Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-04 / 18. szám
10____________________________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ_________________________________Thursday May 4, 1961 SZEMTŐL SZEMBEN A HALÁLLAL A fenti cim alatt akár rémtörténet is következhetne. Pedig egészen békés dologról van szó: egy orvostudós sok éves, küzdelmes munkájának eredményeiről, amelyeket ma már egyre szélesebb körben használnak fel a szovjet gyógyászatban. A tudományt már a század eleje óta foglalkoztatja az a probléma, hogy van-e visszaút az életbe a klinikai halál beállta után? Ezzel a kérdéssel a Szovjetunióban egy külön intézet foglalkozik, a Tudományos Akadémia kísérleti fiziológiai intézete, amelyet a világhírű patofiziológus, V. N. Nyegovszkij profeeszor igazgat. Nyegovszkij munkásságára most az irányította a közfigyelmet, hogy A szervezet felélesztése és a mesterséges hipotermia timü értekezését Le- nin-dijra terjesztették fel. A Lenin-dijra javasolt munkákat hónapokkal a dijak odaítélése előtt publikálják és a sajtóban nyilvános vitát indítanak róluk. A megjelent vitacikkekből már most megállapítható, hogy V. N. Nyegovszkij értekezése általános elismerést arat a tudományos világban és feltűnést kelt a laikus közvéleményben is. Nyegovszkij kidolgozta a klinikai halál állapotában levő szervezet felélesztésének egész, bonyolult rendszerét. Ennek a rendszernek a központi problémája a szívműködés visszaállítása. Nem vállalkozhatok arra, hogy tudományos részletességgel ismertessem Nyegovszkij professzor felfedezéseit, mert ez a téma szakembert és folyóiratterjedelmet követel. Röviden csak annyit, hogy Nyegovszkij nagy jelentőséget tulajdonit a szív különleges masszázsának, a szívizomba adott élénkítő injekcióknak, a megfelelő nyomás alatt alkalmazott vérátömlesztésnek, illetve a vérkeringés szabályozásának, a mesterséges légzőberendezések alkalmazásának és más tényezőknek, amelyeknek komplex alkalmazása a halott életrekel- téséhez vezethet, ha az orvosok nem mulasztották el a kellő pillanatot. . . Éppen ez a “kellő pillanat” Nyegovszkij munkájának legizgalmasabb fejezete! Ismeretes, hogy a halál első fázisa az úgynevezett klinikai halál. Ennek időtartama 5—6 perc az után, hogy megállt a szívműködés és megszűnt a légzés. A klinikai halál állapotában még folytatódik egy bizonyos lassú anyagcsere a szervezetben, vagyis megvan az élet szikrája. Régebben az orvostudomány számára ennek a szikrának nem volt jelentősége. Hány olyan tudósítást olvastunk, hogy “a baleset áldozata meghalt a műtőasztalon, mielőtt az operációt megkezdték volna”, vagy “az orvos már csak a halál bekövetkeztét állapíthatta meg”. Nos, ezek azok a drága percek, amikor Nyegovszkij professzor módszerével még fel lehet szitani azt a maradék szikrát, amely — ha nem tudnak bánni vele — öt-hat perc alatt kihuny: megindul az agykéreg sejtjeinek bomlása, a klinikai/halált felváltja a biológiai halál, amelyből a tudomány mai álláspontja szerint nincs visszaút! Tavaly, amikor már részletesen kidolgozott és gondosan ellenőrzött módszerek átadásáról lehetett szó, országos konferenciát hívtak össze Moszk vában Nyegovszkij professzor felfedezéseinek elterjesztésére. Csaknem egy éve, mind szélesebb körben alkalmazzák a Szovjetben Nyegovszkij életrekeltési rendszerét. Az egészségügyi statisztika kimutatta, hogy “e rendszer felhasználásával nagy arányban csökkentették a szülőnők és az újszülöttek halálozási számát”! Igen érdekes az egyik moszkvai kórház esete egy Jurij nevű kisfiúval, aki negvedfoku égési sebeket szenvedett benzinrobbanás következtében. A tűz a gyerek mindkét lábáról teljesen leégette a bőrt. A kis Jurij a hordágyon, a műtő küszöbén szabályosan meghalt: nem vert a pulzusa, megszűnt a légzése és a szívverése. Szuszanna Udrisz sebészorvosnő, aki éppen bemosdott a műtéthez, szerencsére jól ismerte Nyegovszkij módszerét és megmentette a kisfiút, aki azóta már negyedik hónapja a kórházban fekszik s az orvosok bizonyosra veszik a teljes felgyógyulását. Nyegovszkij módszere azonban nem csupán az ilyen elsősegélyesetek szerencsés kimeneteléhez nyit utat. Ennél sokkal többről van szó. A tudóst — mint már említettük — elsősorban az az 5—6 perc érdekli, amig csupán a klinikai halál állt be, amig van visszaút az életbe. Nem lehetne meghosszabbítani ezt az 5—6 percet? Nem lehetne valahogy időt nyerni az élet és a halál mezsgyéjén például egy hosszabb, bonyolultabb szívműtéthez? . A Ierin-dijra felterjesztett mii, A szervezet felélesztése s a mesterséges hipotermia, éppen az ilven irányú kutatások eddigi eredményeit összegezi. Nyegovszkij nak — először az orvostudomány történetében — sikerült egy kísérleti kutyán két órával meghosszabbítani a klinikai halál állapotát. A kísérleti állat halálát vérelégtelenséggel idézték elő. Az állat testét hipotermikus körülmények között 11 fokig lehűtötték. Az élet- rekeltés folyamata 25 per-cet vett igénybe. Másnap a kutya már folyékony eledel fogyasztására volt képes, harmadnap pedig visszanyerte látását. és hallását is. Jelenleg az állat teljesen egészséges. A decemberi moszkvai orvoskongresszus megállapította, hogy Nyegovszkij kísérletei “a legszélesebb távlatokat nyitják meg az orvostudomány sok ágazata, különösen a szívsebészet előtt”. Végezetül hadd említsem azt a tragikus, de szerencsés kimen >telü véletlent, amely bebizonyította, hogy Nyef rvszkij állatkísérletekkel nyert tapasztalatai a1 emberi szervezetre is érvényesek. A hires eset valy novemberben, a távoli szüz- földeken törtéi. ;. Vlagyimir Harin, az aktjubinszki szovhozának traktoristája, elakadt jármüvével a havas sztyeppén. Gyalog indult vissza a szovhozba. hogy segítséget kérjen. Útközben a hóvihar a fiatalembert Hol a határ? Amikor valaki először utazza be a Szovjetuniót, úgy érzi, hogy szinte agyonnyomják a méretek. Minden nagy: az uj moszkvai lakótömbök, a városok, a távolságok, az erdők, az embertömegek... Ahhoz, hogy a Szovjetunió leküzdje a cári Oroszország elmaradottságát, a világ élvonalába kerüljön és felvegye a versenyt a kapitalista termelés történelmileg kialakult nagy technikájával, valósággal mesébe illő tetteket kellett végrehajtania. Ebbe a “mesevilágba” vezetjük most el olvasóinkat. Itt van például a hires, magnyitogorszki “2500-as hengermű”, ez az óriási, betonba ágyazott gépkomplexum, amely emberi erő közbeavatkozása nélkül, teljesen automatikusan végzi el mázsás lemezek hengerlésének összes, bonyolult műveleteit. Lehetetlen teljes méretében lefényképezni a 300,000 kilowattos gőzturbinát, amelyet a Leningrádi Fémipari Gyár készít: itt csak a záróblokk egyik “darabkáját” láthatjuk. De ez a “darabka” Ízelítőt ad a szerszámgépekről is, amelyek ilyen elképesztő méretű tárgyakat képesek megmunkálni. A Szovjetunióban olyan karusszelesztergapadot is alkalmaznak, amely 25 méter átmérőjű munkadarabok esztergálására alkalmas. A 70,000 tonnás prés még nem is a felső határ. S talán a legnagyobb benyomást a gépóriások sorában a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elektronikus számolóközpontja kelti, amely másodpercenként 8000 számtani műveletet végez. Itt csak egy részletét látjuk ennek a gigantikus gépnek, de ennek reprodukálásához is három fénykép kellett. És nem ez a Szovjetunió legnagyobb elektronikus számolóközpontja! • — Nincs-e valamilyen ellentmondás abban, hogy a szovjet ipar mind hatalmasabb gépóriásokat gyárt, s közben szüntelenül a gépek súlyának és méretének csökkentésére törekszik? Ezzel a kér-déssel fordultunk V. K. Bácsin, a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő gépipari s automatizálási állami bizottság egyik szakértőjéhez. — Valóban, szüntelenül törekszünk a gépek és berendezések súlyának csökkentésére — válaszolta Bácsin. — De ez nem jelenti, hogy kizárólag “apró gépekkel” képzeljük megoldani ipari feladatainkat. A méret, a súly, az anyagfelhasználás csökkentése — viszonylagos fogalom. Amikor nálunk megalkották a lépegető exkavátor második típusát, kevesebb anyagot használtak fel hozzá, mint az első típushoz, s jelentősen növelték a teljesítőképességét, de az exkavátor lényegében óriásgép maradt, mert másképp nem tudná teljesíteni a feladatát. A lényeg pedig a feladat teljesítése. Említhetek olyan példákat is, amelyek arról tanúskodnak, hogy abszolúte növeljük valamely gép vagy berendezés súlyát, de relative csökkentjük. Itt van például a 300,000 kilowattos gőzturbina. Ez súlyosabb, terjedelmesebb, mint a 200,- 000 kilowattos turbina volt. Mégis elmondhatjuk, hogy “csökkentettük” az anyagfelhasználást. Ugyanis a súlynövekedés aránytalanul kisebb, mint a teljesítmény növekedése. Az a fontos, hogy az egy kilowattóra teljesítőképességhez arányított súly szüntelenül csökkenjen. egy gödörbe sodorta. Elvesztette eszméletét. Amikor a keresésére indult szovhozisták rátaláltak, már megfagyott. így, fagyott állapotban vették traktorra a holttestet és szállították be a közeli kórházba. Pavel Abramjan orvos, mivel nem látott hullafoltokat a fiatalemberen, feltételezte, hogy még nem állt be a biológiai halál. Pedig a szovhozisták számítása szerint Harin legalább két órán át hevert a gödörben, ahol megfagyott és egy órát igénybe vett, amig a kórházig elhozták. Hála a kórház korszerű berendezésének, Abramjan doktor megkísérelhette Nyegovszkij módszerével élefrekelteni a fiatalembert. A hipotézis helyesnek bizonyult, Harin valóban csak a klinikai halál állapotáig jutott el, közben a sztyeppéi fagy úgy hatott a testére, mint ahogy a laboratóriumban a hipotermiás hűtés a kísérleti alanyra. Az orvos 40 perces erőfeszítése után Harin gyenge élet jelt adott. Majd 12 órás harc következett a fiatalember életéért, s ez a küzdelem Nyegovszkij módszerének a halál felett aratott győzelmével végződött. Nyegovszkij professzor lankadatlan erővel folytatja kísérleteit, amelyekhez nagy várakozásokat fűz az egész tudományos világ. Szabó L. István Mindig a feladatból kell kiindulni. Bratszkban épül például a világ legnagyobb vizierőmüve. Olyan toronydarura volt szükség, amely a legolcsóbban végzi el a tehermozgatást ezen az építkezésen. Meg kellett alkotni a világ legnagyobb emelődaruját, amelynek két “karja” 117 méter széles, s az állványra szerelt sinek segítségével képes az Angara partjáról átemelni a vas- és betonelemeket az erőmű építkezésének bármely pontjára. Óriásfeladatok igen gyakran criásgépe- ket követelnek. Miért kellett például létrehozni a “2500-as hengerművet”? Mert a szovjet hajóépitésnek a nagyméretű csőgyártásnak és még egy sor más ágazatnak az eddiginél is nagyobb terjedelmű hengerelt árura, kiváló minőségű lemezekre van szűk sége. Ez a hengermű 2500 milliméter széles lemezeket képes gyártani 1.5-től 10 milliméterig terjedő vastagságban. Mondhatnák, hogy ez az óriáshengermü anyagigényes és drága. De nem igaz. Ha összemérjük a súlyát és a költségeit a teljesítményével, akkor kiderül, hogy tulajdonképpen olcsó. — Hol van hát a határ? — tesszük fel a következő kérdést V. K. Bacsinnak. — Meddig lehet és meddig kell növelni a gépek súlyát és méret eit ?-— Ki tudna ma erre válaszolni? A feladatok állandóan növekednek és újabb gépóriásokat követelnek. Itt van például a külszíni feltárás, mint a gazdag bányavidékek kiaknázásának egyik fontos módszere. Ez mind nagyobb feladatokat állít a különböző földgyaluk, exkavátorok, rotoros kotrók gyártása elé. Van már olyan gépünk, amely óránként 3000 köbméter ércdus talajt tud megmozdítani. Mégis, a kurszki mágneses elhajlás gazdaságának kiaknázásánál ez az óriásgép olyan, mintha gombostű segítségével akarnánk egy kásahegyet elfogyasztani. S a perspektíva beláthatatlan. Ha például sikerül tovább tökéletesíteni a szén külszíni fejtésének eszközeit, eljuthatunk — s el kell jutnunk — oda, hogy a hőerőművektől nyert áram önköltsége lesüllyedjen a vízierőművek áramának önköltségéhez. Persze az egyik óriásgép feltételezi a másikat. Miért gyártunk például 40 tonnás 10 méter hosz- szu teherautókat is ? Mert egyes exkavátoraink markolókanalai csaknem 20 tonna talajt emelnek ki. így gazdaságos az exkavátorok alkalmazása. A legjobb, ha egy autó el tudja vinni egy vagy még inkább két markolókanál súlyát. S kellenek az óriásautók a vízierőművek építésénél a folyóelzárás gyors ütközetéhez, meg sok más feladathoz is. Az anyagtakarékosság egyik formája, hogy megkezdtük a 800,000, sőt, a millió kilowattóra teljesítményű hőturbinák tervezését is. Ezek azután a szó teljes értelmében óriások lesznek. S hogy hol a határ? Képzeljük el, mekkora turbinák jöhetnek számításba, ha egyszer valóban meg kezdé't'ik a tengerszorosok lezárása és hasznosítása! Képzeljük el, micsoda acélóriásokra lesz szükség. amikor az űrhajózás fejlettebb stádiumába jut! És próbáljuk meg elképzelni azokat a szerszámgépeket, amelyek meg fogják munkálni ezek nek a gigantikus alkotmányoknak a bizonyára óriási méretű darabjait! A korszak, amelyben élünk, tágra nyitja a lehetőségeket az emberi alkotó elme számára.
