Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-15 / 24. szám
Thursday. June 15, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ IS AIGGL 9JSÁGIRÓ MAGYARORSZÁGRÓL Raymond Fletcher a londoni Tribune cimii lap május 26-iki számában beszámolt magyarországi tapasztalatairól. Az alábbiakban közöljük — csaknem teljes terjedelemben — Fletcher cikkét. Tizetnöt évvel ezelőtt Magyarország letarolt ország volt. A náci megszállás idején az országban 200 gyárat teljesen leszereltek, elvitték az ország minden dunai hajóját, elrabolták telefonberendezésének, arany- és ezüstkészletének nagy részét, sőt, még Budapest tüzoltófelszerelését is. Ehhez még az is hozzájárult, hogy a visszavonuló Wehrmacht tört-zuzott mindent, ami útjába került. A magyar ipar 40 százaléka romba dőlt, több mint 2,0C0 hidat felrobbantottak, s Magyar- ország mozdonyainak több mint egyötödét javíthatatlanná rongálták. A mezőgazdaság nagy részét letarolták, az ország elvesztette szarvasmarha-állományának felét, lóállományának 54 és sertéslétszámának 63 százalékát. Budapest hat hétig tartó ostroma alatt a város romhalmazzá vált, 40,000 holttest boritotta az utcákat. Ezekre a tényekre emlékeztetett engem egy angol üzletember. Mint mondotta, ezekről nem szabad megfeledkezni, ha az ember fel kívánja mérni, mit tettek a kommunisták Magyarországon. “Tisztességesnek kell lennünk” — mondotta. Mit követel meg hát a tisztesség, ha Magyar- országról bármilyen beszámolót kívánunk adni? Mindenekelőtt azt, hogy kerüljük az ostoba össze- hasohlitásokat. Nem nehéz például felbecsülni, hogy a magyar reálbérek nem olyan magasak, mint az angolok, s még könnyebb azzal hencegnünk, hogy több gépkocsink és telivizióskészülé- künk van. Magyarországon ezt senki sem cáfolja. Érdemes hát egyáltalán fáradhatatlanul vitázni olyan állításokkal, amelyek sohasem hangzottak el? Az ■gvetlen becsületes kérdés, amelyet a magyar életszínvonalról feltehetünk az, hogy vajon emelkedik-e ez a színvonal és ha igen. milyen ütemben. A válasz: igen, mégpedig igen gyorsan. A hivatalos adatok szerint a legutóbbi három évben 20 százalék volt az általános emelkedés, s ezt a számot szemünk és fülünk tapasztalatai is megerősítik. Sok külföldi üzletember szállt meg abban a szállóban, ahol laktam, közülük sokan évről évre rendszeresen ellátogatnak Magyarországra. Egyesek már a háború előtt is ismerték az országot. Egyikük sem lelkesedett a kommunizmusért sem Magyarországon, sem bárhol másutt, de mindnyájan megegyeztek abban, hogy a magyar kormány joggal állítja az életszínvonal emelkedését. A magyarok kétségkívül jól táplálkoznak. Vannak bizonyos nehézségek (ott-tartózkodásom alatt csaknem lehetetlen volt sertéshúst kapni), de az éttermekben és az üzemi konyhákban felszolgált fogásokból Ítélve láthattam, hogy a legtöbb ember a mi fogalmaink szerint túl sokat eszik. Ezek után rejtély, hogván sikerül a magyar lányoknak ilyen táplálkozás mellett megőrizni a jó alakjukat. Ragyogó szociális juttatások, kiváló sport- és szórakozási lehetőségek A lakbérek alacsonyak. A szociális juttatások ragyogóak, bár az egészségügyi ellátás nem tel- j^ongyenes. A sportlehetőségek, a szórakozás, ' “túra mind-mind kiváló. A gyermekek min- ^ i legjobbat kapják, noha a magyar pedagógusoknak ugyanaz az általános problémájuk, mint a mieinknek, egyes vidékeken: túl népes osztályokat kell tanítaniuk. Ám az úttörőmozgalom, a gyermekszervezet valóban kiváltságos helyzetben van. Budapesten, de más városokban is, saját vasútjukon kocsi- kázhatnak ezek a nebulók. Az újonnan épült Sztá- linvárosban a gyermekeknek ajándékoztak egy kiöregedett dunai gőzöst, hogy kitakarítsák, helyrepofozzák és szórakozzanak vele. A szabadidő lehetőségeit általában az állam '--öli de a szakszervezetek is nagyban hozzájárulnak a kulturális szükségletek ellátásához. A budapesti közlekedési dolgozók klubja például olyan kulturális és szociális központ, amelyet a közelben lakók szakszervezeti tagságra való tekintet nélkül látogathatnak. Angol újságírók egy csoportjával én is ellátogattam oda egy este. A nagyteremben az ifjú magyarok vidáman táncoltak egy műkedvelő zenekar muzsikájára; a zenekar egyébként jóval az amatőr színvonal felett játszott. A légkör fesztelen és vidám volt, bár a 18 éven aluli lányok csak gardírozva vehettek részt a mulatságban. Amint az igazgató elmondotta nekünk, a klub helyet és felszerelést biztosit mindenféle szenvedély kedvelőinek, a díszhalak tenyésztőitől a fes- tegetőkig. Hangversenyeket és előadásokat rendeznek, színdarabokat mutatnak be és vitadélutánokat szerveznek. Az egyik ilyen vitadélutánon Modiglianiról, egy másikon a modern filmekről folyt a szó. A klubnak jó könyvtára (felfedeztem Thomas Mann, Simone de Beauvoir és John Osborne könyveit magyar fordításban) és bárja van. Budapest éjszakai élete — vidám Az egyéb szórakozás is olcsó és jó. Egy este kétszemélyes páholyba váltottam jegyet az Operaházba (Budapesten nyilván skót hét volt: azon az estén a Lammermoori Luciát, az előző előadáson a Machbetet mutatták be.) A jegy kettőnk- számára alig került egy fontnál többe. A szinház- és mozijegyek ugyanilyen olcsók. Bár fogfájás miatt még senki nem követett el öngyilkosságot, mégis úgy mondják, hogy nagyobb szenvedést okoz, mint például a reménytelen szerelem. ♦ Példázatképpen elmeséljük, hogy mi is történt Budapest egyik késő éjszakáján a “Bonboniere eszpresszó”-ban, ahol a zene, a tánc, az ital hódítóbbá varázsolja a hangulatot. Igaz, hogy itt sok szükség nincs illúziókeltésre, árad az belülről is, hiszen fiatalok táncolnak itt.. . Köztük táncol Horváth Gyula technikus is partnerével, a mostanában divatos teltkarcsu, buzakalászosan szőke, gyors- és gépirónővel, akinek Erzsébet a keresztneve. A két fiatal mindössze három hete, hogy egymásra talált. A fiúnak ezek a rövid napok bőségesen elegendők voltak a szerelemre lobbanáshoz, a leányban azonban még csak pislákolt az ilyen érzés.. . A technikus — ezen az ominózus estén — úgy érezte, hogy most, midőn tánc közben egymáshoz simulnak, érkezett el az a pillanat, amikor a leány szivében is kirózsái a szerelem. Talán nem is csalt volna szubjektív érzése, ha nem következik be a váratlan “katasztrófa”: a fiúnak irtózatosan bele- nyilalt a fogába. Már napok óta fájt egyik hátsó foga, de egy-két Dolorral megszüntette. Ezúttal azonban olyan intenziven kezdett fájni, ahogyan csak egy fog fájni tud: kegyetlenül. Rosszkor jött ez a fogfájás, hisz most érkezett volna el a vallomások pillanata, amikor talán szólni sem kellett volna. . . — Mi az, mi történt? — kérdezte a leány, aki ránézett a fiúnak hirtelen meggyötörtté vált arcára. — Semmi, semmi kérem — felelte a fiú s igyekezett, mosolyogni. Olyan fogfájósán mosolygott. Még néhány taktus, még néhány nvilalás és a fiatalember kénytelen volt úgy érezni, hogy a fogfájás felülmúlja a szerelmi szenvedést. Nem maradt más választás, mint bocsánatot kérni és a vidám zene ellenére asztalhoz vezetni a sértődött arcú Erzsikét. Szerencsére az eszpresszóban ismerősök is ültek, akik a leányt pártfogásba vették, mert a szerelmes lovag elviharzott a legközelebbi taxiállomásra. — Szentkirályi utca 40! Budapest éjszakai élete éppen olyan vidám, mint bármikor, és az ifjú magyarok jól értenek hozzá, hogyan kell mulatni. A táncszámaik közül sok ismerős előttünk. A colonel bogey itt is nagy sláger, amióta bemutatták a Hid a Kwai folyón cimii filmet, és az angol látogatók kívánságára bármikor szép válogatást adnak elő a legújabb slágerekből. Az Aston iban modern dzsesszné- gyes huzza a talpalávalót. De talán leginkább a lányok nyújtják a legelevenebb bizonyítékát annak, hogy Magyarország kinő a szigorú takarékosság korszakából. A lányok jól festik magukat, elegánsan oitó^r.jd.nex, magabiztosak és gyönyörűségesen nőiese.*. (Ez utóbbi vonásuk termeszeteken hagyományos, Amit itt a rendszer számlájára lehet ir.ii, az a sok növekvő lehetőség arra, hogy kidomboríthassák nőisességiiket: ruházati boltok, fodrászmü- helyek, kozmetikai szalonok stb.) Budapest üzleteit jól ellátják áruval, kirakataik ízlésesek. Nem kívánom összehasonlítani az árakat. A boltok zsúfoltak, s ez eléggé ékesszólóan bizonyítja a dolgok jobbrafordulását. Persze a budapesti élet nemcsak borból, nőkből és dalból áll. A város iszonyúan túlnépesedett — az ország lakosságának egyötöde Budapesten lakik — s a város közlekedési hálózata nem képes megbirkózni az igényekkel. A lakáshelyzet szintén gondot okoz. A Tervhivatal egyik vezetője azt mondta nekem, hogy újabb 15 év múlik el, amig az emberek országszerte megfelelő lakáshoz jutnak. Budapest még külön problémákat is o.mz. Egyébként a háború és az 1956. évi felkelés ütötte sebek lassanként eltűnnek. Az ősrégi épületeket régebbi formájukban állítják helyre, és a város csodaszép templomait jórészt az állam pénzén tatarozzák. Az állam zenekarokat és szólistákat ad kölcsön ahhoz, hogy fenntartsák a magyar templomi zene hagyományosan magas színvonalát. Alig telt el néhány p~r?, a kocsi megállt a Központi Stomatologiei Lnt 'zet épülete előtt. Tizenegy óra múlt. Az Intézet földszintje ki volt világítva. Éjszakai rendelés folyt. “Hősünk” valósággal berontott a váróterembe, ahol sorstársai ültek, vagy le- és feljártak. Idegesek voltak és szenvedtek, akár csak ő. A rendelő szoba ajtaja elég gyakran kinyílt és az imént még elcsigázott arcú paciensek ló iható megkönnyebbüléssel távoztak, hogy nyugodt álom ra térjenek. Hamarosan a fiatalemberre került a sor. Az egyik ápolónő egy könyvbe beírta a nevét, foglalkozását, korát és máris a fogászati székbe került. — Ha akarja, megmenthetjük, bár elég rossz. Kap egy ideiglenes tömést, fájdalomcsillapítót és holnap keresse fel a fogorvosát — ajánlotta a fogász. — Nem kérem! Tessék kihúzni — hangzott a válasz és a nővér már elő is készítette az injekciót. A fiatalember perceken belül visszaült a taxiba és robogott a “Bonboniere eszpresszó” felé. Nekünk nem az a célunk, hogy a két fiatal történetét elmeséljük, mi a budapesti egészségügyi kuriozitásé'* között bemutatjuk, hogyan kivannak segíteni azokon, akiket éjszaka gyötör a fogfájás. A Központi Stomatológiai Intézet éjszakai rendelését bárki felkeresheti, függetlenül attói, hogy tagja-e, vagy sem a társadalombiztosító intézetnek. A fogfájós paciensen való segítséget el ; j segélynyújtásnak tekintik, éppen ezért nem kell fizetni és a jelentkezőknek az adatait csupán a statisztikai összeállítás végett veszik fel. ♦ Lapozgatunk a hatalmas könyvben. Éjszakánként átlag 130—150 fogfájós keresi fel az Intézetet. A bejegyzések szerint a forgalom főleg 10 és 1 óra között zajlik le, hajnal felé egyre inkább csökken. A paciensek a legkülönbözőbb foglalkozásúak. Van köztük miniszter, hivatalsegéd, színész, mészáros, diák, nyugdíjas, kőfaragó, háziasszony, talán nincs is olyan foglalkozás, amely ne szerepelne. Hja, a fogfájás nem válogat! Ják Sándor (Folytatás a 16-ik oldalon) JAJ, A FOGAM! ▼ ' r ’ - * ’ r t - - - • . • ’ ' Magyarország
