Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-04 / 18. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday May 4, 1961 LÉVAI JENŐ: Milliók gyilkosa 1 — Folytatás — Eiehmann kihallgatása során váltig ezt hangoztatja: ..—Ezúttal a leghatározottabban kitartok álláspontom mellett. A magyarországi deportáláshoz igen kevés közöm van. Engem odaparancsoltak, hogy tanácsot adjak a Sztójay-kormánynak, amely szabadulni akart a zsidó lakosságtól, ők hozták a törvényeket és a rendeleteket, a magyar rendőrség összeszedte, táborba gyűjtötte, vagonba rakta a csillagosokat. Tisztjeim egyes esetekben csak azért avatkoztak be, mert mig mi mindenütt rendben, művészi módon végeztük a deportálást, a csendőrök példátlan durvasággal léptek fel, sőt ki is fosztották az embereket, noha mi tiltakoztunk ez ellen. Más országokból a deportáltak teljes felszereléssel,indultak útnak, de sehonnan sem mentek olyan rongyos, nincstelen transzportok, mint Magyarországról.. A kihallgatások szenvtelenül jegyzőkönyvbe veszik Eiehmann kifakadásait. Tudják az igazságot: Eiehmann nem azért haragszik, mert a csendőrök durvák voltak, hanem azért, mert elütötték a nácikat a zsákmánytól. Maga Himmler is nagy hasznot várt a magyarországi Rein- hard-akciótól, s bizony az anyagi eredmény igen sovány volt. Egy szégyenteljes dokumentum Az anyagiaktól eltekintve, Magyarországon is “rendben ment” a deportálás. Endre László szigorúan ügyelt arra, hogy senki se menekülhessen ki a hálóból, Ferenczy László csendőralezredesnek a “tisztogatási eljárás” részleteiről szóló pontos beszámolói pedig Eiehmann közvetítésével még Hans Globke ur kezébe is eljutottak. Ezek a jelentések beszámoltak arról, hogy az emberséges lakosok mellett jócskán akadtak besúgók, névtelen levélírók is. Hain Péter arról vallott a népbiróságon, hogy ezrével kapott névtelen leveleket, amelyekben beárulták a bujkálókat. Eiehmann azonban nem érte be ezzel a támogatással, s közbenjárására született meg Berlinben az alábbi szégyenteljes dpkumentum, amelyet itt közlünk elsőként: Nagykövetség, Budapest, 1944. május 17. A Külügyminiszter értesíti, hogy a Führer hozzájárul: ha a magyarországi lakosok segítenek bennünket a zsidók elleni rendszabályok végrehajtásában, részesedést kaphatnak a lefoglalásra kerülő zsidó vagyonból. Ezáltal reméljük, hogy elérhetik a helyi lakosok közreműködését. i I Megbízásból: Altenburg (Günther Altenburg követségi tanácsos, Rib- bentrop náci külügyminiszter legszűkebb stábjához tartozott, mint a balkáni ügyeket intéző bécsi csoport vezetője. A szerk.) Pestre kerül a sor 1944 julius 8-ig közel félmillió embert deportáltak Magyarország területéről. Ekkor már kijelölték Budapesten a csillagos házakat, s hónapok óta folyt a harc az egyébként igen jó barátságban levő Endre László és Eiehmann között. Az előbbi a budapesti zsidóságot akarta elsőnek deportálni, de Eiehmann a “csend” barátjaként ma is igy vall: — Endrének az ilyesmiben nem volt prakszisa, fit csák a vad gyűlölet vezette. Én tudtam, hogy nekem szükségem van arra a szervező és összetartó erőre, amit a budapesti zsidó tanács képvisel. Az országban nem ment volna olyan rendben a deportálás, ha lapjuk — természetesen a mi utasáitásunkra — nem hajtogatja állandóan: “A németeknek engedelmeskedni kell, csak munkára visznek, nem lesz semmi baj”. Ha Budapesten kezdjük, országszerte, pánik tör ki. Nekem mindössze néhány tucat tisztem és altisztem, s alig 300 SS-Iegényem volt, nem tudtam volna semmit sem elérni.’ A rend teljesen felborul, a budapestiek vidékre szöknek, a vidékiek Pestre. . . A vidéki deportálások befejezésével azonban egyre jobban közeledett a pesti akció előkészitése, és Veesenmayer jelentést küldött Berlinbe: Eiehmann közli, hogy a fővárosi akció előkészitése érdekében máris deportáltat Budapest külvárosából. Julius 15-én kezdődik a budapesti akció, amellyel 30 nap alatt készen leszünk. Á budapesti deportálás halogatásának döntő 1 \ oka azonban nem az Eiehmann által említett “felkészületlenség” volt, hanem Ribbentropék félelme a külföldi, és főleg a semleges sajtó támadásaitól. Tudták, hogy a Budapesten akkreditált semleges követségek jelentést küldenének a deportálásról, s ez távolról sem segítené azokat a titkos tárgyalásokat, amelyeket Svájcban és másutt folytattak a vezető náci diplomaták egy esetleges amerikai—német különbékéről. A megdöbbentő viszont az, hogy Kurt Ger- stein, a Waffen—SS tisztje már 1942 augusztusában hitelesen tájékoztatta von Otter bárót, a berlini svéd követség attaséját a majdaneki és az auschwitzi haláltáborok borzalmairól. A svéd külügyminisztérium 1945 augusztus 7-én hivatalosan is elismerte, hogy az attasé azonnal jelentést tett a kormánynak a megdöbbentő tényekről. Miért tartották ezt teljesen titokban, miért nem indított a nyugati és a semleges sajtó hatalmas kampányt a halálgyárak ellen? Talán hitelt kell adni Eichmannak, amikor védekezése során ezt mondja: — Mi mindig tartottunk a külföld felvilágosító propagandájától, de a deportálások kérdésében alig tapasztaltunk ellenpropagandát. Ebből arra következtettünk, hogy az angolszászok velünk éreznek ebben a kérdésben. Amikor 1938/39-ben tárgyalásokat folytattam a kivándorlásokról, meg lepetéssel tapasztaltam, hogy sehol sem akartak helyet adni azoknak a zsidóknak, akiket kienged- t ünk volna... • A külföldi sajtótól tehát nem kellett tartani, úgy tűnt, hogy a budapesti deportálás is rendben fog menni. A véletlen azonban váratlanul keresztülhúzta Eichmannék számítását, és 1944 júliusában nemcsak a budapesti deportálás terve bukott meg, hanem Eichmannt is kiutasították Magyar- ország területéről. — Folytatjuk — Békekonferencia Dr. Linus Pauling Nobel-dijas atomtudós és békeharcos, valamint felesége meghívására eddig 14 államból jelentkeztek tudósok és más vezető egyéniségek az Oslóban május 2-től 7-ig tartó békekonferenciára. A jelentkezők nem képviselnek egyöntetű véleményt, de abban megegyeznek, hogy a béke érdekében létre kell hozni az általános leszerelést. Az eddigi jelentés arról számol be, hogy a norvég hatóságok megtagadták a beutazási engedélyt Rusnyák István professzor, magyar megbízottól, a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől. Pauling annak a reményének adott kifejezést, hogy ez félreértésen alapszik és a tilalmat visszavonják. A békekonferenciát a Norvég Nobel Intézet termében tartják meg. Érdekes az, hogy ugyanabban az időben tartják Oslóban a NATO vezetőségi gyűlését is. A Pauling házaspár New Yorkba visszatérve, jelentést ad a békekonferenciáról május 12-én este 8 órakor a Carnegie Hallban. Ginkgofaerdőkel telepítenek Csehszlovákiában A ginkgofa kertjeink egyik dísznövénye. A földtörténet j urakorszakának növényvilágából számazik. Ez jégkorszakot átvészelt távolkeleti fafaj egyedüli képviselője nemzetségének. Megmenekülését annak köszönheti, hogy Kinában és Japánban ősidők óta a templomok és paloták körül ültették. Vadon ma már sehol sem fordul elő. A ginkgofáról az első híradást Kaempfer német orvos szolgáltatta, aki 1690—1692 között Japánban, a holland követségen működött. Tapasztalatairól 1712-ben megjelent könyvében számolt be. Európába a ginkgofa az 1727—1737 évek közötti időben került. Újabban termeszteni akarják Szlovákiában is. Termelőhelyi igénye ugyanis azonos a jegenye- és a lucfenyőével, növedéke pedig 18—35 százalékkal nagyobb amazokénál. Levélzete könnyen korhad, és alkalmas a humusztartalom növelésére, egyben alkalikus anyagtartalmával javítja, a fenyves savanyu talaját. Gyors növekedése és nagy fatömege jelentősen elősegítheti a faipari üzemek anyagellátását is. . 2X2=4+1234:1234+212349870-4-7904321X 123435=12342 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja Eörsi Béla 2 X 2=4 +1234:1234 +212349870+7904321X 123435=12347 Az amerikai farmerek helyzete « Kilencbillió dollárra rugó mezőgazdasági termékfelesleg van az Egyesült Államokban, amelynek tárolása napi egymillió dollár költséggel jár. Nem baj, mondhatjuk, hiszen Laosz semleges kormányának megdöntése az amerikai adófizetők nehezen megkeresett 245 millió dollárjába került és legalább a szegény laoszi földműves szép amerikai egyenruhát kapott, sőt “ellenfelei” is amerikai katonai öltözékben tündökölnek. A farmsegéllyel az Egyesült Államokon belül amerikaiakat látunk el pénzzel és nagy dolog az, hogy békés célra. A kérdés viszont az, hogy vajon tényleg segitünk-e a farmereken? Az igazság az, hogy a gazdag farmereket megerősítettük, a szegény farmereket pedig egyszerűen elzavartuk föld jeikről. 1959-ben csak 3,700,000 farm maradt, vagyis több mint egy millió farmer adta fel a küzdelmet öt év alatt (1954—1959). Ha ezt mint példát a gyáriparra vinnénk át, azt láthatnánk, hogy a nagy versengésben egymillió gyár ment tönkre, vagyis minden negyedik gyárnak be kellett csuknia kapuit. A mezőgazdaságban az történt, hogy egymillió család lett munkanélküli és ezek kénytelenek voltak más munkát keresni, vagy pedig a mezőgazdasági proletárság sorsára jutottak. A legnagyobb változás a 16 déli államban történt. Kevesebb lett a résztermelő (sharecropper tenant) és a déli farmok géppel helyettesítették az emberi erőt. Ezzel a szomorú ténnyel szemben viszont a nagy lapok büszkén Írnak arról, hogy a gazdag farmerek megtollasodtak. A nagybirtok — a régi időkben majdnem ismeretlen valami — ma már itt van és itt is marad. 1,200 farmegységen az évi bevétel meghaladja a félmillió dollárt. Ezzel szemben 1,640,000 farmegységen nyomorognak, mert évi termelésük nem éri el a $2,500-t Ha évi költségüket kb. ezen összeg felében állapítjuk meg, akkor nehéz munkájuk eredményeképpen 25 dollárt keresnek hetenként. Több mint másfélmillió családnak (s gyakran igen nagy családnak) ebből kell megélnie. A gazdag farmerek viszont jól élnek, bár mindig panaszkodnak. Kétharmad részüknek van telefonja; felüknek van fagyasztó szekrénye (home freezer) ; minden tiz közül hétnek traktor ékesíti a farm1 ját; harmad részüknek 2, vagy több mint 2 traktorja van; öt közül négy autóval megy a városba, s nem is. valami rozoga autóval. A farmerek 44.2%-a nyomorog, 21%-a a legközelebbi tiz évben megy tönkre. Ezek még megmenthetik magukat, ha áttérnek a specializált termelésre, vagyis a kertészetre. Tiz év múlva csak a nagyfarmerek tudnak majd megélni és ezek bőven el tudják majd látni az Egyesült Államok lakosságát. Különösen, ha a kongresszus jó árakat biztosit számukra. A városi munkanélküliség állandósul, mert az automáció folyton csökkenti a munkába helyezhető munkások számát. A közeljövőben egymillió dolgos farmer fogja ezt-a munkanélküli tábort növelni. / Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. |, Kérem küldjék meg címemre “Ami a kulisszák mögött történt” c. könyvet. (Ára $1.35) Mellékelek $ ......................... Név: ..................j.......................................... Cim: . ................................................................ Város: ..........................’............Állam: .... \______________________________ ■ -r* &
