Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-16 / 11. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZö Thursday, March 16, 1961 Gazdasági rendszerünk áldozatai A mezőgazdasági munkások helyzete. Ifjúságunk jövője Sokan vannak ebben az országban, akik azt hiszik, vagy legalább is hittek eddig, hogy nálunk minden rendben van. Az emberek jól keresnek, sokan még meg is gazdagoknak és az egész társadalom élvezi hatalmas országunk természeti kincseinek és az erre épülő gazdaságnak, iparnak, földművelésnek, kereskedelemnek jövedelmét. Az utóbbi időben azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy gazdasági életünk nem valami szilárd alapokon nyugszik, legalább is ami a munkaelvégzőit illeti. A kormány hivatalos statisztikája szerint is már 5,700,000-re nőtt a munkanélküliek száma. Ebbe természetesen nem foglalták bele a csak részidőt dolgozókat, ezeknek száma pedig talán még magasabbra rug, mint a teljes munkanélkülieké. A statisztikai adatok tehát nem adnák hü képet az ország népességének gazdasági helyzetéről. Ezt tapasztalhatjuk akkor is, ha megvizsgáljuk közelebbről dolgozóink keresetét és jövőbeni kilátásait. Ebben a cikkben különösen a mezőgazdasági dolgozók helyzetét ismertetjük. Ezeknek a munkásoknak a keresetéről és munkabéréről hosz- szu ideig nem tudott semmit a nagyközönség és ma is még nagyon sokan vannak, akik a városokban élnek és nem ismerik azokat a körülményeket, amelyek között emberek léteznek és küzdenek itt Amerikában. Munkaviszonyok Dél-Floridában Az állami munkaügyi tisztviselők állapították meg, hogy Dél-Floridában a gazdag farmokon még ma is csak 60, esetleg 75 centet keresnek egy órára a munkások és legtöbbjük'csak részidőt dolgozik. De még ennél is rosszabb, hogy milyen körülmények között kénytelenek lakni. Az Állami Elszállásolási Bizottság egy részlege megvizsgálta Florida Cityben a nyomornegyedeket és beszámolója alapján némi fogalmat alkothatunk magunknak milyen szörnyű lakásviszonyok között élnek azok az emberek, akiknek verejtékes, nehéz munkája nyomán kerülnek asztalunkra a gyümölcsök, a főzelékfélék és a földművelés többi termékei. Két, gyakran'három család zsúfolódik be 4 szobába. 8 vagy 10 ember lakik egy albérleti szobában! A vándorló munkások, akiknek nincs sehol hajlékuk beözönlenek Homestead-be és Florida City- be és itt olyan elhagyott házakba kénytelenek beköltözni, melyeket a városi hatóságok már régebben lakhatatlannak minősítettek. Ezeken a helyeken persze nincs megfelelő tisztálkodási és egészségügyi felszerelés sem. Szemtanuk szerint 15 szobára vagy lakhelyre jut egy toilet! Ezek a vándormunkások egész életükben arra voltak és vannak kárhoztatva, hogy ilyen körülmények között éljenek. Ezen előzmények után érthető, hogy még azzal sincsenek tisztában, hogyan kell használni az egészségügyi és tisztálkodási felszereléseket. Senki nem törődött velük, sorsukra hagyva nem is volt lehetőségük, hogy a civilizáció és technika alapvető eszközeit megismerjék. Elképzelhetjük milyen szörnyű körülmények között élhettek, ha most a Dade County Health Department le kellett, hogy zárasson 3 ilyen munkástábort. Előfordult, hogy a vándormunkások letépték a matracokról a lepedőt, a toiletben nem használták a vriö-T'tőt, mert nem tudták mi célból vannak e"ek a dolgok. A Health Department tisztviselői is cli-merték, hogv a munkások közönye a tisztaság és a rend iránt nem a gondatlanságukon és nemtörődömségükön alapszik, hanem sorsukon és körülményeiken. Ezek az emberek akkor mennek munkába, mikor még sötét van és akkor jönnek a munkából, mikor mór sötét van, természetes, hogy túl fáradtak ahhoz, hogy bármivel is törődjenek és bármit is tanuljanak vagv megismerjenek. Magyarországon az u adalml czel'dre, akit agyondolgoztatlak. azt s-'okCók mondani, hogy látástól vaku- l'rig dolgozik. Hát nzek az emberek még .többet kénytelenek dolgozni emk szerint, mert ők mikor munkába mennek még nem látnak és mikor jönnek már nem látnak, okr-m sötét van. Kormányzatunk ári állítja, hogy az utóbbi évben hozott intézkedéseket, amelyek a mezőgazdasági vándomumkások szörnyű nyomorán segi- tettek valamit. Hát nézzük meg mit segített a kormánv e"ek helyzetén. Brvan M. Page szerint, aki a Dél-Florida State Employment Service vezetnie. ma már nem fizetnek az ő körzetében a mezőgazdasági munkásoknak csak 60 centet egy órára, mint azelőtt, hanem sok helyen már 75 centet is elértek ezek a dolgozók. A paradicsomszedésnél pl. azok a munkások, akik egész nap a földeken voltak, 8, sőt 10 dollárt is megkerestek — mondja Page — “ha tényleg dolgoztak”. A citromtermelöknél 9-től 12 dollárig terjedt a jó szünetelők keresete. Page azt állította, hogy ő biztos benne, Dade County-ban ma már senki nem keres 60 centet egy órára. Vizsgáljuk csak meg, mit jelent ez a “nagy reform” amire a kormánytisztviselő hivatkozik. A mezőgazdasági idénymunkások, akiknek csak az év bizonyos szakaiban van keresetük, “már” 75 centet is megkereshetnek óránként. Persze nem a többség, hanem csak az ügyesebbek és munkabíróbbak. A szüretelési és szedési munka ugyanis igen nehéz körülmények között folyik, a testet erősen igénybe veszi, amellett a forró napsütésben végzik, tehát a legtöbb ember nem is tudja egész nap csinálni, legfeljebb néhány óráig. Ezek után elképzelhetjük, hogy ha a legügyesebbek és legedzettebbek napi keresete 8 vagy maximum 10 dollár, mennyit kereshetnek a gyengébbek. És ezt is csak az év bizonyos szakaiban! Ez a helyzet azon a vidéken, ahol megjavították az állapotokat . . . A Homestead-i helyzet De a legtöbb helyen, a kormány intézkedése ellenére, változatlanok maradtak a körülmények. A Homestead körüli termékeny földeken minden jel arra mutat, hogy az idénymunkások rabjai a “kék ég alatt” folyó nagy robotmunkának. Ezek áz emberek elpanaszolják, hogy 10 órát dolgoznak 6 vagy legfeljebb 7 dollárért és kevesebbet keresnek egy héten, mint 20 dollárt. Még ter- mésbetakaritás idején is csak 10 centet kapnak egy vödör paradicsomért és 50 centet ugyanennyi babért, és a hátgörnyesztő munka a tűző napon gyakran arra kényszeríti őket, hogy abbahagyják, miután leszedtek 6 vagy 8 kosárral. De még egyáltalán nem állapították meg az árát az olyan fontos termények begyűjtésének, mint a burgonya, az ugorka és a tök. Itt a tulajdonosok ké- nyük-kedvükre bánhatnak el a munkásaikkal. Eddig még mindig sikerült a munkaadóknak, hogy a mezőgazdasági vándormunkásokat kivonják a szövetségi minimális-rpunkabér ellenőrzése alól. A szövetségi kormány erélyes beavatkozása segíthet csak valamit a helyzeten, mert a helyi közigazgatási intézmények nagy részben a farmtulajdonosok befolyása alatt állnak. Ifjúságunk jövője Városainkban jelenleg még jobbak a munka- viszonyok, mint az előbb ismertetett mezőg'azda- sági vidékeken. De a nagyarányú munkanélküliség ott sem kecsegtet nagy reményekkel. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy a munkanélküliek tömegében igen jelentős szerepet foglalnak el a fiatalok. 1,500,000 és 2,000,000 között van azoknak a 25 év alattiaknak a száma, akiknek nincs munkájuk. Mig ez a korosztály az összes munkaerőnek csak 17 százaléka, azalatt a munkanélküliek 33 és fél százaléka a soraik közül kerül ki. Szinte hihetetlen, hogy ezeket a fiataloké mé" mbban suriotta a gazdasági helyzet, mint az idősebb munkásgenerációt. Százezrek van nak köztük, akik még egyáltalán nem dolgoztak, eddig és a jövőben sincs semmi reményük arra, hoery állást kapjanak, ha a körülmények továbbra is igv alakulnak. Az ifjúságnak minden rétegét érinti a munka- nélküliség, de legjobban azokat sújtja, akik nem tudják befejezni középiskolájukat sem. Nagy számi] fiatal, aki kapott is munkát, elsőnek vesztette el azt, ahogy a gazdasági helyzet egy kicsit rosszabbodott. Ezek között is a néger és bevándorolt fiatalokat érintette a legerősebben a gazdasági visszaesés. A szegény szülők gyermekei nem valami irigv- lésreméltó helvzetben vannak itt Amerikában. Tanulási lehetősége a legtöbbnek, nincs. Ha munkába megy a legtöbb helyen mindjárt szakképzettséget követelnek tőle. Mivel gyakorlatlan, rendszerint fel sem veszik és ha valahol alkalmazzák is, hamar elküldik. Egy 24 éves bronxi munkás helyzete jól megvilágítja problémájukat. Ennek a fiúnak már két gyermeke van, munkája viszont egy sincs. Hat hónapja áll kereset nélkül. Az iskolában a kőmüvességet tanulta ki. Először fiatalsága akadályozta az elhelyezkedésben a szakmában. Később behívták a katona Sághoz. Most már idősebb s nincs semmi szakma gyakorlata. A mi gazdasági rendszerünk nem a< lehetőséget ilyen tanulnivágyó ember számára mert vállalataink többsége csak szakmai gyakor lattal rendelkezőket vesz fel. Van mindig eléj ember az ipari tartalékseregben. így tanulóin! egy része soha nem juthat szakmai gyakorlathoz A fiatalság nagy része még egyáltalán nen volt alkalmazásban a munkanélküliek közül, ezéri a biztosítás alacsony összege sem jár a számára Milyen kilátásokkal nézhet a jövőbe felnövő u; generációnk? Ez év júniusában újabb 2 millió fiatal fog kikerülni az iskolákból, akik munkát akarnak. A népességi statisztika alapján a 60-as években újabb 26,000,000 fiatallal növekszik a munkakeresők száma, ami 40 százalékkal több, min! amennyi az 50-es években volt. Ha azt nézzük, hogy eddig mit csináltak elhelyezkedésük érdekében, akkor azt kell mondanunk/nagy részük nem valószínű, hogy állást fog tudni szerezni. Mi a megoldás? Mindezek a problémák abból adódnak természetesen, hogy a vezetők kisebb dolga is nagyobb volt annál semhogy az egyének helyzetével, munkanélküliek sorsával vagy az ifjúság jövőjével törődtek volna. Országunk a Föld leggazdagabb ja. Hatalmas nyersanyagforrásaink és energiakincseink olyan ipar kiépítéséhez adtak lehetőséget, amelyik első a világon. Óriási földterületeinken legalább háromszor annyi ember eltartásához elégséges mezőgazdaságot tudunk biztosítani, mint amennyire most szükségünk van. É£ mégis vannak embereink, akik éheznek és nagyszámú munkanélkülink, aki munkára vágyik Ugyanakkor persze jócskán akadnak olyanok akiknek problémát okoz hatalmas jövedelmük elköltése. Ha uj kormányunk valóban segíteni akar a szü- kölködőkön, akkor erre minden logikus számítás szerint meg van a módja. Persze nem azáltal ahogy egyes gazdasági “szakértőink” akarják megoldani jelenlegi nehéz gazdasági helyzetünket, ugv, hogy azt javasolják, csökkentsék a mammutvállalatok adóját. Ezzel legföljebb a profit növekszik, de a helyzet csak még elviselhetef- lenebbé válhat. .. RtfiEM ESEDÉKES VIZSÜLÄT A Kennedy-adminisztráció felülvizsgálja, hogy a postának joga van-e visszatartani a külföldről jövő “vörös propagandának” mondott anyagot WASHINGTON. (A N. Y. Times irodájának jelentése.) — A Kennedy-adminisztráció vizsgálat alá vette, hogy a postának joga van-e arra hogy ne kézbesítse a külföldről érkező olyan posta-anyagot, amelyet a postahatóság “kommunista” vagy “szubverziv” propagandának minősít Most már nem a postahivatal, hanem a Department of Justice uj hivatalnokai foglalkoznak ezzei a dologgal, amit 11 évvel ezelőtt indilottak meg é3 amely ellen igen sok volt a panasz. Először is azt akarták megállapítani, hogy volt-e valami értelme (wisdom) ennek a dolognak? De azonkivü! azt is meg kell állapítani, hogy volt-e a postahivatalnak törvényes joga a könyvek, magazinok és újságok visszatartására, ha azokat a “kommunisták által uralt országokból küldik”? Jóidéig a postahivatal elkobozta és megsemmisítette az ily küldeményeket anélkül, hogy a címzettet, vagy a feladót értesítették volna. Csupán 1958 óta értesítik a címzettet, hogy akarja-e a számára küldött “szubverziv” anyagot? Ha a címzett azt válaszolja, hogy akarja, akkor továbbítják hozzá. Ugyancsak továbbítják az inner rendelt, vagy előfizetett magazinokat és újságokat is, ha azokat a címzett csak saját informálására és nem az anyag terjesztésére (dissemination) használja. A postahivatal azt állítja, hogy évenként körülbelül 15 millió ilyen küldeményt tart vissza. Miután ez ellenkezik a nemzetközi postaegyezménv- nyel, vita alá kerül, hogy az uj adminisztráció fenn fogja-e továbbra is tartani, avagy beszünteti az eljárást? A vécrső határozatot természetesen Kennedy elnöknek kell kimondani. Emelték Jugoszláviában a közlekedési és postai dijakat. A vasúti áruszállítások díjszabása 2.7 százalékkal, az utasszállitási díjszabás pedig 15 százalékkal emelkedik, a postai díjszabást átlagosan 21 százalékkal emelik. A légiforgalmi vállalat utasszállitási dijai 15—20 százalékkal emelkednek.
