Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-22 / 25. szám
Ul HADVISELÉSI STRATÉGIA RÉSZÜL A PENTAGONBAN Az Egyesült Államok hangadói, a kormány és haderők vezetői és az őket idéző hírszolgálatok, nem mulasztják el az alkalmat hangoztatni, hogy “az Egyesült Államok sohasem fogja az első ütést mérni” egy esetleg bekövetkező háborúban. Nem kockáztatnak meg azonban egy olyan kijelentést — pedig az emberiség azt szeretné hallani —, hogy a nézeteltéréseket háború nélkül is meg lehet oldani. Bár engedniük kell a világhangulatnak és ezért erősitge- tik, hogy békét akarnak, a valóságban azt látjuk, hogy minden cselekedetükkel háborúra készülnek. Ezt bizonyítja az a határtalan gyűlölködés, amivel az imperializmus és kiszolgálói a kommunizmusról és a szocialista országokról beszélnek, mint a nagy “ellenségről” és amivel megmérgezik az amerikai légkört és a könnyen befolyásolható emberek értelmét. Ezt bizonyítja fegyveres felkészültségük és hogy minden évben több és több billió dollárt költenek fegyverkezésre. A legmodernebb fegyvernemekkel árasztják el azokat az országokat ,ahol a vezetőség együttműködését meg tudják szerezni ,de ahol a népek tiltakozása ez ellen egyre hangosabban hallható. Állandóan uj fegyverek után kutatnak minden téren való használatra. És bár számos szavahihető, meggyőződéssel telt hivatalos kijelentés látott napvilágot amerikai vezetők részéről, hogy a Szovjetunió nem akar háborút, a háborús uszitók és érdekkörök nyíltan a Szovjetunió részéről várható veszélyről beszélnek és az attól való félelmet használják fel arra, hogy a kongresszustól több pénzt kapjanak háborús célokra. Valahányszor nemzetközi vonatkozásban történik valami, ami a fe szükség enyhülését helyezi kilátásba a reménykedő emberiség elé,a karhatalom valamelyik szószólója kardcsörtetéssel siet a reményeket megsemmisíteni. A N. Y. Times junius 7-én az első oldalon a következő címmel látta el Kennedy beszámolóját a Kruscsevvel való találkozásról: “Kennedy szerint a találkozás enyhítette a ‘téves elbírálás’ veszélyét”. Valóban, Kennedy beszámolója több olyan beismerést tartalmazott, amiből következtetni lehet, hogy elnökünk kevésbé látja veszélyesnek a helyzetet, mint európai útja előtt és hogy felismerte a háború céltalanságát, hogy háború nem oldja meg az ellentéteket. Ugyanazon lapszám 9-ik oldalán a Pentagon nukleáris fegyverekkel való fenyegetőzéséről szóló cikk van. Roswell L. Gilpatric, a védelmi minisztérium titkárhelyettese sajtó- konferenciát tartott, amelyen kijelentette, hogy a NATO- erők atombombákkal fognak visszaütni akkor is, ha a Szovjetunió nem-nukleáris fegyverekkel támadja meg őket. Kiemelte azt is Mr. Gilpatric, hogy ezt az állásfoglalást még Eisenhower-adminisztrációja alatt szögezték le és a NATO- főparancsnokság vezetője, Lauris Norstad tábornok többször is kifejtette. Tehát vissza kell állítani és meg kell erősíteni azt a valótlanságot, hogy a Szovjetunió támadásra készül. Nehogy valakinek eszébe jusson képzelődni, hogy most, miután Kennedy és Kruscsev ilyen szépen megértették egymás álláspontját, a Pentagon kimegy a forgalomból! Azt se képzelje senki, hogy a mi vezetőségünk tartózkodni fog attól, hogy az első atombombát útnak indítsa. Hirosimára gondolva, hogy is lehet ilyesmiben kételkedni. A hangzatos szavak helyett milyen jelét adja a Kennedy- adminisztráció annak, hogy minden tehetségével a béke elérésén működik? Semmit! De éppen elég bizonyíték van az ellenkezőjére. A jelen idők legmegrázóbb változásai a gyarmatosítás által évszázadokkal visszamaradt ázsiai és afrikai országokban mennek végbe. Az imperializmusra nagy veszélyt lát abban, hogy ezek az országok hajlamosak ugrásszerűen, a civilizáció legfejlettebb társadalmi rendszere, a szocializmus felé i irányítani figyelmüket, mert csak az biztosítja gyors kifejlődésüket. Az amerikai imperializmus óriási összegeket áldoz az adófizetők pénzéből, hogy ezt megakadályozza. Mivel ez nem hozza meg a kívánt eredményt, más eszközhöz, más taktikához kell folyamodnia.'Utolsó mentsvára a fegyveres beavatkozás, bár már ez is több helyen csődöt mondott. Példa: Kuba, Laosz. “Katonai vezetők uj békeoffenzivát terveznek a visszamaradt országokban”, volt a Wall Street Journal egy cikkének cime. Röviden: Fegyveres erőink a civil “jótétemények” területére tervezik áttenni tevékenységük jelentős részét. Tisztviselőink katonai személyzetet és repülőgépeket jelölnek ki, hogy kiépítsék a polgári repülést egyes országokban. A Légierő Afrika minél mélyebb részeibe akarja kiépíteni a légi közlekedési vonalait. Amerikai katonák ápoljanak betegeket, építsenek útvonalakat, szórakoztassák a külföldi országok lakosságát. Más terveket is beleszőnek a jóindulatot kifejező tevékeny ségek mellé. Az Egyesült Államok szervei megfelelőbb kémkapcsolatokat akarnak felállítani a vörös határok mentén, hogy kikutassák a vörös partizánokat. A stratégia az, hogy kihasználják a helyi adottságokat: a falusi vezetőket, a kereskedőket, csempészeket, a feketézőket. iStahr, a hadsereg titkára kitűnő eredményt vár, vagyis a felszabadulásukért küzdő népi erők a “felforgatok” legyőzéséhez a kémelháritó szervek jobb működésében. Egy uj szervezet felállítása van tervbe véve, amit egyeEnt. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the^Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. J. Vol. X. No. 25. Tursday, June 22, 1961 NEW YORK, N. Y. NEW YORK, N. Y. A LEGFELSŐ BÍRÓSÁG SZAKSZERVEZET ELLENES HATÁROZATA A Legfelsőbb Bíróság legújabb döntése élesen a szakszervezetek ellen irányul. 5:4 arányban kimondták ugyanis, hogy az a munkás, aki az 1951-ben hozott Railway Labor Act alapján belépett a szakszervezetbe, megakadályozhatja a szakszervezetet abban, hogy az ö tagdiját és anyagi hozzájárulását az unió pénztárához, olyan politikai célokra fordítsák, amit ellenez. A bírák többsége szerint, a kongresszus ilyen értelemben hozta meg a törvényt, amely kimond- ! ja, hogy a vasútnál csak szervezett munkás dolgozhat állandó i alkalmazásban. j A döntés ellenzőinek vélemé- : nye szerint, nevetséges azt álli- ! tani, hogy a szakszervezetek tör vényes tevékenysége közé nem tartozik a politika. A nagy szak- . szervezetek mindig is kifejtettek ‘VWVWVWVWWVW\W>VWWVW\W**VVWV%V*VV<CVW Junius 29-én csütörtökön este tömeggyütés lesz a Woodstock Hotel nagyi báltermében, 127 West törd St. (Times Square) alatt azok: nak a mártíroknak az emlé-j kére, akik a náci koncentrá- j dós táborokban elpusztultak. A gyűlést az Eichmann Áldozatainak Emlékbizottsága rendezi, mely bizottság tag-j jai olyan amerikai nemzeti- J ségi csoportokból kerülnek ki, melyek súlyos veszteségeket szenvedtek a nácik gázkamráiban. A rendező bizottság rendkívül érdekes programról gon j doskodik. A program keretében a különböző «nemzetiségi csoportok nyilvánosságra fogják hozni, hogy még nagyon sok Eichmann-féle náci van szabadlábon, akik a hivó szóra várnak, hogy befejezzék azt a munkát, amit a Führer nem tudott elvégezni. Felhívjuk nevvyorki olvasóink figyelmét erre a rendkívül fontos és érdekes összejövetelre. Szóljanak barátaiknak, ismerőseiknek, hogy ők is vegyenek részt az összejöveteleken. A Woodstock Hotel köny nven megközelíthető a város minden részéből és lehűtött nagy bálterem várja a közönséget. Belépődíj nincs. ilyen tevékenységet és ha történetükből kihagynák ezt a fontos tényt, akkor ez meghamisítása volna egész múltjuknak. A bíróság többségének döntése alapján, azok a vasúti alkalmazottak, akik nem értenek egyet szakszervezetük politikájával, kiléphetnek a szakszervezetből. A Legfelső Bíróság újabb határozata tehát az unionok jogkörét a legszűkebb területre akarja szorítani, hiszen ennek a döntésnek alapján lehetőséget adnak arra, hogy a szervezett üzemekben is dolgozhassanak szervezetlen munkások. A Legfelső Bíróság Kommunista Párt ellen hozott határozata úgy látszik, csak bevezető volt a szakszervezetek elleni fellépéshez. Angolában a felkelők újabb heves és kiterjedt támadásokba kezdtek. Hivatalos jelentések szerint hat nagy farmot támadtak meg Carmona vidékén és hármat Dembos közelében. A támadásoknak halálos áldozatai is voltak. Kormánycsapatok visszafoglalták Bungo falut. Carmonától 30 mérföldre északra, ahol a támadók házakat gyújtottak fel. KENNEDY ÉS KRUSCSEV A BÉCSI TALÁLKOZÓRÓL A két államfő külön beszámolóban fejtette ki álláspontját az égető nemzetközi problémákról. — A találkozás segített tisztázni a kérdéseket és esetleges megoldásukat A bécsi találkozó után mindkét országvezető jelentést tett népének, kiértékelve a megbeszélések jelentőségét. Kennedy elnök röviddel hazaérkezése után, junius 6-án, Kruscsev miniszterelnök pedig junius 15-én rádió és TV adásban fejtette ki véleményét. M i n dketten megegyeztek abban, hogy a találkozás célszerű volt és hasznos. Nem az volt a célja, hogy ott a fennálló problémákat megoldják, hanem az, hogy a megtárgyalásuk folyamán jobban kikristályosodjon mindkettőnek az álláspontja. “Nem azért voltunk ott, hogy egymásra erőszakoljuk véleményünket”, m o n dotta Kennedy elnök beszámolójában. “Mindketten tudatában vagyunk annak, hogy azzal az erővel, amellyel mindkét | nemzet rendelkezik, óriási ká- ! rókát tudunk egymásnak okozni, hogy a háborút lehet I és el kell kerülni, miután az : ellentéteket nem rendezné és ; nem igazolná egyikünk világnézetét sem.” “A tényállás az, hogy a Szovjetunió és mi teljesen más értelmet adunk olyan j szavaknak, mint háború, béke, S demokrácia, népi akarat, stb. IA kérdés az, remélheti-e a I két rendszer, hogy egymással |békében 'éljen... Bármilyen j nehéz a válasz, tartozunk az i emberiségnek azzal, hogy min I den erőfeszítést kifejtsünk az iérdekében. | “Általában, Mr. Kruscsev I nem használt háborús megkö- I zelitést. ő hisz abban, hogy a világ erőszak alkalmazása | nélkül is az ő irányában ha- í lad”, mondotta Kennedy. I “Szeretnék rátérni Kruslőre “office of special operation” — különleges aktivitások irodája — néven említenek, s ami McNamara védelemügyi miniszter ellenőrzésével működne. Ez veszi majd át az Egyesült Államoknak a megszokottól eltérő hadviselési tevékenységét. Országunk tehát uj hadterületet talált. Miután ellenállnak korrupt vezetőiknek és maguk az elmaradt országok népei veszik kezükbe saját felszabadulási harcukat, amerikai katonák szervezik majd meg az ellenállást a beavatkozás legszemérmetlenebb eszközeivel. És ezt azzal vélik elérni, hogy mint jóbarátok mennek a nép közé, beteget ápolni, szakszervezetet építeni, földművelésre tanítani őket és mellékesen — hazaárulásra is. csev egy megjegyzesere , — folytatta — “Azt mondta, hogy a világon sok zavar van j és hogy nem lehet mindenért ! őt okolni. Ebben teljesen igaza van. “Könnyű minden kormány- ellenes, vagy Amerikaellenes tüntetésre, a korrupt kormányok megdöntésére, a szegény ség és nyomor elleni tömegtiltakozásra ráfogni, hogy kommunisták sugalmazták. “De nem mindent a kommunisták sugalmaznak. ők csak kihasználják az alkalmat, benyomulnak a vezetésbe és a helyzet hullámain győzelemhez jutnak. De az állapotokat, amelyek a helyzetet előidézték, nem a kommunisták teremtették meg.” Kennedy nem érintette az imperializmus bűneit, amelyek felelősek a visszamaradásért és a népek nyomoráért. Kennedy elnök nagy súlyt fektetett beszédében a nagyobb külföldi segélyre és áldozathozatalra szólitotta fel az ország népét, mert a “mi feladatunk megvédeni ezeket az országokat a ‘kommunizmus terjedéséről’ és biztosítani szabadságukat”, mondotta. Eltérő vélemények Kennedy elnök beszédében érintette azokat a kérdéses pontokat, amelyek jelenleg a Folytatás a 3-ik oldalon)
