Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-08 / 23. szám
I AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 8, 1961 Mil érnek Kennedy ígéretei? Kennedy elnök a választási kampány idején gátlás nélkül tett Ígéreteket, hogy szavazatokat biztosítson magának, de azok betartását kétszer is meggondolás tárgyává teszi. A néger szavazatok megszerzésének biztosítására Kennedy tavaly felhatalmazta Joseph S. Clark szenátort (D. Pa.) és Emanuel Celler képviselőt (D. N. Y.), hogy foglalják törvényjavaslatba a demokrata párt választási programjában lefektetett polgárjogi Ígéreteket és nyújtsák azt be a kongresszus mindkét házában. Clark és Celler elkészítették a javaslatot és két hónapig vártak a benyújtásával, hogy Kennedy elnök kinyilatkoztassa támogatását. Ehelyett azonban az elnök visszautasításával találkoztak. Pierre Salinger, az elnök sajtótitkára ezt mondta: “Az elnök tisztázta álláspontját, hogy jelenleg nem tartja szükségesnek polgárjogi (civil rights) törvények beiktatását.” Roy Wilkins, az NA AGP titkára Kennedy visz- szamasitasát "megfontolatlan és sajnálatos” határozatnak nevezi. “A demokrata pártprogram 1%3-ra ígérte a közös iskolai oktatás törvényszerű Kivitelezését, de ezt csak polgárjogi törvényhozás támogatásával és végrehajtásával lehet teljesíteni”, mondotta. Megválasztása óta azonban Kennedy nagyon óvatosan kezeli a déli államok demokrata kongresszusi képviselőit, akiknek támogatására és szavazataira szüksége van az általa benyújtott javaslatok elfogadása érdekében. Ezért, egyes vélemények szerint, még jövőre sem várható, hogy Kennedy támogatni fogja a polgárjogi törvényhozást. Elégségesnek tai’tják, hogy a kormány az Eisenhower-adminisztráció által alkalmazott módszereket folytassa a néger polgárjogok megvédésére, mint bírósági eljárással biztositani jogukat a szavazáshoz, vagy a közös iskolai oktatáshoz. Ehhez azonban az szükséges, hogy a jogaiktól megfosztott néger polgárok maguk indítsanak bírósági eljárást, amit eddig ritka esetben tettek meg. Mit remélhettek a déli bíróságtól ? A Clark-Celler javaslat egyrészt az iskolaszékek felelősségévé tenné a közös tanítás bevezetését azzal, hogy egy tervezet elkészítésére és benyújtására kötelezné őket, amely az 1963/64-es iskolaév idejére az integráció jelentős előrehaladását fektetné le, másrészt törvényes joggal ruházná fel az igazságügyi minisztériumot, hogy a polgárjogok megsértői ellen pert indítson. A törvényjavaslat más pontjai: • megtiltaná a diszkriminációt munkások felvételénél, előléptetésénél és elbocsátásánál; • eltörölné az egyes államokban még érvényben levő szavazási adót; • eltörölné az irás-olvasási vizsgát a szavazási jog feltételeként ; • állandósítaná a Civil Rights Commission-t és megerősítené kivizsgálási jogait. A dolgok fejlődése arra enged következtetni, hogy ebben az évben a kongresszus egyik háza sem fog a Clark-Celler-javaslattal foglalkozni. A nyár folyamán a filibuster (agvonbeszélés) korlátozására vonatkozó javaslatot akarják a szenátusban felvetni, mert ezt a módszert a déli szenátorok előszeretettel alkalmazzák a nekik nemtetsző, de különösen a polgárjogi törvényhozás elgánesolására. Kennedy elnök a néger polgárok alkotmányos WVVWVVAMVVVAA/V/V/VUVVVAAAAAAAAA/VVfVVVAAAAA Amerikai Magyar Szó | r«bllskeá every week by Hungarian Word, Ine. IM Saat Hth Street, New York 1, N. Y. Telephone: AL 4-0397 mwwwwwwwwHwwmwuwwwvw Bieuxetesl árak: New York Túrosában, as CSA-baa ée Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden •ná* külföldi országba egy érre $10.00, félévre $3.00. politikai jogait politikai labdaként kezeli, még a világot megrázó alabamai és mississippi-i fasisz- taszerü támadások esetében sem volt egy elítélő szava a fehér fajgyűlölők ellen. Szimpátia tüntetés a “Freedom Rider”-ek mellett Többszáz fiatal tüntetett a Fehér Ház előtt Washingtonban, a faji megkülönböztetés ellen. A tüntetésben főleg középiskolás diákok és egyetemi hallgatók vettek részt, akik New Yorkból és Philadelphiából indultak az ország fővárosiba, külön erre a célra bérelt autóbuszokon. A tüntetéssel párhuzamosan a Washington Freedom Riders Committee nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben gyors kormányakciót sürget “a Délen lakó néger nép életének és polgári jogainak a védelmére”. A Bizottság szerint a szövetségi kormány csapatait kellene felhasználni azoknak az államoknak a területén, amelyeknek vezetői lázadó tevékenységben vesznek részt és dacolnak a központi kormány intézkedéseivel szemben. “Követeljük — sürgették a Bizottság tagjai —, hogy mindazon állami tisztviselők ellen, akik felbátorították ezeket az akciókat (a szabadság-utasok letartóztatása, stb.) indítson eljárást az Egyesült Államok kormánya.” A fővárosban lefolyt tüntetésben az On Guard for Freedom Committee, a Progressive Youth Organization Committee, a Provisional Committee on Africa és az Advance Youth Organization vettek részt. A Fehér Ház előtt tüntetők táblákat vittek, amelyeken a következő feliratok voltak: “Szüntessék be a megkülönböztetést (segregation) nem zetünk szégyenét,” Segregation no, Integration, yes”, “Figyelem Robert Kennedy — 95 évig tartó ‘kedély-lecsillapitási időszak” múlt már el”, Ez az utóbbi jelszó utalást tartalmazott a főál- lamügyész felhívására, mikor az alabamai “szabadság utazókat” harcuk abbahagyására akarta rábírni és azt ajánlotta a számukra, hogy szüntessék be útjukat. Ezzel persze csak a reakciónak az érdekét szolgálták volna. AZ EVIANI TÁRGYALÁSOK Az eviani tárgyalások létrejötte a függetlenségéért hetedik éve harcoló algériai nép és az algériai ideiglenes kormány nagy győzelme. A De Gaulle-kormány tárgyalóasztalhoz kényszerült, méghozzá azzal a kormánnyal, amely a franciák által vallott algériai “irányzatok” közül csupán az egyik. Az eviani tárgyalások bebizonyították, hogy csakis és egyedül az algériai ideiglenes kormány képviselheti az algériai népet. Az algériai küldöttség az ország területi integritása, az algériai nép egysége és az ország függetlensége elvét vallja, képviseli és védelmezi a tárgyalásokon. A francia fél a megnyitó ülés után látványos propagandafogadást alkalmazott, s megpróbálta feltételhez kötni a tárgyalások sikerét. Párizs “politikai mesterfogásnak” szánta azt a bejelentését, hogy a francia hadsereg a határövezetek kivételével felfüggeszti támadó hadműveleteit Algériában — egy hónapra. A javaslat megtételénél kettős szándék vezethette a francia kormányt. Egyrészt, ezzel a “gesztussal” meg akarta nyerni a közvéleményt, másrészt katonai előnyt akart szerezni. Ha ugyanis az algériai ideiglenes kormány elfogadja és fegyverszünet jön létre, Franciaország birtokába jutott volna annak, hol tartózkodnak a szabadságharcos egységek. Ha általános politikai megállapodás hiányában vagy más okból a fegyverszünet elvesztené érvényét, a megszerzett hadititkot a francia hadsereg a maga javára használta volna fel. Ez a tény is mutatja, nem egyszerű sorrendi kérdés az, hogy előbb az általános politikai elvekben kell megállapodást elérni, s a fegyverszünet megkötésére csak azután kerülhet sor, ha az algériai kormány biztosítékokat kap az önrendelkezési jog gyakorlati alkalmazására is. A francia küldöttség Algériára vonatkozó tervei nem újak. E tervek a francia imperialisták gazdasági, stratégiai és politikai igényeit veszik tekintetbe. Ha a függetlenné váló Algéria elszakad Franciaországtól, igényt tartanak szerves részére, a Szaharára. A két ország “társulatának” formulája pedig kiszolgáltatná a csak papíron független Algériát Franciaországnak. Mint az Algériai Kommunista Párt nyilatkozata rámutat, De Gaulle tulajdonképpen a következő elfogadhatatlan választás elé akarja állítani az algériai népet : függetlenség — megnyirbált területtel, vagy neokolonialista kötelékek és — megnyirbált függetlenség. Az érdekbeni vitára még ezután kerül sor, eddig a tárgyaló felek csupán álláspontjukat ismertették. A francia álláspont azonban, mint kiderült, olyan feltételeket tartalmaz, amelyek vagy gúzsba kötnék Algériát, vagy elszakítanák területének egy részét. E feltételek olyan akadályokat támasztanak, amelyek veszélyeztethetik a megegyezést. Véget ért a kongói értekezlet A Coquilhatville-ben Kaszavubu kongói elnök vezetésével öt héttel ezelőtt összeverődött árulóknak — az AP tudósítójának megjegyzése szerint, a kölcsönös gyanakvás és a bizonytalanság légkörében lezajlott — értekezlete vasárnap május 28-án nagy táncvigalommal, hivatalosan is véget ért. A tudósitó elmondja: az értekezlet alatt minden küldött feje fölött ott lebegett a letartóztatás Damoklesz-kardja, ha túlságosan messzire tért el Kaszavubu és “külügyminisztere” Bom- boko terveitől. Dericoyard, a leopoldvillei “kormány” egyik minisztere, aki már előbb visszaérkezett Coquil- hatville-ből, azonnal sajtóértekezletet tartott, és bejelentette, megkezdte a kongói parlament képviselőinek és szenátorainak összehívását. A parlamentnek — mint ismeretes — Kaszavubu tervei szerint Leopoldville-ben kellene összeülnie junius 15 körül. Dericoyard sietett hangoztatni, “lehetetlen” a parlamentet Kaminába összehívni, mint ahogy azt Gizenga, a kongói törvényes kormány vezetője javasolta. Azzal az ürüggyel hozakodott elő, hogy az ENSZ csak Leopoldvilleben tud “hatékonyan” gondoskodni az ülésen részt vevők védelméről. Mint a Reuter jelenti, Mobutu katonái azután hajón Leopoldville-be szállították a négy hete őrizetbe vett Csombét, Katanga diktátorát és külügyminiszterét, A katangai elnököt abba az ejtőernyőstáborba vitték, ahol annak idején a puccsisták egy ideig Lumumba miniszterelnököt őrizték. Hidegháborús provokáció terve Nyugat-Berlinben Berlin közvéleménye aggodalommal vegyes nyugtalansággal figyeli a reakciós erők mesterkedéseit, amelyek célja újabb hidegháborús hangulatot teremteni a hidegháború “frontvárosában”. A Német Szövetségi Köztársaság szövetségi tanácsának multheti határozata, amely szerint az 1953. évi berlini fasiszta puccskísérlet évfordulója alkalmából a tanács junius 16-án Nyugat-Berlinben, a Reichstag épületében tart majd ülést, meglepetésszerűen érte a megosztott Berlin lakóit. A nyugatnémet szövetségi tanács legutóbb 1959 október 23-án ülésezett Nyugat-Berlinben. Amikor dr. Franz Meyers, a nyugatnémet szövetségi tanács jelenlegi elnöke, Északraj na-Veszt- fália tartomány miniszterelnöke, május elsején Nyugat-Berlinben járt, Willy Brandt szociáldemokrata kormányzó polgármester javasolta neki a Bundesrat összehívását a “frontvárosban”. A Német Demokratikus Köztársaságnak az újabb provokációval kapcsolatos álláspontja a következőkben foglalható össze: A nyugatnémet szövetségi tanács és szövetségi gyűlés tagjainak van éppen elég megoldandó problémájuk a Német Szövetségi Köztársaságban. Nincsen semmi keresnivalójuk az NDK területén levő Nyugat-Berlinben, hiszen Nyugat-Berlin a három nyugati megszálló hatalom szerint is nem része, nem tartománya a Német Szövetségi Köztársaságnak. A Német Demokratikus Köztársaság mindeddig messzemenő türelmet mutatott a Bonnból és a nyugat-berlini szenátustól kiinduló provokációkkal kapcsolatban. Ez a türelem azzal magyarázható, hogy az NDK kormánya az érdekelt felekkel közösen, tárgyalások utján óhajtja megoldani a nyugat-berlini kérdést. Minden újabb NDK-ellenes provokáció csak azt bizonyítja, hogy nem lehet tovább halogatni a nyugat-berlini kérdés megoldását. MEGKEZDŐDÖTT Kelet-Berlin városközpontjának újjáépítése, az uj pedagógusszékház Alex- ander-platzi épületének munkálataival.
