Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-05 / 1. szám

Thursday, January 5, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Hajdan és most Karácsony ünneplése nem sokat változott az idők végtelenjén át Irta: GERÉB JÓZSEF Ezeket a sorokat karácsony után vetem papír­ra. Jó lesz, ha mindjárt megjegyzem, hogy 1960 karácsonya után, mert ezt az ünnepet — habár esetleg más név alatt is—, már sok ezer éve ünnepük a világ különböző részein. Előttem fekszenek az amerikai újságok kará­csonyi számai. Ezek egyikében az Associated Press (AP) munkatársa a “keresztény kará­csony’’ legnagyobb eseményéről, vagyis arról, hogy a kis Jézus miként született jászolban kirá­lyi palota termének diszes ágya helyett, ezt a szép kis “sztorit” irta: “De hogyan is tudhatta volna?! Hiszen olyan nagy volt a forgalom ebben a kis városban, ami­nőt azelőtt még soha senki sem látott, vagy ami­ről senki sem hallott. Hej, pedig ha tudta volna, dehogyis nem talált volna szobát, ha mindjárt másokat kellett volna is kilakoltatni a vendég­szobából. “De hogyan is tudhatta volna az a jámbor ven­déglős, akitől az a nagyon szegényes öltözetű há­zaspár, amely most érkezett Názárethből, vendég­szobát kért. Hiszen minden szobára három ven­dég is akadt, mert igen sokan jöttek, nehogy ki­maradjanak a nagy népszámlálásból, amit a ró­mai császár rendelt el, hogy alapul szolgáljon az adózásnál. “Özönlött a sok nép Bethlehembé, csak az elő­kelőknek, a gazdagoknak és a hivatalnokoknak jutott szoba a vendéglőben. Azokat el kellett he­lyezni, nemcsak azért, hogy a vendéglő jóhirét fenntartsa, de méginkább azért, mert azok hoz­ták az igazi “businesst”. S az is tény, hogy most nagyszerű alkalom kínálkozott némi üzleti nyere­ség szerzésére, hiszen valóságos vásári hangulat uralkodott a városban, ahol mindenki mulatott, szórakozott, de főleg költötte a pénzét és milyen üzletember lenne az, aki elszalasztaná az ilyen alkalmat ? “így egészen természetes, hogy a nagyon szegé­nyesen öltözött Józsefnek és feleségének, Máriá­nak, akik szobát kértek, a vendéglős csak azt fe­lelte: — Sajnálom, de már minden szobát kiadtam, de ha az asszony beteg, amit látni is. lehet rajta, — akkor az istállóban meghúzhatjátok magato­kat. “Nem kell tehát kegyetlenséggel vádolni azt a jámbor vendéglőst, aki csak az istállóban adott helyet annak a nőnek, aki megszülte az Isten fiát. Hiszen akkor mindenki csak a saját érdekeit néz­te, akárcsak Herod, a kormányzó, vagy Augustus, a nagyhatalmú római császár, aki elrendelte a népszámlálást. . .” És most ... Ugyanazon újság közli Lawrence Fellows, a N.Y. Times levelezőjének Jeruzsálemből küldött karácsonyi riportját: JERUZSÁLEM, Jordán. — Nemcsak tegnap este, de még ma sem lehet szobát találni egyetlen szállodában, vendéglőben vagy turista házban sem. A karácsonyi zarándokok olyan tömegesen jöttek, hogy közülük igen sok úgy járt, mint an­nak idején József és Mária — nem kaptak szobát, hiába könyörögtek érte. A szállodák hamarosan megteltek nemcsak Jeruzsálem- és Bethlehemben, hanem Amman Jericho, Ramallja, Beit, Jala, Na- bus és Beit Sahour városokban is. Sőt a tény az, hogy a hotelok már le vannak foglalva egész husvétig és már alig fogadnak el rezervációt a jövő karácsonyra is. Mert a zarán- doldás — aminek a neve jelenleg “turista uta­zás”, igen nagy üzletté lett itt. Erről biztosított a jordani turistaüzlet igazgatója, Lufti Mughrabi is, aki azt mondotta, hogy a karácsonyi zarándo­kok (turisták) legalább 7 millió dollár jövedel­met hoznak Jordán állam és népe részére. — Az átlagos amerikai turista — mondotta Mughrabi — napi 30 dollárt költ zarándok útja alatt s körülbelül 4 napot tölt itt. Az angol turis­ta csak napi 28 dollárt költ, de öt napig marad. Az arab zarándokok, akik legnagyobb számmal jönnek, csak 20—22 dollárt költenek, de valamivel tovább maradnak. Különösen sok keresztény arab zarándok jön Izraelből, mert erre az időre megen­gedik a határátlépést és igy a zarándokok egyben meglátogathatják, vagy találkozhatnak Jordán­ban lakó rokonaikkal is. — Bizony a jó alkalmat nagyon ki kell hasz­nálni — mondotta Mughrabi —, minden szobát, minden lyukat kiadunk, hogy a sok turistát éjjel­re fedél alá tegyük. Nekem is van két szobám, amelyek állandóan le vannak foglalva. De hogyis­ne, hiszen már a karácsony előtti nap 2,532 római katolikus zarándok jött ide. Ezek legtöbbje Izra­elből, a Mandelbaum kapun át jöttek részint au­tomobilokon, részint nagy autóbuszokon, de akadt még elég, aki szamárháton jött, mint az első ke­resztény zarándokok, valamikor hajdanában. — Az idén a zarándoklás egy nappal hamarább kezdődött. A legforgalmasabb nap rendesen a karácsonyt megelőző, de mert az szombatra esett, az izraeli tisztviselők már pénteken megengedték a zarándoklást, hogy szombaton a sok vallásos tisztviselőnek ne kelljen dolgozni. A zarándokok persze csak örültek annak, hogy a zarándoklást egy nappal előbb lehetett megkezdeni és itt is örömmel vettük, mert igy a turistaszezon meg­hosszabbodott. És hasonló módon örvendetes jelentés érkezett a Szent Föld minden részéről, hogy az idei kará­csonyi “zarándoklás” mindenfelé igen jó “busi­nesst” hozott. Még régebben Az alábbi “igaz” történet a mai időszámítást megelőző 1960-ik év vége felé történt valahol Föníciában, a mai Palesztina északi részében. Ab­ban az időben azon a vidéken a Mithra vallás volt a legnépszerűbb, annak volt a legtöbb követője és földalatti barlang-templomaikat minden város­ban sokan látogatták. A Mithra vallásról tudni kell, hogy a hívők el­gondolása szerint a világegyetem a jó és a rossz szellem folytonos küzdelmének az eredménye. Ormazd, a jószellem világrahoz mindenféle alsóbb rendű jószellemeket, akik gondoskodnak a növé­nyek, az állatok és az emberek javairól. Azaz csak gondoskodnának, ha Ahriman, a rossz szellem nem akadályozná őket, de ugylátszik, hogy ez a gonosz sátán unalma elűzésére minden jónak az elrontó ja lett. Növénynek, állat- és embernek egyaránt szük­sége van a Napra. Ezért Ormazd létrehozta Mith- rát, a napistent, aki két nagy kulcsot kapott tőle. Az égtük kulccsal minden kora reggel kinyitja az égboltozat kapuját keleten, végig viszi a Napot az égen és estefelé kinyitja a nyugati kaput, ki­viszi azon át a Napot, majd bezárja a kaput és sötétség, teljes csönd borul a Földre, ahová elér­kezik a pihenés ideje. Mithra munkája, azonban nem könnyű; képzel­hető, milyen nehéz a nagy és forró Napot napról- napra végighurcolni hosszú utján. És Ahriman még időközönként erősen ráfujt a Napra, hogy jobban égjen, erősebben tüzeljen. Szegény Mith­ra napról-napra gyengébb lesz és egyre nehezeb­ben cipeli a Napot. Annyira kifárad, hogy az év vége felé már egyre rövidebbre és rövidebbre szabja az útját. Mindenki láthatta, hogy ha vala­mi segítséget nem kap, hamarosan kidől, nem tudja felemelni a Napot és akkor örökös sötétség borul a Földre. Mithra újjászületik A Mithra papjai tehát megfujták a riadót: imádkozni kell Ormazd főistenhez, hogy segítse meg Mithrát. Nagy zarándoklást rendeztek a Mithra templomokba, ahová áldozatokat vittek a főisten megpuhitására. Az állattenyésztők a leg­szebb juhaikat, vagy lábas jószágaikat vitték; a halászok a legszebb és legjobb halakat, a kézmű­vesek a legjobb tárgyakat készítményeikből. A nagy zarándoklás ideje a mai december hó végső felére esett, amikor a nappalok már veszedelme­sen rövidek lettek. A sok ajándék, meg a sok imádkozás végre az utolsó pillanatban meglágyította Ormazd főisten szivét, uj életet adott Mithrának, aki sok helyen mint csecsemő született újjá s az örvendező nép­nek is megmutatták. És a csecsemő Mithra hama­rosan erősbödni kezdett. Már pár nap múltán lát­ni lehetett, hogy a nappalok hosszabbak lettek. A jószellem tehát legyőzte a rosszat, az igazság győzelmet aratott. De kár, hogy egy év múlva a gonosz Ahriman újból felülkei'ekedett és a zarándoklást, az aján­dékok hordását meg az imádkozást újból meg kellett ismételni. Persze nem veszett minden kár­ba, mert azokban a városokban, ahol Mithrának temploma volt, a zarándoklás ideje alatt a ven­déglősök minden szobáját lefoglalták és habár nem maradt Írásos feljegyzés arra, hogy a zarán­dokok hány “dollárt” költöttek Mithra újjászüle­tésére, annyi bizonyos, hogy a Mithra papjai olyankor jó “businesst” csináltak. íme ilyen volt a karácsony Jézus állítólagos születésének idejében, de ugyanolyan volt most, 1960 évvel később és ugyanolyan volt 1960 évvel azt megelőzőleg is. Az elsőtől az utolsóig mindig csak jó “business” volt, amit minden álszenteskedés dacára is csak úgy kell értékelni. Ez alól kivételt természetesen csak az Egyesült Államok képez, ahol dehogy is alacsonyitanák le a SZENT KARÁCSONY ÜNNEPÉT durva busi­ness spekulációkkal!! Veszekesznek a koncon Bethlehemben a Jézus bölcsőjét őrző barátok veszekednek a zarándokok adományai fölött BETHLEHEM, Jordan. — A Jézus születéshe­lyén emelt templom bejáratánál őrt álló római katolikus görög (ortodox) katolikus barátok ve­szekedtek, majd csaknem tettlegességre került sor amiatt, hogy melyik szekta jogosult a bar­lang-formára épített, jászolt tartalmazó fülke lépcsőjének őrzésére. Az összes keresztény egyházak részére semle­gesített “Church of Nativity” (a születés temp­loma) barlangot utánzó pince helyiségében mu­tatják a jászolt, amelyben Mária életet adott a kis Jézusnak. A barlanghoz vezető lépcsőkön ke­gyes barátok álldogálnak, akik őrzik az újszülöt­tet, de köszönettel zsebelik el a turisták (zarán­dokok) adományait is. Ezért a lépcsők őrzése nagy tiszteletet hozó és jelentős anyagi haszon­nal járó tisztség, ami fölött évszázadok óta ve­szekednek a különböző keresztény egyházak szer­zetesei. Az idén a veszekedés felülmúlta az előző évekét. Midőn a jeruzsálemi patriarcha, Alberto Gori ba- -fejezte az éjféli misét és az újszülött Jézust áb­rázoló bábut le akarta vinni a “barlang jászol- jába”, nagy zaj tört ki a lépcsőket őrző Ferenc- rendi barátok és a szakállas görög katolikus pa­pok között. A hangos civakodás miatt Gori nem folytathatta útját. A civakodás egyre hangosabb lett s már tetlegességre került a sor, néhány lépésnyire Jézus, a “béke hercegének” állítólagos születéshelyétől. Végre is a város polgármestere, Avoud Mussallam lépett közbe és csendesítette le a marakodókat. “így van ez már ezer év óta” — mondotta a polgármester. — “Már a múlt kedden megkísérel­tük, hogy egyezségre bírjuk őket, de ugylátszik, hogy az most sem sikerült, mint ahogyan nem sikerült évekkel azelőtt sem. A hivők azonban úgy veszik, hogy ez csak velejárója a mély vallá­sosságnak”. “A Manger Square (Jászol-tér) zarándokai kö­zött sok amerikai turista is volt” — Írja az AP riportere. Ezek nagy áhítattal figyelték a vallásos ceremóniákat, bőkezűen adták az alamizsnát és egyikük megjegyezte: “Ezzel eldicsekedhetem a gyerekeimnek úgy, hogy még azok is elmondják majd az ő gyermekeiknek, milyen izgató látvány­ban volt részük nagyszüleiknek!” Gazdag gyémántmezők a Szovjetunióban Szovjet geológusok az Északi-sarkvidék köze­lében uj gazdag gyémántmezőket fedeztek fel, jelentette a Trud nevű szovjet újság. A lelőhe­lyek sokkal gazdagabbak, mint az eddig legkiadó- sabbnak vélt Békepipa terület, amelyet Szibériá­ban a Yakutsk Köztársaságban fedeztek fel 1954- ben és amely vetélkedett Dél-Afrika gyémánt­forrásaival. A gyémánt kiaknázásához szükséges gépek szállítását már megkezdték. Félmérföldnyi hosz- szu teherautó karaván van útban, melyeket földsi- mitó gépek előznek meg, hogy utat törjenek szá­mukra a hideg hómezőkön. A hőmérséklet ezen a területen 60 fok F. a fagypont alatt volt decem­berben. A munkálatokat valószínűleg csak a nyár folyamán kezdik meg. Olvadáskor, megfelelő utak hiányában, e messzi vidékkel csak repülőgépek és helikopterek segítségével lehet a közlekedést fenn tartani. wvwvw*vvw\w\ww»wv*v\wwvw**-vwv»ww»vw»\\ VELAZQUEZ halálának 300. évfordulója alkal­mából megnyílt Madridban az eddigi legteljesebb Velazquez-kiállitás.

Next

/
Thumbnails
Contents