Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-19 / 3. szám

Thursday, January 19, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZrt 13 HALLGASS MEG, JENKI! (Befejező közlemény) Mi, kubaiak, persze tudjuk, hogy nemcsak Ku­bában volt amerikai gazdasági és politikai be­avatkozás. Ezt a politikát folytattátok ti az egész világon, de különösen Közép- és Dél-Amerikában. Félre nem érthető módon irta ezt meg a harmin­cas évek folyamán az az amerikai, kinél szavatot- tabb embert keresve sem lehetett volna találni: Smedley D. Butler tábornok. íme ezt irta a tá­bornok ur: “Harminchárom évet és négy hónapot töltöt­tem hazánk legtevékenyebb katonai egységében: a tengerészgyalogságnál (Marine Corps). Hadna­gyi rangról vezérőrnagyi rangra emelkedtem. 1914-ben Mexikót és főleg Tampico kikötőjét tet­tem “biztonságos”-sá az — amerikai olajérdekelt­ségek számára. Később Haitiben, majd Kubában őriztem a “közbiztonságot” a National City Bank helytartói számára, hogy “biztonságosan” szed­hessék a jövedelmet, adót és kamatot. 1909 és 1912 között Nicaraguát “tisztítottam” meg a Brown Brothers bankárcég számára. 1916-ban a Dominikai Köztársaságban szilárdítottam a civi­lizációt az amerikai cukortrösztök számára. Azt megelőzőleg Hondurasban is rendet teremtettem az amerikai banántröszt lelki és egyéb üdvéért. De Kínáról sem feledkeztünk meg. 1927-ben ott szilárdítottam a nyugati civilizációt a Standard Oil számára. “Ez évek folyamán, ahogy a fiuk mondják a dohányfüstös klubszobákban, nagyszerű üzletben voltam. Egyre másra Kaptam a kitüntetésekéi, érdemrendeket és előléptetéseket Ahogy most, évek múltával, visszatekintek karrieremre, ugv érzem, hogy egész bátran adhatnék egy-két leckét A1 Caponenak. ő ugyanis csak három városban “mífköclött”. Mi, három kontinensen.” Hát igy irt Smedlev tábornok. Amint látjátok, mi nem valami “külföldi agitátort” idézünk. Még csak nem is a mi Fidel Castronkat. A ti szak­embereteket, aki aktiv, vezető szerepet játszott a jenki imperializmusban. A ti kormányotok azt állítja, hogy “védte és garantálta” Kubá függetlenségét.. . De ez,’ bo­csánat a kifejezésért, hasbeszélés és köntörfala­zás. Mert a ti kormányotok és a ti részvénytársa­ságaitok voltak azok, amelyek meghatározták, hogy mikor volt a mi függetlenségünk “veszélyez tetve”, s ennélfogva mikor volt jogotok beavat­kozni. A forradalmunk előtt — 1958-ban — azok az urak Manhattan déli részének felhőkarcolóiban birtokolták villanyerőmüveink és telefonhálóza­tunk 90 százalékát, vasutaink felét, cukornádüi- tetvényeink 40 százalékát. És a mj kormányunk? Kifutófiuja volt a man­hattani tfósztvezéreknek. Azt még a ti törtéflet- iróitok sem tudják tagadni, hogy azok a kubaiak, akik a ti beleegyezésetekkel kormányoztak ben­nünket, zsarnokok, rothadt spekulánsok s—külö­nösen a. korszak végén— véres-kezű mészárosok voltak. Batista például 1983-ban kerítette kezébe’ a ha­talmat. A ti kor mányotok azonnal és habozás nél­kül elismerte, mint Kuba tényleges kormányát. Oh, akkor nem volt szó beavatkozásról és Batista 10 évig volt hatalmon. Azt követőleg, a második világháború után ismét kormányra jutott. És bár a “négy szabadságért” vívott világháború csak nemrég fejeződött be, a ti kormányotok ismét sietett elismerni: “Rendben van Senor Batista, te a mi fiunk vagy!” Amig csak ki nem vertük ezt a hehért 1958 vé­gén, ez a “fiú” akinek gengszterhadseregét a ti katonai missziótok képezte ki, húszezer kubai ha­zafit mészáröltatott le! “Piszkos kommunista”, ez volt Batista válasza mindenkinek, aki hangosan panaszkodni mert. És \ választ kegyetlen kínzás és kivégzés követte. .,znr lehetett számon tartani, hogy egyedül Ha­va,.nában hány kubai férfit és gyermekembert heréltetett ki. És mikor a politikai üldözöttek hitveseit erőszakolták meg Batista banditái, az áldozatok férjeit hurcolták oda szemtanuknak. S miközben ez volt folyamatban a hazánkban, az Eisenhower-kormány négy és fél éven keresz­tül bombákat, katonai repülőgépeket, puskákat és ágyút szállított a gengsztereknek. A jelszó persze az volt, hogy ezt a “nyugati földrész védslmé”-re küldik. A uokoUa volt az földrészvédelemre! Ku baiak gyilkolására használta azokat Senor Ba­tista. Batistának pazar palotája volt Daytona Beech, Floridában. Odaát, nálatok, mint “szabad világ bajnokát” ünnepelték. Palotájában üvegszekrény­ben tartotta Batista ur a kitüntetéseket, amelye­ket a ti kormányotoktól és más “szabad” kormá­nyoktól kapott. A régebbieket, amelyeket, uram bocsá’, még Hitlertől és Mussolinitól kapott, per­sze megsemmisítette. És a ti nagyköveteitek, figyeljetek a neveikre! Mr. Arthur Gardner és Mr. Earl T. Smith, dinom- dánomoztak Mr. Batistával. Tudatták-e ezek az urak valaha az amerikai néppel, hogy mi megy végbe Kubában avagy csak a cukorvállalatok részvényeinek árfolyamait nézegették naphosz- szat? A ti úgynevezett szabad sajtótok és szabad rádiótok tudatta-e valaha veletek, hogy 1957 szép temberében, Cienfuegos városában amerikai bom­bákkal pusztított el ezreket Batista légiflottája? És tudatták-e veletek, hogy Batista légitámadása után az Egyesült Államok légi haderejének pa­rancsnoksága kitüntetést nyújtott át Batista tá­bornoknak, aki e légi támadást vezette? Tudatta-e ezt veletek a ti “szabad sajtótok”, amelyben hasábszámra van hely az első oldalakon királyi paraziták házasságaira vagy hollywoodi selyemfiuk hálószoba-titkainak szellőztetésére? És ha igen, tettetek-e valamit annak érdekében, hogy megszűnjön a fegyverszállítás, amellyel Ba­tista kinozta, vóreztette népünk legjobbjait? A ti sajtótok és kormányotok panaszkodik, hogy mi kubaiak a “szélsőségekig mentünk”. Jaj istenem, hát miután évtizedekig gyilkolt, kinzott bennünket a ti ügynökötök, és kiseprüztük orszá­gunkból, hát ez szélsőségeskedés? Amit mi mondtunk és irtunk rólatok, az keser­ves tény volt, amelyet mi nagyon- is jól tudunk, átéltük azokat. De ti nem tudjátok, mert ti nem éltétek át azt, amit mi éltünk át. A tény az, hogy Kuba, a mi hazánk, nem volt más, mint az Egyesült Államok gyarmata, leg­alább is Franklin D Roosevelt idejéig. És utána ismét azzá lett. séges befektetéseket megvalósítsa. A kormány most a dolgozók reálbérének jelen­tős csökkentésével akarja a passzív külkereske­delem veszteségeit pótolni. Nem csoda, hogy ez ellen a szakszervezetek hevesen tiltakoztak és sok helyen sztrájkra került sor, különösen a textil­ipari vidékeken. A pénzügyi bajok a legmagasabb-fokra BRA­ZÍLIÁBAN emelkedtek. Ezt az államot a fizetés- képtelenség és a magasba szökő infláció jellemzi, A pénzügyi kimutatások szerint,-1960 végén az állami költségvetés deficitje legalább 60,000,000- 000 cruzeiro (300,000,000 dollár) volt. 1961-re újabb 25,000,000.0000 cruizero (125 millió dol­lár) deficit várható, de valószínű, hogy több lesz . mert a kormány megveszi a felesleges k'áv'mcny- nyiséget. is, amit nem tudnak exportálni. Ezzel a hatalmas kávétermelő cégeket támogatják (Amer ican Coffee Co.), inig az állam pénzügyi helyze­tét még jobban .rontják. A kormány pénzügyi helyzetét — az iiisíg sze­rint — tavaly csak az mentette meg a katasztró­fától, hogy “csereberélt”. Ez alatt azt értik, hogy dollárt vettek kölcsön magánosoktól a cnwro kiadások fedezésére. Ezzel pillanatnyilag nyertek valamit, de a valóságban még sokkal jobban meg­terhelték az államot, mert a kormány a dolláro­kat 1 a száz crnzeirohoz vásárolta és a szabad piaci arányban kell visszaadnia, ami 1 a 200-hoz. Súlyos adósságok terhelik Brazília államát a külföldi olajtársaságokkal szemben is. Az ország nem rendelkezik elég energiaforrással és behoza­talra szorul energia és fűtőanyag szempontjából. A Kubitschek adminisztráció alatt a forgalom­ban lévő pénz majdnem megháromszorozódott az eredeti 81.000.000,000-ról 210,000,000,0N)-ra ug­rott. A múlt évben egvediil 40 százalékkal emelke­dett a megélhetés költsége. Fejletlen gazdaság és pénzügyi bajok A gazdasági szakértők is belátták, hogy az or­szág problémáit nem lehet megoldani külföldi kölcsönökkel. Ráiöttek, hogy az Egyesült Álla­mok sem képes a brazil pénzügyi nehézségek meg­oldására. A parasztság és munkásság elképesztő nyomorán c«ak a gazdasági élet, gvökeres változ­tatásával tudnának segíteni. Kérdés, hogy az uj elnök ilven irányba akarja-e terelni az ország ügyeit, mert az uj gazdaságpolitika a külföldi ér­A tény az, Fogy Kuba a nyomor, szenny, tudat­lanság és kizsákmányolás országa volt. Tudtatok e eriől, nem tudjuk. És ha tudtatok, tettetek-e valamit? Semmit! Tudjátok-e példám, hogy ami- or egy kubai vagy más dél vagy középamerikai '-Viva gyermeket szül, az a gyermek jelenleg mind­össze 35 éves élettartamra számíthat? Nálatok egy újszülött 65-—67 éves élettartamra számít­hat. íme csak egy az ezer tény közül ami mutat­ja, mit jelent az, gyarmati sorsban tengődni, vagy függetlenül építeni saját hazát. A ti bankáraitoknak, nagy üzetembereiteknék, meg a kormányotoknak nem técsziít, ama mi ín.iun.v és tíz idox múltával egyre jobban fognak gyűlölni bennünket érte. Mi nem törődünk ezzel, csak azt sajnáljuk, hogy még mindig képesek benneteket félreve­zetni. De jegyezzétek meg. NEM VAGYUNK EGYE­DÜL! Ne gondoljátok, hogy csak egy parányi 6 és fél milliós néppel van dolgotok. Először is velünk van Latin Amerika ISO millió­nyi népének többsége. Lehet, hogy nem tetszik nekik minden, amit mi eddig csináltunk. Egy for­radalom nem népszerűségi verseny és nem min­dig folyik etikett és protokol szerint. Dehát a mi népünket sem etikett és protokol szerint kínoz­ták, gyilkolták és zsákmányolták ki századokon át. De annyi biztos, hogy a jenkitrösztökkei ví­vott küzdelmünkben Dél- és Közép-Amerika né­pének többsége -Velünk rokonszenvez. És más földrészeken is a népek, különösen a fiatalság, a diákok és akik tudnak már Írni és ol­vasni és olvasni a sorok között is, torkig van­nak a ti hidegháborús politikátokkal és atombom­ba kaszárnyáitokkal a világ'minden sarkában és a H monopolista közgazdaságotokkal. Fk/ek is rokonszenveznek velünk. Hát így állunk mi Kubában. Torkig vagyunk veletek. És nem maradtunk tétlenek. A ti részvénytársaságaitoknak és kormányo­toknak ez nem tetszik. NEM VAGYUNK EGYEDÜL! dekeltségek és a belső.nagybirtok érdekeivel éle­sen ellenkezik. Az elmaradt tőkés rendszerű országok esetében láthattuk, hogy a legnagyobb problémát a munka- nélküliség hatalmas arányú növekedése és a pa­rasztság elszegényedése és nyomora okozza a nép számára. A kormányok pedig inflációval és állam- adóssággal küzdenek. A l.oi manyon, amelyek váltják egymást, a se- .par^tótták ezen országok gazdasági éle­tét és péhzügyi'egyensulyát. A külföldi kölcsönök nem somit segítenek, mert csak egy töredékét ad­ják vissza annak, amit a külföldi vállalatok az ország nyersanyag- és energiakincseinek kihasz­nálásából nyernek, sőt legtöbbnyire a mezőgazda­ság is a befolyásuk alatt áll. A megoldás az iparosításban és a meríiga daság. korszerű síié lében van. Csak ezzel tudnák a, be­vételt fokozni és az .államháztartás pénzügyi egyensúlyát rendbehozni. Ugyanakkor megszűn­ne a munkanélküliség is és a lakosság szörnyű nyomorán is enyhítenének. Ezeknek az .elmaradt országoknak a vezetői állandóan arra hivatkoz­nak. hegy~a tőkehiány akadályozza gazdasági életük UllendR's'-Á. Vizsgáljuk meg valóban igy van-e, hogy külföldi befektetés nélkül nem Lh.fc ipart fejleszteni és mezőgazdává got Vo-zzem !'!e- ri ? Erre •) vizsgálatra legalkalmasabbak a kelet­európai államok. (Ezt az ötödik oklalnn TÖBB MINT kétmilliárd dollárt költöttek a múlt esztendőben kozmetikai szerekre és szépség- ápolásra az amerikai nők, s 70 milliót soványitó- szerekre. • MARCUS AURELIUS császár görög nyelvű fi­lozófiai munkáját, melyet minden valószinüség szerint a mai dorogi járás területén, a Duna kö­zelében levő tokodi római város’au irt. a dorogi József Attila Művelődési Ház az idén megj leh- teti magyarul. AZ OLAJIPARI vállalatok profitja 10 százalék­kal emelkedett decemberben, a tavalyihoz viszo- nrít.va. Ezen belül a finomító vállalatoké 60 szá­zalékkal, az egyesítetteké 14 százalékkal > «- dett, mig a termelő vállalatok nrofirí '■ za* *- lar maradt — a John S. Herold, Inc. gr- 1 ‘ u u és mérnökei szerint. A gazdasági helyzet a tőkés rendszerben éle elmaradt országokban (Folytatás a 4-ík oldalról)

Next

/
Thumbnails
Contents