Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-29 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Munkásmozgalom Ä Sinclair munkásainak sztrájkja Az AFL-CIO-hoz tartozó olajmunkás szakszervezet értesítette a Sinclair Oil Corporationt, hogy sztrájkolni fog a vállalat ellen. A sztrájk a vállalat összes részlegeire kiterjed. így a feldolgozó üzem, a csővezetékek, a szállítás és finomítás munkájában részvevő dolgozók mind beszüntetik a munkát. Az East Chicago-i (Ind.) Sinclair Refining Co. munkásai már junius 20-án beszüntették a munkát. Minden olyan telepen, ahol a helyi szakszervezeti vezetőség a sztrájk mellett dönt, előzőleg értesítik erről a vállalatot. Marcus Hookban (Pennsylvania), Houstonban és Corpus Cristiben (Texas) az olajmunkások szakszervezetéhez tartozó dolgozók megtagadták a National Maritime Union picket vonalának az átlépését. A Sinclair olajfinomítók helyi szak- szervezetei nem sztrájkolnak, de a munkásság vezetői kijelentették, hogy a szakszervezet szerződése lejárt a vállalattal szemben és igy a tagokat senki nem kényszerítheti a további munkára. A Sinclair Crude Oil Co. és a Sinclair Refining Co. szakszervezethez tartozó dolgozóinak száma 9,000. A szerződésük junius 14-én járt le a vállalattal. Az uj szerződésért folyó tárgyalások junius 16-án szakadtak meg. Még eddig nem jött létre közeledés a szakszervezet és a vállalat vezetői között. A szakszervezet megbízottai kijelentették, hogy addig nem is fognak megegyezni, arnig a vállalat nem változtatja meg magatartását a végkielégítések összegével kapcsolatban. Ez a fő vitapont a tárgyalásokban. A szakszervezet egy heti fizetést követel végkielégítés címén minden ledolgozott év után. A Sinclair Oil Co. viszont csak maximum 4 heti fizetést akar adni végkielégítésként és a kevesebb ideig alkalmazásban lévőknek még kevesebbet. Bérvita most nem szerepelt a szakszervezet és a vállalat tárgyalásain. A Sinclair Oil Co. az egyetlen olyan olajvállalat, amellyel a szakszervezet az egész vállalatra kiterjedő feltételeket állapit meg. A többi olaj- vállalatnál a különböző üzemrészekkel külön-kü- lön kötnek megállapodást. Szakszervezetek s fontosabb kérdések a tengerészek sztrájkjában A sztrájkoló szakszervezetek a következők: National Maritime Union, 67,000 taggal; Seafarers International Union, Atlantic, Gulf és Lakes szekciója, 22,000 taggal; Marine Engineers Beneficial Association, 11,000 taggal; Masters, Mates &Pilots 11,000 taggal: American Radio Association, 1,000 taggal; Radio Officers Union olajszállító szekciója, 1,500 taggal. A Csendes-óceáni Sailors Union tagjai, a Marine Cooks and Stewards és a Marine Firemen (mind nyugati parti szakszervezetek) tagjai, akik nek szerződése szeptemberig nem jár le, szintén tétlenek lesznek, ha a kormányosok, vagy a gépészek sztrájkba mennek a nyugati partokon. A Staff Officers Union tagjai és a Radio Officers Union többi tagja — habár szerződésük szeptemberig nem jár le — máris tétlen, ha a hajóikon más uniók sztrájkolnak. 1. ) Némely hajótársaság, hogy alacsonyabb adót fizessen és kisebb költségekkel működjön, hajóinak egy részét idegen zászlók alatt működteti (‘flags of convinience”, vagy “runaway” flags.) Ezektől azt követelik az uniók, hogy ugv az ilyen hajókon, mint az Egyesült Államok zászlaja alatt futó hajókon tárgyalásokat folytathassanak atengerészek jogaiért. A hajóstársaságok azt állítják, hogy ezekre a hajókra nem lehet a tárgyalásokat kiterjeszteni. 2. ) Az uniók többsége azt kívánja, hogy egy közös társaság-szakszervezeti apparátus kezelje az ipar problémáit, beleértve a szubvenciót. Most csak a National Maritime Unió-nak van meg ez a joga. 3. ) A szakszervezetek többsége kiegeynlitésre törekszik a munkaszabályok terén, ahol pénzről van szó. Eredetileg beleegyeztek abba, hogy lemondanak a béremelésről, ha megalakul a “Joint Committee for the Maritime Industry”, mely főleg a hajószubvenció program módosítását szorgalmazná. Más követelések; Az NMU 30 órás munkahetet követel, vagyis a jelenlegi munkahétnek tiz órával való leszállítását; az American Radio Association pedig fizetést akar tagsága egy harmadának részére, akik a partokon állnak készenlétben, hogy munkába hívják őket. Meg akarták akadályozni a mexikói munkások halárátlépését Az Egyesült Államok Munkaügyi, Igazságügyi és Belügyminisztériumának a tisztviselői tanácskoztak a mexikói határ felöl átjövő munkások határátlépési engedélyének a megvonásáról. A határ Laredo és El Paso városoknál lévő szakaszáról van szó, ahol 13,000 mexikói munkás jön keresztül naponta, akik az Egyesült Államok e két városában dolgoznak. A tisztviselők most azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy két héten belül lezárják bizonyos foglalkozású munkások előtt a határt. Nagyarányú munkanélküliség van ugyanis számos foglalkozási ágban az Egyesült Államok polgárai körében ezen a vidéken. A jelentések szerint még nem döntöttek a tanácskozásokon. A tervet a Munkaügyi Minisztérium pártolja, mert nagyon sok panasz érkezett be hozzájuk, hogy a mexikóiakat igen alacsony munkabérért alkalmazzák olyan munkakörökben, amelyekre az Egyesült Államok polgárainak is szüksége van. A szakszervezeten belüli szegregáció Philip Randolph, az AFL-CIO alelnöke, a Virginia állambeli szervezetek kizárását javasolja az országos szakszervezeti szövetségből, ha ezek végrehajtják a tervüket, hogy a szegregációhoz ragaszkodó Norfolkban tartják meg évi összejövetelüket. Itt ugyanis csak külön szállodában helyezhetik el a fehér és néger küldötteket. Meany, a szövetség elnöke, a napokban tárgyalást fog folytatni a virginiai szövetség vezetőjével, ebben az ügyben. Elhalasztották a kommunista Párt regisztrálását Már megírtuk, hogy a Legfelső Bíróság 5:4 arányban határozatot hozott a Kommunista Párt regisztrálási kötelezettségéről. A határozat nagy felháborodást és tiltakozást váltott ki a tömegekből. Ennek meg is lett az eredménye, mert a Legfelső Bíróság nevében Frankfurter biró, aki a többséggel szavazott, őszig halasztást adott a Kommunista Pártnak a bíróság határozatának a teljesítésére. Ekkorra már megtárgyalásra kerül a párt beadványa a határozat ujrafeltilvizsgálá- sára. A Kommunista Párt azzal érvel feliilvizsgá- lási kérelmében, hogy a regisztrálási határozat az alkotmány 5. függelékének a semmibe vevése. A párt főtitkára, Gus Hall, nyilatkozatot bocsátott ki a McCarran féle törvény felelevenítésével kapcsolatban. Ebben a nyilatkozatban rámutat arra, hogy maga a kormány is önkénytelen elismeri az 5. függelék megsértését, azáltal, hogy körmönfont formáját javasolja a regisztrálásnak, és igy akarja átugrani az alkotmány elkerülhetetlen megsértését. A törvény — mondja Gus Hall — teljesen összeférhetetlen a Bill of Rights-al. “A harc nem merülhet ki pusztán a regisztrálási törvény ellen, hanem minden olyan intézkedés és döntés ellenében is fel kell lépni — mondja a nyilatkozat —, amely az elnyomás céljait szolgálja. Emlékeztet ezzel kapcsolatban a Smith Törvényre, amelynek alapján egy legális pártban való tevékenység is bűn lehet. Ez a törvény még mindig életben van. A Scales-ügy ujrafelvételét elutasították és igy a rendőrállamra valló törvény első áldozata 6 éves börtönbüntetés elé néz. Mindezen esetek miat, fokozott harcra van szükség az Alkotmány megvédésére. A további khan Gus Hall kijelenti, hogy: "Mi ismét hangoztatjuk mély bizalmunkat, hogy a legislegfelső bíróság — az amerikai nép —mondja ki a végső szót és ők maradék nélkül fenntartják a mi hazánk demokratikus, nagy hagyományait.” Munkanélküliség vár az egyeiemi hallgatókra A nyár a legtöbb egyetemi hallgatónak itt Amerikában a továbbtanuláshoz szükséges pénz megszerzésének az idejét jelenti. Azoknak a diákoknak, akiknek szülei nem gazdagok (és a többség ilyen), szükségük van a nyári állásra ill. pénzkei esetre, mert a magas tandíjakat és az egyetemi tanulmányok egyéb kiadásait képtelenek fedezni az otthonról kapott pénzből. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk az idei nyarat, akkor a szünidei munkára még fokozottabb szüksége lenne a főiskolai diákságnak, mert az egyetemi tandijak és az ellátás költségei, mint a lakás és a koszt, rohamosan emelkednek. Csak az utolsó tiz évben általában több mint 30 százalékos drágulást tapasztalhatunk ezen kiadások terén, a magánegyetemeken. Egyes intézeteknél még meredekebb az árak emelkedése. így a Columbia Universityn a teljes kiadások évi 2,850 dollárra ugrottak, ami 54 százalékos többletet jelent az öt évvel korábbihoz viszonyítva. Az idei nyáron tehát még nagyobb erővel hajtja a diákokat a gazdasági szükségszerűség az állások után, mint a megelőző nyarakon. A kényszerítő erő nagyobb, de a lehetőség kisebb. A gazdasági válság hatása már erősen érezhető és nagy a valószínűsége annak, hogy egy jelentős részük nem fog tudni elhelyezkedni. A gyárak és üzemek szívesebben vesznek fel olyan munkanélkülit, aki nemcsak a nyári időszakra keres elfoglaltságot. De még azok a munkaadók is, akik csak a szünet időszakára, tehát idénymunkára keresnek alkalmazottat és a múltban szívesen fogadtak fel egyetemi hallgatókat, ma már inkább az állandó munkanélküliekből vesznek fel embereket. Ezt bőven tehetik, mert május közepén már 6.9 százaléka a nemzet munkaerejének állás- nélküli volt, tehát több mint egy hónappal korábban, mikor a szezonmunkák valamit csökkentették a munkanélküliek számát. Az egyetemi hallgatók problémája meglehetősen sok embert érint. Az idei iskolaévben, amelyik most végződött, 3.6 millió főiskolai diák tanult a kollégiumokon és egyetemekén. Ez 6.1 százalékkal több mint a megelőző évben és 57 százalékos növekedést mutat, ha a tiz évvel korábbival hasonlítjuk össze. A jelenlegi 3.G millióból, három millió olyan diák van, aki még nem fejezte be főiskolai tanulmányait. Az emelkedő tandijak és kiadások legalább háromnegyed részüket kénvsze- ritik arra, hogy munkát vállaljanak a szünidőben. De a Pennsylvania Egyetem elhelyező irodájának igazgatója szerint, x\. főiskolai hallgatóknak nagyobb nehézségbe fog ütközni nyári állást szerezniük, mint bármikor az utóbbi 5 év folyamán. Thursday, June 29, 1961. h Taft-Kadley-törvény kihatása William Pollock, a Textile Workers Union elnöke a képviselőház munkaügyi albizottsága előtt tett kihallgatáson rámutatott, hogy mi volt az egyik kihatása a Taft-Hartley-törvénynek a kölcsönös szerződések megkötésére a délen. A Taft-Hartley-törvény előtt a National Labor Relations Board által engedélyezett választások 84 százalékban aláirt szerződést eredményeztek. 1947 óta viszont — mondotta Pollock — csak 61 százaléka a választásoknak jelentett szerződést a szakszervezetnek. Két cipészunió egyesülése A Boot and Shoe Workers Union Cincinnatiben tartott konvencióján összegyűlt delegátusok megszavazták az egyesülési tárgyalásokat a United Shoe Workers Union-nal, s oda fognak hatni, hogy a cipőiparban működő szakszervezetek mind egyesüljenek egy nagy unióban. A Boot and Shoe Workers Union-nak -40,000, a United Shoe Workers Union-nak pedig 50,000 tagja van, s mindkét szakszervezet tagja az AFL- CIO-nak. John E. Mara, a Boot and Shoe Workers alelnökének becslése szerint vagy 35—40 ezer munkás tartozik kis, önálló szakszervezetekhez. A konvención hozott határozati javaslat kimondja, hogy mint egységes szakszervezet “gátat tudunk állítani annak az eróziónak, ami elért eredményeinket és mesterségünket fenyegeti.” Már négy évvel ezelőtt megindultak a tárgyalások az egyesülésre, de nem tudtak megállapodásra jutni. Mr. Mara szerint most megvan a lehetőség a megegyezésre.
