Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-02 / 9. szám

EGY KIS ÖSSIEHASONLITÁS

Nemrégen, amikor New Orleans volt a közérdeklődés központjában, mert Louisiana kormányzója, James H. Davis, az egész állami apparátust az iskolai oktatás integrálása ellen fordította, az embertelen javaslatok tucatjait fogadtatta el a törvényhozással. Ezek között volt egy, amely 23,000 gyermektől vonta meg megélhetésük egyetlen támaszát — az állami segélyt.

Mi volt a gyermekek bűne? Egyedül az, hogy házasságon kivül születtek. Olyan szegény szülök magzatjai ők, akiknek még a házasságkötésre sem volt meg a szükséges néhány dollárjuk. A nyomorúságos államsegély beszüntetése utcára kényszeritette ezeket a családokat, vagy mások zsúfolt lakásaiban húzódtak meg. Egy esetben 11 gyermek és két felnőtt lakott egyhálószobás-konyhás lakásban. Sem fürdő, sem vízcsap, klozet, gáz, vagy villany nem volt a lakásban. Gyerekek az utcán, szemét-tartályokban kerestek ennivalót.

Nézzük meg, hogyan kezelte Kuba a házasságon kivül született. gyermekek problémáját? A szegénység ott is rákény- szeritett sok szülőt arra, hogy ceremónia nélkül éljenek családi életet.

A kormány ingyen tömegesküvőt rendezett. Többezer szülő — gyermekeikkel és sok esetben unokáikkal —- jött össze és annak rendje és módja szerint polgári és egyházi esküvői szertartásban részesült. Ez komoly és ünnepélyes esemény volt és a forradalmi kormány tagjai is jelen voltak sok szerencsét kívánni a boldog embereknek és osztozni örömükben. A ceremónia után a kormány kijelentette, hogy Kubában nincs többé törvénytelen gyermek.

Louisiana és Kuba. Sok ellentétet találunk a kettő között, de kérdezhetjük, hogy melyik képviseli az igazi demokráciát és a haladást. A választás kétségtelenül Kubára esik.

Mégis vannak még, akik nem tudják megbocsátani, hogy Kuba kivonta magát az amerikai tőke kizsákmányolása és a velejáró politikai, kulturális és társadalmi elnyomás alól.

Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act oi March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y.

Vol. X. No. 9. Thursday, March 2, 1961

NEW YORK, N. Y,

NEM JÖN LÉTRE A KUBA-ELLENES EGYSÉG

Castroék megsemmisítették az ellenforradalmi ellenállást. Brazília ellenez bármiféle megtorlást Kubával szemben

A legújabb hírek szerint a Castro-ellenes ellenforradalmi erőket felmorzsolták és je- i lenleg már csak tisztogató műveletek folynak az Escam-: bray hegységben. Ezek ellen az ellenforradalmi egységek I ellen a napokban vonultak fel, jelentősebb számú kormány-;

! csapatok és már 900 foglyot ejtettek és 300 főnyi veszteséget okoztak az ellenforradalmároknak. így valójában | már fel is számolták az elíen- j állást, mert kb. ezerre becsülték a hegyekben bujkálok szá- ! mát. Az elíőgottak között van | Osvaldo Ramirez őrnagy, aki ja legjelen ősebb lázadó vezér.;

A gyors, sikert egyedül az ! magyarázza meg, hogy az el- í lenforradalmároknak nem volt I támaszuk és támogatójuk a | nép körében. Az Escambráy hegység parasztjai, akik földet és szabadságot kaptak a | forradalomtól tevékenyen se- | gitették a kormánycsapato- ' kát az előnyomulásban és a lázadás leverésében.

I A környékbeli parasztok tudták, hogy Castro kormánya segíteni akar rajtuk, hogy felszámolhassák elmaradottságukat is amelybe a Ba- tista-kormány és elődei miatt jutottak. A hegyekben bujkáló terroristák csak a közelmúltban vertek agyon egy fiatal tanítót, mert tanítani merte a környékbeli parasztokat. így nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenforradalmárok félnek a nép műveltségi színvonalának az emelkedésétől, viszont a nép széles tömegei előtt is kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy kik az ellenségei és kik a barátai.

Ugyancsak sikertelennek Ígérkezik az a törekvés is, amelyik kívülről, a latin-amerikai államokon keresztül ki- séi’li meg a forradalmi kubai rendszer megdöntését. A brazil kormánykörökből érkező jelentések szerint az Amerikai Államok Szervezete által akarta keresztülvinni az Egye sült Államok és néhány délamerikai ország uralkodó osztálya Kuba teljes elszigetelését a nyugati földtekén. Első lépésként a diplomáciai kapcsolatok megszakítását tervezték. A brazil kormány szóvivője most kijelentette, hogy kormánya a leghatározottabban ellenez minden ilyen és hasonló lépést.

A többi államok vezetői közül is többen kifejezték nézetüket, amely szerint teljesen hatástalannak tartanak minden olyan tevékenységet, a- mely a kubai kormánnyal való kapcsolat megszakítását eredményezi, mert csak jelentéktelen kereskedelmi kapcsolat áll fenn köztük és Castro országa között. A gazdasági hatás tehát elmaradna és igv ennek politikai sikeréhez sem fűznek reményt.

Azt persze nem közölték ami sokkal nagyobb súllyal esik latba számos latin-amerikai kormány döntésénél, hogy vonakodásuk fő oka a félelem. Félnek attól a hatástól, amit egy ilyen diplomáciai szakítás saját népüknél kiváltana. Tudják ezek a vezetők, hogy milyen nagy saját hazájukban a nép elkeseredése a

(Folytatás a 16-ik oldalon)

REMKÍS FffllRáSM-l BÖRTÉS!

Ha a Legfelsőbb Bíróság jelentős kisebbségét alkotó négy j főbíró “kétségbeesett véleményeltérése” (N. Y. Times, feb. 28.) fokmérője lenne a közvéleménynek, akkor viharos til-! takozás várható azzal a többségi döntéssel szemben, amely- lyel az ország legmagasabb törvényszéke, 5:4 szavazattal, korlátlan hatalmat biztosított a Walter-féle House Com-; mittee on Un-American Activities-nek, hogy tovább és még fokozottabb mértékben folytassa eddigi boszorkány üldöző! tevékenységét.

A Főbiróság 5 tagú többsége jóváhagyta egy alsóbiróság-j Ítéletét Frank Wilkinson los-angelesi és Carl Braden Louis- vilié, Ky.-i lakos ellen, akik nem voltak hajlandók az Un- American Committee személyes szabadságukat sértő kérdéseire válaszolni. A Committee azért idézte be a két férfit kihallgatásra, mert aláírási mozgalmat indítottak a népszerűtlen bizottság megszüntetésére.

Éles nézeteltérésnek adtak kifejezést, külön mindkét elitéit ügyében, Hugo L. Black és William O. Douglass főbírók, Brennan főbíró és Earl Warren, a főtörvényszék elnökének hozzájárulásával. Az ítélet helytelenségét és a Walter- bizottság alkotmányos szabadságokat sértő működését feltáró érvelésük olyan nagyjelentőségű, hogy szükségesnek tartjuk jövő számunkban bővebben foglalkozni velük. Black főbíró szerint “már elmúlt annak az ideje, hogy azok. akik felismerik és becsben tartják a Bill of Rights által megvédett szabadságjogok életet adó- és fenntartó értékét, nyugodtan üljenek, mialatt mások félrevezető, hamis érveléssel és vitatkozással e szabadságok megsemmisítésére törekszenek.”

A Főbiróság többségi határozata a McCarthy-időszak dermedtségéből felocsúdott és többirányban életerősen megnyilvánuló demokratikus nemzeti öntudatot ismét a félelem bénitó útvesztőibe kergetné vissza. Most, amikor a reakciónak való behódolás, az un. “comformity” elleni felszólalásokkal találkozunk nemcsak könyvekben, hanem a napi sajtóban is, ugyanaz a reakció korlátokat akar emelni az egyik legfontosabb alkotmányos szabadság, a szólásszabadság gyakorlása elé. Megszokott fegyverét, “kommunista-üldözést” használja, de ezt kiterjeszti minden népi megmozdulásra. Ezt keresi a néger diákok ülősztrájkjában, a szakszervezetek működésében, minden néven nevezendő vélemény nyilvánításban, ha az egy kicsit el ietér a reakció álláspontjától. Az emberi haladást akarja szárnyaló útjában megállítani.

Amerika népének ezt nem szabad megengednie.

TÉ1T HÓDIT KONGÓ TÖRVÉNYE! KORMÁNYA

Kongó hivatalos kormányának befolyása egyre jobban terjed az egész ország területén. Legutóbb csapatai vérontás nélkül foglalták el Ma- nono-t, a jelentős bányavárost, Katanga tartomány területén. A kongói nép szimpátiája azért fordul a Stan- leyvilleben székelő Gizenga felé, mart ő képviseli azt az idegen befolyástól független nemzeti mozgalmat, amelyet korábban a meggyilkolt Lumumba vezetett.

A Leopoldvilleben tartózkodó Kasavubu és hívei, valamint az Elisabethvilleben lévő Csőmbe táborában most lázas tanácskozás folyik arról, hogyan tudnák megakadályozni Lumumba követőinek térhódítását. A volt gyarmatosítók irányítása alatt működő politikusok tudják azt, hogy nem támaszkodhat- ] nak a népi erőkre és ezért a j napokban összeülnek Elisabethvilleben, hogy egyesítsék fegyveres erőiket a szélesedő nemzeti mozgalom legyűrésére. Csőmbe rendelkezik a legjelentősebb csapattal, kb. 5 ezer katonája van, akiket belga tisztek vezetnek. Hozzá repült tehát Joseph lleo, Kasavubu miniszterelnöke és Kalonji, Ski a Dél-Kasai tartományt tartja uralma alatt.

Csőmbe níost azzal fenyegetőzik, hogy ha az ENSz nem lép fel Lumumba követői ellen, akkor beveti a volt gyarmati tisztek által vezetett hadseregét a Katanga tartományon kívüli területek

ellen is. Ez persze nagy-nemzetközi feszültséget eredmé^ nyezne, mert a leplezetlenül nyílt gyarmati uralom visz- szaállitását jelentené Kongó egész területére. Ma már az államok nagy többsége nem tűrné ezt el szótlanul.

Közben több olyan eseményről adott hirt a világsajtó, amelyek az ENSz hadsereg tagjainak és alkalmazottainak bántalmazásáról szóltak. Kasavubu híveinek irányítása alatt működő katonák követték el ezeket az erőszakos cselekedeteket. így pl. 4 kanadai katonát megvertek, közülük az egyik életveszélyes állapotban fekszik kórházban. Egy nőn, aki az ENSz szolgálatában működött, Leopoldville külvárosában követtek el erőszakot Mobutu katonái.

Kruscsev levele Nehruhoz

Szörnyű gyermekgyilkosság New Yorkban

Napok óta izgalomban tartja az egész ország közvéleményét az állati kegyetlenséggel végrehajtott gyermekgyilkosság. A kis szőkehaj u, 4 éves Edith Kie- corius hirtelen eltűnése lázas nyomozást indított meg országszerte. A gyereket csak néhány percre hagyták egyedül nagybátyjának lakásánál a 8. Ave. 170-es sz. háza előtt, közel a 18. utcához, amikor nyoma veszett.

350 rendőr és detektív kutatta a kisleány hollétét New York ban, de a nyomozás kiterjedt Chicagóig, mert akadt valaki, aki ott vélte látni őt. A kutatás végül eredményre vezetett. A 20. utcában a W. 307-es sz. ház egyik lakásában találták meg a kis Edith holttestét. Az orvosszakértő szerint erőszakot hajtottak végre rajta és aztán meg- (Folytatás a 16-ik oldalon)

Nikita Kruscsev, szovjet miniszterelnök, Nehru, India miniszterelnökéhez irt levelében kifejezésre juttatta Dag Hammarskjöld, ENSz főtitkárral szemben fennálló bizalmatlanságát a kongói ügyekben játszott szerepe miatt, i Rámutatott Belgium és a töb- ; bi imperialista hatalom ösz- 1 szeesküvésére, hogy Kongót I továbbra is hatalmukban tart I sák. Kongó függetlensége és a világbéke érdekében azt | ajánlja, hogy az ENSz af- jrikai tagállamait bízzák meg i Kongó helyzetének rendezésével.

“Üzenetemben a szovjet kormány észrevételeit kívánom közölni az afrikai szabadságmozgalom kiváló vezetője, Kongó Köztársaság kormányának feje, Patrice Lumumba és társai gálád meggyilkolásával kapcsolatban”, írja bevezetőben Kruscsev. Majd rátér Hammarskjöld főtitkár és az imperialista hatalmak szerepének elemzésére, amely már akkor Lumumba fizikai eltávolítására irányult, amikor az ő kérésére először léptek Kongó földjére

és ráeszméltek, hogy Lumumba “országa teljes függetlenségére és a belga gyarmatosítók alóli felszabadítására törekszik.”

! “Mint ahogyan egy halálosan megsebzett ragadozó nem I hajlandó zsákmányát karmai I közül kiengedni, úgy a belga | gyarmatosítók és NATO bűntársaik nem tudnak belenyugodni abba, hogy volt áldoza- |tuk, Kongó, felébredt és saját lábára áll”.

Hammarskjoldot a kongói (Folytatás a 16-ik oldalon)

ms&m