Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-11 / 19. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 11, 1961 KÖRBE-KÖRBE írja: PAÁL MÁTHÉ “GOOD SPORTSMANSHIP” Régi mondás, hogy a versenyben vesztes fél, ha tényleg jó sportember, azzal gratulál a győz­tesnek, hogy a “jobbik győz”, és arra törekszik, hogy a következő fordulatnál ő legyen a nyertes. Hiradási apparátusunk nem mondhatja el az amerikai politikusokról, hogy jó sportemberek. Az egész emberiség csodálattal adózik a szovjet tudósok hatalmas előhaladásának, a tudomány minden ágában elért sikereinek, csak az amerikai sajtó, a televízió, a politikusok azok, akik még ma is rongyos ruhában, éhezve, piszkosan ábrá­zolják szóban, írásban és képekben a szovjet em­bert, mint aki tudatlan és legalább is évszázadok­kal maradt el a kultúra és a haladás terén az ame­rikaiak mögött. Ez különösen akkor dühöng, ha a szovjet tudo­mány valami olyasmit produkál, amit a mi tudó­saink minden erőfeszítésük ellenére sem tudnak elérni. A sputnikok óta, melyek közül egyet egyenesen a Holdba lőttek, egy másikat pedig a Hold isme­retlen oldalának lefényképezésére használtak, s amióta Yuri Gagarin “kosmonaut” épségben visz- szakerült a földre, a mi hiradási apparátusunk és politikusaink, valamint az ezek által félrevezetett polgártársaink nem tudnak sportemberekként vi­selkedni és hihetetlenül ostoba, hazug történe­tekkel igyekszenek lekicsinyíteni azt a teljesít­ményt, amelynek nagyságát a szükgondolkozá- suak fel sem tudják mérni. Yuri Gagarin 27 eves szovjet repülő-őrnagy, aki elsőnek repült a tudósok és technikusok e nagyszerű alkotásán, beírta nevét az emberiség történetébe. Természetesen ez a szovjet tudo­mány és technika dicsősége, de amint annakide­jén Lindbergh repülését a tengeren át mindenki elismerte, mint Amerika dicsőségét, s mint az egész emberiség egyik döntő mérföldkövét és azt az egész világ boldogan ünnepelte, s senki sem irigyelte Lindberghtől, Amerikától az elsőséget, úgy most szovjet nép boldog és örömmámorban úszik. Az amerikai riporterek meginterjuolták Moszkva utcáin a járókelőket és minden megkér­dezett ember boldogan és büszkén beszélt e telje­sítményről, amire mindenki, mint a béke megerő­sítésének egyik mérföldkövére tekint. Nálunk viszont az elnök hivatalos, s a komoly tudások elismerő jókívánságain kívül alig találunk valamit, ami a “good sportsmanship”-pel és az emberi tisztességgel összeegyeztethető lenne. AxtóI írtak, hogy nem ez volt az első próbál­kozásuk, különböző, “jólértesült” irók szerint már 2, 5, sőt 10 alkalommal is próbálkoztak, még hozzá sikertelenül, s mindegyik alkalommal egy- egy pilóta is elpusztult. Mások viszont egysze­rűen kétségbe vonták magát a repülést és szov­jet “blöff”-nek minősítették. Az egyik szenátor kongresszusi vizsgálatot javasolt annak céljából, hogy megállapítsuk, hogyan és miként történt — ha ugyan megtörtént — a repülés. A legjobb egy newyorki professzor, orosz “szak értő” leleplezése volt. Ez a jótét lélek hosszú cikk­ben közli, hogy ö nagy szakértő az orosz arisztok­rácia terén és megállapíthatja, hogy Gagarin nagyapja valódi orosz herceg volt, az orosz forra­dalom idején cári kapitány, akit 1919-ben a “vö­rösök” agyonlőttek. Fiát, Yuri Gagarin apját, szintén kivégezték. A hosszú lére eresztett cikk lényege az, hogy lám, nem holmi proligyerek, ha­nem kékvérű arisztokrata az, aki ilyen hőstettre képes. Ugyanabban a lapban egy másik cikk arról ir, hogy a Gagarin név rendkívül gyakori az oroszok között, magában Moszkvában majdnem 200 Ga­garin van a telefonkönyv névsorában. Másnap, a moszkvai diadalut leírásában ott állt, hogy az első kocsit, melyben Gagarin ült, egy má­sik autó követte, amelyben Gagarin apja és any­ja ült. Az apa egy kollektiv farmon, mint asztalos dolgozik. Nem lett volna sokkal emberibb és egy nagy nemzethez méltóbb dolog, ha a gáncsoskodás he­lyett együtt ünnepeltük volna a világ népeivel az emberi elme és az egyéni bátorság ezen korszak- alkotó teljesítményét? A Magyar Gárda A nagyon szomorúan végződő kubai invázió és a körülötte lezajló csúnya események, az emberi élettel való könnyelmű dobálózás nem lett volna teljes, ha bele nem kapcsolódtak volna a kubai “szabadságharcosok”-nál is siralmasabb “ma­gyar szabadságharcosok.” Miamiban, ahonnét kiindult az elvetélt “forra­dalom”, legjobban le lehet mérni, hogy miként is folyt le ez az Amerikát olyan mélyen megalázó tragikomédia. Ha nem volna olyan tragikus, ak­kor tényleg nagy komédia lenne, melynek fősze- cleplőin mindenki nevet. Hetek, hónapok óta mindenki tudta, hogy itt toborozták az embereket és itt végezték a kikép­zést,' innét szállították el a besorozottakat a gua- temalai kiképző táborokba. Amikor megjött a hire annak, hogy a “felsza­badítók” partra szálltak, s nagy győzelmeket arat tak, “Raul Castrot lelőtték, Fidel pedig megszö­kött”, az itt élő kubaiak megrohanták a templo­mokat, rengeteg gyertyát gyújtottak a szentek előtt és a papok vezetésével imádkoztak, kérve a jó istent, hogy segítse kiirtani az összes kommu­nistákat, isten áldását kérve elnökünkre és Allen Dullesre, aki az akciót irányította. Négy helyen nyílt sorozó iroda, ezeket két na­pon át megrohanták, amig jelentés jött arról, hogy az invázió csődbe jutott, illetve a kubai ka­tonaság és milicia (felfegyverzett munkások és parasztok) teljesen tönkreverte őket és elfogta a “hős szabadságharcosokat”. A nagy egységfront, amelyben vagy 120 poli- kai párt és a jó istenke, összes szentjeivel és Mr. Dullessel is beletartozott, teljesen felbomlott: nagy sirás-rivás és imádkozás követte a Bayfront parkban, ahol vagy egy tucat asszony addig akart Fx’ancis E. Walter, aki az Ámerikaellenes Bi­zottság elnöke és a Bevándorlási és Állampolgár- sági Ügyek Albizottságámik ugyancsak elnöke, uj törvényjavaslatot nyújtott be a kongresszus­hoz. Ha ezt a törvényjavaslatot elfogadják, ak­kor ez úgy a bevándorlók, mint az ittszületettek szabadságjogainak teljes megszüntetését fogja jelenteni. Walter képviselő már 10 évvel ezelőtt tanúbizonyságot tett arról, hogy erre törekszik, amikor elfogadtatta a törvényhozókkal a hírhedt Walter-McCai'ran-törvényt. Újabb javaslatával a még megmaradt liberális töxwények teljes eltörlé­sére tesz kísérletet. Az uj törvényavaslat nem adja meg a vádlott­nak azt a jogot, hogy betekintsenek a vád által ellene felhozott bizonyítékokba. Ez tehát meg- könnyiti az állam szerepét az egyén elleni perben. Szentesíti az FB,I lehallgató készülékek bírósági felhasználását. Megszégyenítő kihallgatási eljá­rásnak vetheti alá az útlevélért folyamodókat. Lehetővé teszi, hogy “bizalmas” értesülés alap­ján, megtagadják valakitől az utazási jogot. Még ennél is sokkal súlyosabb az, ami a bevándorlók­ra vár a törvényjavaslat szerint. Walter lehetővé akarja tenni az állam számára, hogy életfogytig­lan börtönben tartson olyan személyt, aki ellen deportálási eljárást hoztak és az Immigration Service nem talál országot ahová elszállítsák. Ed­dig legfeljebb 6 hónapig tarthatták elzárva a hon­talan személyt. A bíróság hatáx'ozata szerint, olyan bevándo­roltnak, akit az Immigration Service ideiglenesen szabadlábig helyezett, nem kell besúgó szolgála­tot vállalnia. Az uj törvényjavaslat szerint, el kell vállalniuk a besúgó szerepet, vagy mennek a börtönbe! Uj pontot iktat be Walter, a már meglévő “bű­nök” közé. “Illetlen magaviselet” a kongresszusi kihallgatások alkalmával. Ez jogot adna a szö­vetségi biróságoknak, hogy a Walter-féle Ameri- kaellenes Bizottság ellen tüntető san-franciscoi fiatalokat “bűnözőknek” nyilvánítsák. De még a védelem ügyébe is beleszól, amit erős korlátok közé szőrit az uj törvényjavaslat. Ennek alapján, ha egy besúgó azt állítja, hogy az ügyvéd résztvett olyan szervezet munkájában, amely szervezet Walterék szerint felforgató, nem láthatja el a vádlott védelmét. Ha csak meg nem esküszik, hogy nem volt semmi köze a “felfor- gotó szervezetekhez” legalább 5 évre visszame­nőleg. A bevándox*olttal szemben még a bírói eljárás is sokkal szigorúbb, mint más polgárral kapcso­latban. Deportálási végzés ellen csak egy fellebbe­zési bírósághoz folyamodhat. Tehát nem fordul­imádkozni, amig a jó isten nem kényszeríti az el­nökünket a fegyveres beavatkozásra. • Ebben a sii’almas helyzetben jött a reménysu­gár, Szabó kapitány ur személyében, aki megje­lent az imádkozó gyülekezet előtt és bejelentette, hogy ő és 3 ezer magyar szabadságharcos meg­segíti a kubai kollégákat és a háromezer főnyi magyar gárda másnap felvonul és nyilvánosan be­mutatkozik a Bay pai'ki gyűlésen. Egyben azt is bejelentette, hogy ezt a Miami-i háromezret 36 ezer magyar gárdista követi és ők fogják felsza­badítani Kubát a kommunisták rabsága alól. Másnap 11 órakor pár tucat kubai, egy csomó ujságii’ó és fotoriporter várta a “magyar gárdát”, amely — jó későn — de megjelent. Az első autón hatalmas magyar zászló lengett, majd három má­sik autó következett, kisebb lobogókkal, összesen öt kocsi, s négyben “magyar gárdisták” szorong­tak. Ténylegesen szoi'ongtak, mert a csalódott kubaiak x*észéről szórt szitkok és fenyegető megjegyzések biztosan megijesztették a hős gárdistákat, akik ki sem szálva a kocsikból gyorsan eliszkoltak, lemondva a most már kilá­tástalan üzletről. Este, az egyik televízió állomáson, a hirbemon- dó felhívta a kubaiakat, hogy ne üljenek fel Sza­bó kapitány urnák, mert őt már minden magyar testületből kiebrudalták és nemhogy 36 ezer, de még 3 önkéntest sem tudna szállítani. Egy személlyel ismét kevesebbjük van az imád­kozó kubai öregasszonyoknak, s reméljük, úgy Kuba, mint az egész világ népeinek érdekében, hogy az “imahadjárat” Amerika beavatkozásáért annyit fog érni, mint a Szabó kapitány “magyar gárdája”. hat a legközelebbi fellebbezési fórumhoz, ami az­zal a veszéllyel is járhat, hogy nem tud megje­lenni időben a tárgyaláson és igy róla, nélküle döntenek, vagy esetleg erőszakkal elhurcolják és deportálják. Erre már volt egy néhány példa, mint William Heikkila esete, akit San Francisco utcáján fogtak el és egyenesen Finnországba rö­pítettek. Bárki, akit felfox'gató tevékenységgel vádolnak (hogy mit értenek “felforgatás” alatt, azt bizo­nyára Walter dönti el) elveszti az állását a “vé­delmi iparnál”, függetlenül szakszervezeti vé­dettségétől. Walter törvényei szerint, minden ha­tározat, amit ilyen ügyben hoznak, azonnal jog­erőre emelkedik és semmilyen bíróságnak az Egyesült Államok területén nem lesz joga arra, hogy felülvizsgálja a döntést. Mindezek a középkori módszereket felelevenítő rendelkezések az uj törvényjavaslat részét képe­zik, és az H.R. 6 jelzést viselik. Ha a kongresz- szus megszavazza ezt a tervezetet, akkor ez az amerikai polgárjogok csaknem teljes megszünte­tését jelenti. Úgy hisszük, mindenki aki szivén viseli az ame­rikai demokrácia ügyét, tiltakozni fog a jogtalan­ságot törvénnyé változtatni akaró javaslatok el­len. Ezt a célt szolgálja a Külföldi-születésüeket Védelmező Bizottság május 2(biki konferenciája. Mindazok, pkik látják a veszélyt, ami az egész amerikai népi’e leselkedik a Walter-McCarran fé­le töi’vények alapján, jöjjenek el a május 20-án, szombaton délután 1 ’órakor tartandó konferen­ciára, a 13 Astor Place, a Local 65 épületébe. A konferencia időszerűségét nemcsak a Walter képviselő által benyújtott törvényjavaslat elleni tiltakozás adja meg, hanem az a törekvés is, hogy a pozitív törvényhozási intézkedéseket, mint pl. a statute of limitation-t támogassák. Ira Gollobin ügyvéd ismertetni fogja az érte­kezlet részvevőivel a statute of limitation elfo­gadtatásának kilátásait a jövőben. Blanch Freed­man ügyvéd pedig a Walter-féle törvény texwezet elnyomó hatásáról tax’t beszámolót. Russ Nixon, aki a United Electrical Workers igazgatója, az általános washingtoni helyzetről fog előadást tartani. Statisztikai adatok szerint a leglátogatottabb muzeum a New York-i Metropolitan Muzeum, évi négymilió látogatóval. A párizsi Louvre-ban egy év alatt 1,700,000 látogató járt. • AZ AMERICAN BROADCASTING CO. beje­lentette, hogy fel akarja emelni a hirdetési időt a TV adásoknál. Az AFCC-nek nem tetszik a do­log és szó van a bejelentések korlátozásáról. REHD0R&LLAMMA VÁLTOZTATJÁK AMERIKÁT? A Külföldi-születésüeket Védelmező Bizottság felkészül a Walter-féle törvény javaslat megakadályozására

Next

/
Thumbnails
Contents