Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-23 / 8. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 23, 1961 “Kövessék a mi példánkat” Castro kijelenti, hogy 1962 a “ Terv gazdálkodás Éve” lesz. — Megma­gyarázza, hogy miért van Kubának oly sok ellensége Lehetséges, hogy lapunk az utóbbi időkben nem tükrözte vissza eléggé azokat a hatalmas változá­sokat, amelyek manapság Kubában végbemennek. Mig 1959 a “Győzelemé”, 1960 pedig az “Agrár Reform” éve volt ott, 1961-et már a “Tanulás Évének” nevezték el. A kubai nép 40 százaléka ugyanis Írástudatlan még és 1961-ben ezt fel akarják számolni. Kuna egész fiatalságát bevonták ebbe a harc­ba, igy ha valaki 5—6 elemit már elvégzett és nagykorú, három hónapos kurzus után, ha vállal­kozik rá, a legelmaradottabb országrészekbe kül­dik, hogy segítsen a nép irni-olvasni tanításában. Egy ilyen ifjút nemrégen az Escambray hegység­ben az ellenforradalmárok barbár módon meggyil­koltak, mert parasztokat mert tanítani. A kubai vezetőség felismerte, hogy az analfa­bétizmus felszámolása biztosítja a forradalom győzelmét. így teljes ei'ővel nekiláttak, hogy e programjukat sikerre vigyék. Nemrégen a kormány kezében lévő ipari és ke­reskedelmi vállalatok vezetői részére nagy konfe­renciát és tömeggyülést tartottak Havannában. E gyűlésen Fidel Castro miniszterelnök mélyen- szántó beszédet tartott kijelentve, hogy az 1962- es év Kubában a “Tervgazdálkodás Éve” lesz. Ez más szóval kifejezve azt jelenti, hogy Kuba iparosítását előre elkészített terv szerint fogják végrehajtani. A miniszterelnök kifejtette, hogy Kuba iparosítását nem az íróasztalok mellett ülő miniszterek tervezik majd meg, hanem az ipar vezetői, a munkások és parasztok dolgozzák ki a terveket tapasztalataik alapján. Ebben a beszédében Fidel Castro még sok kér­dést vetett fel és megmagyarázta a kormány ál­láspontját. Kifejtette, hogy sem a kispolgároknak, sem a kisiparosoknak, sem a kisparasztoknak nincs okuk félelemre, mert a forradalmi kormány éppen úgy képviseli az ő érdekeiket, mint a mun­kás-paraszt tömegekét. Rámutatott arra is, hogy a kis üzletember fia a múltban nem mehetett egyetemre, ma viszont ezt megteheti. A kispol­gárság gazdasági helyzete is jobb lesz, mint a múltban, mert a tömegek életszínvonalának emel­kedése részükre is nagyobb jövedelmet és kényel­mesebb életet biztosit. Az ellenforradalmi erők megpróbálják a kispol­gárságot elriasztani a forradalomtól és fel akar­ják őket használni a nép ellen. Ez a kísérletük csődöt fog mondani — hangsúlyozta a miniszter­elnök, A külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban rámu­tatott arra, hogy bár szívesen kiegyeznének az Egyesült Államok kormányával, Kennedy elnök eddig erre semmi hajlamot nem mutatott. Kese­rűen jegyezte meg: “Tudjátok, mi fáj Kennedynek? Tudjátok, hogy miért tettek ellenséges kijelentéseket 20 nap alatt ötször? Tudjátok, miért szidják eny- nyire a forradalmi erőket? Tudjátok, miért provokálják kormányunkat folytonosan? Miért idegeskednek? Miért hisztérikusak? Egv oka van ennek: az általunk elért eredmények! “Mi az, ami az imperialistákat idegesíti? Mi izgatja Kennedyt? Miért kell folytonosan fe­nyegetnie bennünket? Miért nyilatkozik annyit Kuba ellen? Tisztán láthatjuk, hogy azért, mert hatalmas sikereink vannak. Milyen fej­fájástól szabadulhatnának meg az imperialis­ták, ha sikereink helyett sikertelenségről je­lenthetnének ! “. . . Rendkívül érdekes, hogy éppen akkor teszik ezt, amikor az Egyesült Államok bevall­ja gazdasági válságát, éppen abban a pillanat­ban, amikor a kormány bevallja a munkanélkü­liség terjedését és azt, hogy komoly válság előtt állnak. Éppen abban az időben, amikor gazdasági helyzetük rosszabbodik. Nem tudnak belenyugodni abba, hogy békében hagyjanak egy országot, egy népet, amely ugyanakkor je­lenti be rendkívüli gazdasági sikereit és a mun­kanélküliség felszámolását. “. .. Érdekes, hogy amikor az amerikai kor­mány bevallja mezőgazdasági válságát, Kubá­ban óriási a haladás a mezőgazdaságban oly­annyira, hogy a munkásokat a gyárakból is ki leli vonni, hogy a földekre küldhessük őket a termés learatására. Ugylátszik, azok, akik cső­döt jelentenek, nem tudják megállni, hogy ne “Mondhatnánk Mr. Kennedynek: ha az ön rendszere jobb mint a miénk, hogy van az, bántsák azokat, akik sikert aratnak, hogy önöknél milliókkal növekszik a munkanél­küliek tábora, s ugyanakkor mi kénytelenek vagyunk önkéntes brigádokat szervezni, hogy a termésünket betakarítsuk. Miért zárják le a gyárakat az Egyesült Államokban ? Miért hasz­nálják ki csupán iparuk termelőképességének 30—40 százalékát, mig nálunk 24 órát dolgoz­nak a gyárak és egyre újabbakat nyitunk, hogy. fokozhassuk a termelést. Miért.van az, hogy mig az Egyesült Államok mezőgazdasága meg van bénítva, nálunk a traktorok ezrei szántják fel az uj földeket?” Társadalmi munka Kubában Kuba miniszterelnöke beszédében megemlítette azt a határozatot, hogy az ország vezető tisztvi­selői társadalmi munkát végeznek vasárnap. (Castro is dolgozott a földeken és megígérte, hogy háromszáz font cukornádat fog levágni, de teljesítményét megtoldotta' 64-el.) Kihangsúlyoz­ta továbbá, hogy csak a munka adhat jólétet né­pének s országának. A továbbiakban azt mondta: “Az Egyesült Államokban válság lenne, ha Ken­nedy, szenátorai, tisztviselői, a titkos rendőrség ügynökei, a Pentagon tisztjei, a tengernagyok, a generálisok, a politikusok dolgozni mennének. Milyen rendszer az, amelyben ilyen intézkedések még jobban mélyítenék a gazdasági válságot?”— kérdezte Castro. “ ■.. Kérdezzük Mr. Kennedytől — folytatta Castro — miért van olyan nagy munkanélküli­ség Amerikában? Miért nem veszik a nemzet tulajdonába a monopóliumokat, miért nem ve­szik nemzeti tulajdonba a közszolgálati müve­ket? Miért nem államosítják a bankokat és mi­ért kell ezeknek a milliomosok kezében len­ni? Számolják fel a külföldi hadibázisokat. Mi­ért nem szüntetik még a fegyverkezést ? Miért kell még több hadihajót építtetni? Kezdjenek békés politikát és az megmenthetné az Egye­sült Államokat a válságtól. Ugylátszik, hogy ahelyett, hogy a mi példánkat követnék, azt hitetik el magukkal, hogy mi nem is létezünk. Ez az imperializmus lényege. Saját ellentmon­dásaik foglyai ők, ezért kerültek válságba, ez­ért nincs munkaalkalom a dolgozók számára. “.. . Sok kérdést tehetnénk még fel — foly­tatta Castro — de mindent megmagyaráz az a tény, hogy rendszerük a paraziták érdekeit szolgálja.” Megjegyezte még Castro, hogy a vasfüggönyt az Egyesült Államok emelte Kuba ellen, mert nem tűri, hogy polgárai Kubába jöjjenek, hogy saját szemükkel láthassák a haladásukat! “Nagyon szívesen üdvözöljük az Egyesült Államok polgárait, de becsületes.polgárok he­lyett szabotálókat és kémeket, titkos ellenfor­radalmi küldöncöket csempésznek be, akik bom­bát hoznak magukkal, hogy rombolni tudjanak és aranyat, amivel meg akarják vesztegetni polgárainkat. Ez a jelenlegi helyzet Kuba és az Egyesült Államok között.” “Kis országunk nem tiltja le, hogy polgárai vi­lágot lássanak; utazhatnak bárhová. Turista üz­letünk azonban a régi rendszer alapján megszűnt. Manapság gyönyörű hoteljeink — melyekben va­laha a gazdagok szórakozhattak csak — a világ minden baráti népe számára nyitva állnak. így népünk és a néger nép is lakhat bennük és élvez­heti kényelmüket. Jöhetnek az amerikaiak is, mi minden becsületes embert szívesen látunk.” Majd befejezésül kijelentette Castro: “Nézzék csak meg, hogy mennyi uj iskolát építettünk, mennyi katonai kaszárnyát változtattunk át isko­lává? Nézzék meg, hogy népünk milyen bizalom­mal van forradalmunk iránt. Nézzék meg termelő- szövetkezeteinket, hegyeinket, völgyeinket, a sok ezer uj házat, amit a nép részére építettünk. Jöj­jenek ide és beszéljenek az emberekkel. Saját szemükkel győződjenek meg az igazságról és ar­ról, hogy mennyi a koholmány ellenünk.” • Mennyit ér a jótállás? Amikor az ügyes elárusító azzal akarja meg­győzni az óvatos bevásárlót, hogy-garanciát vál­lal a szóbanforgó árucikkért, akkor nagyon körül­tekintően kell kijelentését mérlegelni, hogy ez a garancia ne maradjon puszta szó. A Federal Trade Commission figyelmezteti a vásárlókat, hogy későbbi kellemetlenségek és csa­lódások elkerülése végett, intézzenek néhány ala­pos kéi'dést az elárusítóhoz. Pl.: Ki az, aki jótáll az árucikk minőségéért? Ha elromlik és javításra szorul, vissza kell vinni az üzletbe, vagy megja­vítják a vásárló lakásán? Vonatkozik-e a garan­cia az egész árucikkre vagy csak egyes alkatré­szére? Ki fizeti a javítás munkadiját? Vonatko­zik a garancia a vásárolt cikk rendszeres karban­tartására is? És milyen formában kapja a bevá­sárló a garanciát, Írásban vagy csupán az eláru­sító meggyőző mosolyában? A bizonytalan gazdasági helyzetben még foko­zottabb szükség van az elővigyázatosságra, a “salesmanship” különböző trükkjeivel és nyomá­sával szemben. Analizálják az elköltött jövedelmet A kormány munkaügyi minisztériumának sta­tisztikai irodája terepszemlét tart a különböző nagy városokban, hogy megállapítsa, mire költik a keresetüket a kis- és középjövedelmü családok. A tanulmány feb. 20-án vette kezdetét és két évig lesz folyamatban. Vagy 10-000 családot és magányos embert fognak kikérdezni ezen idő alatt annak megállapítására, hogy a lakosság zö­me mennyit költ élelemre, lakásra, ruházatra, or­vosi és kórházi ellátásra, személyes szükségletek­re, utazásra, szóval mindarra, amire az embe­reknek általában szükségük van a mindennapi élet keretein belül.' Az 50 állam területén, 66 városban szisztema­tikusan kiválogatják azokat, akiket kikérdeznek. A segélyen lévőkhöz nem mennek, s Senkitől sem kérdezik a nevét, tehát nem kell attól félni, hogy bárki ellen is felhasználják az adatokat. A Bureau of Labor Statistics az utolsó 75 év­ben folytat hasonló terepszemléket, amelyeknek] segítségével megállapítják, milyen összegre van szüksége egy munkáscsaládnak a rendes megél­hetéshez. E kutatások alapján állapítják meg az árindexet is. A különböző időszakokban tartott terepszemléknél óriási különbségeket észleltek az amerikai munkásság életszínvonalában. Az is megállapítást nyer, hol van gyarapodás a lakosságban, s mely vidékek néptelenedtek el avgazdasági változások következtében. Azután kidolgqzzák, hogy a jövedelem, a kiadások és aí megtakarítás hogyan aránylanak egymáshoz, mely viszont a lakosság társadalmi, szociális, il­letve gazdasági körülményeire vet fényt. A sta­tisztikai adatokat a munkás-, illetve szakszerve­zeti csoportok és kereskedők is felhasználják. A szakszervezetek ezek alapján követelnek maga­sabb béreket, a kereskedők pedig bizonynos fok­ig megállapítják, milyen üzleti forgalmat várhat­nak, milyen a lakosság vásárló képessége és mennyit bir el a piac bizonyos árucikkekből. A munkaügyi statisztikai hivatal tisztviselői, hú­zással határozzák meg, hová mennek és kihez fordulnak kérdéseikkel. Ha valakit nem találnak otthon napközben, azt este keresik fel.

Next

/
Thumbnails
Contents