Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-23 / 12. szám

VÁLTOZOTT KÖRÜLMÉNYEK Az Egyesült Nemzetek őszi ülésszakán Krusesev szovjet miniszterelnök nagyhatású beszédében a gyarmati rendszer végleges felszámolására szólította fel a világszervezetet. Az errevonatkozó javaslatot a tagállamok túlnyomó többsége egyhangúan el is fogadta. Az Egyestilt Államok akkor egyike volt azoknak a keveseknek, amelyek tartózkodtak a sza­vazástól. Ez durva bevallása volt annak a külpolitikai állás­pontunknak, hogy mi a gyarmatosító hatalmakat és általá­ban azokat az államokat támogatjuk, amelyek reakciós poli­tikát folytatnak. Ezt az országunkon esett dicstelen foltot igyekezett a Ken- nedy-adminisztráció a múlt héten eltüntetni, amikor az An­gola, portugál gyarmat helyzetének kivizsgálására vonatkozó javaslat mellett szavazott a Biztonsági Tanácsban. Az uj kormány számos jelét adta annak, hogy felismerte az Eisen- hower-adminisztráció leplezetlen reakciós módszereinek hely­telen voltát és hogy befolyása és hírneve helyreállításának, valamint nemzetközi céljai elérésének szempontjából a meg­közelítés uj eszközeit kell igénybe vennie. Ezt már több kér­déssel kapcsolatban meg is tette, bár a hangzatos szólamo­kon kívül még semmi kézzelfogható jelét nem adta annak, hogy a külpolitika lényegében változást hozott volna létre. Bár Stevenson mellette szavazott, csodálatosképpen Angola gyarmati elnyomása elleni határozati javaslat még sem ment keresztül a Biztonsági Tanácsban. Azt megértjük, hogy Franciaország és Anglia, a két gyarmati hatalom nem értett egyet a javaslat tartalmával, de csodálkozunk azon, hogy Törökország, Chile és Ecuador is tartózkodott a sza­vazástól. Erre némi fényt dérit az a tény, hogy a State Department dédelgetett kedvence, Chiang Kai-shek delegá­tusa sem tartotta fontosnak állást foglalni a gyarmatosítás ellen. így aztán ez a reakciós egységfront megakadályozta a javaslat elfogadását. Ez a megoldás Stevensonnak is nagyon megfelelt. Ez alkalmat adott neki arra, hogy az “egyenlő emberi jogok” védelmezőjeként szerepeljen. Nagyképűen idézte az amerikai alkotmány errevonatkozó szakaszát és figyelmébe ajánlotta minden ország kormányának, hogy kö­vessék szellemét. Csak azt felejtette el hozzáfűzni, hogy sa­ját országunkban a fiatal négerek százait tartóztatják le és vetik börtönbe ma is, mert követelik ennek a szakasznak betű szerinti alkalmazását elsősorban a maguk számára, itt az Egyesült Államokban. Ha Stevenson szavazata nem is volt őszinte és Angola .gyarmati elnyomását az Egyesült Nemzetek nem is teszi kivizsgálás tárgyává, az biztos, hogy úgy a javaslatnak, mint az Egyesült Államok szavazatának meg lesz az erköl­csi hatása a gyarmati népekre. A gyarmati korszak a végét járja az egész világon. Az Egyesült Nemzetekben minden ér­dekükben elhangzott szó megerősíti a felszabadulási és füg­getlenségi mozgalom feltartóztathatatlan előrehaladását. Stevenson jótanácsa a “baráti Portugáliának”, hogy nevelés­sel készítse elő Angola népét az önkormányzatra, kissé el­késett ajánlat. Tipikus imperialista álláspont az, hogy a fej­letlen népek nem képesek ügyeiket intézni. Amerikai politi­kusok az amerikai négert még arra sem tartják érettnek, hogy szavazatával részt vegyen a választásban. Vajon med­dig kellene az afrikai négernek várni, hogy elismerjék érett­ségét az önkormányzathoz? Az események azt mutatják, hogy elfáradtak a várakozásban és a tett mezejére léptek, akárcsak az amerikai négerek. A DÉL-AFRIKAI UNIÓ KIVÁLÁSA A BRIT NEMZETKÖZÖSSÉGBŐL •A Dél-Afrikai Unió eddig a Brit Nemzetközösség tagja volt. Ez év május 31-én köztársasággá alakul át. Az átalakulás vetette fel a problémát, hogy mint köz­társaság is tagja lehet e1 annak a közösségnek, amelynék II. Er­zsébet angol királynő az állam­fője. Ehhez a Nemzetközösség többi 11 tagjának a beleegyezé­se is szükséges volt. A fő problémát azonban a Dél- Afrikai Unió uralkodó osztályá­nak “faji elkülönülést” (apar­theid) hirdető politikája képez­te'. A jelenleg uralmon lévő kor­mány, amelynek Verwoerd a mi­niszterelnöke, teljesen el akarja különíteni a színes lakosságot a fehérektől és ezért a négerek nagy részének kitelepítését a re­zervációs területekre már meg is kezdték. A Brit Nemzetközössé- get sok támadás érte azért, hogy eltűrte tagjai sorában a szélső­séges faji politikát űző Uniót. Az utóbbi időben függetlenné vált volt gyarmati országok, mint India, Pakistán, Ceylon, Malaya, Ghana és Nigéria, szin­tén élesen kritizálták a Dél­Afrikai Unió politikáját. A Verwoerd kormány vissza­utasította a Nemzetközösség tag államainak kritikáját és azzal' érvelt, hogy politikája belügy és nem hajlandó változtatni rajta. Inkább kivált a Brit Nemzetkö­zösségből. Macmillan, Anglia miniszter- elnöke kijelentette, hogy a Dél- Afrikai Unió kiválása ellenére is, a két ország továbbra is fenntartja gazdasági kapcsola­tait. A Brit Nemzetközösségből való kilépés hírére az Unió számos városában robbant ki tüntetés a kormány politikája ellen. A Johannesburg-i városháza előtt szintén nagy tömeg tüntetett Verwoerd miniszterelnök ellen. A rendőrség és a faji politika hívei megtámadták a gyűlés rész vevőit. 10 néger politikai vezetőt tar­tóztattak le az országban. A legtöbben közülük az Afrikai Nemzeti Kongresszus és a Pan- afrikai Kongresszus tagjai vol­tak. Ezek a szervezetek e hétre akartak gyűlést összehívni. Ént, as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. T, Vol. X. No. 12. Thursday, March 23, 1961 /OZfífrjs. NEW YORK, N. Y. Uj leszerelési ajánlat Krusesev hajlandó elfogadni az ellenőrzés feltételeit, ha a nyugati hatalmak beleegyeznek az általános és teljes leszerelésbe Krusesev szovjet miniszter­elnök újabb ajánlata az álta­lános és teljes leszerelés kér­désével kapcsolatban, köze­lebb hozta a lehetőséget ah­hoz, hogy e téren megegye­zés jöhessen létre. Lapzárta előtt rádióadásból értesültünk arról, hogy Krusesev kijelen­tette, hajlandó elfogadni a nyugati nagyhatalmaknak a leszerelés ellenőrzésére vonat­kozó bármilyen tervét, felté­ve, hogy a nyugati hatalmak elfogadják az általános lesze­relésre vonatkozó ajánlatát. Az Egyesült Nemzetekben a március 7-én megnyílt ülés­szak még semmilyen komoly munkát nem végzett. Több mint két héten keresztül a közgyűlés napirendi pontjai felett folytak különtárgyalá- sok az amerikai és szovjet küldöttség vezetői között. Stevenson, az Egyesült Álla­mok részéről igyekezett meg­győzni Gromykot a fontos kérdések tárgyalásának elha­lasztására, hogy az uj admi­j nisztrációnak több ideje le- ! gyen álláspontjának kialaki- i | tására. Azt ajánlotta, hogy j augusztusra tűzzék ki a lesze- ! relési tárgyalások folytató-; : sát, annak a tiz tagállamból j álló bizottságnak keretében, I amely tavaly is foglalkozott a j kérdéssel. | Dean Rusk államtitkár szombaton 5 órás megbeszé- i j lést folytatott Andrei Gro-! I mykoval. Az erről kiadott rö-; vid közös nyilatkozat szerint7 | “különböző közérdekű kérdés­ről folyt a tárgyalás. Remél- j hető, hogy a megbeszélés a I két kormány álláspontjainak ! jobb kölcsönös megértéséhez fog vezetni és megkönnyíti a leglényegesebb problémák mérlegelését.” A két külügy­miniszter tárgyalásainak az egyik fontos pontja a laoszi í helyzet volt. Újból összeült a genfi konferencia Genfben, kedden újból ösz- s zeiilt az amerikai, angol és szovjet delegációkból álló kon­ferencia az atomfegyver kí­sérletek beszüntetésének meg tárgyalására. Ebben a kérdés­ben az amerikai delegáció folytatja az Eisenhower-ad- minisztráció programját. A delegáció uj vezetője, Arthur H. Dean kijelentette, hogy “rugalmasabb” á 11 áspontja lesz a szovjet ajánlatokkal szemben. Franciaország, az atombomba birtokában atom­hatalomnak tekinti magát és mivel nem vesz részt a tár­gyalásokban, nem mutatkozik hajlandónak alávetni magát a bizottság esetleges határoza­tainak az atomfegyver kísér­letek beszüntetésére. Az ame­rikai delegáció már előre meg formálta véleményét, hogy a Szovjetunió úgy tekinti az atomkisérletek beszüntetésé- nek kérdését, mint amit nem lehet különválasztani az ál­talános leszerelés problémájá­tól. FELKELÉSEK A GYARMATOSÍTÓK ELLEN ANGOLÁBAN ÉS A KONGÓBAN Portugália csapaterősitéssel próbálja elnyomni a felkelést. - Gizenga Kongó egyesítését követeli A Biztonsági Tanács tár- jgyalta a múlt héten Angola ; ügyét. Arról a határozati ja- ' vaslatról folyt a vita, hogy | vizsgálják ki ezen portugál | gyarmat lakosságának a hely- Izeiét, mert minden jel arra mutat/ hogy a gyarmatosítók la legelemibb szabadságiogo- jkat sem tartják tiszteletben. IA kivizsgálás mellett szava- I zott öt állam, köztük a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok is. A határozati javas­latból még sem lett semmi, rpert a gyarmati hatalmak, Anglia és Franciaország, va­lamint szövetségeseik a Ta­nácsban, összesen hatan, tar­tózkodtak a szavazástól és igy sikerült elgáncsolniok érvény- rejuttatását. A Tanácsnak összesen 11 tagja van és leg­alább 7 szavazat szükséges ahhoz, hogy egy határozat érvényre jusson. I Angola népe azonban már (többször kifejezést adott el­keseredésének a portugálok j kegyetlen uralma miatt. En- ; nek az elkeseredésnek a kö- jvetkezménye volt az a felke- ; lés, ami Angola északi részé- ,ben robbant ki a napokban. I Eddig kb. 100 halottról és se- I besültről érkeztek hírek. A ! portugál kormány által ki­adott jelentés 1 szerint még gyerekek és nők is vannak az áldozatok között. Nagy csa- í paterősitéseket küldtek a I gyarmat északi részébe, hogy ■ elvágják a forrongó tarto- ; mányt az ország többi teríi- I lététől. Roberto Holden, aki Ango- : la népének függetlenségi moz- j galmát vezeti s már hosszabb | idő óta a szomszédos Kongó- j ban tartózkodik száműzetés-' | ben, kijelentette, hogv a je- j lenlegi felkelés az “elkesere­dés kifejezése a portugálok terrorizmusa ellen az utolsó j 500 évben”. Szerinte az an- j golai felkelők szerződéses munkások voltak, akik a kény szermunka ellen lázadtak fel, amire a gyarmatosítók ren­delkezései kötelezték őket. j Ugyancsak felkelésről ér­keztek hírek a Kongó Köz­társaság területéről is. A Ta- j nanarive-ben megtartott kon- | fereneia egyáltalán nem tisz- j fázta azokat a problémákat, I amelyek már csaknem egy I éve feszültségben tartják en- !nek a sokat szenvedett or- ! szágnak a népét. A Szóvjet- | unió, rögtön a konferencia zá- | ró nyilatkozatának nyilvános- ' ságra hozatala után — amely a Kongót szövetséges álla­mokra bontja — kijelentette, hogy ez ellentétben van a UN határozatával a volt belga gyarmat egységét és sértet­lenségét illetően. A semleges államok többsége is csatlako­zott a szovjet véleményhez. A forrongás hirei most Lu­luabourg-ból, Kasai tarto­mány fővárosából érkeztek. Belgákat támadtak meg. A tartományból törzsi harcok­ról is érkeztek hírek, amelyek állítólag a Dél-Kasai baluba törzs és Észak-Kasai lulua törzs tagjai között folynak. A kongói probléma élénk vitát váltott ki az ENSz kö­reiben is: Hammarskjöld fő­titkár meghosszabbította sze­mélyes kiküldötte, Dayal meg bizatását a Kongóban. Dayal kinevezése ellen egyes amerikai újságok kifogást emeltek, Kasavubuval való ellentéte miatt. Tény az, hogy egyre jobban terjed az a fel­fogás az ENSz-en belül is, hogy a Tananarive-i konfe­rencia határozata csak előse­gíti a zavart és széthúzást a volt belga gyarmat területén. Antoine Gizenga, a törvé­nyes kongói kormány minisz­terelnöke, Stanlevvilleben tar tott kabinetgyülés határozata alapján visszautasította a Kongó feldarabolását célzó Tapanarive-i konferencia ha­tározatát. Ragaszkodik Kon­gó egységeg voltához és a tör­vényes parlament összehívá­sát követeli. SENEGAL, nyugat-afrikai ál­lam elhatározta, hogy elismeri a Kínai Népköztársaságot és Észak-Vietnamot és diplomáciai kapcsolatot létesít velük.

Next

/
Thumbnails
Contents