Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-26 / 4. szám
GOOD-BYE MR. EISENHOWER Eisenhower érzelmes búcsúbeszéde a nemzeti dicsőség mázával vonja be a republikánus-adminisztráció kapzsiságát Irta: GERÉB JÓZSEF Január 17-én a rádió és a televízió állomások mindegyike leadta a távozó elnök, Dwight D. Eisenhower búcsúbeszédét. Mint Ike előző rádió és TV beszédeit, úgy ezt is nem ő maga, hanem a beszédeit iró titkárok valamelyike készítette. A legtöbb politikusnak titkos irók—“ghost writers” —, készítik a beszédeit. Ez különösen szembeötlő volt Eisenhowernál, aki az újságírók kérdéseire adott válaszaiban — amit nyomban közvetítettek —, alig tudott egy-két értelmes mondatot összerakni, ellenben rádió és TV beszédei a képzett szónok csiszoltságát mutatták, bizonyítva, hogy azokat nem ő irta. Igv valójában nem is az a fontos, hogy titkárai mit is mondattak vele, hanem inkább az, hogy mit is takart az a búcsúbeszéd. Mert abban a beszédben igen érzelmes hangon nagyon megdicsérte nyolc évig tartó adminisztrációját, amit a nemzeti dicsőség mázával igyekezett bevonni, mei’t négy háború dacára is a prosperitás legmagasabb fokára jutott az az ország, amelyet könyörtelen erők támadtak úgy kívülről, mint belülről. Ezek ellen tehát meg kellett erősíteni a nemzet fegyveres hatalmát úgy, hogy a “visszaiités” gondolata elriassza az ellenséget a támadástól. De ugyanakkor meg kellett óvni az országot attól is, hogy a militaristák hatalmába kerüljön, mert a haderő 3 és fél millió embert foglalkoztatott, ami kihatással volt a nemzet gazdaságának minden ágára. Vigyázni kellett arra is — mondotta az elnök —, hogy az államosított iparok (public economy) ne nyomják el a privát gazdálkodást. Ez persze nagyon sokba került, de sikerült a sok kutató (í'esearch) intézet támogatásával és az ország soha nem remélt módon felvirágzott. Csupán egy dolog nem sikerült — mondotta Ike sajnálkozva —, “az, hogy a tartós BÉKÉT NEM TUDTAM LÉTREHOZNI. De remélem, hogy az is meglesz, ha imádkozunk érié”. És beszédét azzal a kérelemmel fejezte be, hogy Amerika népe imádkozzon a tartós békéért. Hadvezér a Fehér Házban Nagyon ritkán szoktam régebben irt cikkeimből idézni. Most azonban nagyon helyénvalónak mutatkozik, ha idézek pár mondatot a “Hadvezér a Fehér Házban” cimü cikkemből, amit 1956-ban, Ike másodszori megválasztását megelőzőleg Írtam. Elmondottam abban, hogy komoly történetírók megállapítása szerint eddig még minden hadvezér, aki a Fehér Házba került, igen gyenge elnök lett. Még maga Washington is, dacára annak, hogy utólag a “haza atyja” névvel tisztelték meg. Zachary Taylor meg U. S. Grant pedig még nálánál is jobban elvesztek az elnöki székben, dacára annak, hogy egyéniségüket tekintve “jó” emberek voltak. A győztes hadvezéreket ügyes politikusok veszik rá, hogy pályázzanak az elnöki tisztségre, mert tudják, hogy a mindenfele nemzetiségből kialakult amerikai nép kész a hóshnádásra, megválasztja a nemzeti hőssé “felépített” generálist, aki ugyan semmit sem ért a közügyek intézéséhez, de a politikusoknak éppen az a legkecsegtetőbb, mert a hős helyett az ő kezükbe kerül a hatalom. A cikk további részében ezt olvashattuk: “Igv került az elnöki székbe Dwight D. Eisenhower generális is és vele Sherman Adams meg egy csomó politikus kezébe az ország feletti hatalom. Soha még az amerikai sajtó nem építette fel az elnökjelöltet oly furfangos s egyben erőszakos módon, mint tette Ike esetében. De talán soha sem volt arra még olyan nagy szükség, hiszen Ike kezdetben olyan kijelentéseket tett, hogy tanácsadóinak ludbőrös lett a hátuk (pl. “Aki biztonságot akar, menjen a börtönbe”), gyorsan felfogadták tehát az ország leghíresebb hirdető ügynökségeit jelöltjük magasztalására és beszédeinek írására. Azok aztán csodálatos dolgokat tálaltak fel róla, amelyek fényében olyan szentté lett, akiről rosszat nemcsak mondani, de még gondolni sem lehetett büntetés nélkül. Később pedig alaposan elbántak nemcsak azzal, aki az elnököt, de még azzal is, aki az uj elnök tanácsadóit kritizálni merte. Az egyetlen cél “Pedig hej, de sok kritizálni való akadt nemcsak az elnökről, hanem a tanácsadóiról is, akik (egy kivételével) mind az, ország leggazdagabb emberei közül kerültek ki; akik óriási összegekkel támogatták a választási kasszát s igy úgy tartották, hogy Ike győzelmével megvásárolták az államhatalmat, amit azután a saját érdekeik szolgálatába állítottak. “És amig Taylor és Grant tanácsadói korrupt módszerekkel nyirbálták a közvagyont, addig az Eisenhower-adminisztráció TÖRVÉNYESÍTETTE a nép vagyonának elszedését. A százszázalékosan kezükben tartott sajtó segélyével elhitették a néppel, hogy a közjóiét (prosperitás) a nagyüzletek busás profitján alapszik. (Ami jó a General Motors Co.-nak, az jó az Egyesült Államoknak is —, mondotta Ike honvédelmi minisztere.) “És elhitették azt is a néppel, hogy a hasznot- hozó (állami) közvagyon romlásba viszi a nemzetet, mert az csuszó-mászó szocializmus, talán éppen kommunizmus amitől isten óvja az országot, MIÉRT IS AZ ÁLLAM KEZÉBEN LÉVŐ NAGY GYÁRAKAT, IPARTELEPEKET, ERŐMÜVEKET, stb. MAGÁNKÉZBE KELL ADNI. így került magánkézbe a milliókat, sőt billiókat érő közvagyon. Ike adminisztrációjának első része alatt. Most aztán hozzátehetjük, hogy Ike folytatta ezt a gazdaságpolitikát adminisztrációja második ideje alatt is. Folytatta egész az utolsó hétig amikor bejelentették, hogy kívánatos lenne az űrhajózás terén sok billió dolláros befektetéssel elért oly eredményeket, amiket a kommunikáció terén a rádió és TV kompániák felhasználhatnak, átengedni nekik. Biztosra veszem, hogy idővel az igazságos történetíró azt fogja írni Eisenhower adminisztrációjáról, hogv annak legnagyobb gondja AZ AMERIKAI NEMZETI VAGYON LEGÁLIS KIOSZTÁSA VOLT az elnök mögé felsorakozott gazdag emberek között. És semmi kétség, ho'gy azok most szomorú szívvel fogadták a búcsúbeszédét. A fegyverkezés Evés közben jön meg az étvágy — tartja a kö- mondás. így az Eisenhower-adminisztráció határtalan haszonélvezői is, akik hamarosan elosztották maguk között az eltulajdonítható közvagyont, ráeszméltek, hogy a háborús állapot termeli ki minden idők legnagyobb profitját. A háborús állapotot kellett tehát ÁLLANDÓSÍTANI. Megfuj- ták a riadót és egyszerre csak azt hallottuk mindenfelől — de különösen sokat ismételte maga Ike, a nemzeti hős is —, hogy valami nemzetközi kommunista összeesküvés fenyegeti országunkat, az egész kontinenst, az egész SZABAD VILÁGOT. Támadni akarnak, jönnek az oroszok! Jönnek a kommunisták! — harsogták mindenfelől. Ezt követte aztán a fegyverbe hívás, a három és fél milliós hadsereg megszervezése, katonai támaszpontok felállítása a világ minden részén és billiók elköltése a fantasztikusnál fantasztiku- sabb fegyverek kitalálására. A hűséges kongresz- szus készségesen szavazta meg a billiókat, hiába volt abban többsége az ellenzéki pártnak. Szórták a pénzt, mint gép szórja cséplésnél a pelyvát. És mi lett az eredmény? Az igazi eredmény? Nem az, amit Ike mondott a búcsúbeszédében, hogy ilyen nagy prosperitás még soha sem volt, mint az ő adminisztrációja alatt, mert arra a tények beismerésével elég választ nyújt most már az eddig Ike-ot magasztaló sajtó is. De az igazi tényt az is elhallgatja még most is. Mert e tény az, HOGY EGÉSZ GÁRDA UJ MILLIOMOSUNK LETT, RÉGI MILLIOMOSAINK KÖZÜL PEDIG TÖBB BILLIOMOSSÁ LÉPETT ELŐ. E isen- hower adminisztrációjának ez a legfeltűnőbb és egyben legmarandandóbb eredménye. Amerikát eddig is az üzleti szellem jellemezte. Azonban az soha sem volt olyan durva, erőszakos, mint Eisenhower adminisztrációja idején, amikor egészen uj erkölcsi felfogás, uj etika alakult ki, amelynek lényege az, hogy TERJESZD A KOMMUNIZMUS RÉMÉT és a védelem Ígéretével csikarj ki magadnak annyit a néptől, ameny- nyit csak tudsz. Erre nincs semmi felső határ, minél többet harácsolsz, annál nagyobb lesz a tekintélyed és a becsületed. Megfélemlítés Aki a határtalan szemfényvesztést kritizálni merte, azt hamar kiközösítették, elvesztette megélhetési lehetőségét, üldözték, majd börtönbe vetették. Az alkotmány védelmére felesküdt elnök egykedvűen nézte, hogy tanácsadói miként tiporják lábbal az alkotmányt úgy a polgárjogok, mint a polgárszabadságok mezején. A gyalázatos al- kotmánytiprás szégyenétől végre is az ország legmagasabb bírósága, a Supreme Gourt mentette meg az országot. És most, a távozás utolsó napjaiban beigazolódott, hogy ez a nemzeti hős, ez a félisten milyen rossz helyzetben hagyta az országot úgy politikailag, mint gazdaságilag, amit állandóan tagadtak, sőt meghamisítva, az ország jólétét nagyon is rózsaszínben festették. “A Kennedy fiatal minisztériuma mái’ nem is olyan fiatal” — Írja James Reston (N. Y. Times) —, “megöregedtek pár nap alatt, amikor ráeszméltek, hogy az ország sokkal rosszabb helyzetben van. mint ahogy a korteskodás ideje alatt azt a jelöltük (Jack Kennedy) lefestette.” Kiderült, hogy az Egyesült Államok tekintélyét szinte az egész világon lejáratták, de aláásták a dollár értékét is, ami itt inflációhoz vezethet. Belföldi politikájuk felbátorította a fajgyűlölet hirdetőit és megakadályozott minden már régóta esedékes jóléti intézkedést. És mindezt a szentté avatott nemzeti hős nevében csinálták, aki csak golfozott; újságot nem olvasott, az ország ügyeiről nem sokat tudott, igy még a legfontosabb ügyekben is csak a segítői döntöttek. És ez a nemzeti hős most nyugalomba megy — csak egyszerű privát polgár lesz —, mint mondotta. Igen ám, de melyik privát polgár kap 25,000 dollár évi nyugdijat, továbbá adómentes évi 50,000 dollárt megélhetési költségekre, irodát, személyzetet, stb., stb. Ike ajándékai Nem kell attól tartani, hogy Eisenhower. öreg napjaira a menházba kerül. Még az emH tett 75 ezer dolláros évi jövedelmen kívül is maradna tejbe aprítani valója. Mint Drew Pearson kimutatja,’ Ike gettvsburgi farmja mintegy félmillió dollárt ér. Ezt a farmot és felszerelését ajándékba kapta gazdag barátaitól. A telekkönyvben is két nagyon gazdag barátja (W. G. Billy Byars texasi olajmágnás és George E. Allen, Chiang Kai-shek egyik amerikai kijárója) szerepelnek. Az 576 acres farm birtoklási ügye annyira komplikált, hogy azt csak a, beavatottak tudnák megmagyarázni. A farm rendkívül értékes felszerelése és tenyészállatai is nagyobbára a jóbarátók ajándékai. Most már beismerik, hogy Eisenhower az első elnöke az Egyesült Államoknak, aki nagyon értékes ajándékokat fogadott el “barátaitól”. Eisenhower azonban nagyon erkölcsös ember és nem szabad feltételezni, hogy az elfogadott nagy- értékü ajándékokat bármilyen szolgálattal is viszonozta volna. Az nem illene egy nemzeti hőshöz. Még jól emlékszünk, arra a képre is, amit a múlt év elején akkor vettek róla, amikor egy kilencéves fiúcskának Visszaadta a 25 centes pénzdarabot, amit a gyerek tisztelete jeléül ajánlott fel neki. r “Ha én ezt most elfogadnám” — mondotta az elnök nevetve —, “akkor még azzal vádolnának meg, hogy megvesztegettél, ami ellenkezik az alkotmányunkkal”. Ugyan milyen nagynak kell lenni az ajándéknak, amikor már nem megvesztegetés és amikor az elfogadása már nem aíxotmány- ellenes? Oda se neki! Ne törődjünk már ilyen csekélységekkel. A fő az, hogy Ike nyugalomba vonul és nem lesznek gazdasági nehézségei. Reméljük, hogy az uj elnök másféle etikát visz a Fehér Házba. . . Ike-nak pedig jó egészséget és hosszú, boldog, békés golfozást kívánunk. A fontos az, hogy végre otthagyta azt a tisztséget, amelybe soha sem lett volna szabad őt ültetni. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK Saratoga repülő- gép-anyahajóján kiütött tűz következtében 7 ember az életét vesztette. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy ebben a hónapban lejárt az. előfizetésem. Itt mellékelek $.......................... -• Név: ................................................................... üim: .............. ............................................ _z_
