Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-25 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 25, 1961 Magyar Távirati Iroda Hírei 432 KÜLFÖLDI KIÁLLÍTÓ A BUDAPESTI IPARI VÁSÁRON Május 19-én nyílt meg a hagyományossá vált Budapesti Ipari Vásár a Városligetben. A magyar főváros ma már jelentős helyet foglal el a nemzetközi árubemutatóit sorában. Ez mutatja, hogy mig 1957-ben egy külföldi kiállító sem szerepelt, idén összesen 412 európai és tengerentúli vállalat hozta el áruit Budapestre. Húsz ország mutatja be iparának termexeit, a szocialista országokon kivül Ausztrália, Franciaország, Marokkó, Anglia, Hollandia, Nyugat-Mémeíország, Belgium, Dánia, Norvégia, Svájc és Svédország. A külföldiek mellett a soktúezer látogató figyelme természetesen elsősorban a magyar pavilonok felé fordul, amelyekben a legkülönbözőbb iparágak mutatják be az uj gépeket és fogyasztási cikkeket. Megtekinthetők a legújabb találmányok is: az ujitó feltaláló tevékenység erősödését tükrözi, hogy a múlt évben már i,oi4 magyar találmányra adtak szabadalmat. Itt látható például a Kossuth-dijas Bruckner Lipót uj cérnázó- gépe, amely a jelenlegi legkorszerűbb cémázógé- peknél is 50 százalékkal nagyobb teljesitménvü. A Magyar Tudományos Akadémia önálló pavilonjában az Akadémia 17 kutatóintézete ad számot legújabb eredményeiről. A látogatók elé tárják különleges uj műszereiket, a geodéziától az If.-------------------------------------------------------------------atcmkutatásig és a mikrobiológiáig. Minden eddiginél nagyobb méretben szerepelnek az idei Ipari Vásáron a szövetkezetek: 275 kisipari, illetve háziipari szövetkezet mutatja be áruit, elsősorban a könnyűipari cikkeket. KONZERVGYÁR NYÍREGYHÁZÁN A második ötéves terv idején különös gondot fordítanak a magyar vidék további iparosítására, így például Nyíregyházán 170 milliós költséggel konzervgyárat rendeznek be, amely a környező megyék terméseit is feldolgozza. Békéscsabán 4.5 millió tojás feldolgozására, illetve tárolására alkalmas uj üzem épül. Az alföldi városok közül Szegeden, Kecskeméten, Makón és Gyöngyösön nagy kapacitású uj tejüzemeket szerelnek fel. Békéscsabán és Pécsett 500—500 vagonos hűtő- ház épül — Zalaegerszegen befejeződik a központi sajtérlelő építése — ez lesz Európa egyik legnagyobb sajtgyára. Az állattenyésztés fejlesztését szolgálják az úgynevezett erőtakarmány-gyá- rak. A szentesiben angol szakemberek már megkezdték a gépi berendezések felszerelését. Szentesen egyébként műszeripari üzem is megkezdi munkáját. AZ ANGOL TRIBUNE SZERKESZTŐJE BUDAPESTEN Raymond F'letcher, az angol munkáspárt Tribune cimü lapjának főszerkesztője egy angol politikusokból álló küldöttség tagjaként nemrég Magyarországon járt. Benyomásairól többek között igy nyilatkozott a budapesti rádiónak: “Meg kell mondanom, hogy néhány évvel ezelőtt élesen támadtam a magyar kormányt. Biztos voltam abban, hogy Magyarországon rosszul mennek a dolgok, s igy utamra olyan előítéletekkel jöttem, amelyek aligha voltak előnyösek. Teljesen biztos voltam abban, hogy nyomott légkört fogok találni. Tiz napot töltöttem az országban. Ez nem hosszú idő, de sok mindent megvitattam a magyar kormány és az MSZMP vezetőivel és kintjártam az emberek között. Sokan tudnak angolul, németül, lehetett velük beszélgetni és nyomott légkör helyett nagyon felengedett, mondhatnám felpezsdítő atmészférát találtam. Láttam egy közös gazdaságot is — nagy benyomást tett rám, hogy küldöttségünknek meg sem kísérelték a legjobb kollektiv gazdaság bemutatását, pedig bizonyára vannak igazán kiválóak is. Amelyet meglátogattunk, egy évvel ezelőtt alakult. A parasztok— igy az angolok is — mindenért morognak. De amikor megkérdeztük tőlük, vissza akarják-e a régit, nemmel válaszoltak. Nem titkolták, hogy nem mindenben értenek egyet a kormánnyal, de nekem úgy tűnt, hogy ez a falu fejlődni fog és sikeres lesz a kollektivizálás. Beszélgettem a Magyar Tervhivatal közgazdászaival: nem próbálták megtölteni a fejem propagandával, viszont meggyőződtem arról, hogy akik Magyarország gazdasági fejlődését szervezik, teljesíteni is fogják amit a népnek Ígérnek.” KOZMA TIBOR MAG YARORSZÁGON Kozma Tibor, a magyar származású amerikai karmester budapesti vendégszereplésre érkezett. Kétszer dirigál az Operában, majd a Zeneakadémián vezényli az állami hangversenyzenekart. HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. MIÉRT FÉL WASHINGTON KUBÁTÓL? i Ha • rovat olvasói úgy találják, hogy az utóbbi időben szinte kizárólag Kuba szigetére szegezem a szememet, ne tulajdonítsák ezt az egyhangúságot sem témaszcgóuysegneR, sem-egyeu fontos problémák iránti érdeklődés hiányának, hanem inkább annak a körülménynek, hogy a rovatiró szerény véleménye szerint az összes elintézetlen nemzetközi konfliktusok között a kubai probléma a legégetőbb, legfontosabb és legveszedelmesebb. Szinte azt lehetne mondani, hogy ha a kubai kérdést — a legérdekeltebb félnek: a kubai népnek a megelégedésére — meg lehet oldani, akkor minden más fennforgó ellentétet egy kis igyekezettel és jóakarattal szintén át lehet hidalni a Nyugat és a Kelet között. A kubai konfliktus módfelett komplikáltnak látszik, holott valójában végtelenül egyszerű dolog. Adva van egy kis ország, amely nem hajlandó elmaradni az újonnan felszabadult ázsiai és afrikai országok mögött. Nem kíván magának több önállóságot és függetlenséget, mint ameny- nyit egy egész sereg — nemrég még gyarmati elnyomás alatt sínylődő — szines nép követelt és kivívott magának. HAT ENNYI TALÁN KIJÁR KUBA NÉPÉNEK IS?! Nem lehet vitás, hogy ez a nép legalább annyira érett és alkalmas az ön- rendelkezés és önkormányzat gyakorlására, mint bármelyik újdonsült ország népe, amely az utolsó évtized folyamán emelkedett ki a gyarmati alárendeltség megalázó állapotából. Ha viszont Kubának az önállósághoz és függetlenséghez való jogát elismerjük, akkor senkinek ] AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Én is terjeszteni kívánom Rev. Gross A. . I László: “Otthon jártam” c. füzetét. Küldjenek | 1 részemre ............... példányt. Mellékelek érte | $,,,...........;.-t. (Egyes példányszám ára 20 1 | cent, csomagos rendelésnél 10 cent) . Név: ................................................................* * Cim: ................................................................* | Város:..........................................Állam:.... | — de senkinek az égvilágon! — nincs és nem lehet beleszólása abba, hogy szuverénitását milyen államháztartási és politikai keretek között kívánja gyakorolni. Ha kormánya úgy találja, hogy az országba befészkelődött idegen tőkéseknek — és ezek belföldi kiszolgálóinak — a rablógazdálkodása valósággal megbénítja az ország testét és megakadályozza a népnek a leírhatatlan nyomorból való kiemelkedését és arra az egyedül logikus elhatározásra jut, hogy lefricskázza a nép kiszipolyozott testéről 'ezeket a pohos élősdieket (s ugyanakkor még gavalléros kártalanítást is felkínál!), hát ez nem olyan szörnyű bűntény, amiért egy feltörekvő kis országot a világ előtt pellengérre kell állítani és ellene btintető-expedició- kat szervezni. A külföldi tőke által lelkiismeretlenül összeharácsolt vagyonok szocializálása Kubában nem valami egyedülálló, példanélküli lépés, ami felett okunk volna bőszülten felhördülni és bosszúért lihegni; történt ehhez hasonló dolog egyebütt is, máskor is — mint például Mexikóban a huszas években és Egyiptomban nem is olyan régen (hogy csak két példát említsek a sok közül) és megtörténhetik holnap Saudi Arábiában, Iránban és jónéhány más helyen, ahol a külföldi tőkések és belföldi csatlósaik szedik le a tejfölt a dolgozó nép verejtékével produkált javakról... Való igaz, hogy Kuba mindössze 90 mérföld- nyire fekszik Key Westtöl. Ezt a földrajzi tényt — amit nemigen lehet megváltoztatni —, kormányunk és úgynevezett szabadsajtónk állandóan kiemeli, mint “a beláthatatlan veszedelmek forrását.” Ámde ezért a kényelmetlen közelségért Kubát semmiféle felelősség nem terheli. Kuba már régen ott volt, amikor a 13 államból álló USA körülbelül 1,200 mérföldnyi távolságban megszületett. Ha az Egyesült Államok nem terjeszkedett volna olyan lázasan és mohón, akkor a két ország között a távolság lényegesen nagyobb volna. A jelenlegi közelséget nem Kuba kereste, hanem hatalmas szomszédja. Nyugodtan állíthatom: Kuba akkor sem bánta volna, és ma sem bánná, ha ez a “közelség” nem 1,299, hanem 2,400 méi-földre rúgna. .. De ez a 90 mérföldes közelség csak akkor lehetne veszedelmes az Egyesült Államokra nézve, ha történetesen Kuba rendelkezne az USA erejével és gazdagságával és az Egyesült Államok volna olyan szegény és erőtlen, mint Kuba. De hogy egy ország, amely — jogosan vagy jogtalanul — a világ legnagyobb hatalmának tartja magát, hátborzongató veszedelmet lásson egy pöttöm kis országban, mint Kuba, az legalább olyan komikusán hat, mintha egy oroszlán rettegne egy kis egértől. Ez a közelség csak abban az esetben jelenthetne veszedelmet az Egyesült Államokra nézve, ha Fidel Castronak szándékában állana az USA fegyveres megtámadása és meghódítása. Nos, igen tisztelt kormányunk és hadvezetőségünk illusztris tagjai egész nyugodtan hajthatják gondterhe’t fejüket éjszakai nyugovóra: Castroék feje ugyan tele van nagyszabású tervekkel és elgondolásokkal, de az USA. erőszakkal való leigázása és Kubához való csatolása nem tartozik e sokrétű tervek közé... (Arról azonban tudunk, hogy az Egyesült Államok már száz évvel ezelőtt komolyan foglalkozott Kuba annektálásának a tervével és nem mernék fogadást tenni arra, hogy ezt az évszázados reménységet véglegesen feladta...) Ha nagyon megerőltetjük a fantáziánkat, talán feltehető, hogy az oroszok távlöveg-bázist létesítenek Kuba szigetén. (Legalább is ezzel próbálja az amerikai sugalmazott sajtó ijesztgetni olvasóinak hiszékeny részét.) De ha ez a nagyon valószínűtlen fejlemény be is következnék, egy ilyen hadibázis csak egy volna a hasonló USA bázisok tucatjaival szemben, amelyek Oroszországot körülölelik. Különben is: ilyen bázisra abszolúte semmi szüksége sincs annak a Szovjetnek, amely — saját katonai szakértőink bevallása szerint — egyetlen gombnyomással (orosz területről) le tudná söpörni az Egyesült Államokat a térképről. Végül is, mi kifogásunk lehet egy ilyen katonai bázis ellen, amikor nekünk viszont egy gigantikus tengerészeti bázisunk ott terpeszkedil el ugyanazon a szigeten? . Nyilvánvaló tehát, hogy nem a katonai “veszedelem” tartja izgalomban Washingtont. A legnaivabb amerikaival sem lehet elhitetni, hogy Castroék katonai felkészültsége — még orosz segítséggel is — komolyan veszélyezteti ennek az országnak a biztonságát vagy jólétét. Nem katonai., hanem politikai és társadalmi lehetőségektől ria, dozik Washington. Mert világos, hogy ha Kubáv ban egy népi forradalom a nyomorgó nép számára tűrhető emberi sorsot tud biztosítani, ez a siker a legnagyobb atombombánál is mélyebb csorbát üt a kapitalizmus vértezetén, hiszen ennek a láttára a többi nyomorgó latin-amerikai népeknek is megjön az étvágya és bátorsága hasonló mozgalmak megindítására. És az eredmény: Kö zép- és Dél-Amerika megszűnik az Egyesült Államok kapzsi tőkéseinek a szabad vadászterülete lenni, mert — kubai példára — ezek a népek is^ lerázzák magukról a rajtuk élősködő külföldi pal, razitákat és csak azt fogják sajnálni, hogy ezt már sokkal régebben nem tették meg... Ettől remeg Washington. Ezért kell mindenáron megakadályozni Castro terveinek a sikerét Ettől a “veszedelemtől” kell megmenteni — aká milyen véres sebészi műtét árán is — a többi , tin-amerikai népeket, mielőtt “áldozataivá” v; nak ennek a “szörnyű betegségnek”. Csakho félő, hogy ez olyan operációnak fog bizonyul amibe nem a beteg, hanem a sebész hal bele.
