Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-20 / 16. szám
Thursday, April 20, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 A GYERMEK ÉRDEKE AZ ELSŐ SZEMPONT De az Amerikai Magyar Népszava nem ezt látja a Magyar Igazságügyi Mmisztérium intézkedésében Az amerikai magyar polgári sajtó nagyrésze elvtelen kényszer- kommunista- ellenességben szenved. Ez az elfogadott álláspontja a megélhetését és fennállását biztositó forrásokkal van kapcsolatban. Ez szabja meg álláspontját, ami mindig reakciós irányú. Innen ered az is, hogy szűkszavúan vagy csak akkor ir Magyarországról, ha valamilyen eseménnyel kapcsolatban ócsárolhatja, lekommunistázhatja a legemberibb jellemvonásokat megnyilvánitó intézkedéseket is. Dehogyis elégitené ki olvasóinak meleg érdeklődését és hirszomját szülőföldjük tüneményszerü fejlődéséről azzal, hogy néhány örvendeztető hirt a maga teljes igazában közöljön. Csak az olvasók figyelmességétől függ aztán, hogy a szülőföld híreinek az újságokban hivatásszerűen űzött kicsavarásából mégis tunak valami szépet s jót kiolvasni. Hogy kezelte pl. az Am. Magyar Népszava április 6-iki számában a magyar Igazságügyi Minisztérium sajtótájékoztatóján ismertetett fontos társadalmi kérdést, amely az elvált szülők gyermekeinek hovatartozásával foglalkozott ? Ahelyett, hogy elismeréssel adózott volna a Magyar Nők Országos Tanácsának azért, hogy megértéssel felkarolta a szülők elválását megszenvedő gyermekek sorsát és az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy a problémával foglalkozva döntésében csak a gyermekek érdekeit tartotta szem előtt, az Am. M. Népszava pirulás nélkül azt irta: “Válás után a gyermekeket a párthü szülő kapja.’ Az olvasóit félrevezető és gondolkozásukat mérgező iró még azzal sem törődött, hogy a sajtótájékoztatóról a budapesti Népszabadságban megjelent cikkből általa kivonatosan közölt részletben semmi alapja nincs ennek a légbőlkapott beállításnak. Az iró csak önszorgalomból rosszindulatúan hozzáfűzte a maga interpretálását, ahelyett, hogy az eredeti cikk értékes és felvilágosító részleteit bővebben közölte volna. Mit tudott meg az olvasó? •. Az egyharmadára rövidített idézetből is a Népszava olvasója megtudhatta, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsa az Igazságügyi Minisztériumhoz fordult, hogy vizsgálja meg az elvált vagy különélő szülők gyermekeinek elhelyezése iránti pereket, mert e téren sok a panasz. A vizsgálat megtörtént és a Legfelsőbb Biróság olyan elvi döntést hozott a kérdésben, amely feljogosítja a bíróságot, hogy az eddigi téves közfelfogás alapján történt szülői megegyezést és bírósági gyakorlatot a gyermekek érdekében megváltoztassa. “A gyermek elhelyezése vagy eddigi elhelyezésének megváltoztatása iránt indult perben a bíróságnak minden -esetben gondosan vizsgálnia kell a gyermek érdekét és döntésénél ezt kell a fő szempontnak tekintenie. Ha a szülőknek a gyermek elhelyezésére kötött megegyezése a gyermek érdekével ellentétes, a házassági per bírósága a megegyezés félretételével az elhelyezés kérdésében hivatalból ugv intézkedhet, ahogy az a gyermek érdekének a legjobban megfelel.’’ Így szól a bírósági döntés. Semmi sem leplezheti le jobban az Am. Magyar Népszava valótlan beállítását mint az a cikk, amit rágalmazásainak alapjául felhasznált. Mit mond továb ez az elvi döntés? “ .. Sokan félreértik a családjogi törvények a gyermek elhelyezésére vonatkozó rendelkezéseit, s igy a közvéleményben elterjedt, hogy válás után a lánygyermek korra való tekintet nélkül mindig az anyának, a 6. életévét betöltött fiú pedig mindig az apának “jár”, és csak rendkívül nyomós okok alapján térnek el ettől. A vizsgálat szerint e téves közfelfogás következményeként akadtak apák, akik az édesanyánál elhelyezett fiúgyermekük javára megítélt tartásdij fizetését egyszerűen beszüntették, amikor a gyermek betöltötte a 6. életévét, mondván,, hogy a fiúgyermek most már őket “illeti”. Sok anya le is mondott a tartásdij ról csupán azért, hogy a fiúgyermeke továbbra is nála maradhasson. Sok édesanya, aki nagy odaadással -nevelte gyermekét, gyötrődött az aggodalomtól, hogy fiát a nevelésre nem éppen alkalmas apja el fogja tőle szakítani. Előfordult, hogy a bíróságok is túlzott jelentőséget tulajdonítottak a gyermek elhelyezésénél a nemnek s az életkornak. Sokszor olyasmi is előfordult, hogy éppen a közfelfogás alapján a lánygyermeket nem Ítélték az apának jóllehet a gyermek érdeke éppen ezt kivánta volna. A bíróságoknál folytatott országos vizsgálat olyan jelenségeket is feltárt, hogy a gyermek elhelyezéséért folytatott apai vagy anyai küzdelemnek sok esetben nem a gyermek iránti szeretet, a sorsáért való aggódás hanem az önző anyagi érdek a mozgató rugója. Elég gyakori eset, hogy a szülő szabadulni akar tartásdijfizetési kötelezettségétől, előnyt akar magának szerezni* a volt közös lakás használatánál, és ezért szorgalmazza a gyermekek nála való elhelyezését. Ezt a helytelen gyakorlatot igyekszik megszüntetni a Legfelsőbb Biróság elvi döntése, amely iránymutató lesz a jövőben minden bíróságnak.” Az Am. M. Népszava a magyarországi tudósítás egy jelentős részletéből közöl tetszése szerinti változtatással és kihagyással. Az eredeti szöveg amely a szülők gyermekükhöz való viszonyáról érvel, igy szól: “De leszűkíteni sem lehet a gyermek érdekét a jobb anyagi ellátottságra, hanem, az a döntő hogy melyik szülő személyében van nagyobb biztosíték arra, hogy a gyermek a társadalom hasznos tagjává váljék. (Hol van ebben a szülő kommunista vagy nem kommunista mivolta? — szerk.) Ezért gondosan vizsgálni kell a szülők életkörülményein kívül egyéniségüket, világnézetüket, erkölcsi tulajdonságukat, életmódjukat, a családi életben, a munkahelyen és az élet egyéb területein tanúsított magatartásukat, stb.” Van a cikkben még jónéhány fontos feltétel, de a Népszava nem tartotta szükségesnek azokat felsorolni. Ehelyett ezt a következtetést vonta, le: “így szól a kádárista főbiróság elmélete és ea lesz a kádárista bíróságok gyakorlata. Tehát a jövőben, ha arról kell dönteni, hogy a gyermekei« az apához vagy az anyához kerüljenek, az a fő szempont, hogy a szülők melyike jobb kommunis« ta. Mert csak jó kommunista szülő tud jó kommunista nevelést adni gyermekének” — így a Népszava. A Népszava tehát a Magyarország iránti vak gyűlöletében igy próbál az óhaza iránt ellenszen- vetkelteni olvasóiban. Elferdíti azokat a humánus intézkedéseket, melyeket a legemberiesebbeu próbálnak ott megoldani, csupán a gyermekek érdekét tartva szem előtt. Tudjuk, hogy itt az Egyesült Áamokban is a biróság ilyen ügyekben igyekszik kivizsgálni a váló szülők egyéniségét, világnézetét, erkölcsi magatartását, stb., amikor a gyermekek elhelyezéséről van szó. Megkaphatja-e itt egy részeges apa vagy egy erkölcstelen életet folytató anya a jogot ahhoz, hogy “az élet területén tanúsított magatartásával” megrontsa gyermeke jövőjét? A cikkíró nyakatokért elmefuttatással a kommunizmust ékelte be a kérdésbe, holott ezzel egyáltalán nem foglalkozott a főbirósági döntés. Annyira belelovalta magát a kommunista-gyűlöletbe, hogy értelméhez nem talál utat a szocialista Magyarország legmagasztosabb, legemberibb intézkedése sem. Kagy lehetőségek a légi szállítás előtt Kiterebélyesedett a MALÉV légi hálózata. 18 európai nagyvárosba járnak a Magyar Légiközlekedési Vállalat gépei. Ezzel egyidejűleg megnőtt az áruszállítás is: sokféle terméket visznek a gépek Budapestről az európai nagyvárosokba. Ma már szállítanak repülőn konfekcióárut, bőr- diszmüvet, bőrkesztyűket, cipőt, gyógyszert, bort, füstölthus-féleségeket, orvosi műszereket, kisebb-nagyobb gépalkatrészeket. Legutóbb a a Ganz-MÁVAG motortengelyt küldött Kairóba repülőn. A nyári menetrendben tovább növekszik az áruszállítási lehetőség, hiszen hét európai nagyvárosba IL—18-as géppel repül a MALÉV, és az IL—18-hs gépeken rengeteg árut lehet vinni. Ha még nem olvasója a Magyar Szénák, rendelje meg most! Kedvezményes előfizetési ár egy egész évre: j $0.00, félévre $3.00. — Küldje be az alábbi szel- i vényt. Ha nem tud most pénzt küldeni, jelezze i azt is. Mi megindítjuk a lapot és elküldjük a j számlát: WMWWWMWMWWVMWOMVMVHWMHVVOV N ev: ....................................................................i I Cim: ......................................................................I I Város: .'....................................... Állam:........í Mellékelve $5.00 □ Félévre $3.00 □ Kérem, küldjenek számlát □ kor írtak neki, hogy jönnek. De miért is kért bundát? A két asszonyt nem olyannak ismerem, akik sokat fer-kótóznak, holott a detroiti hosszú télben sokkal jobban elkelne a meleg szőrmekabát, mint Tarja táján, ahol legfeljebb, ha januárban vannak nagyobb hidegek. De ez volt a testvér kívánsága, hát teljesítették. Még azt is gondolhatták, hogy nem lehet ott már sok panaszra ok, ha egy bundára esett a választás. Pedig én éppen erről a kérésről sejtem, hogy várakozásukban csalódni fpgnak és tarjai nővérük tele lesz panasszal és sopánkodással. Mert egy dolog a bunda és más ismét a baj, amely csakis mások hibája mindig. A bunda azt jelenti, hogy a tarjai nővér semmit sem tanult. Egy fekete fókabőr vagy pézsmakabát jelképe volt a tarjai életfelfogásnak. Mindegy, hogy milyen fösvénykedve, maradiságban és a tudatlanság sivár ürességében telt el egyik nemzedék élete a másik után, konokul megtartották a hiedelmet, hogy amikor a módos gazdafeleség fekete fejkendőben és szőrmekabátban megyen a templomba és jár a temetésekre, akkor ők különbek, jobbak és okosabbak azoknál, akiknek nincs ferkótjuk. Már igy vöt ez az anyjukkal és anagyanyjukkal is. Pedi& ezzel sosem jutottak előbbre. A szőrmének nem volt ez az anyjukkal és a nagyanyjukkal is. Pedig na, csak a legünnepibb alkalmakra vették fel. De tekintély akart lenni, mert azt hitték, a bunda mutogatja: ki vagyok, mi vagyok. Egyéb hasznát nem is látták. A földeknek meg lett volna a haszna a régi világban, ha valamire haladni akartak volna vele, de nem a földragasztgatásban, hanem abban hogy gyermekeik többet tanulhatttak és előbbre juthattak volna akár a földművelésben, akár másban. Ezt egyik nemzedék a másik után elmulasztotta. Ma pedig nagyobb földnek, amikor elmaradott módon akarják művelni, nem volna több haszna, mint a ferkótnak. Mégis makacsul parádézni akarnak mindkettővel. Istenőrizz, hogy kifogásolnám, amiért ferkótot visznek ajándékba a tarjai nővérnek. Hiszen olyan nagy lesz az öröm miatta. Persze, hogy vigyenek ajándékokat a látogatók, hiszen mindet a szeretet hozza, akár hasznos, akár kevésbé az, ha drágább, ha olcsóbb. De ezen ajándékok mellett még olyat is lehet vinni, ami semmi pénzbe sem kerül. Úgy gondolom ez a tarjai rokonoknak sem ártana a ferkót mellé. Egy kis jóindulatú megbeszélést arról, hogy mire haladt a világ. Hogy például Amerikában is ma egészen máskép gazdálkodnak, mint akár 20—30 évvel ezelőtt. A földművelés és állatnevelés valóságos tudomány lett és az a farmer-gazda, aki nem tanul és nem halad a többivel, egy-két év alatt úgy elveszti mindenét, mintha sohasem lett volna semmije. Ha úgy érzik a rokonok, hogy szorongat a csizma, nem a kevesebb föld, hanem az uj módszer az, ami szorongatja őket, mert konokul mindent úgy akartak csinálni, mint száz évvel ezelőtt csinálták. Ha nagyon hangoztatják, hogy nem bírják a versenyt a szövetkezettel, de csatlakozni nem akarnak, még erre is volna kádencia. Például tej, vagy baromfi és tojástermelésre rátérhetnek még egy-két holddal is eredményesen. Az árak. jók, csakhogy az ilyesmit tudományosan kell csinálni, amit szakértőktől és szakkönyvekből kell megtanulni. Hiszen Amerikában sem a kis, sem a középgazda nem tud megélni terményeiből; esetleg finom kertészet, de még inkább tej, tojás, baromfi és hasonlók hoznak csak jövedelmet. De minek hajtogassam tovább. A körülményeken múlik, hogy mi lehetne a legjobb tanács.. Csak az az egy bizonyos, hogy ma nem lehet olyan módszerekkel gazdálkodni, mint azelőtt sehol a világon. És ha az amerikai látogatók ezt megértetik a rokonokkal Tarjaszentlászlón, vagy akárhol másutt, akkor alapjában véve többet tesznek értük, mintha akár egy féltucat ferkótot vinnének nekik ajándékba.
