Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-06 / 14. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 6, 1961 FOLYIK A NÉGER DIMOK ÜLDÖZÉSE Rendőrök vérebeket használnak megfélemlítésükre Columbia, South Carolina-ban, az állami kongresszusi épület előtt tartott tiltakozó felvonuláson a diszkrimináció ellen, a rendőrség 136 néger és egy fehér ifjút tartóztatott le. A három héttel későbben tartott bírósági tárgyaláson vakmenynyit elitélték. 13 diák 17 éven aluli. Ezekre a bíró 5 napi börtönre átváltoztatható 10 dollár pénzbüntetést rótt. Húszat, akik 21 éven felüliek, 100 dollár pénzbírságra, vagy 30 napi börtönre ítélt. A többiek is ezt a büntetést kapták, de 50 dollár pénzbírság felfüggesztésével. Az ügyvédek megfellebbezték az ítéletet. Savannah, Ga.-ban néger tanulók bojkottálták a csak négereknek fenntartott iskolákat. Az iskola- hgtóság felfüggesztette a bojkott részvevőit és elrendelte, hogy uj beiratkozásra kell jelentkezni ok, Jackson, Mississippiben az első ülőtüntetést rendezték az elmúlt héten. A Tougaloo Christian College kilenc diákja a város főkönyvtárába lépett be. 15 perc múlva ott volt a rendőrség, távozásra szólította fel a diákokat és amikor nem engedelmeskedtek, letartóztatta őket. Egy 1960-as törvény alapján hoztak vádat ellenük, amely szerint négy hónapi börtönnel és 200 dollár birsággal büntethető az, aki törvényes közegek felhívására nem távozik egy közintézetből. A diákok nem tették le a kért óvadékot, s igy bezárták őket a börtönbe. Másnap az állami néger egyetem diákjai gyűlést tartottak az intézet területén. A rendőrség nagy létszámmal vette őket körül. Majd amikor több mint 50 diák kivált és elindult a börtön felé a letartóztatottak érdekében tüntetni, a rendőrök útjukat állták. A diákok nem voltak hajlandók szétoszlani, mire a rendőrök könnyfakasztó gázbombákkal és rendőrbotokkal támadták meg őket. Az egyik rendőr két verebet tartott pórázon, melyek morogva vetették magukat a diákok felé. A jogaikért küzdő fiatal néger fiuk és leányok közül többen viselik hátukon a rendőrbotok nyomait. A vérebek használata a város főutcáján, a rabszolgaidők barbárságát idézte fel, amikor a szabadságukat kereső szökevényeket hajszolták félországon keresztül a rabszolgatartók pribékjei és vérebekkel követték nyomukat. Botrányos helyzet az, hogy Jackson, Mississippiben ma is vérebekkel állják el a szabadság útját. Még nagyobb brutalitást tanúsított a Jackson-i rendőrség másnap, mikor a 9 letartóztatott néger ifjú ügye bírósági tárgyalásra került. Az épület előtt tüntető tömeget gázbombákkal és rendőrbotokkal valósággal szétverték és fényképek tanúskodnak arról, hogy a rendőrkutyák megharaptak tüntetőket és ruhájukat leszaggatták. Az NAACP követelésére az igazságügyi minisztérium vizsgálatot indított, hogy a rendőrbrutalitás szövetségi közbelépést igényel-e. A rendőrség fehérre mosására való törekvés jele az FBI jelentése, hogy az egyik négert nem rendőr, hanem civil verte el, és hogy a rendőrségnek az volt az utasítása, hogy ne legyen erőszakos. A rendőr- kutyákat azonban a szomszéd városból kölcsönözték, mert a jacksoni rendőrségnek nincs. A .tárgyalóteremben a biró a kilenc diákot bűnösnek tahílta rendzavarásban, bár elismerte, hogy a rendzavarásnak semmi megnyilvánulása nem volt, amikor a diákok a könyvtárt használták. “Ülőtüntetések már okoztak rendzavarást másutt. Jackson eddig elkerülte és isten segítségével ezentúl is el fogja kerülni az ilyen megnyilvánulásokat”, mondta a déli biró. Jackson-ban ez volt az első ülőtüntetés. A faji megkülönböztetés nem marad többé itt sem a száz év óta meg nem bolygatott életforma. \ ^huh\vuuhu\uuuuuuu\uvuvwuuv\uh A KONGRESSZUS létrehozta az alkotmány 23, Függelékét, amely rövidesen életbelép, miután a megfelelő, számú állam elfogadta. A 23. Függelék szavazati jogot biztosit Washington, D. C. polgárainak, .akik a terület létesítése, azaz 1800 óta nem élvezték ezt a polgárjogot. A technikai kifejezések között, amelyek az ország gazdasági helyzetének analizálása és kima- gyarázása közben az utóbbi időben felszínre kerültek, nagyon jellemző a “strukturális”, vagy beépített munkanélküliség kifejezés, amit azonban csak kormány- és szakkörökben alkalmaznak a szükségszerű óvatossággal. Hiszen ez alapos tárgyilagossággal mutat rá arra, hogy a munkanélküliség az Egyesült Államok jelenlegi gazdasági rendszerének beágyazott, szerves része és hogy bármilyen intézkedést hoznak ellene, nem lehet sohasem teljesen eltüntetni. Kennedy elnök maga is elismerte ennek a helyzetnek a valódiságát, amikor egyik sajtókonferenciáján annak a reményének adott kifejezést, hogy a jelenlegi munkanélküliség közel 7 százalékos arányát sikerül a közeljövőben lenyomni a “reálisabb” 4 százalékos arányra. A kapitalista termelési rendszer “egészséges” helyzetnek tekinti azt, hogy egy bizonyos arányú állandó munkanélküliség létezzen. Sőt, a maga szempontjából ezt szükségesnek tartja. Ezzel teszi verseny- képessé a “szabad” munkaerő piacot. Ez teszi lehetővé a munkaadóknak, hogy korlátozzák a munkabéreket. Addig, amig munkanélküliek vannak a gyárkapuk előtt, vagy a felvevő irodákban, a gyárban dolgozó munkás veszélyeztetve látja saját helyzetét és fékezi munkakörülményeinek javítását célzó követeléseit. A legnagyobb kapitalista prosperitás idején is milliószámra vannak munkanélküliek. Pl. a koreai háború alatt, a fellendülés jellegzetes időszakában, az amerikai munkástábor 3 százaléka volt munka nélkül. Az is természetes, hogy a rendszer szóvivői nem hajlandók elismerni a strukturális munka- nélküliség lényegét. A munkanélküliség okairól kormánykörökben is sok vita folyik, mert keresik a módját, hogyan lehetne enyhíteni; milyen ajánlatokat tegyen az adminisztráció a gazdaság javulásának megindítására. Vannak, akik a munkásság vásárlóképességének javításában látják az üzleti fellendülés lehetőségét. Ezt a célt szolgálta a munkanélküli biztosítás idejének 13 héttel való meghosszabbítása, a minimális órabérnek 1.15 dollárra való emelése és az adminisztráció még folyamatban levő javasalatai, amelyek a rászorultaknak juttatnának egy-egv morzsát. Látjuk azt is, hogy a kongresszusban az ipari és pénzügyi érdekeltségek nyomására, milyen ellenállás van még az enyhe kormányjavaslatokkal szemben is. A monopóliumok azt követelik, hogy a kormány őket segitse, hogy uj tőkével kiterjeszthessék üzleti tevékenységüket. Adóelengedést akarnak, hogy “nagyobb befektetésekkel” több “munkalehetőséget teremtsenek”, ők igy látják a fellendülés lehetőségét. Ez azonban nem hozná meg a kívánt- eredményt, amit egyes kapitalista gazdasági szakértők is tisztán megállapítanak. Kennedy által felállított Council of Economic Advisers (gazdasági tanácsadók) gyűlésén, a Federal Reserve Board elnöke, William McC. Martin, a beépített munkanélküliség tényeit bizonyította. Rámutatott, hogy állandó munkanélküliségre lehet számitahi mindazon iparokban, amelyekben az automáció és a munkamódszer tökéletesítése olyan változást hozott létre a termelés folyamatában, hogy a munkások jelentős részét szükségtelenné tette. Ez a helyzet az alapiparokban, a mezőgazdaságban, bányászatban, gyáriparokban és a hivatalnoki munka területén is. Az Economic Council elnöke, Heller, nem fogadta el a strukturális munkanélküliség elvét és ragaszkodott ahhoz, hogy csupán a gazdaság hanyatlása okozza a munkanélküliséget, ami meg fog szűnni, mihelyt a prosperitás létrejön. A tények elhomályositása nem fog segíteni a helyzeten. Az automáció fejlődésével, a fokozott termelés mellett is csak növekedni fog a feleslegessé vált munkaerő. A munkanélküliség megszüntetésére a gazdaság sokkal gyökeresebb megváltoztatására van szükség, mint amire az ipar vezetői hajlandók volnának. Még a leglogikusabb első lépést, a munkahét lerövidítését, sem akarják elfogadni. E téren Kennedy elnökben is támogatóra találtak, aki kijelentette, hogy ellene van a rövidebb munkahétnek. Kennedy ezen kijelentése egyidőben hangzott el George Meany philadelphiai beszédével, amelyben a progresszivnek nem nevezhető Meany, a 3.0-órás munkahét életbeléptetését jelölte meg a munkanélküliség enyhítésének legfontosabb eszközeként. Ez még előrehaladottabb álláspont, mint amit a szakszervezeti mozgalom többi vezetői elfoglaltak. David McDonald, az acélmunkások elnöke a. 32 órás munkahetet követeli. Az autómunkások is a 30 órás munkahétről beszélnek, de Walter Reuther elnök még nem nyilatkozott, hogy a közelgő tárgyalásoknál milyen követelésekkel lép az automobil ipar munkáltatói elé. fgazságsxolgál'atás Japánban A tokiói bíróság biztosíték fejében szabadon bocsátotta Bin Akaót, a hírhedt fasiszta vezért, akit néhány hete gyilkossági kísérlet és merényletek szervezése miatt tartóztattak le. A bíróság döntése miatt nagy a felháborodás Japánban. Ugyancsak Tokióban a bíróság 5.55 dollárnak megfelelő pénzbüntetésre Ítélt öt diákot, akik tüntetést rendeztek a Tachikawa-ban felépített amerikai légierő támaszponton. A diákok a támaszpont törvényellenességére akarták a japán közvélemény figyelmét felhívni. A bíróság figyelemre sem méltatta a védelem azon érvelését, amely- Ível a japán alkotmány háború-ellenes szakaszaira hivatkozott. A 20-ik század kuruzslói A szövetségi Food and Drug Administration 20 évvel ezelőtt ártalmatlanná tett egy kuruzslót, aki évi 30,000 dollárt keresett azzal, hogy mindent gyógyító szerként árulta bepalackozva a Csendes- óceán vizét. Most az Atlanti-óceán vizének hasonló szerepét törekszik megakadályozni. Egy Kenneth F. Wilson nevű, Defiance, Ohio- beli vállalkozó szellem húz busás hasznot abból, hogy autóján hordókban viszi haza az Atlantióceán sós vizét és gallonját $3.75-ért árulja, mint biztos gyógyszert rákbetegség, magas vérnyomás, cukorbetegség, arthritis, fehérvérűség ellen és a mirigyek működésének felfrissitésére. írásbeli bizonyítékot nyújt arról, hogy egy 97 éves öregembert megifjitott ennek a “vegytani tápszerének napi használata rövid négy hónapon keresztül. A kormányügynökség 93 korsó tengervizet elkobzott Wilsontól. A Better Business Bureau felhívja a közfigyelmet arra, hogy vannak mások is, akik tengervízzel bolonditják a népet és segítségül ajánlják a vérszegénység, az őszülés, a kopaszság gyógyítására és eltűnt képességek visszaállítására. Ki fizeti a fegyver-hirdetéseket? Howard W. Cannon szenátor (Dem. Név.) Washingtonban a távlövegek kérdésében tartott konferencián beszédet mondott, amelyben rámutatott arra, hogy fegyvergyárosok évente 500 millió dollárt költenek hirdetésekre, amelyekben gyártmányaikat ismertetik és a hirdetések árát a kormánnyal fizettetik meg. “Az amerikai nép nem venné örömmel tudomásul azt, hogy azokat a pompás, négy színben megjelenő hirdetéseket a közlönyökben és az újságok oldalain, amelyek a védelmi eszközök csodáit hirdetik, az adófizetők dollárjai fedezik”, mondotta Cannon. Különböző szaklapok is közölnek drága hirdetéseket olyan cégekről, amelyek már kaptak vagy keresnek kormányrendeléseket. Ilyen hirdetések különösen akkor látnak napvilágot nagyszámban, amikor a kongresszusban úgynevezett védelmi kiutalásokat tárgyalnak. A leleplezés hatására Greame Bannerman, a Defense Department helyettes titkára kijelentette, hogy a Department ezentúl megvizsgálja, hogy a rendeléseket készítő cég milyen hirdetéseket számíthat fel a kormánynak. Milyen hirdetéseket ?! Amelyek a rakétalöve- geket, vagy az atombombákat hirdetik? Kinek? Nem hallunk róluk túlsókat? Nyilvánvaló, hogy a hirdetések egyetlen célja a fegyverkezést támogató közlönyöknek is juttatni az adófizetők elté- kozolt billió dollárjaiból. Amerikai Magyar Sző Published every week by Hungarian Word, Ine. ISO East 18th Street, New York S, N. Y. Telephone: AL 4-0397 El {fizetési árak: New York városában, as CSA-baa hi Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden —i- külföldi országba egy évre $10.00, félévre $5.00. BEÉPÍTETT MUNKANÉLKÜLISÉG
