Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-08 / 23. szám

Thursday, June 8, 1961 AMERIKAI MAG » AR SZÓ u KÖRBE-KÖRBE írja: PAAL MATHÉ CINIZMUS Politikai életünk minden erkölcsi alapot eldo­bott magától és azt hazugságokkal, félrevezetés­sel, a tények letagadásával helyettesíti úgy a bel- xnint a külpolitika terén. Az, hogy ma Kennedy ül az elnöki székben és nem Nixon, annak kö­szönhető, hogy a választók öntudatlanul is irtóz­tak a Dulles-féle cinikus politikától, mely — ha­bár folyton a békét emlegette — a háborút készí­tette elő. A választók úgy gondolták, hogy a két rossz közül a “liberális” Kennedy és a liberáli­sokból összeállítandó adminisztráció lesz jobb és mindenesetre tisztább, őszintébb külpolitikát foly­tat majd, mint az előző adminisztráció, melynek idején Amerika tekintélye a nemzetközi vonalon nagyon mélyre süllyedt. Ez a “mélypont” volt Kennedy legfőbb ütőkártyája. Azóta azonban a könnyen hívők is kétségbeesve látják, hogy a “li­berális” adminisztráció még mélyebbre süllyesz­tette tekintélyünket. VILAGZSANDAR Ma már nyíltan hirdeti az elnökünk, Amerika nem tűri, hogy a világ bármely részén is terjesz­kedjen a kommunizmus, amin azt kell érteni, hogy semmiféle változást nem türünk, amely az elnyomott, vérig kizsákmányolt népek gazdasági és politikai felszabadulását jelentené. Ezt pénz­zel és ha kell fegyverrel is meg fogjuk akadá­lyozni. Nem tudom, milyen földi, vagy földöntúli hata­lom adott jogot és felhatalmazást nekünk ahhoz, hogy mi döntsük el, hogy más országok népei mit tehetnek. Kérdezhetnénk, hogy hol van itt a de­mokrácia? A népek önrendelkezési joga? De saj­nos ma már ezeket a jelszavakat senki sem veszi komolyan, sem akik hangoztatják, sem akiknek hirdetik. KUBA Mr. Stevenson, a “fő liberális”, mint tudjuk, április 18-án, az inváziót követő napon száz or­szág képviselői előtt jelentette ki az Egyesült Nemzetekben, hogy az amerikai kormányzatnak az invázióhoz semmi köze, abba sem most, sem a múltban nem avatkozott bele, mert az amerikai kormány mindenkor tiszteletben tartja más or­szágok belügyeit. A delegátusok jó része nevetett Stevenson kijelentésén; szoros szövetségeseink szégyenkezve hallgatták, mert hiszen minden­ki előtt nyilvánvaló volt, hogy ki intézi a Kuba- ellenes támadást. Azóta már hivatalosan is be kellett ismernünk, hogy nemcsak az inváziót, hanem az azt megelőző bombázásokat, gyújtogatásokat is a CIA (Central Intelligence Agency) intézte, ez tervezte ki, ez fegyverezte fel, fizette a zsoldosokat, ami hiva­talos megállapítások szerint 45 millió dollárjába került Amerika adófizető polgárainak. Az invázió előtt elnökünk, az invázió alatt UN- beli követünk jelentette ki, hogy nem avatko­zunk be, nem támadjuk meg Kubát és amikor reánkbizonyitották, cinikusan vállat vontunk és beismertük, hogy — enyhén szólva — nem mondtunk igazat. Ha majd Mr. Stevenson újból odaáll az Egyesült Nemzetek delegátusai elé, nem veheti rossznéven, ha rásütik, hogy tudatosan félre akarta vezetni kollégáit s nem csodálkozhat azon sem, ha az amerikai delegátus szavahihető­ségében kételkedni fognak. DIKTÁTORRAL NEM TÁRGYALUNK! Ezt jelentette ki elnökünk Castro miniszterel­nökkel kapcsolatban. Ez ismét olyan kijelentés, amihez jókora cinizmusra van szükség. Nézzük csak meg leghűségesebb szövetségeseinket. Pl. itt, amerikai földön, a 21 amerikai kormány kö­zött 8 teljes diktatúrával nyomja el végtelenül kizsákmányolt népét. Nicaraguában vagy Haiti­ben milyen demokrácia van? Ezek és még fél­tucat diktátor csak úgy maradhat uralmon, ha kormányunk pénzzel, fegyverrel látja el őket. Spanyolország, Portugália, Törökország, Pa­kisztán, Thaiföld, Dél-Vietnam, Dél-Korea, Tai­wan, mind jó szövetségeseink és ezek az orszá­gok a polgári újságírók szerint is amerikai pénz­zel ellátott korrupt diktatúrák, amelyek a vég­sőkig kizsarolják a népet. A kubai invázió után visszajött amerikai új­ságírók szerint Kuba népének 70—80 százaléka a Castro-kormány mellett van, amely — mint az invázió csúfos bukása is igazolja — fegyverrel is kész megvédeni azt a rendszert, amellyel mi, mint “népelnyomó” rendszerrel nem akarunk szó- baállni. Hogy miért van a kubai nép túlnyomó többsége a Castro-kormány mellett, azt hadd mondja el Raphael Cruz és nem nekünk, hanem a “Knight”- lapok tudósítójának. Raphael Cruz kubai gyári munkás. “Életem árán is megvédem a forradal­mat” — jelentette ki Cruz, akinek bőre fekete, s aki az ujságiró szerint sohasem politizált, de akinek a forradalom adott jólétet és egyenlősé­get. Raphael — Írja tovább az ujságiró — most nősült meg és feleségével Máriával, nászuton van. Három évvel ezelőtt egy ilyen fiatal pár még csak be sem léphetett egy jobb étterembe, most a na­gyon előkelő Riviera Hotelben laknak, ahol a szo­ba napi ára 35 dollár volt azelőtt, most pedig 6 dollárt fizetnek, s amellett használhatják a gyö­nyörű szabad fürdőt is. “Felemelt fővel lehetünk ma itt és ez megéri, hogy megvédj ük az uj rendszert. A forradalom előtt a cipőgyárban napi 4 dollárért 14—16 órát kellett dolgozni, ma 8 órai munkáért 10 dollár a fizetésem.” Az egészségi biztosításért, amely orvost, orvos­ságot és kórházat nyújt, havi 6 dollárt fizet és ke­resetének 1 százalékát fizeti be öregségi és mun­kanélküli biztositásra. “Tizenkétéves korom óta dolgozom; nem tud­tam magasabb képzettséget szerezni, most azon­ban esti tanfolyamon, mint ösztöndíjas, befeje­zem tanulmányaimat. A szép fürdőhelyek, ame­lyek azelőtt csak a gazdagok részére voltak nyit­va, ma megnyíltak a néptömegek előtt és ők is élvezhetik Kuba szépségeit, előkelő klubjait.” Raphael — fejezi be a tudósítást az ujságiró — nem haragszik az amerikaiakra, nem szereti különlegesen az oroszokat, de azt tudja, hogy a forradalom uj világot jelent a számára és ezt az uj világot ő meg akarja tartani. Mint mondta: “még az életem árán is megvédem a forradalom vívmányait.” A latin-amerikai elnyomottak, a megcsalt, meg­lopott nincstelenek nem az elnyomóikat pénzelő amerikai demokráciát éltetik, hanem a kubai Ra- phaelek uj világát. Az ázsiai elnyomott nincste­lenek előtt pedig ott van a követendő példa, a ha- halmas Népi Kina, Észak-Korea, Észak-Vietnam, mely országok amerikai segítség és tőkés elnyo­mók nélkül építik a maguk “uj világát”, ahol ugyan még nem gondtalan az élet, de nincs mun­kanélküliség, épülnek az uj gyárak, a modern la­kások, az iskolák, a kórházak, ami mind a boldog jövőt jelenti. A gyarmati sorból kiszabadult afrikai népek, , még abban az esetben is, ha kormányaik a tőke bérencei lettek, szintén uj világot akarnak, impe­rialisták, elnyomók nélkül és tekintetük a szo­cialista országok felé irányul, ahol megláthatják a boldogabb jövő, a világbéke előkészítőit. 2 X 2=4+1234:1234+212349870+7904321X 123455=12347 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja Eörsi Béla 2X2=4+1234:1234+212349870+7904321x123455=12347 Sok a csalás Az Egyesült Államok az egyéni haszonra épí­tette fel gazdasági és erkölcsi rendszerét. Itt szü­letett meg az az élelmes embertipus, aki pl. egy turistának eladta a Brooklyn-i hidat, vagy az az élelmes ügynök, aki hűtőszekrényt adott el az eszkimóknak. Egy-egy hóvégi nagy vásár alkalmával ezrével tolonganak a vevők (különösen a nők) az áru­házakban, hogy szükségtelen ruhákat, cipőket, stb. vásároljanak, állitólag olcsó áron. A csalásoknak sokféle módja van. Valakit pl. értesítenek, hogy egy pályázaton gyémántot nyert, s csupán a platinafoglalatot kell megvásá­rolnia, amibe a $5.- értékű gyémántot elhelyezik. Természetesen a foglalatot kétszeres áron kapja. Vagy $9.99-ért hirdetnek egy teljesen újjáépített varrógépet, majd lebeszélik a vevőt annak meg­vételéről és eladnak neki egy $49,95-ös gépet. Ol­csón hirdetnek használt autót, majd azt mondják a vevőnek, hogy az elfogyott és egy drágább autót sóznak reá. Hirdetés, vagy személyes levél utján közük a hiszékeny emberrel, hogy 10 dollár lefizetése árán detektív lehet. Majd egy évig kis füzeteket küldenek neki (10 cent értékűt), s végül egy de­tektív “badge”-t. Ezrek és ezrek dőlnek be az ilyen csalásoknak. S a hamis pénzajánlat! Ez talán a legjobb üz­let, mert a vevő maga is bűnrészessé válik és so­hasem fogja feljelenteni a becsapóját. Egy svind­ler George Washington képét ajánlotta egy dollár­ért. A patrióta palik beküldték az egy dollárt és kaptak érte egy-centes amerikai bélyeget, ame­lyen George Washington arcképe látható. Ilyen és ehhez hasonló svindlik nagyon elterjedtek az országban. Kaliforniában nagyon divatos a telekeladás és vásárlás. A vállalkozó megvesz egy posványos, kietlen vidéken egy hatalmas homokos területet és felparcellázza. A sarok telkek a legdrágábbak, s ígérik, hogy idővel lesz supermarket, iskola, villanyvilágítás, aszfaltos utca, stb. A vevő lefi­zeti a foglalót, majd egy ideig fizeti a részlete­ket, azután abbahagyja. Az ilyen üzlet az emberi hiszékenységen alapszik. Az amerikai svindlerek rendkívül zseniális em­berek, s ha tőlük függne, ők már régen megcsi­nálták volna a Holdba menő repülőmasinát is. A következő csoportokra lehet osztályozni őket: akik “dolgozhatsz otthon” tanácsokat adnak; akik “iskolai diplomagyár”-at tartanak fenn. Ezek a középiskolától egészen az egyetemi vég­zettségig árusítják a diplomákat. A házasságközvetitésben és ismerkedési lehető­ségek terén Európa mutatta az utat, de az ameri­kaiak jó tanítványoknak bizonyultak. Azután vannak, akik tanácsokat adnak, hogyan lehet megszabadulni az arthritistől, az iszákos- ságtól, fejkorpától, kövérségtől. Mindezek igen al­kalmasak arra, hogy pénzt csikarjanak ki a sze­gény emberekből. A “lottery” jegyek árusítása nagyrészben csa­láson alapszik; vigyázni kell a biztosításoknál is. A jótékonysági csalások is nagyon elterjedtek. Pl. valaki $187,000-t gyűjtött a Sister Kenny Foundation részére, melynek háromnegyed részét költségek címén bezsebelte. A “Better Business Bureau” nevű intézmény védelmet nyújt a csalásokkal szemben. A leghe­lyesebb hozzájuk fordulni tanácsért, ha ismeret- len cégtől kapunk ajánlatot. A munkásember, aki igazán megdolgozik a pénzért, jobban teszi, ha nagyobb vásárlás alkalmával elővigyázatos. A Bundeswehr álkel a csatornán “A Bundeswehr Anglia felé indul” — “Német páncélosok gyakorlatoznak Angliában” — ezek a címek harsognak a multheti nyugatnémet lapok első oldalain. A Strauss és Watkinson között szü­letett megegyezést kommentálva, a lapok nem titkolják a Bundeswehr Angliába való behatolása felett érzett örömüket. A Neue Rhein-Zeitung kommentárjában megelégedését fejezi ki afelett, hogy az angol kormány megfeledkezett a közel­múltról. Az angol kormány nem ingadozott — Ír­ja a lap —, amikor Bonn kérte, ajánljanak fel tá­maszpontokat a Bundeswehrnek a szigetország­ban. A lapok szerint az első nyugatnémet páncélos . egységek ez év őszén érkeznek Angliába. IBIISlIflIRIBMIHmilllinillllNIIIIIII A TÓSZEG határában feltárt sírok azt bizo­nyítják, hogy e Tisza menti kisközség helyén már az időszámítás előtt, 1800-ban is település volt. A Hazafias Népfront kezdeményezésére most, az eddig összegyűjtött adatok alapján, megírják a falu történetét, a napvilágra került Írásos és tárgyi emlékekből pedig kiállítást rendeznek. Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg címemre “Ami a ku­lisszák mögött történt” c. könyvet. (Ára $1.35) Mellékelek $ . .,.................... Név: .................................................................. Cim: .................................................................. Város: ........................................Állam:------

Next

/
Thumbnails
Contents