Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-05 / 1. szám
—------------------8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ —— I, Levelek a Szerkesztőhöz ;»■■■■ ■Minnra rinmiT«'8¥iTiTii'WTmrnT»'nrfinT»Tmnr Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával iirmiiiiiii ■ it ■ ■ nmriii* r Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez Tanács az elnöknek Tisztelt Szerkesztőség! Amióta az izgalmas választási küzdelmek elmúltak, azóta minden csendesebb lett. Mintha csak elvégeztük volna dolgainkat, minden a régi mederben kezd folyni, pedig a választásokra azzal a céllal indultunk, hogy megunva az élet eddigi folyását, uj medret ássunk, s ezzel megváltoztassuk az árvízzel fenyegető felduzzadt folyók irányát. A kubikusok, munkájuk egyrészét elvégezve, most már tisztultabb vizet próbáltak beereszteni a széjjelágazó csatornákba, hogy egy virágzóbb gazdasági életet indíthassanak meg. Ámde megválasztott elnökünk a siker közepette megfeledkezett a kubikusokról és olyan embereket nevezett ki környezetébe, akiknek nagyrésze a múltban igyekezett gátat vetni az uj folyók irányának. Mire e sorok napvilágot látnak, már 1961-et írunk. Ez az év döntő jelentőségű lehet a világ történelmében. Elsősorban az Egyesült Államok elnökének volna legfontosabb feladata, hogy figyelemmel kisérje ezeket az eseményeket és a katasztrófák elkerülésére talpraesett döntéseket hozzon. Kérdezem megválasztott elnökünket, hogy mit fog tenni? Rossz tanácsadókra fog-e hallgatni, vagy önmaga győződik-e majd meg a kíméletlen igazságokról? Mielőtt leteszi az elnöki esküt, aján latos lenne, ha átvizsgálná az eskü tartalmát. A szépen hangzó frázisok mit sem érnek, há a nép akaratát figyelmen kívül hagyjuk és csak olyanoknak van beleszólása az ügyekbe, akiknek valójában még szóhoz sem volna szabad jutniok. Nem vagyok kiművelt, egyetemet végzett ember, hanem csak egyszerű munkás, aki a nép között él és ismeri problémáikat. így bátran elvállalnám a tanácsadói szerepet, ha elnökünk is úgy' akarná. Ez esetben először azt tanácsolnám, hogy kérdezze meg a népet, hogy mit akar? Kérdezze meg a sztrájkolókat, mit akarnak? A munkanélkülieket, az éhező bányászokat, a nyugdíjasokat! Kérdezze meg a betegeket, az iskolás gyermekeket, az anyát, aki elhagyja éhező gyermekét; a nyomornegyedek lakóit is kérdezze meg, hogy' mit akarnak? Vagy kérdezze meg a négereket, a pörtorikóiakat, mert vannak bőven megoldásra váró problémák. Ezeknek az igazságos megoldására kell esküt letennie. Esküt kell tennie, hogy a leszerelés az ő elnöksége alatt megvalósul. Esküt kell tennie a béke megőrzésére, a más rendszerben ékV'népek belügyeibe való be nem avatkozásra. Ezek lennének a legfontosabb feladatok. Ezeknek teljesítése elnökünket a nagy elnökök sorába emelné. S a nép akaratáról a legegyszerűbben úgy győződhetne meg, ha minél gyakrabban közéjük “keveredne”. Én pl. álruhába öltöztetném az elnököt, mint Mátyás király tette. Legyen néha néger, dolgozzon egy pár napot különböző helyeken, különböző beosztásokban. Forgassa a vasat, szántsa a földet és politizáljon. Ez tenné az elnököt igazi elnökké és emelné őt az ünnepeltek sorába. Boldog ujesztendőt kívánok lapunk olvasóinak és szerkesztőinek. Anti Ka jé! meggondolná, síim korbács®! tanácsolna Tisztelt Szerkesztőség! A lap decv 1-i számában “Mire késztetheti a v/nyomor az embereket” c. cikk végén majdnem megütközéssel olvastam, hogy “az asszonynak 112' dollár volt a havi lakbére és a jóléti hivataltól 72 dollár támogatást kapott egy fél hónapra. 5 hónapja ezt a sovány segítséget is beszüntették.” Annak az asszonynak korbács és nem segítség járt volna. Férjéről nincsen szó, s több adat híján nem helyes véleményt alkotni róla, de 112 dolláros lakásban lakni, s megvárni, amig 15 cent az összvagyona, két gyermekkel, az nem anya. Úgy látom, hogy itt nem nyomor volt a baj, hanem esztelenség, vagy valami más. 72 dollár egy fél hónapra, azaz 144 dollár egy hónapra egy rendes anya kezében mindenre elég kellett volna, hogy legyen. Igaz, hogy nem lakhatott’ volna 112 dolláros havi bérletü lakásban két kis gyermekkel, de nem kellett volna őket elhagynia sem. Nem csoda, hogy a jóléti hivatal beszüntette a segítséget, hiszen nekik másokat is kell segíteni. Egyébként a lap politikai irányát helyeslem, úgyszintén a lap összeállítását is. Küzdjünk egy munkáspártért. Ma van egy politikai párt (a mil- limosoké) két fejjel (kétfejű sárkány,) de nincs munkáspárt. Boldog ünnepeket. Berta Julius, Pennsylvania Ezúton küldik üdvözletüket Tisztelt Szerkesztőség! Én is csatlakozom azon többszáz munkástárshoz, akik jókívánságaikat küldik Geréb munkástársnak. Bár már olvastam több Írását, amit a könyvben találtam, a Bérmunkásban, de ugyebár jó azt kétszer is elolvasni. Mint jó ismerőse, kivánok neki hosszú életet, erőben, egészségben, hogy még hosszú éveken keresztül olvashassuk és élvezhessük irősait. Ezt önöknek is kívánom, akik oroszlánrészt vesznek ki a munkások felvilágosításából. Farkas J., Ohio ötven esztendeje... Tisztelt Szerkesztőség! 50 éve olvasom már a lapot, az évvel lejár a lapom is. Hát hogy ne halljam azt a kellemetlen szót, hogy hátralékos, it küldök egy tiz dolláros money ordert egy évi megújításra. Nekem megér annyit, mert meg vagyok a lappal elégedve. Szeretem, s ha késik egy napot is, már nem jól érzem magam, mert talán valami baj van. Boldog ujesztendőt. TótK Alex, California A feoim;3H;izR!U$ tanítását ajánlják Tisztelt Szerkesztőség! A pusztulás útjára került kapitalista rendszer életét mindenfapjta életelixirrel próbálják megmenteni. Mindez hiábavaló próbálkozás. Ahogy a termelési eszközök fejlődése lelökte a feudális rendszert az élet színpadáról és megteremtette a profitra termelő kapitalista rendszert, éppen úgy megszünteti majd a termelés eszközeinek további fejlődése a kapitalista termelési rendszert és életet ad egy uj rendszernek, amelyben a termelés nem haszonért, hanem a szükségletek kielégítéséért fog folyni. A Los Angeles Times december 9-iki számában hirt ad arról, hogy az iskolavezetők tanácskozásra jöttek össze Long Beachen, amely tanácskozáson az ISKOLÁK SZERVEZETÉNEK titkára, Finis Engleman, kijelentette, hogy a tanulókat meg kell tanítani a “valódi kommunizmusra” és “amerikanizmusra”, mert ezeket a kérdéseket nem szabad meghamisítani. Az iskolák igazgatója, Cecil D. Hardesty, felszólalásában hozzájárult a titkár ajánlatához és megjegyezte, hogy “nekünk a száraz, rideg tényeket kell tanítani a kommunizmusról.” Ha nem tudnánk, hogy ezek az urak, akik,a ki- vánhedt döglődő kapitalista rendszer hu szolgái (hiszen mások nem kerülhetnek ilyen fontos pozícióba) mit értenek a valódi kommunizmus tanítása alatt, még örülni tudnánk, hogy az iskolák tanulói kiképzést nyernek a valódi kommunizmus ról és ezzel elősegítik egy uj társadalmi rend felépítését. De tudjuk, hogy ezek az urak a valódi kommunizmus alatt mit értenek. Egy olyan kommunizmus tanítását értik, ami eltorzítja a kommunizmus valódi értelmét és próbálja megnyerni az ifjúságot a kapitalista termelési rendszer minél további folytatása érdekében folyó küzdelemre. A kapitalista rendszer csődbe jutott, amiből T ▼ T T V ▼ '▼ T V» T T" T V •W "Ej : APRÓSÁGOK : ► < ► Kovács Erzsi rovata < A lapunk szerkesztése körüli vita Kedves Alex! Dacára annak, hogy a múlt heti cikkedet azzal fejezted be, hogy a lapon keresztül hosszas vitáknak nincs értelme, mert az csak elhomályosítja a célt, a cél pedig az, hogy “lapunkat nívóssá tegyük és olvasóinkat szolgáljuk” — dacára ennek, kénytelen vagyok vitába szállni veled. Hogyan gondolod a lapot nívóssá tenni azzal, hogy leközlitek bárkinek is a cikkét anélkül, hogy megvizsgálnátok — legalább olyan esetekben, amikor Magyarországot szidják —, hogy vajon igaza van-e? így történik aztán az, hogy EHN jól leszidja — csupa jóakaratból — a magyarországi “Világ Ifjúsága”- nevű lapot, mert nem jól fordította le egy angol film címét. Ebben az esetben a “Világ Ifjuságá”-nak volt igaza, de azért ti minden utánanézés nélkül leközöltétek a cikket. Miről is van itt szó? A “Room at the Top” című világhírű filmnél — EHN szerint — a helyes magyar fordítás nem “Hely a tetőn”, hanem “Padlás-szoba” lett volna. Hosszasan magyarázza, hogy “Room” ugyan helyet is jelent, de ebben az esetben csakis szobát. Azt Írja, hogy már 46 éve eljött Magyarországról és sok mindent nem ért meg magyarul. Én valószínűnek tartom, hogy angolul jól tud és ha látta volna az említett filmet, akkor tudná, hogy az mindent jelentett, csak “padlás szobát” nem. Az eredeti angol cim is különös és igen nehezen fordítható és szerintem elég jól eltalálták az értelmét. A film arról szól, hogy egy eléggé jellem felen fiatalember mindenáron felfelé törekszik, senkivel, semmivel nem törődve törtet fel azon a láthatatlan létrán, melynek a tetején neki is helye van a gazdagok, a kényelmet élvezők között. Elcsábítja egy előkelő gazdag ember leányát, hogy általa oda jusson. Az igazi, tiszta szerelem, szerelme öngyilkossága egy pillanatra megingatja, de azon is .túl teszi magát és megy, törtet felfelé tovább. LIol van itt a padlás-szoba? Természetesen ez a jóakaratu kioktatása a magyarországi vezetőknek csak egy kis része annak a sok “jóakaratu kritikának”, amit nem csak EHN, de igen sok “igazságot kereső”, “jóakaratu” látogató gyakorol. A lényeg szerintem az, és azt hiszem, igen fontos a lap érdekében az a kérdés, hogy a Magyar Szóban milyen mértékben engedhető meg szülőhazánk állandó “jóakaratu” kritizálása? Mi ad erre nekünk jogot? Én ugv érzem, nekem nincs jogom rá, mert már 80 éve, hogy otthagytam Magyarországot. Megspóroltam 25 évet a Horthy-fasizmusból. Meg lettem kiméivé a háború borzalmaitól. Én rám nem hulltak a bombák, engem nem vittek el a Hitler SS legényei, sé a Száíasi banditái a koncentrációs táborba. Én nem vettem részt egv lerombolt, kirabolt ország újjáépítésében, a felszabadulás nehéz munkájában. A véres ’56-os ellen- forradalom semmi kárt nem tett bennem. Meg voltam kímélve haláltól, kínzástól, hidegtől, éhezéstől, nehéz, emberfeletti munkától. Mi ad nekem jogot arra, hogy én kritizáljam meg azokat és azoknak a munkáját, akik ezernyi szenvedésen keresztül hatalmas gyönyörű ered- ménveket értek el? Nincs jogom sem nekem, sem másnak. Hagyja a Magyar Szó a kritikát az ellenségeinknek és mi ujjongjunk, hogy 15 év alatt egymillió lakást építettek és ne sírjunk, hogy még mindig kevés a lakás. Kedves Alex barátom, ne sajnáld a külmunka- társakat, a levelezőket, használd csak nyugodtan és okosan a piros ceruzát. Ha eleinte rosszul is fog esni némelyiknek, hogy kihagysz a cikkből egyet-mást, érezni fogják és megértik, hogy a lap érdekében csinálod. És ha el is maradna egy vagy vkettő — amit én nem hiszek — majd jön helyette másik. nincs kivezető ut. Hiába minden erőlködés, az ifjúság előbb-utóbb átlát a szitán, belőlük fejlődnek majd ki a haladás legjobb harcosai. A kapitalista rendszer túlkapásai gondoskodnak erről. Sem az ifjúságnak, sem az idősebbeknek a kapitalista termelési mód nem hozhat semmi jót, csak munkanélküliséget és a vele járó nyomort és szenvedést. li. B. Calif.
