Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-06 / 14. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 6, 1%1 LÉVAI JENŐ: Mill iók gyilkosa III. EMBERKERESKEDELMI TÁRGYALÁSOK MARSEILLE-BAN — Folytatás — Eichmann dühtől tombolva fogadja, valahány­szor Wisliceny vallomásaiból fejére olvassák bű­neit. Wisliceny — civilben állítólag újságíró — jól megfigyelte a Sonderkommando működését és vallomásai döntő bizonyítékokat szolgáltatnak Eichmann ellen. Wisliceny vallomását más hiteles dokumentu­mok is alátámasztják. Igv például Eichmann má­sik főtisztjének, SS Obersturmbannführer Her­mann Krumey-nek, Grabert törvényszéki taná­csos, frankfurti vizsgálóbíró előtt tett vallomásai. Krumey a Sonderkommandóban helyettese volt Eichmannak. Ma Frankfurt am Mainban vizs­gálati fogoly. Én, e sorok Írója, jól ismerem val­lomásait. 1957. december 17-én ugyanis a nyugat­német bíróság előtt tett hosszú és alapos tanúval­lomásom s az általam benyújtott okmánybizonyi- tékok tömege alapján tartóztatták le őt, valamint Eichmann egykori adjutánsát, SS Hauptsturm- führer Otto Hunsche-t is. (Krumey és több társa bűnügyét az Eichmann-eset befejezése s az ott szerzett bizonyítékok alapján kívánja tárgyalni a frankfurti törvényszék.) A négy kategóriába osztott lengyelek szülöttekről’' is, akik hajlandók lesznek ezt az akciót támogatni. Wisliceny erről a kérdésről — amelynek előké­szítésébe őt is bevonták — a pozsonyi börtön si­ralomházában sajátkezüleg irt vallomásában ezt mondja: — A madagaszkári terv nem volt uj, hiszen már Theodor Herzl, a cionizmus apostola is fel­vetette. Eichmann felkapta ezt a gondolatot. Meg­bízatása alapján a francia gyarmatügyi minisz­tériumtól beszerezte a szükséges adatokat, évi jelentéseket, a sziget kormányzóinak beszámolóit, stb. Hajózási és szállítási szakemberekkel is ta­nácskozott. A HAPAG és a Norddeutscher Lloyd szervezte volna meg az egyes európai kikötőkben történő behajózást. Az áttelepítéssel megbízott tisztjei, akkor szerzett helyi ismereteik révén a későbbi deportálások során jó szolgálatokat tet­tek. Emberkeresdelmi tárgyalás egy marseille-i hotelben Eichmann a legtöbb időt azokra a tárgyalások­ra fordította, amelyeket Marseilleben a Joint megbizottaival folytatott. Ma másképpen vall: — Lehet, hogy dr. Fry és dr. Apfel kapcsolat­ban állottak a Jointtal, valószínű is. Nekem azon­ban úgy mutatkoztak be, különösen dr. Fry, hogy ők Roosevelt külön megbizottai. S most a marseille-i “Hotel Splendid”-ben, he­tekig tartó furcsa tárgyalás kezdődött. Eichmann “Günther Rode” és adjutánsa, SS Hauptsturm- führer Hans Günther pedig “Bodo Bindewald” néven szerepeltek. Eichmann a tárgyalások so­rán azt javasolta, hogy az amerikaiak minden “Madagaszkárba átmentett”-ért fizessenek 5,000 dollárt! Az amerikaiak arra hivatkoztak, hogy legfel­jebb 200 dollár költséggel számolhatnak, amire “Eichmann-Rode” cinikus mosollyal jegyezte meg: — Valami kárpótlást csak kell kapnunk azért, hogy kiengedünk Németországból egy ilyen “te­hetséges” embertömeget! Körülbelül 1 millióban jelölték meg a kiszál- litandók számát, Eichmannék tehát 5 milliárd dollár valutához akartak jutni. A pénzügyi meg­állapodás részleteiről — mondották — helyet­tük majd Walter Funkkal és dr. Hjalmar Schacht­tal tárgyalhatnak. A tárgyalások — amelyek egy részéről az ame­rikaiak titokban magnetofon-felvételeket is ké­szítettek — váratlanul megszakadtak. 1941 junius 22-én Hitler hitszegő módon orvul megtámadta a Szovjetuniót. Eichmannt nagy hirtelenséggel ha­zarendelték, hogy nyugati nagyszabású rabló­hadjárata és emberkereskedelmi tárgyalásai után a világtörténelem legnagyobb méretű tömeggyil­kosságának szervezésével bízzák meg. . . IV. EICHMANN KIKISÉRLETEZIA GÁZZAL TÖRTÉNŐ , TÖMEGIRTÁS MÓDSZEREIT Krumey többek között ezeket vallotta: — 1940 áprilisában küldött engem Eichmann Litzmannstadtba (Lodz). Az ottani ügyekért — 500,000 ember haláláért — elsősorban Eichmann, valamint Biebow táborparancsnok és Ventski lod- zi főpolgármester — ma az egykori Oberländer- minisztérium főtisztviselője — a felelősek. Krumey tehát Eichmannra hárítja a főfelelős­séget. Az meg most Haifában mindenért Himm- lert okolja: — Ezt a tábort Himmler utasítására rendeztük be. Hitlertől 1939 októberében kapott megbízatá­sa alapján, Himmler többek között teljhatalmú intézője volt a “visszatelepítés” ügyének is. Za- mosic kerületét szemelte ki a Romániából, a Vol­ga mellől és más helyekről visszatelepitendő népi­német (volksdeutsch) családok számára. Ott akarta felállítani “Himmlerstadt”-ot is. Az egész kerületből kitelepítette a lengyeleket, akiket négy csoportra osztott. Az I. csoportot “németesithető- nek” tekintettük: világoshajuak és kékszemiiek voltak. A II. és III. csoport tagjait munkára fog­tuk, csak írni és olvasni tanulhattak, felsőbb is­kolába nem juthattak. A lengyelek IV. csoportja (a munkaképtelenek, betegek — A szerk.) az összes zsidókkal együtt megsemmisitésre volt Ítélve. Szigorított munka által való megsemmisi­tésre. Eichmann szerint Hans Frank lengyelországi főkormányzó teljesen egyetértett e programmal. Kifogásolta azonban, hogy főkormányzóságába — ahol úgyis három milliónál több lengyel zsidó élt — további százezreket akartak áttelepíteni a Birodalomból. Göringnél panaszt emelt Eichmann ellen: — Göring ekkor csúnyán beavatkozott az ügy­be. Előbb az ő intézkedésére utasított Heydrich, hogy Lengyelországba deportáltassak, s most en­gem tettek meg bűnbaknak. Kénytelen voltam abbahagyni ezt az akciót. Ekkor szerencsére men­tőötletem támadt. Madagaszkár, a náci-vágyálom Franciaország lerohanása után tulajdonképpen Laval miniszterelnök karolta fel Eichmann ja­vaslatát. Hajlandó volt átengedni Hitleréknek Madagaszkár szigetét, hogy oda telepítsék a nem­kívánatos elemeket. Eichmann megbízást kapott, hogy dolgozza ki a pontos terveket, főképpen folytasson tárgyalásokat arról: hajlandók-e ame­rikai jótékonysági szervek — mindenekelőtt a “Joint” — minden egyes kivándorlási engedélyt dollárral megfizetni, valamint a telepítési akció szállítási és egyéb költségeit is fedezni. Eichmannak már volt gyakorlata az ilyen tár­gyalásokban, hiszen a bécsi és prágai kivándorlá­sok fejéljen megkövetelt valutát évek óta első­sorban ezek a jótékonysági szervek teremtették elő. Mindenekelőtt kiküldte az érintett államokba — amelyek már német megszállás alatt álltak — hivatalnokkarának Gestapo-tisztjeit. Statisztikai adatokat gyűjtöttek, névsorokat állítottak össze azokról, akik kivándorolhatnak és azokról, a “benn Már egy hónapja tartottak a kihallgatások Haifában, amikor elérkeztek a nagy dráma egyik igen fontos fejezetéhez: a gázzal történt tömeg­gyilkosságok előkészítésének történetéhez. Eich­mann erről érthetően mit sem akar tudni. Kertel, kibúvókat keres. Végül azonban mégis kénytelen beismerni: — Amikor a Szovjetunió elleni háború kitöré­sekor Marseilleből hirtelen hazarendeltek, Himm­ler magához hivatott. Szigorúan figyelmeztetett, hogy az, amit most velem közöl, birodalmi titok (“geheime Reichssache”), s ezt senkinek el nem árulhatom. Himmler ezekután folytatta: “Tud­ja, a Führer már több beszédében kijelentette: “ha a második világháború kitör, ez egyben az európai zsidóság teljes megsemmisítését vonja maga után”. A Führer parancsa: a kivándorolta­tást fel kell függeszteni, a nürnbergi törvények hatálya alá eső egyéneket kivétel nélkül Keletre kell deportálni, s ott meg kell semmisíteni”. Eichmann elmondja, hogy ezután a megsemmi­sítés eszközeiről tanácskoztak. Himmler szerint nem megfelelő az a módszer, amelyet az egyes Wehrmacht-alakulatokhoz kiküldött “Einsatz- kommandó”-k követnek; “Lehetetlen fegyverrel elpusztítani egy több milliós tömeget. Túl nagy lenne a lárma, nagyon költséges és igen erősen igénybeveszi a likvidációt végrehajtók idegeit. Rendszerint túlzott alkoholfogyasztás előzi meg és követi ezeket a kivégzéseket. SS-embereim ide­geit kímélnem kell. Az asszonyok, öregek, gyere­kek likvidálása egyébként is túl nagy izgalommal jár, erős feltűnést kelt. Ezt el kell kerülni, s ma­gának jut az a feladat, hogy “humánusabb” meg­semmisítési eljárást találjon”. Eichmann nem érzi e kijelentés szörnyűségét, ő szószerint veszi megbízatását: Neki “humánu­sabb”, “olcsóbb”, és “csendesebb” eljárást kell találnia. Eichmann tanulmányútja százezrek holtteteme felett... A tömeggyilkos tanulmányútra indul, termé­szetesen Lengyelországba, amelynek mintegy 3.5 millió zsidó állampolgárát, abban az időben már a legkülönbözőbb módon irtották. Agyonlőtték őket, pogromokat szerveztek, bevezették a gáz­autókat, s már eddig is több százezer embert gyil­koltak meg. Eichmann “tanulmányozza” e mód­szereket és a legridegebben mérlegel. Elsősorban barátait keresi fel. Sűrűn vendégeskedik a meg­szállás alá került észt és lett területeken. Ott SS Brigadenführer Franz Stahlecker az ur, akinek “Einsatzkommando A/”-ja, saját hivatalos je­lentése szerint, 1942 márciusáig — amikor az észt partizánok elfogták és kivégezték — 229,- 052 embert lövetett agyon. Eichmann szokása szerint letagadja, hogy Stah- lackernél járt volna. “Egyáltalán nem ismertem”. összeroppan azonban, amint fejére olvassák Wis­liceny megdöbbentő leleplezését: “Eichman 1941 nyarán feltűnő érdeklődést mu­tatott a lengyel terület iránt. Amikor Hitler a Szovjetunió elleni támadás után kiadta szörnyű parancsát, a “Kommissarerlass”-t, amelynek ér­telmében ki kell végezni a fogságba kerülő politi­kai biztosokat, komissárokat, a kommunista párt­tagokat és a zsidó katonákat, Eichmann azonnal pompás lehetőséget látott ebben. Ez a parancs azonban csak a hadműveleti területre vonatko­zott. Eichmann erre megjelent Rigában, barátjá­nál, Stahleckemél, s a vele történt megállapodás alapján, 1941 őszén odadeportáltatta a cseh-mor- va területről kiutasított lakosokat. Ezeket azután ott, a hadműveleti területen likvidálták a “Kom­missarerlass” alapján. Eichmann maga dicseke­dett előttem, hogy mindez egyéni kezdeményezé­sére történt, ő maga állítólag Himmler parancsá­ra — szintén vezetett ilyen kivégzéseket...” És ha netán Wisliceny vallomása nem elegendő, eléje teszik SS. Hauptsturmführer Höppner 1941 julius 16-án kelt levelét: “Posen (Poznan) és Litzmannstadt (Lodz) vá­rosokban sűrűn fordult meg Eichmann, szemé­lyesen irányította az oda történő deportálásokat. Javasolja, hogy a “Warthegau” összes csillagvi­selésre kötelezett polgárait tömöritsék e helyek­re, pusztítsák el a munkaképteleneket gyorsan ható szerrel (“mit einen schnellwirkenden Mit­tel fertigzumachen”), sterilizálják a nőket, vagy is terméketlenitsék, s. “munka által pusztítsák el a munkaképes egyéneket”. “Még nem kielégítő a gázzal történő tömeggyilkosság technikája” A vallatás során Eichmann e kérdésben bizo­nyos beismerésre kényszerül: — Meggyőződtem arról, hogy Himmlernek iga­za van: a tarkónlövés, a puskával vagy gépfegy­verrel történő tömegkivégzés túl lármás, feltűnést keltő, emellett nagyon költséges és ami igen lé­nyeges volt számunkra, nagyon lassú. . . — Folytatjuk — Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg cimemre “Ami a ku­lisszák mögött történt” c. könyvet. ’ (Ára $1.35) Mellékelek $ .......................... Név: ................................................................. Cím: ............................................... ................ Város: ....................................... Állam: .... V ______________—/*

Next

/
Thumbnails
Contents