiszem, hogy álmodok!”

Aztán Mrs. Goldschmidt-hez, a másik uj lakóhoz fordult:

OLVASÁS

KÖZBEN

amerikai magyar szó

15

AZ ATOMFEGYVERKISÉRLETEK KÉRDÉSÉRŐL

Türelmetlenek az atomrobbantók. — A béke megköveteli a további tárgyalást. — A Szovjetunióval meg leket egyezni

Jóim A. McCone volt az Atomic Energy Commission elnöke jan. 20-ig, amikor a Kennedy-kor- mány kinevezettje,, dr. Glenn T. Seaborg vette át helyét. A két és fél év alatt, mig az AEC .elnöke volt, McCone azzal tüntette ki magát, hogy ellene volt minden olyan-intézkedésnek, amely az atom- fegyverkisérletek korlátlan folytatását bármiképpen is akadályozta. Határozott állást foglalt a “ki- sérleti moratórium” ellen, amit a három atomhatalom a Szovjetunió kezdeményezésére magára vállalt bizonytalan időre, és igy alkalmat adott a Genfben 1958 októberében összeült egyeztető bizottságnak arra, hogy a kísérletek végleges megszüntetéséről tárgyaljon és megfelelő ellenőrző szabályokat dolgozzon ki.

Ugyanazon a napon, amikor Kennedy elnök a kongresszus előtt tartott beszámolójában kijelentette, hogy adminisztrációja hajlandó “célravezető és végrehajtható egyezményt kötni” a ^Szovjetunióval az atomkisérletek megszüntetésére, az AEC' is benyújtotta évi jelentését a kongresszushoz. Ebben arra fektette a fösulyt, hogy a moratórium • további fenntartása “kockáztatja a szabad világ fölényét az atomfegyverek terén és az ellenőrzés hiánya veszélyezteti a szabad világot”. Kifejtette a beadvány, hogy a kísérletek foly tatása “fontos változást hozhatna létre az atombombák és fegyverformák fejlesztésén. . . aminek igen nagy katonai jelentősége lenne”. Egyáltalán nem titkolt célzattal a következőket is mondta: “Alattomosan végzett atomkisérletek nagy előnyt jelentenek »felderítésükre azonban igen kevés lehetőség van”.

A McCone vezetésével készült jelentés nem az első eszköz, amely a Szovjetunióval szemben bizalmatlanságot igyekszik ébreszteni és azt a gyanút kelteni, hogy a Szovjetunió titkosan végez kísérleteket és megszegi a moratóriumot. John A. Mc Cone a U. S. News & World Report mult év december 19-iki számában interjú formájában részletesen adott kifejezést ennek a véleményének. Akkor azt is ajánlotta, hogy a genfi egyeztető bizottság hagyja abba a tárgyalásokat, mert a Szovjetunióval nem lehet megegyezésre jutni.

Lapunk január 26-iki számában már irtunk arról, hogy James J. Wadsworth, az Egyesült Nemzetek volt amerikai megbízottja, a genfi egyeztető bizottság amerikai képviseletének volt vezetője, újságírók előtt azt a véleményét nyilvánította, hogy “a Szovjetunióban minden szándék megvan, hogy a megkötött egyezményeket betartsa”, és hogy a Szovjetunió nem végez titkos földalatti nukleáris kísérleteket. Sajnos Wadsworth magánvéleményét csak azután nyilvánította, amikor már nem volt hivatalos megbízatása a kormányunk részéről és szabadon szólhatott. És — sajnos — az amerikai, sajtó nagyrésze elhallgatta vagy csak jelentéktelen formában közölte a sajtóértekezleten elhangzottakat. Ám csak mennydörgőit volna Mr. Wadsworth a Szovjetunió ellen, mint ahogy azt az ENSz-ben és a genfi tárgyalásokon tette, akkor az újságok első oldalára került volna mondanivalója, mint “gyakorlott szakértőé”, mint ahogy Mr. McCone atomkisérletek folytatására szóló felhívása is a N. Y. Times első oldalára került.

A Szovjetunió engedményei

Hogy Mr. Wadsworth kijelentései nagyjelentő- ségüek voltak a nemzetközi jóviszony kialakulása érdekében, azt nemcsak a Magyar özo érzékei te c- te azzal, hogy irt róluk, hanem az a levél is biAn/WVWW/VWVWWWJWWWWVWVWt^i Vt

“Mit szól maga lelkem mindehhez?”

“Ugv megutáltam a krumplit és a rizskását, hogy még ránézni sem kivánok — felelte Mrs. Goldschmidt —, azonban biztos vagyok benne, hogy ezután már egy kevés hús is kerül az asztalra !”

Majd hangosan nevetni próbáltak, nevetésükben mégsem csengett benne a teljes boldogság, mert érezték, hogy ez már kissé későn jött. Hosz- szu évtizedek borús egéről talán későn tört rájuk a napsugár. Ezt lehetett kiérezni Mrs. Chapin szavaiból, amidőn az ügyvezetőnőhöz fordulva, csak ennyit tudott mondani: “Bárhogyan szeretném is, de nem tudom önnel kellőképpen megértetni, mit jelent ez a nap számomra . . Csak azt kérem Istentől, hogy önnek soha ne juttasson ebből az érzésből...”

Ehhez nekünk nem kell kommentárt fűzni.

zonvitja, amit a N. Y. Times a január 27-iki számában közöl. A levelet Norman Thomas és Clarence Pickett, a Sane Nuclear Policy oi’szágos bizottságának társelnökei küldték be és adatokat sorolnak fel benne annak bizonyítására, hogy a Szovjetunió igenis hajlandó megegyezni a nukleáris kísérletekre és a leszerelésre vonatkozóan. De előbb megróják a N. Y. Times-ot, hogy “egyetértésben a sajtó nagyrészével, nagyon keveset tettek abban az irányban, hogy a nyilvánossággal ismertessék azokat az engedményeket, amelyeket a Szovjetunió tett... a megfelelő ellenőrzés terén”.

“Az atomkisérletek megszüntetéséért folyó tárgyalások alapos tanulmányozása felfedi azt a tényt”, mondja a levél, “hogy a Szovjetunió olyan engedményeket tett, amelyeket mélyrehatónkként kell értékelnünk. Valójában ezek az elkötelezettségek hitelt adnak annak a feltevésnek, hogy a Szovjetunió nagyon is szeretné a megegyezést létrehozni”.

Azután felsorolja:

A Szovjetunió elfogadta az amerikai álláspontot, hogy a kísérletek megszüntetésére vezető- tár válások alapjául használják fel a tudós szakér ők által 1958-ban tartott konferencia'megállapításait az esetleges kísérleti robbantások felderítésére ;

beleegyezett abba, hogy ürrobbantások felderítésének technikáját az amerikai “Argus”-kutatá- sok adatai alapján tárgyalják meg és hogy az er- revonatkozó tudományos jelentést iktassák be az egyezménybe. Az amerikai delegáció vállalta, hogy elkészíti az errevonatkozó szöveget, amit azonban a mai napig sem tett meg;

beleegyezett, hogy átdolgozza a földalatti robbantások felderítésének már elfogadott alapjait és hogy közösen tanulmányozzák a felfedésnek egv tökéletesebb módszerét;

be'eegvezeit, hogy a Szovjetunióban létesítendő megfigyelő állomások személyzetének legyenek külföldi tagjai is, holott előbb ragaszkodott ahhoz, hogy csak orosz megfigyelőkből álljon;

beleegyezett, hogy kvóta alapján létesítsenek “mozgó” megfigyelő csoportokat is a Szovjetunióban. Arról még nem tárgyaltak, hogy mennyit.

Miközben a levél rámutat arra, hogy az atomkisérletek beszüntetése milyen fontossággal bir a nemzetközi feszültség enyhítésére és az általános leszerelés módozatainak kiindulási pontjára, arra sürget, hogy a sikerrevitele szempontjából semmi lehetőséget ki ne kerüljünk.

Azt is reméli, hogy a Kennedv-adminisztráció- képes lesz a többi pontokban is eredményes megállapodásra jutni.

Amint már említettük, Kennedy más elnököt nevezett ki az Atom Energy Commission élére McCone helyébe. Mr. Seaborg még nem tette meg a saját jelentését, de ha az. uj elnök jelentése lényegében legalább olyan eltérő lesz a régiétől mint Kennedy beszámolója az Eisenhowerétől, akkor halvány lehetőség van arra, hogy az atomkisérletek kérdése teljes egészében más megbirálás alá kerüljön. A fegyverkezés előnye helyett a nép egészsége, a háborús veszedelem kiküszöbölése, a háborús költekezés nagyfokú levágása s békés termelésre való használása, az atomerő békés célú felhasználása legyen a célkitűzése. Az általános leszerelés megvalósítása fogja végérvényesen biztosítani a korlátolt és ellenőrzött atomkisérletek békés célját.

Mr. McCone még 1963-ig működő tagja marad az AEC-nek. Ismét a nép éberségére és békeóhajának minél gyakoribb hangoztatására van szükség, hogy a békés megegyezés álláspontja érvénye süljön úgy a kormány, mint az AEG munkájában.

Az atomfegyverkisérletek beszüntetését célzó genfi tárgyalások folytatása február 7-én esedékes. Kennedy elnök arra kérte a többi résztvevőket, a Szovjetuniót-és Angliát, hogy egyezzenek bele a tárgyalások elhalasztásába, hogy az uj adminisztrációnak legyen ideje megismerkedni az eddigi tárgyalások adataival. “Biztositanunk kell azt, hogy. tárgyaló nfcgbi- zottaink jobban informáltak és jobban felkészültek legyenek, hogy megvalósítható ajánlatokat tehessünk és hogy helyesen megbírálhassuk mások ajánlatait”, mondotta Kennedy elnök.