Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-04 / 18. szám

10____________________________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ_________________________________Thursday May 4, 1961 SZEMTŐL SZEMBEN A HALÁLLAL A fenti cim alatt akár rémtörténet is következ­hetne. Pedig egészen békés dologról van szó: egy orvostudós sok éves, küzdelmes munkájának ered­ményeiről, amelyeket ma már egyre szélesebb körben használnak fel a szovjet gyógyászatban. A tudományt már a század eleje óta foglalkoztat­ja az a probléma, hogy van-e visszaút az életbe a klinikai halál beállta után? Ezzel a kérdéssel a Szovjetunióban egy külön intézet foglalkozik, a Tudományos Akadémia kísérleti fiziológiai inté­zete, amelyet a világhírű patofiziológus, V. N. Nyegovszkij profeeszor igazgat. Nyegovszkij munkásságára most az irányítot­ta a közfigyelmet, hogy A szervezet felélesztése és a mesterséges hipotermia timü értekezését Le- nin-dijra terjesztették fel. A Lenin-dijra javasolt munkákat hónapokkal a dijak odaítélése előtt publikálják és a sajtóban nyilvános vitát indíta­nak róluk. A megjelent vitacikkekből már most megállapítható, hogy V. N. Nyegovszkij értekezé­se általános elismerést arat a tudományos világ­ban és feltűnést kelt a laikus közvéleményben is. Nyegovszkij kidolgozta a klinikai halál állapo­tában levő szervezet felélesztésének egész, bonyo­lult rendszerét. Ennek a rendszernek a központi problémája a szívműködés visszaállítása. Nem vállalkozhatok arra, hogy tudományos részletes­séggel ismertessem Nyegovszkij professzor felfe­dezéseit, mert ez a téma szakembert és folyóirat­terjedelmet követel. Röviden csak annyit, hogy Nyegovszkij nagy jelentőséget tulajdonit a szív különleges masszázsának, a szívizomba adott élénkítő injekcióknak, a megfelelő nyomás alatt alkalmazott vérátömlesztésnek, illetve a vérkerin­gés szabályozásának, a mesterséges légzőberende­zések alkalmazásának és más tényezőknek, ame­lyeknek komplex alkalmazása a halott életrekel- téséhez vezethet, ha az orvosok nem mulasztot­ták el a kellő pillanatot. . . Éppen ez a “kellő pillanat” Nyegovszkij mun­kájának legizgalmasabb fejezete! Ismeretes, hogy a halál első fázisa az úgyneve­zett klinikai halál. Ennek időtartama 5—6 perc az után, hogy megállt a szívműködés és megszűnt a légzés. A klinikai halál állapotában még foly­tatódik egy bizonyos lassú anyagcsere a szerve­zetben, vagyis megvan az élet szikrája. Régebben az orvostudomány számára ennek a szikrának nem volt jelentősége. Hány olyan tudósítást ol­vastunk, hogy “a baleset áldozata meghalt a mű­tőasztalon, mielőtt az operációt megkezdték vol­na”, vagy “az orvos már csak a halál bekövetkez­tét állapíthatta meg”. Nos, ezek azok a drága percek, amikor Nyegovszkij professzor módszeré­vel még fel lehet szitani azt a maradék szikrát, amely — ha nem tudnak bánni vele — öt-hat perc alatt kihuny: megindul az agykéreg sejtjei­nek bomlása, a klinikai/halált felváltja a biológiai halál, amelyből a tudomány mai álláspontja sze­rint nincs visszaút! Tavaly, amikor már részletesen kidolgozott és gondosan ellenőrzött módszerek átadásáról lehe­tett szó, országos konferenciát hívtak össze Moszk vában Nyegovszkij professzor felfedezéseinek el­terjesztésére. Csaknem egy éve, mind szélesebb körben alkalmazzák a Szovjetben Nyegovszkij életrekeltési rendszerét. Az egészségügyi statisz­tika kimutatta, hogy “e rendszer felhasználásá­val nagy arányban csökkentették a szülőnők és az újszülöttek halálozási számát”! Igen érdekes az egyik moszkvai kórház esete egy Jurij nevű kisfiúval, aki negvedfoku égési sebeket szenve­dett benzinrobbanás következtében. A tűz a gye­rek mindkét lábáról teljesen leégette a bőrt. A kis Jurij a hordágyon, a műtő küszöbén szabályosan meghalt: nem vert a pulzusa, megszűnt a légzése és a szívverése. Szuszanna Udrisz sebészorvosnő, aki éppen bemosdott a műtéthez, szerencsére jól ismerte Nyegovszkij módszerét és megmentette a kisfiút, aki azóta már negyedik hónapja a kór­házban fekszik s az orvosok bizonyosra veszik a teljes felgyógyulását. Nyegovszkij módszere azonban nem csupán az ilyen elsősegélyesetek szerencsés kimeneteléhez nyit utat. Ennél sokkal többről van szó. A tudóst — mint már említettük — elsősorban az az 5—6 perc érdekli, amig csupán a klinikai halál állt be, amig van visszaút az életbe. Nem lehetne meg­hosszabbítani ezt az 5—6 percet? Nem lehetne valahogy időt nyerni az élet és a halál mezsgyé­jén például egy hosszabb, bonyolultabb szívmű­téthez? . A Ierin-dijra felterjesztett mii, A szervezet felélesztése s a mesterséges hipotermia, éppen az ilven irányú kutatások eddigi eredményeit össze­gezi. Nyegovszkij nak — először az orvostudo­mány történetében — sikerült egy kísérleti ku­tyán két órával meghosszabbítani a klinikai ha­lál állapotát. A kísérleti állat halálát vérelégtelen­séggel idézték elő. Az állat testét hipotermikus körülmények között 11 fokig lehűtötték. Az élet- rekeltés folyamata 25 per-cet vett igénybe. Más­nap a kutya már folyékony eledel fogyasztására volt képes, harmadnap pedig visszanyerte látá­sát. és hallását is. Jelenleg az állat teljesen egész­séges. A decemberi moszkvai orvoskongresszus meg­állapította, hogy Nyegovszkij kísérletei “a legszé­lesebb távlatokat nyitják meg az orvostudomány sok ágazata, különösen a szívsebészet előtt”. Végezetül hadd említsem azt a tragikus, de sze­rencsés kimen >telü véletlent, amely bebizonyítot­ta, hogy Nyef rvszkij állatkísérletekkel nyert ta­pasztalatai a1 emberi szervezetre is érvényesek. A hires eset valy novemberben, a távoli szüz- földeken törtéi. ;. Vlagyimir Harin, az aktjubinszki szovhozának traktoristája, elakadt jármüvével a havas sztyep­pén. Gyalog indult vissza a szovhozba. hogy segít­séget kérjen. Útközben a hóvihar a fiatalembert Hol a határ? Amikor valaki először utazza be a Szovjetuniót, úgy érzi, hogy szinte agyonnyomják a méretek. Minden nagy: az uj moszkvai lakótömbök, a vá­rosok, a távolságok, az erdők, az embertömegek... Ahhoz, hogy a Szovjetunió leküzdje a cári Oroszország elmaradottságát, a világ élvonalába kerüljön és felvegye a versenyt a kapitalista ter­melés történelmileg kialakult nagy technikájával, valósággal mesébe illő tetteket kellett végrehaj­tania. Ebbe a “mesevilágba” vezetjük most el olvasó­inkat. Itt van például a hires, magnyitogorszki “2500-as hengermű”, ez az óriási, betonba ágya­zott gépkomplexum, amely emberi erő közbeavat­kozása nélkül, teljesen automatikusan végzi el mázsás lemezek hengerlésének összes, bonyolult műveleteit. Lehetetlen teljes méretében lefényké­pezni a 300,000 kilowattos gőzturbinát, amelyet a Leningrádi Fémipari Gyár készít: itt csak a záróblokk egyik “darabkáját” láthatjuk. De ez a “darabka” Ízelítőt ad a szerszámgépekről is, ame­lyek ilyen elképesztő méretű tárgyakat képesek megmunkálni. A Szovjetunióban olyan karusszel­esztergapadot is alkalmaznak, amely 25 méter átmérőjű munkadarabok esztergálására alkalmas. A 70,000 tonnás prés még nem is a felső határ. S talán a legnagyobb benyomást a gépóriások so­rában a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elektronikus számolóközpontja kelti, amely má­sodpercenként 8000 számtani műveletet végez. Itt csak egy részletét látjuk ennek a gigantikus gépnek, de ennek reprodukálásához is három fénykép kellett. És nem ez a Szovjetunió legna­gyobb elektronikus számolóközpontja! • — Nincs-e valamilyen ellentmondás abban, hogy a szovjet ipar mind hatalmasabb gépóriáso­kat gyárt, s közben szüntelenül a gépek súlyának és méretének csökkentésére törekszik? Ezzel a kér-déssel fordultunk V. K. Bácsin, a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő gépipari s auto­matizálási állami bizottság egyik szakértőjéhez. — Valóban, szüntelenül törekszünk a gépek és berendezések súlyának csökkentésére — válaszol­ta Bácsin. — De ez nem jelenti, hogy kizárólag “apró gépekkel” képzeljük megoldani ipari fel­adatainkat. A méret, a súly, az anyagfelhasználás csökkentése — viszonylagos fogalom. Amikor ná­lunk megalkották a lépegető exkavátor második típusát, kevesebb anyagot használtak fel hozzá, mint az első típushoz, s jelentősen növelték a tel­jesítőképességét, de az exkavátor lényegében óriásgép maradt, mert másképp nem tudná telje­síteni a feladatát. A lényeg pedig a feladat telje­sítése. Említhetek olyan példákat is, amelyek arról tanúskodnak, hogy abszolúte növeljük valamely gép vagy berendezés súlyát, de relative csökkent­jük. Itt van például a 300,000 kilowattos gőztur­bina. Ez súlyosabb, terjedelmesebb, mint a 200,- 000 kilowattos turbina volt. Mégis elmondhatjuk, hogy “csökkentettük” az anyagfelhasználást. Ugyanis a súlynövekedés aránytalanul kisebb, mint a teljesítmény növekedése. Az a fontos, hogy az egy kilowattóra teljesítőképességhez ará­nyított súly szüntelenül csökkenjen. egy gödörbe sodorta. Elvesztette eszméletét. Ami­kor a keresésére indult szovhozisták rátaláltak, már megfagyott. így, fagyott állapotban vették traktorra a holttestet és szállították be a közeli kórházba. Pavel Abramjan orvos, mivel nem látott hulla­foltokat a fiatalemberen, feltételezte, hogy még nem állt be a biológiai halál. Pedig a szovhozis­ták számítása szerint Harin legalább két órán át hevert a gödörben, ahol megfagyott és egy órát igénybe vett, amig a kórházig elhozták. Hála a kórház korszerű berendezésének, Abramjan dok­tor megkísérelhette Nyegovszkij módszerével élefrekelteni a fiatalembert. A hipotézis helyes­nek bizonyult, Harin valóban csak a klinikai ha­lál állapotáig jutott el, közben a sztyeppéi fagy úgy hatott a testére, mint ahogy a laboratórium­ban a hipotermiás hűtés a kísérleti alanyra. Az orvos 40 perces erőfeszítése után Harin gyenge élet jelt adott. Majd 12 órás harc következett a fiatalember életéért, s ez a küzdelem Nyegovsz­kij módszerének a halál felett aratott győzelmé­vel végződött. Nyegovszkij professzor lankadatlan erővel foly­tatja kísérleteit, amelyekhez nagy várakozásokat fűz az egész tudományos világ. Szabó L. István Mindig a feladatból kell kiindulni. Bratszkban épül például a világ legnagyobb vizierőmüve. Olyan toronydarura volt szükség, amely a legol­csóbban végzi el a tehermozgatást ezen az épít­kezésen. Meg kellett alkotni a világ legnagyobb emelődaruját, amelynek két “karja” 117 méter széles, s az állványra szerelt sinek segítségével képes az Angara partjáról átemelni a vas- és be­tonelemeket az erőmű építkezésének bármely pontjára. Óriásfeladatok igen gyakran criásgépe- ket követelnek. Miért kellett például létrehozni a “2500-as hen­gerművet”? Mert a szovjet hajóépitésnek a nagy­méretű csőgyártásnak és még egy sor más ága­zatnak az eddiginél is nagyobb terjedelmű hen­gerelt árura, kiváló minőségű lemezekre van szűk sége. Ez a hengermű 2500 milliméter széles le­mezeket képes gyártani 1.5-től 10 milliméterig terjedő vastagságban. Mondhatnák, hogy ez az óriáshengermü anyagigényes és drága. De nem igaz. Ha összemérjük a súlyát és a költségeit a teljesítményével, akkor kiderül, hogy tulajdon­képpen olcsó. — Hol van hát a határ? — tesszük fel a követ­kező kérdést V. K. Bacsinnak. — Meddig lehet és meddig kell növelni a gépek súlyát és méret eit ?-— Ki tudna ma erre válaszolni? A feladatok állandóan növekednek és újabb gépóriásokat kö­vetelnek. Itt van például a külszíni feltárás, mint a gazdag bányavidékek kiaknázásának egyik fon­tos módszere. Ez mind nagyobb feladatokat állít a különböző földgyaluk, exkavátorok, rotoros kot­rók gyártása elé. Van már olyan gépünk, amely óránként 3000 köbméter ércdus talajt tud meg­mozdítani. Mégis, a kurszki mágneses elhajlás gazdaságának kiaknázásánál ez az óriásgép olyan, mintha gombostű segítségével akarnánk egy kásahegyet elfogyasztani. S a perspektíva be­láthatatlan. Ha például sikerül tovább tökéletesí­teni a szén külszíni fejtésének eszközeit, eljut­hatunk — s el kell jutnunk — oda, hogy a hőerő­művektől nyert áram önköltsége lesüllyedjen a vízierőművek áramának önköltségéhez. Persze az egyik óriásgép feltételezi a másikat. Miért gyártunk például 40 tonnás 10 méter hosz- szu teherautókat is ? Mert egyes exkavátoraink markolókanalai csaknem 20 tonna talajt emelnek ki. így gazdaságos az exkavátorok alkalmazása. A legjobb, ha egy autó el tudja vinni egy vagy még inkább két markolókanál súlyát. S kellenek az óriásautók a vízierőművek építésénél a folyó­elzárás gyors ütközetéhez, meg sok más feladat­hoz is. Az anyagtakarékosság egyik formája, hogy megkezdtük a 800,000, sőt, a millió kilowattóra teljesítményű hőturbinák tervezését is. Ezek az­után a szó teljes értelmében óriások lesznek. S hogy hol a határ? Képzeljük el, mekkora turbi­nák jöhetnek számításba, ha egyszer valóban meg kezdé't'ik a tengerszorosok lezárása és hasznosítá­sa! Képzeljük el, micsoda acélóriásokra lesz szük­ség. amikor az űrhajózás fejlettebb stádiumába jut! És próbáljuk meg elképzelni azokat a szer­számgépeket, amelyek meg fogják munkálni ezek nek a gigantikus alkotmányoknak a bizonyára óriási méretű darabjait! A korszak, amelyben élünk, tágra nyitja a le­hetőségeket az emberi alkotó elme számára.

Next

/
Thumbnails
Contents